Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Értékelés az Észak-Magyarországi Roma Unióval végzett munkáról
Szerző:
Huszerl József
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Roma program
Év:
2002
Szám:
1
Oldalszám:
12
Települések:
Ózd
Tárgyszavak:
roma, roma közösségi munka, Észak-Magyarországi Roma Unió

Tartalom
Értékelés az Észak-Magyarországi Roma Unióval végzett munkáról

A legfontosabb tudnivalók Ózdról, munkánk szempontjából:
Lakóinak száma: 46 000 fő, ebből a helyiek becslése szerint 12–14 ezer roma.
Foglalkoztatottságukról csak 1999-es adatok állnak rendelkezésre.
1999. évi roma gazdasági aktivitás százalékban
(Babusik Ferenc kutatása alapján):


férfinő
tanuló2,65,5
aktív14,85,4
munkanélküli78,220,8
háztartásbeli4,468,3

A munkalehetőségek egyrészt nagyon lecsökkentek az elmúlt évtizedben, másrészt nagyon átrendeződtek, hiszen a sok szakképzetlen, ill. alacsonyan képzett munkaerőt foglalkoztató vaskohászat megszűnése után nem alakultak ki olyan munkahelyek, ahol a kohászatból kikerült emberek dolgozhattak volna. Jelenleg két nagyüzem működik a településen; a General Electric mintegy 1300 főt, a SAIA Burges Electronic 400 főt foglalkoztat. Az elmúlt tíz év tényei azt mutatják, hogy a térség nem elég vonzó a befektetőknek, nagyvállalatoknak, így a település és környéke továbbra is szenved a nagyarányú munkanélküliségtől és az ebből eredő szegénységtől.
A romákkal szembeni gyűlölet sokszor tetten érhető. Nem egy szórakozóhelyre nem engedik be a roma fiatalokat. Talán a legfájdalmasabb az a történet volt, amikor egy roma szociális asszisztens elmesélte, milyen jól esett neki, hogy az iskolában, ahol dolgozik a tanárok partnerként kezelik, amire eddig még nem volt példa.
Ózdon több hasonló szervezet tevékenykedik, de ezeknek nagyon rossz a viszonyuk egymással. Anélkül, hogy bármelyiket hibáztatnám, vagy akár csak a többiekhez hasonlítanám, meg kell jegyezni, hogy a szervezetek közötti ellentét mindannyiuk kárára van. Fel kellene ismerniük, hogy csak együttműködve és egymást segítve mozdíthatják előre közös ügyüket. Sajnos ehelyett e pillanatban vetélytársat látnak egymásban és emiatt kapcsolatukat az egymásra mutogatás és a másik hibáinak keresése jellemzi.
A kisebbségi önkormányzattal sem felhőtlen az Észak-magyarországi Roma Uniónak a viszonya, annak ellenére, hogy a szervezet elnöke 1998. és 2000. között a kisebbségi önkormányzatnak is elnöke volt, amiről súlyos betegsége miatt kényszerült lemondani.
A két szervezet viszonyát nagyban meghatározza, hogy az ÉMRUÓ nagyon aktív és erőteljes munkájához támogatást vár, amit véleményük szerint féltékenységből tagad meg a Kisebbségi Önkormányzat.
A települési önkormányzatnak, a kilakoltatások megakadályozására létrehozott jogvédő iroda működése során, ellenfeleivé váltak.

Találkozások
Soha nem voltam korábban Ózdon. Első alkalommal egy ködös januári reggelen Putnok felől érkeztem a városba. Kiábrándító volt, mert a város szerintem innen a legkevésbé vonzó. A nagyon rossz állapotban lévő házak, a külvárosi vasútállomás olyan elhanyagoltnak és néptelennek látszottak, hogy azt hittem legalább ötven éve nem használják.
A szegénységgel és mondhatom a nyomorral is itt találkoztam először. Az egyik boltban három, előttem fizető öregasszonynak néztek bele a táskájába, hogy nem loptak-e, mindhárom ártatlan volt. Ózd egyes külső részeiben leírhatatlan körülmények között élnek emberek. Pontosabban fogalmazva, számomra leírhatatlan, mert a helybélieknek pontosan megfogalmazható a szegénységnek a már számukra is elviselhetetlen küszöbe, amikor a gyerekeiknek nem tudnak enni adni.

A szervezetről
Tíz éve alakult, létrejöttében a körülbelül tucatnyi alapító tag akaratán kívül szerepe volt a Hazafias Népfrontnak és a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének is.
Tevékenységük gerincét a különböző ellátó rendszerek hiányosságainak pótlására kitalált és kialakított tevékenységek (jogvédő iroda, szociális asszisztensek a védőnők munkájának segítésére, ösztöndíjak felkutatása, képzések munkanélkülieknek, kismamáknak, cigány vezetőknek, cigány népességtan oktatása a város általános iskoláiban) és a rendezvényszervezés (táborok, a Föld Napja, különféle sportrendezvények) teszik ki.
Tevékenységük a kezdetektől az egész településre és sok esetben annak környezetére is kiterjed. Tagságuk 4000 körül mozog, ezzel szemben az igazán aktív tagok száma becslésük szerint 30 körüli.
Már az első pillanatban éreztem, hogy a szervezet a szűnni nem akaró problémákat érzékelve sokkal többet vállal, mint amit körülményei lehetővé tennének, ennek következtében szinte folyamatosan gazdálkodási és szervezési problémákkal küzdenek.
Munkájuk során nem közösségeket, hanem egyéneket szólítottak meg, még amikor csoportokkal dolgoztak, sem alakítottak ki tartósan együttműködő közösségeket. Ennek hiányát sokszor érezték, de soha nem tudatosodott bennük, hogy a különféle programok indításakor mindig elölről kell kezdeni az emberek megkeresését, meggyőzését bevonását. Ugyancsak ennek köszönhető, hogy a különféle munkák megtervezésekor szinte teljesen magára marad a szervezet vezetése.
A szervezet vezetői első találkozásunkkor elmondták, hogy mely problémáik megoldásában várnak tőlem segítséget. Számomra emellett foltos volt kideríteni, hogy ténylegesen érdekükben áll-e a tevékenyebb tagság bővítése, egyre több ember bevonása?


A szervezet három különböző területen várt segítséget a követő program során:
– a finanszírozási problémáinak enyhítésében;
– a szervezet irányításának fejlesztésében;
– egy már régóta tervezett újság beindításában.

Mit történt a rendelkezésünkre álló egy évben?
A szervezet tevékenységéből adódóan a közösségfejlesztés klasszikus módszerei nem voltak alkalmazhatóak közös munkánk kezdetekor, bármennyire is fontosnak tartottam azokat.
Az első beszélgetések során világossá vált, hogy a három terület közül ki kell választani egyet, mert a rendszeres képzésbe és munkába bevonható önkéntesek száma csak ezt teszi lehetővé.
Olyan programot kellett kialakítanunk, amely valamilyen módon enyhíteni képes ezt a nap mint nap érzékelhető problémát. A vezetőség és én magam is úgy gondoltam, hogy a szervezet további működése szempontjából saját lapjuk létrehozása a legfontosabb.
A döntés során fontos momentum volt, hogy a szervezet elvárásait és a szerintem számukra elengedhetetlen lépéseket az újság létrehozása kapcsolhatja össze.
Úgy éreztem a múltjuk és jövőbeni terveik ismeretében, hogy a szervezetet az újság juttathatja közelebb a közösségfejlesztés eszközrendszeréhez, olyan közösségi folyamatokat indítva el, amelyek növelhetik a szervezet támogatottságát, társadalmi elfogadottságát, valamint lehetővé teszi, hogy a szervezet által kezdeményezett programok egyre több embert érinthessenek, akik saját maguk is aktívan bekapcsolódhatnak a munkába. A közösségek kialakítása illetve a meglévők megszólítása, segítése, fejlesztése azért is elengedhetetlen, mert a szervezet által kitűzött célok csak nagy társadalmi összefogással közelíthetők meg, és emiatt nem lehet lemondani az érintettek aktív, cselekvő részvételéről, amit pedig a közösségfejlesztés eszközrendszerével lehet legjobban elérni.
A munkát a legaktívabb tagokkal kezdtük el, közöttük az akkoriban a szervezet által alkalmazott hét szociális asszisztenssel, az egyik általános iskola sokat segít igazgatóhelyettesével, és egy főiskolai hallgatóval.
Legtöbbjük nagyon keveset írt és olvasott a korábbiakban, de jelenlétük nagyon fontos volt azért, hogy minél többjük gondolatai jelenjenek meg a hírlevélben, ami egyszersmind az olvasókat is bátorítja véleményük megfogalmazására, és azok közzétételére.
Az újság készítésébe bevonható tagokkal és a szervezet vezetőivel két napot töltöttünk tervezéssel, amelynek során kialakítottuk azt a minimális programot, amelyet a szervezet minden külső támogatás nélkül is meg tud valósítani, valamint meghatároztuk a megvalósításhoz szükséges munkarészeket: anyaggyűjtés, szerkesztés, tördelés, sokszorosítás, terjesztés, a terjesztés során vélemények gyűjtése az újság fogadtatásáról.
A munka során kialakult minimális program szerint kezdetben nem újságot, hanem egy negyedévente megjelenő négy oldalas A/5 formátumú hírlevelet jelentet meg a szervezet, és minden roma családhoz eljuttat Ózdon és környékén.
Szintén az első két napon készítettünk egy tervvázlatot is, amelyben számba vettük a különféle forrásokat, nyomdákat, lehetséges hirdetőket, és kialakítottuk az újság ideális tartalmát és arculatának legfontosabb jellemzőit.
Második találkozásunk során kialakítottuk a hírlevél tartalmát, elfogadtuk a címét, amit a vezetőség már korábban kitalált (Bőrünkön érezzük), és megterveztünk egy négy alkalomból álló képzést, hogy minél többeket megpróbáljunk megtanítani az aktív részvételhez szükséges legalapvetőbb dolgokra. A három alkalom során a rendelkezésre álló időhöz mért tömörséggel áttekintettük, és gyakoroltuk a hír, a tudósítás és az interjú készítésének szabályait, fogásait.
A felkészülés végén augusztusban elkészült az első hírlevél. A sokszorosítást a szervezet saját fénymásolójával oldották meg, míg a terjesztést húszegynéhány tag vállalta, akik további segítőket vontak be a munkába. A terjesztőkkel megbeszélték, hogy hacsak lehet, személyesen adják át a hírlevelet, mondjanak néhány szót a céljáról, és néhány nap múlva próbáljanak visszajelzéseket gyűjteni.
Valószínűleg a bátortalanság és az esetleges negatív véleményektől való félelem okozta, hogy a példányszámhoz képest nagyon kevés reflexiót sikerült összegyűjteni, de szerencsére a gyakran megfogalmazott elismerés mindenkit megerősített.
Mindenesetre bennem megerősítette a munkánk vége felé amúgy is felmerült kérdést, hogy lesz-e elég ereje a szervezetnek, kaptak-e elég megerősítést az olvasóktól, hogy a munkát segítség nélkül folytassák?

Hogyan tovább?
A szervezet működését megismerve fejlődésük legfontosabb feltétele, hogy megtalálják, illetve létrehozzák azokat a roma közösségeket, amelyek megsokszorozhatják a szervezet erejét, eredményesebbé, hatékonyabbá tehetik mindazokat a nélkülözhetetlen tevékenységeket, amelyeket rajtuk kívül mások nem tudnak elvégezni. Ilyenek például a jogi iroda a kilakoltatással fenyegetettek védelmére, a különféle képzések, a cigány népismeret tanítása az iskolákban.
Ennek egyik módszere lehet, hogy a hírlevél működtetése kapcsán egyre közelebb kerüljenek azokhoz, akiket eddigi tevékenységük során nem sikerült megszólítani. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy maroknyi ember nem képes egy ekkora lélekszámú népességet átfogni, csak, ha közösségeket alkot, már meglévőket tár fel, erősít és együttműködik velük.
A hírlevélbe fektetett munka legfontosabb eredménye, hogy a szervezetnek sikerült azt saját erejéből létrehoznia. Korábban mindig egy sikeres pályázatra vártak, amely finanszírozza annak megjelentetését. Ezért különösen fontos, hogy a továbbiakban is megjelenjen.
Úgy érzem, hogy még legalább a következő szám elkészítésénél külső segítséget kell kapjanak, tehát a közös munkát számításaim szerint egy negyedévvel meg kell hosszabbítani.
Huszerl József
Tartalom

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár