Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Magunkért együtt
Szerző:
Makai Dimény Judit, Gergely Annamária
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2000
Szám:
3
Oldalszám:
6-7
A cikkben lévő
Nevek:
Bethlendi István, Csernák Béla, Groskáné Piránszki Irén, Mócsán Tiborné
Intézmények:
Albin Alapítvány, Biharigáz Alapítvány, Civil Akadémia, Kelet-magyarországi Közösségszolgálat Alapítvány
Települések:
Bihar, Nagyvárad
Tárgyszavak:
Bihar, közösségfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom
MAGUNKÉRT
EGYÜTT

Bihari közösségfejlesztő
program, Románia


A múlt rendszer olyan értékektől és normáktól fosztotta meg a ro-mániai közösségeket és tagjaikat, mint az önrendelkezés képessége, a kezdeményezőkészség, a kölcsönös bizalom, az önzetlenség, vagy a nyitottság. Bár Romániában éppen tíz éve dühöng a demokrácia, és részben azért, mert dühöng, az emberek feje még mindig a régi rendszerben működik. Még nehezebben változik a helyzet a falun élő emberek esetén. Bár közösséget fejlesztünk, valójában embere-ket fejlesztjük úgy, hogy minél több egyszerű falusi emberből falu-jáért felelősséget érző aktív helyi polgár váljon.
A közösségfejlesztés bátorító, önbizalomépítő, kapcsolatszer-vező, informáló munka, célunk, hogy a vidéki emberek képessé váljanak saját érdekeiket hatékonyan képviselni, beszéljenek, vitáz-zanak, gondolkodjanak együtt saját egyéni és közös dolgaikról. A program célja, hogy kialakuljon és gyakorlattá váljon a demokrati-kus együttműködés. Nagyon fontos, hogy közös gondjaik megoldása érdekében a helyi polgárok aktív szerepet vállaljanak és partnerként dolgozzanak együtt más helybeliekkel, civil szervezetekkel, saját önkormányzatukkal, szakmai szervezetekkel és a gazdasági élet szereplőivel. Bátorítjuk őket és támogatjuk abban, hogy felismerjék: közös gondjaik vannak, melyeket összefogással hatékonyabban tudnak megoldani.
Munkánk sikerében nagy szerepet játszik az, hogy szorosan együttműködünk határon túli civil szervezetekkel. A Kelet-magyar-országi Közösségszolgálat Alapítvány keretében szervezett Civil Akadémiák alkalmat teremtettek arra, hogy megismerkedjünk a határmenti településeken működő magyarországi civil szervezetek-kel. A romániai oldalon tevékenykedő civileknek nagy lendületet, húzóerőt jelentenek a településüktől sokszor légvonalban csak né-hány kilóméterre élő, hasonló gondolkodású magyarországiak pél-dái. Több település között élő kapcsolat, együttműködés alakult ki.
vissza az elejére
A bihari közösségfejlesztő programról

Bihar falu 2500 lelkes település Nagyváradtól 12 km-re a Szatmár-németi felé vezető út mentén, amolyan se falu se város. Többségé-ben magyar ajkú emberek lakják. A Bihar megyei települések közül itt van a legtöbb bejegyzett magánvállalkozás. „Biharon könnyebb vállalkozni, mint az emberekkel foglalkozni” mondta az egyik bihari polgár. Ez aztán a szakmai kihívás! Kipróbálhatjuk, hogy működik-e a szociális munka főiskolán tanult és a szakirodalomból jól ismert módszere.
A biztonság kedvéért felkértük szakmai támogatónknak a debre-ceni Kelet-magyarországi Közösségszolgálat Alapítványt Groskáné Piránszki Irén személyében, aki szakirodalommal, rengeteg infor-má-ció-val látott és lát el bennünket. Ő az, akihez minden gondunk-kal, kérdésünkkel fordulhatunk. A vele való rendszeres konzultáció a Bihari Közösségfejlesztő Program eredményességének egyik kulcsa.
Csernák Béla református lelkipásztor felkérésére és támogatásá-val kezdtünk el dolgozni 1998 márciusában. Romániában akkor még ismeretlen fogalom volt a közösségfejlesztés. Az egyik pályáztató-hoz benyújtott pályázatunkat egyik szaktestület sem fogadta be, és addig tették-vették, míg kimaradt az elbírálásból.
A program egyházaktól, politikai szervezetektől függetlenül működik.
Helyzetünk Biharon e munka szempontjából ideális, mert nem vagyunk bihariak. Nem élünk Biharon, ezért nem vagyunk belegu-bancolódva a helyi viszonyok, kapcsolatok szövevényébe. Kívülál-lóságunk bizonyos távolságból való rálátást biztosít Bihar életére, segít objektíven látni a helyi viszonyokat, történéseket.
Folyamatjellegüknél fogva elég nehéz megfogalmazni két és fél év történéseit.
Munkánk azzal kezdődött, hogy bihari polgárokkal (egyénileg) beszélget-tünk arról, hogy hogyan érzik magukat a településen, miért jó vagy rossz itt élni, min és hogyan változtatnának. Először meglepődtek kérdéseinken, aztán ömlött belőlük a szó. Legjobb mondataikat szlogengyűjteménybe rendeztük. Az összegyűjtött szlogeneket egyenként kinyomtattuk lapokra és kiragasztottuk a közösségi beszélgetések színhelyén, ez különleges hangulatot te-remtett.
Az egyéni beszélgetések alapján összeállítottunk egy érték-, probléma-, valamint ötlet-listát.
E listák megvitatására hívtuk össze az első közösségi beszélge-tést 1998 júliusában. Ezt a közösségi beszélgetést több másik alka-lom követte körülbelül havonkénti rendszerességgel, és miközben ezek a beszélgetések kezdtek meghonosodni, kialakult egy aktív kör is, akik lassanként szerepet kezdtek vállalni egy-egy felmerült prob-lémával kapcsolatban. Azok az emberek, akik az első beszélgetésen még azt mesélték el, hogy ők ebben a felállásban saját kezdeménye-zésre biztosan nem ültek volna le egy asztal mellé, vagy nem is tudtak egymásról, mára ha kell, együtt dolgoznak.
A beszélgetéseknek és munkánknak igyekeztünk minél nagyobb nyilvánosságot biztosítani: a meghívókon jeleztük a következő beszélgetés témáit, rövid összefoglalót adtunk ki a történtekről, bemutatkoztunk a templomokban, tájékoztató anyagot osztottunk a közösségfejlesztésről, közösségi napot szerveztünk.
A beszélgetéseken több témát érintettünk, az eredeti listák fo-lyamatosan változtak és a közös gondolkodás eredményeként válto-zási folyamatok indultak el, eredmények születtek meg (néhány, a menetközben felmerült témák közül: Bihar címere, történelmi múltja, a helyi vállalkozók szerepe és bevonhatósága, a helyi újság szerepe, a Földvári Ifjúsági Találkozó, kapcsolatkialakítás magyar-országi, a közösségfejlesztésben tapasztalattal rendelkező települé-sekkel – Civil Akadémia, Teleház program –, Alcatel telefonvonal, helyi szociális ellátás, ivóvíz, iskola, gázbevezetés). Bizonyos prob-lémák, kérdések mentén elindultak a specifikus témájú közösségi beszélgetések.
Az első közösségi beszélgetés során még mint nyomasztó prob-léma szerepelt a gázbevezetés. Nagyon örülünk, hogy házigazdái lehettünk annak a közösségi beszélgetésnek, melynek folytatásaként mára már konkrét lépések születtek a gázbevezetés ügyében. Meg-alakult a Biharigáz Alapítvány. Egy év alatt a helyi polgárok saját erőből 18 km gázvezetéket fektettek le a falu területén, és ma már több mint 250 háztartásban földgázfűtés van. Nekünk, közösségfej-lesztőknek, viszont nem ez az igazi siker, hanem az, hogy a Biharigáz Alapítvány tagjait igazi közösséggé kovácsolta össze a gázbevezetés. Az 1999-es helyhatósági választásokon is így, együtt harcoltak azért, hogy beleszólási joguk legyen a falu vezetésébe. Mentalitásuk, hozzáállásuk teljesen közösségi, ott vannak a közösségi alkalmakon, ünnepeken: gyűjtenek, szerveznek, felszólalnak, koszorúznak. Cso-dálatosak.
Az egyéni beszélgetések alapján összeállított problémalistán az iskola, a helyi oktatás „előkelő helyet” foglalt el. E lista volt a vita-indító az első, iskolával kapcsolatos közösségi beszélgetésen, 1998 szeptemberében. Ekkor született meg a kérdőíves felmérés gondo-lata, amelyet később az iskolai szülői értekezlet résztvevői is támogattak. A tanítónők és az osztályfőnökök segítségével 180 kérdőívet küldtünk szét. Visszaérkezett 142 kérdőív. A felmérés eredményeit egy olyan találkozó keretében mutattuk be, amire addig még nem volt példa Bihar életében, mert jelen voltak mind a szülők, mind a pedagógusok, valamint az önkormányzat képviselői is. Ez a találkozó jó alkalom volt arra, hogy elkezdődjön a párbeszéd az érdekelt felek között.
A debreceni Kelet-magyarországi Közösségszolgálat Alapítvány által rendszeresen szervezett Civil Akadémiákon, ahová folyamato-san meghívást kaptunk, hallottunk először a teleházról, illetve ke-rültünk először kapcsolatba teleházat működtető települések képvi-selőivel. Ekkor ismerkedtünk meg több határmenti településen mű-ködő teleház közösségfejlesztő programjának képviselőjével: Hajdú-bagosról Mócsán Tiborné Zsókával, a szentpéterszegi, a nagyrábéi és más települések képviselőivel. A teleház itt a határmenti közös-ségekben is egy telekommunikációs központ, ami a gyors infor-má-ció áramoltatás révén lehetőséget teremt a kistele-püléseknek, hogy felzárkózzanak a világhoz, ugyanakkor közösségi szolgáltató köz-pontként is működik, mindig az adott településen felmerülő igé-nyekre reagálva.
Közösségi beszélgetéseinken, Biharon, rendszeresen szó volt a teleház létrehozásának lehetőségeiről, a bihari polgárok igényeiről. 2000 májusában, a helyi kultúrotthon kistermében megnyílt a bihari Teleház, aminek működtetését egy aktív, menetközben csapattá formálódott munkacsoport vállalta fel, a jogi hátteret pedig a helyi civil szervezetek szövetsége adja. Bethlendi István a Bihari Teleház képviseletében tagja a Romániai Teleházszövetség vezetőségének is.
Bihari munkánk megkezdésekor még egyetlen civil szervezet sem működött Biharon, és két év alatt három, helyieket tömörítő és „kiszolgáló” alapítvány is megkezdte működését. Örömmel látjuk, hogy ki-/megalakultak azok a csoportok, amelyek képesek reagálni a helyiek szükségleteire és egyre inkább képessé válnak arra, hogy helyi szinten továbbvigyék a mi bátorító, kapcsolatszervező, infor-máló munkánkat.
Nem azért mentünk Biharba, hogy megmondjuk az embereknek, mit tegyenek, hanem azért, hogy segítsünk nekik, hogy megfogal-mazzák igényeiket, megvalósítsák elképzeléseiket. Bár eleinte erő-sen fogtuk a kezüket, amikor lendületbe jöttek, mi igyekeztünk minél inkább a háttérbe vonulni.
A fejlődés bámulatos, ezt egy gyakorlati példával illusztrálnám: 1999 májusában Közösségi Napot szerveztünk. Meghívtuk határon túli ismerőseinket, olyan falvak képviselőit, ahol közösségfejlesztő folyamat zajlott. Velük a debreceni Civil Akadémián kerültünk kapcsolatba. Nagyon nehezen sikerült elérnünk, hogy a helyi szerve-zetek, intézmények képviselői, mutassák be falujukat a vendégek-nek. Mindenki izgult, de csodála-tosan sikerült ez a nap. Amikor 2000 nyarán Deutsch Tamás és a magyar igazságügy miniszter át-uta-zóban voltak Biharon, a helyi szervezetek már saját indíttatásból meghívták a neves vendégeket és bemutatták nekik falujukat.
vissza az elejére

Közösségfejlesztői terveinkről

A bihari munkánkhoz kapcsolódóan több Bihar megyei kistelepülés-sel kerültünk kapcsolatba, ahonnan jelezték, hogy bátorításra, ötle-tekre, információkra, mások tapasztalatainak megismerésére, kap-csolataik bővítésére volna szükségük.
Ezért jutottunk arra az elhatározásra, hogy ha nem is tudunk minden odafigyelést igénylő településen közösségfejlesztő progra-mot elindítani, de felhasználva összegyűlt tapasztalatunkat, ismere-teinket, menet közben kialakult kapcsolatainkat, megpróbálunk segíteni. A segítség megtervezéséhez nagyon jó mintát nyújtott számunkra a Kelet-magyarországi Közösségszolgálat Alapítvány. Az ő példájukból kiindulva, és szakmai támogatásukat élvezve Civil Akadémia néven egy találkozó sorozatot indítottunk. Szeretnénk kapocsként működni magyarországi és romániai civil szervezetek között.
Az, hogy tevékenységeink különösebb hírüladása nélkül is ennyi megkeresés érkezett irányunkba azt jelzi, hogy szükség van azoknak a fórumoknak a kialakítására, megteremtésére, ahol a vidéki, ha-sonló gondokba ütköző közösségek tagjai találkozhatnak egymással, véleményt cserélhetnek, egymástól és szakemberektől tanulhatnak és hozzájuthatnak a számukra szükséges információkhoz. Ennek érde-kében a képzések és találkozók megszervezése mellett szeretnénk egy állandó információs és szolgáltató programot is fenntartani, és egyfajta „adattárat” létrehozni a régióban történő eseményekről, kezdeményezésekről, szervezetekről. Természetesen szándékunkban áll újabb közösségfejlesztő program elindítása is, illetve közösség-fejlesztő képzés szervezése, hogy minél több segítő szándékú ér-deklődő megismerhesse és elkezdhesse ezt a nagyon sok szépséget és örömet rejtő munkát.
vissza az elejére
A bihari általános iskola pedagógusai és az iskolás gyermekek szülei körében 1999 tavaszán végzett kérdőíves felmérés szlogenjei

„Bíztassák a gyerekeket, hogy jobb kedvvel járjanak az iskolába.”
(egy bihari szülő)

„Azt szeretném, hogy az iskola a gyerekek számára második otthon legyen, és minden gyerekből hozza ki a legtöbbet, akármihez is van tehetsége annak a gyereknek.” (egy bihari szülő)

„Nem a bihari iskolával van baj, hogy a gyerekek fegyelmezetlenek, hanem ez már úgy indul otthonról, sok szülő meg nagy lábat ad a gyereknek, és az iskolára fogja, hogy gyenge, nem elég szigorú!”
(egy bihari szülő)

„Az iskolától elvárnám, hogy olyan színvonalú legyen, hogy gyer-mekem, ha tovább tanul, megállhassa helyét, és olyan esélyei lehes-senek mondjuk, mint esetleg egy városi gyermeknek, bár tudom, hogy ez nem csak az iskolán, hanem a családja odafigyelésén is múlik.” (egy bihari szülő)

„Szeretném, hogy a gyermekem tanulja meg azt, amire az életben szüksége lehet, hisz a bihari iskola az életük alapja.” (egy bihari szülő)

„Pénzzel és fizikai erővel segítek, ha szólnak! Néma gyermeknek az anyja se érti a szavát!” (egy bihari szülő)

„Én a munkámmal támogatom az iskolát és a szabadidőm egy részé-nek a feláldozásával, mert úgy érzem, hogy annak a gyermeknek kijár, még ha falusi is, néha egy színházlátogatás vagy kirándulás, vagy egyéb, pedig azért fizetést nem kapok, néha még csak köszö-netet sem a szülők részéről.” (egy Biharon tanító pedagógus)

„Lehetőséget arra, hogy a legjobbat és a legtöbbet tudjam adni a gyermekeknek (ehhez a szabadságot megkapom, talán csak az esz-közök hiányoznak hozzá – anyagi gondok).” (egy Biharon tanító pedagógus)

„Közösségünkben családiasnak mondható a hangulat, ám a kicsi fizetésre, kevés szabadidőre való hivatkozással (jogosan!) a taná-rok szinte „menekülnek” haza. Keveset foglalkoznak egymással, a közös programok, iskolán kívüli tevékenységek szervezésével, pedig: a sok értelmes és jó humorú ember nagy dolgokra lehetne képes!” (egy Biharon tanító pedagógus)

„Itt könnyebb vállalkozni, mint emberekkel foglalkozni.” (egy bihari polgár)

„Magunkért együtt.„ (egy bihari polgár)

„Olyan lehetne Bihar, mint egy virágos kertvároska, mert minden adott.” (egy bihari polgár)

„Hosszú távon bízom: Bihar jó falu lesz.” (egy bihari polgár)

„A jövő mindannyiunk kezében van.” (egy bihari polgár)

„A bihari néppel csodákat lehetne művelni.” (egy bihari polgár)

„Nappal keményen dolgoztak, de este jöttek.” (egy bihari polgár)
Makai Dimény Judit és Gergely Annamária
Albin Alapítvány, albin@rdsor.ro
vissza az elejére
Tartalom
Parola archívum