Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Közéleti aktivitás – lokális és európai identitás
Készítette a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztálya 2007. szeptember 15-e és 30-a között
Szerző:
Péteri Ferenc
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2008
Szám:
1
Oldalszám:
23
Tárgyszavak:
közéleti aktivitás, lokális identitás, európai identitás, összefoglaló

Kérdőív az állampolgári részvételről, Állampolgári Részvétel Hete, 2007

Összefoglaló

A hazai gyakorlatban szokatlanul nagy állampolgári-közéleti aktivitást, ugyanakkor az Európa Unióhoz való identitás kialakulásának egy viszonylag kezdeti szintjét tapasztaltuk a 2007. szeptember végén lezajlott kérdőíves vizsgálatunkban.
Fontos tapasztalat, s meglepően jó eredménynek tartjuk, hogy a megkérdezettek több mint 2/3-a végez önkéntes munkát, s az önmagukat aktívnak minősítők harmada ezt egyidejűleg egynél több területen is teszi.
Kérdőívünkben talán egy, a szokásosnál szélesebb választékot kínáltunk a kitöltőknek, ami jelentősen befolyásolhatta: erősíthette a pozitív gyakoriság megjelölését. Továbbá ez az eredmény – jelentős arányban – magában foglalja a hobbi- és sporttevékenységeket is, amelyek a közéleti aktivitáshoz csak részlegesen kapcsolhatók.
A kérdőívünkben felsorolt 15 féle önkéntes aktivitást összevonva különféle típusokat alkottunk, s így a következő összesítést kaptuk:

Az önkéntes munkát megjelölők aránya a különböző típusú tevékenységekben
%
Önhasznú tevékenység
39,3
Szociális segítő tevékenység
22,7
Gyerekekre, ifjúságra irányuló tevékenység
22,6
Érdekartikuláció
19,1

Azt is megállapíthatjuk, hogy ezek az aktivitások többnyire rendszeresen történnek; az érintettek fele legalább havonta, de 28,1%-uk hetente több alkalommal végzi ezeket a tevékenységeket.

Üzenetértékű információ, hogy mintánkban az ön- kéntes munkát végzők 26,1%-a nem nonprofit szer-
vezetekben, hanem más formában végez ilyen munkát – tehát az önkéntességnek egy markáns ágát képezik a „nem szervezett” keretekben dolgozók. Ez a jelenség nyilván erősen befolyásolja az önkéntességgel foglalkozó szakmai szervezetek feladatvállalásait.

Az önkéntesség, illetve a szervezeti tagság jellemzőin túl arra következtetünk mintánkból, hogy a civil véleménynyilvánítás gyakoribbá válásával erősödik a részvételi alapú demokrácia szükséglete Magyarországon. A kérdőívünket kitöltők 44%-a (!) jelezte, hogy az elmúlt 12 hónapban részt vett nyilvános gyűlésen, fórumon, demonstráción vagy petíció benyújtásában, véleménynyilvánítási vagy érdekérvényesítési szándékkal. Ez az arány a korábbi hasonló kutatásaink (Közbizalom 2005, 2006) tapasztalataihoz képest igen magas, de minden előfeltételezésünket is jelentősen meghaladja. Érdekes, hogy a párhuzamosan Szlovákiában lezajlott hasonló felmérés ugyan erőteljesebb ottani aktivitást jelzett az önkéntes munkában és a civil szervezeti tagság tekintetében, ám a részvételi demokráciának e markánsabb érdekérvényesítő eszközei nálunk sokkal karakteresebben mutatkoznak.
Hivatkozhatnánk mostani adatainkkal a hazai politikai közéletben történt hektikus történésekre, az utóbbi évben gyakoribbá vált politikai megmozdulásokra, jelezvén, hogy ezek talán hozzájárultak a magas aktivitáshoz; de az előző évben a mostaninál jóval erősebb sokkok érték ugyanezt a társadalmat, akkor mégsem tapasztaltunk ilyen intenzív állampolgári aktivitást. (Meglehet, az események akkor főként a fővárosra koncentrálódtak.)
Ha a fenti eredmények alakulásában szerepet is játszhattak ezek a makroszintű történések, hajlunk arra, hogy e jelenségeket részben a civil társadalmon belüli változásokhoz is kössük, illetve a lokális politikákban történő események iránti érzékenység növekedésével – gyakran különféle érdeksérelem következtében kialakult akaratnyilvánítás szándékaival – magyarázzuk.

Tapasztalatunk szerint a fiatalok az önkéntes munka végzésében sokkal kevésbé aktívak a felnőtt korosztályoknál. Sajnálatos, hogy az így aktivitást mutató 18 év alattiaknak csak kevesebb, mint egyötöde; a fiatal felnőtt korú (18–25 éves) válaszadóinknak csak alig egyharmada jelezte, hogy élt az általunk felsorolt demokratikus véleménynyilvánítás eszközeivel. Ugyanakkor örömtelinek mondható, hogy a középkorú válaszolók (36–45 évesek) és a 45 év felettieknek több mint a fele számolt be ilyen gyakorlatokról. Ezek az adatok megerősítik az utóbbi időszakban kialakult tapasztalatainkat, hogy a fiatalkori szocializációban kevés tudatos esélye, szervezett gyakorlata van a demokratikus készségek megismerésének. Másik oldalról közelítve, az egészséges társadalmi fejlődés érdekében is egyre kikerülhetetlenebb társadalmi szükséglet, hogy a fiatalok körében a jelenleginél jóval több kísérlet történjen a demokratikus készségek, az ehhez szükséges eszközök használatának megismertetésére, személyes, megélt demokratikus élményeik és tapasztalataik gyarapítására. Ezt igazolja, hogy a felmérésünkben közel 50%-os válaszarányban szerepelnek azok, akik nem vettek részt az elmúlt évben ilyen érdekérvényesítési-véleménynyilvánítási eseményen, akciókban, s az ő nagyobbik részük a fiatal korosztályból verbuválódik.

A kérdőívek elemzéséből azt látjuk, hogy gyakran átfedik egymást a közéleti akció(k)ban résztvevők, az egyesületi/alapítványi szervezeti keretekben aktivitást kifejtők és az érdekartikulációval kapcsolatos önkéntes munkát is végzők, vagyis nagyobb a valószínűsége annak, hogy aki például az önkéntes munkában és civil szervezetben is aktív, az markánsabb érdekartikuláció kezdeményezője vagy résztvevője is legyen.

Az országos vagy annál tágabb dimenziókhoz viszonyítva a lokalitás jelentősége a választási procedúrában való részvétel gyakoriságán is lemérhető. Válaszadóink az utóbbi időszakban több mint kétszer gyakrabban vettek részt az önkormányzati választásokon, mint a térben távolabbi érvényességűnek ítélt EU képviselő-választáson.
A szülőföldhöz, lakóhelyhez kötődés mértéke viszont nem e logika alapján működik. Érdekesnek tartjuk, hogy ez az érzelmi viszony az egyéntől egyre távolodó mértékben nem lineárisan változik. Ezek egy másfajta logika szerint alakulnak, amelyben vannak erősebb és gyengébb kötődések, s így alakul ki a választásuk alapján a rangsor. Az erős odatartozás megjelölését kérve, a válaszokból azt látjuk, hogy a megkérdezettek elsősorban az országukhoz és a településükhöz tartozást jelölik fontosnak, s csak ezt követi a közvetlenebb szomszédság, majd a megyei kötődés erőssége. Az elmúlt időszak fő kapcsolatrendszerének keretei azonban mára, az új szervezési (kistérségi, régiós és EU) szintek megjelenésével megváltoztak, s így képet nyerhettünk az új szintekhez való viszonyulás jelenlegi mértékéről is. Az előbbi, „hagyományos” térbeli szerveződési szintekénél lazább a kistérséghez való vonzódás, még inkább a régióhoz, s a kötődési lista végén találjuk az Európa Uniót.
Az identitásra vonatkozó válaszokból arra következtethetünk, hogy jó ideig eltarthat még, ameddig az állampolgárok a távolabbi, beláthatatlanabb, kialakulatlan vagy ismeretlen intézményrendszerekkel szorosabb kapcsolatba kerülnek, róluk és velük tapasztalatokat szereznek és a szorosabb azonosulás ezekkel is megteremtődik.
Figyelmet érdemel, hogy párhuzamos kutatásunk Szlovákiában ugyancsak az országhoz, majd a saját településhez tartozást helyezi az első két helyre; ám ott a harmadik helyen az EU-hoz való vonzódást jelölték meg a válaszolók.
Visszatérve a hazai eredményekre, biztató az, ami – elsősorban a fiatalabb, 12–25 éves korosztálynál megfigyelhető: egyre erősebb a kapcsolat keresése az Unió országaival, nemzetközi munkák, hálózati kapcsolatok segítségével. A munkavállalás lehetősége a mintánkban szereplők közel egyharmadában merült fel, főként a 12–25 éves korosztályok esetében, ahol vizsgálatunk szerint az érintettek 65–70%-ának tervei között jelent meg már új célként az EU országaiban való munkavállalás.
Összeállította: Péterfi Ferenc
közösségfejlesztő

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár