Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS ZENÉLVE
Szerző:
Somhegyi Tamás
Folyóirat:
Parola
Év:
2008
Szám:
4
Oldalszám:
21
Tárgyszavak:
zene, közösségi zenélés, közösségfejlesztés

Ezen a nyáron Kunbábonyban, a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Civil Kollégium Alapítvány-szervezte nyári egyetemen volt szerencsém hallani Vercseg Ilona előadását a társadalmi tőke helyzetéről, fejlesztéséről. Itt hallottam, hogy az önbemutatás a közösségfejlesztés egyik hatásos eszköze, mert általa a közösség megismeri az egyént. Szép példája ennek egy pici falu esete a Mecsekalján, ahol egy városiasodás miatt szétesett közösséget szerettek volna a közösségfejlesztők aktivizálni, és ezért szerveztek egy kiállítást. A kiállítás témája a falu élete volt. A falu megmaradt kis létszámú lakosságát felkérték, hogy mindenki állítsa ki azokat a tárgyakat, amiket bármilyen szempontból fontosnak tart. Kedves emlék, hasznos szerszám, saját alkotás stb. A kiállításon ily módon néhány aktívabb egyén mutatkozott be, anélkül, hogy meg kellett volna szólalnia. Ez a kiállítás 2 hétig volt megtekinthető, és ez idő alatt közelebb kerültek egymáshoz az emberek. Ilona ennek a kiállításnak a példáján mutatta be, hogyan fejleszti a közösséget az egyén önbemutatása.
Kunbábonyban, mindjárt az előadás után hozzátettem, hogy az önbemutatás úgy is fejleszti a közösséget, hogy az egyén – miután bemutatta magát a közösségnek, ily módon kitárulkozott előtte –, nyitottá válik a közösségre. Egyrészt azért, mert az önbemutatás során érzi a közösség részéről a kíváncsiságot, és ez megnyugtatja, kinyitja őt. Másrészt pedig úgy, hogy a saját kiszolgáltatottságát, amit a többiek előtti kitárulkozása eredményez, azzal is igyekszik csökkenteni, ill. a kiszolgáltatottságából adódó hátrányát csökkenteni, hogy a hallgatóságát igyekszik rábírni a megbillent egyensúly helyreállítására, nevezetesen arra, hogy ők is nyíljanak meg előtte. Még ha igazából nem is kíváncsi azokra a személyekre, mégis az erőviszonyok kiegyensúlyozására törekszik.
Szintén ezen az előadáson hallottam, hogy van nemverbális és verbális önbemutatás. Ez pedig már teljesen az én területemről szól. Ugyanis a zenélés nem számít verbálisnak – gondoljunk elsősorban a hangszeres zenére, illetve az énekes zenének is a szöveg nélküli tartalmára! Egyetlen kivétel van ez alól, amikor a zenélést verbálisnak kell tekintenünk, s erről később lesz szó.
Nézzük tehát, hogyan is működik a közösségfejlesztés egy nemverbális önbemutatás révén! Azután azt is meg fogjuk nézni, hogy hogyan fejlődik a közösség egy speciális verbális önbemutatás révén.
Vegyünk egy közösséget! Ez kb. 5 fős társaságnál kezdődik, de inkább 10 főnél nagyobb közösségre gondoljunk! Legerősebben egy 10–15 fős társaságban működik a csoportdinamika, innen létszámban fölfelé haladva egyre inkább tömegpszichózisról kell beszélnünk. Arra gondolok, hogy pl. egy 100 000 fős közönség viselkedését – mondjuk a Népstadionban egy Rolling Stones koncerten
– inkább a tömegpszichózis írja le, mintsem a csoportdinamika. De természetesen közösség ez is. Sőt, akár ilyen nagy tömeg „közösségfejlesztéséről” is beszélhetünk, ám most mégis maradjunk a maximum néhány száz fős közösségnél!
Jelen tanulmányban a közös zenéléssel megvalósuló önbemutatással foglalkozunk. Olyan közösségekre gondolunk, ahol ilyesmi előfordulhat. Ilyenek lehetnek: óvodai csoport, napközis csoport, baráti társaság, vállalati rendezvény, vezetőképző tréning.

Önbemutatás közösségi zenéléssel
Ahhoz, hogy valaki egy hangszeren társaságban zenélni merjen, néhány feltételnek teljesülnie kell. Ebben a terjedelemben nincs mód részletezni, talán egy másik tanulmányban kifejtjük ezeket a feltételeket is. Ahhoz viszont, hogy egy társaságban valaki énekelni merjen, még több feltételnek kell teljesülnie. Ahhoz pedig, hogy az éneklésével verbálisan megfogalmazható információt adjon át a többieknek önmagáról; nos ehhez hihetetlenül sok feltételnek kell teljesülnie! De ez a legnagyobb csoda, ami egy közösségben megtörténhet. És nyilvánvalóan ez okozza a legnagyobb, legmaradandóbb és legmélyebb élményt a társaság tagjainak. Sőt, ennek már terápiás hatása van.
Zenei tréningjeim, zenei programjaim és oktató programjaim során ez a végső, a megvalósítható legnagyobb eredmény. Sőt. Egész munkásságom legnagyobb eredménye az volna, ha elterjedne a „civilizált” világban egy olyan társasági forma, amely ilyen összejövetelekből állna. Ha rendszeresen – mondjuk havonta egyszer – összejönne egy aránylag szűk társaság, és az egyedüli program egy olyan közös zenélés megvalósítása lenne, ahol spontán módon eljut egy (max. két) résztvevő odáig, hogy improvizálva elénekelné a társaságnak azt a gondolatot, problémát, élményt, ami őt éppen nagyon foglalkoztatja. Ez lenne az illető társaság számára az igazi közösségfejlesztés.
Ez az a (csak bennem megfogalmazódott) cél, ami a programjaim során a szemem előtt lebeg ugyan, de ahová eljutni nem elvárás. Sem magammal szemben, sem a résztvevőkkel szemben. Nem tartom feladatomnak ilyen csoport megszervezését sem. Viszont nagyon is el tudom képzelni, hogy a tanítványaim közül néhányan megpróbálkoznak majd ilyen alkalmak megszervezésével, és így talán előbb utóbb, mozgalommá válik.
Mint az önismereti csoportok néhány évtizeddel ezelőtt.

Pomáz, 2008 szeptembere
Somhegyi Tamás zeneszerző
a közösségi zenélés specialistája
www.csapatepiteszenelve.info

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár