Európai trendek a közösségfejlesztésben

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Európai trendek a közösségfejlesztésben
Szerző:	Henderson; Paul
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2003
Szám:	3
Oldalszám:	7-10
A cikkben lévő
Nevek:	Evelien Tonkens, Jan Williem Duyvendak, Paul Henderson, Robert Putnam
Intézmények:	Combat Poverty Agency, CESAM, Community Development Fundation, Európai Bizottság, Le Mouvment pour le Development Social Lokal, Desenvolupament Communitari
Települések:	Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Leeds, Stockholm
Tárgyszavak:	Community Development Fundation, CEBSD, európai közösségfejlesztés, európai trendek, gyakorlatfejlesztés, közösségi kohézió, szomszédság
Megjegyzés:
Annotáció:

EURÓPAI TRENDEK A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSBEN

Tartalom

PAUL HENDERSON igazgató, Community Develop-ment Foundation, North, Nagy-Britannia, Leeds

Bevezetés

Megtiszteltetés számomra, hogy az egybegyűltekhez szólhatok, és részt vehetek ezen az eszmecserén. Régebbről is ismertem az önök projektjét, és igazán örülök, hogy most megtudhatom, mi történt azóta. Remélem, hogy előadásom valamennyire összhangban áll majd az önök gondolataival és a projekt értékelésével. Gondolatmenetem célja, hogy európai kontextusban nyújtsak áttekintést a közösségfejlesztésről. Ez persze azt jelenti, hogy előadásom meglehetősen általánosító jellegű lesz, ami esetenként veszélyes és zavaró is lehet: a mi szakterületünkön nagyon nehéz megbizonyosodni arról, hogy helyes képet kapjunk a történésekről. Véleményem szerint azonban időnként meg kell próbálkoznunk ezzel, ti. egy mindent átívelő elemzés nyújtásával. Máskülönben könnyen az ellentétes hibába eshetünk - elveszhetünk a projektek és a gyakorlat részleteiben, nem látva a fától az erdőt.
Javasolom, kezdjük a Combined European Bureau for Social Development (Egyesített Európai Társadalomfejlesztési Szervezet) rövid bemutatásával. Ezt követően megkísérlem annak a kontextusnak a felvázolását, amelyben az európai közösségfejlesztés végbemegy, majd öt olyan kulcsfontosságú témát fogok megvizsgálni, amely véleményem szerint a közösségfejlesztőket érinti. Mondandómat rövid összegzéssel zárom.

Combined European Bureau for Social Development

A Combined European Bureau for Social Development (CEBSD) a kilencvenes évek elején jött létre. Eredetileg szervezeti keretnek szánták néhány országos közösségfejlesztő szervezet információcseréjének és egymással való együttműködésének segítéséhez. A következő pár év során azonban a szervezet elmozdult ebből az irányból, és egyre inkább annak fontosságát kezdte hangsúlyozni, hogy létrejöjjön egy európai fórum, ahol tárgyalni és elemezni lehet a közösségfejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseket, alapelveket és módszereket. A szervezet ma hálózatnak tekinti magát, amely sokkal inkább „átlátható” és hozzáférhető, mint a kezdetekkor.

A szervezet azonban továbbra is csak kis létszámú tagsággal rendelkezik: összesen tíz tagot számlál, akik szinte mindannyian egy-egy teljes országot fednek le. Az egyes tagok alapszabályai különböznek egymástól. Az én szervezetem (CDF) és az ír tag (Combat Poverty Agency) például a kormánnyal állnak kapcsolatban, a francia tag (Le Mouvement pour le Developpement Social Local) és a magyar tag (Közösségfejlesztők Egyesülete) önkéntes szervezetként működik, míg a katalóniai (Desenvolupament Communitari) és a svéd tagot (CESAM) a magánszektorbeli szervezetek közé sorolhatjuk. A CEBSD-vel való hosszú együttműködésem során ezek a különbségek sosem számítottak igazán - ellenkezőleg: ez az egyik erősségünk. Hogy mi tartja össze a tagokat? A közösségfejlesztő alapelvek és módszerek iránti elkötelezettség, valamint abbéli vágyuk, hogy ezt az elkötelezettséget mind az európai kontextusban, mind pedig országos szinten fenntartsák.
A párbeszéd, a tagok közti információ- és tapasztalatcsere nem mindig könnyű. Lehetséges, hogy ugyanazokat a szavakat használjuk a közösségfejlesztés megtárgyalása során, azok mégsem jelentik mindig ugyanazt! Maga a „közösségfejlesztés” kifejezés is problematikus: Franciaországban például nem használják széles körben. Egy hosszan tartó párbeszédet követően azért döntöttünk amellett, hogy a „társadalomfejlesztés” kifejezést használjuk a CEBSD megnevezésében, mert mindegyik tagszervezet számára ez tűnt a legelfogadhatóbb megoldásnak.
A CEBSD olyan hálózat, amely rendkívüli ösztönző hatással bír tagjaira. Fontos szerepet tölt be ez a hálózat, hiszen (a) eszközként szolgál az európai közösségfejlesztésről folytatott kommunikációhoz, (b) a szervezetek gyújtópontjaként funkcionál az európai intézmények - különösen az Európai Bizottság - informálása, befolyásolása során, valamint (c) lehetővé teszi az európai közösségfejlesztő szervezetek számára, hogy összekapcsolódjanak más hálózatokkal, szervezetekkel, Európában és azon túl is - innen az IACD-vel való együttműködés. Tudom, hogy a CEBSD összes tagjának nevében beszélek, amikor kijelentem, hogy a jövőben szorosabb együttműködést kívánunk kialakítani - mindhárom témában - a kelet- és közép-európai szervezetekkel.
Az elmúlt két év során a CEBSD egy, az Európai Bizottság által támogatott projektet valósított meg, pillanatnyilag pedig egy másik, a közösségfejlesztést és a társadalmi bevonást támogató projekten dolgozunk, erre később még visszatérek. További információkkal a projektekről a CEBSD weblapja szolgál (www.cebsd.org), de megkereshető a szervezet részmunkaidős alkalmazású tanácsadója is (margogorman@eircom.net).

Az európai kontextus

(I) Irányelvek
Az Európai Bizottság szintjén kedvezőnek tűnik a közösségfejlesztő „klíma”. Az északír Peace and Reconciliation Programme (Békéltető és Egyeztető Program) kivételével a közösségfejlesztés kifejezés sehol sem tűnik fel. A használt nyelvezet inkább a közösségi bevonás, részvétel, helyi fejlesztés és partnerség kifejezésekkel él, és inkább a foglalkoztatással és a társadalmi bevonással áll kapcsolatban. Az Elsődleges Célkitűzés státusszal rendelkező régióktól (amely további EU-s támogatásokra jogosítja fel őket) azt várják, hogy olyan struktúrákat (partnerségeket) hozzanak létre és támogassanak, amelyek lehetővé teszik a helyiek számára az erőforrások elosztásával kapcsolatos döntéshozásban való részvételt. A vidéki területektől is elvárja a LEADER + vidékfejlesztési program, hogy közösségeket vonjanak be a helyi partnerségépítésbe. Más EU-s programok is hasonló elvárásokat támasztanak.
A valóban érdekes és fontos kérdés az, hogy miért rendelkezik az EU ezzel az irányultsággal, sőt, hogy miért alkalmaz oly sok EU-tagállam hasonló kritériumokat támasztó nemzeti irányelveket? A társadalmi irányelvekről folytatott oly sok párbeszédhez hasonlóan, itt is célravezetőbb a különböző hangsúlyok és a sokféle motiváció fényében gondolkodni, mint egyetlen kizárólagos magyarázatot keresni.
Kétségtelenül felvetődik az irányítás kérdése is - az, hogy a közösségi bevonás és állampolgári részvétel ösztönzésének eredményeképpen a közösségek integrálódnak, azonosulva a társadalom uralkodó értékeivel, normáival. A (a) köz(össégi)biztonságnak (a bűnözés és a bűnözéstől való félelem csökkentésének), valamint (b) a bevándorlókkal és az etnikai kisebbségek tagjaival végzett támogató munkának szentelt figyelem az irányító motívum legszembeötlőbb példái.
Számos olyan kérdés van még, amely fejfájást okozhat a kormányzati irányelvfejlesztők számára: pl. hajléktalanság, kábítószerrel való visszaélés, válaszadás a környezetvédő mozgalom követeléseire.
A Közösségfejlesztők Lapjának különkiadásában elemzést olvashatunk az irányítás és a közösségfejlesztés témájában, mégpedig Evelien Tonkens és Jan Willem Duyvendak tollából (Community Development Journal, Vol. 38 No. 1.)
Ugyanakkor látjuk, hogy az irányelvek alakítói is érdeklődnek a „közösség” és a közösség bevonása iránt, mert rájöttek, hogy a „szomszédság” eszménye megerősítésre szorul, különösen azokon a területeken, ahol majdnem teljesen elenyésztek a társadalmi kapcsolatok, és nagyon szegényes, ijesztő a környezet (rossz lakások, elhagyott utcák, graffiti stb.). Ez tehát a döntéshozók közösségi részvétel iránti érdeklődésének jóhiszemű magyarázata - visszatérés a „közösség” fontosságának hangsúlyozásához.
Egyes döntéshozók realisztikusan, majdhogynem objektíven közelítik meg a kérdést: a számos társadalmi bevonást és megújulást célzó programmal kapcsolatban végzett értékelő jellegű kutatás tudtukra adta, hogy amennyiben nem vonják be a közösségeket, nem sok esélye van annak, hogy jövőbeli programjaik hatékonyak lesznek. A közösségi szervezeteket meg kell győzni arról, hogy a nagy alapítványok, programok által az ő közösségeik jövőjéről hozott döntések valóban hitelesek. Azt is érezniük kell, hogy a kezükben tartják a közösségekben végbemenő változásokat.
A közösségeket érintő irányelvek létrejöttének társadalmi irányítással kapcsolatos magyarázata és a társadalmi gondoskodásra (a szomszédságról való gondoskodásra) építő magyarázat abban megegyeznek, hogy mindkettő alapját a társadalmi vagy közösségi kohézió, összetartás képezi. Ez egy nagyon vonzó fogalom az irányelvek alakítói számára, olyasvalami, ami igen szoros összhangban áll a közösségfejlesztő értékekkel: segíteni próbáljuk az embereket az együttélésben és a közös munkában, fel akarjuk ismerni a különbségeket és meg kívánjuk találni a közösségek megerősítésének módjait.
Nem tudom, hogy a közösségi összetartás fogalma mennyire jelentőségteljes az európai kontextusban. Amiben bizonyos vagyok, az az, hogy az irányelvek szintjén sokkal inkább elvárják a közösségek részvételét a kormányok, helyi önkormányzatok és más intézmények által szervezett programokban, mint pár évvel ezelőtt (előadásom végén még visszatérnék erre).

(II) Közösségek és a közösségfejlesztés gyakorlata
Fontos észben tartanunk, hogy a közösségfejlesztés léte független a támogató szervezetek érdekeitől és pénzügyi támogatásaitól. A közösségek maguk kezdeményeznek, a közösségi munkások és más gyakorló szakemberek pedig a közösségek munkájának támogatásában (segítésében, irányításában) vesznek részt.
Így tehát számtalan olyan közösséggel találkozhatunk Európa-szerte, amely saját érdekében cselekszik (kezdeményezések elindítása, kapcsolatépítés a helyi, regionális és országos szervezetekkel stb.). Néhány évvel ezelőtt például a CEBSD tagjainak lehetősége nyílt arra, hogy stockholmi szomszédsági projektekhez látogassanak el. Számos olyan projektet láttunk, amelyben a helyi emberek partnerségi viszonyban működtek együtt a támogató szervezetekkel.
Az embernek az az érzése, hogy bár a kép állandóan változik, és a szomszédsági projektek hosszú távú biztonsága nem megoldott, a közösségeket mégis energia és elkötelezettség jellemzi. Véleményem szerint ez a helyzet Európa számos részén fennáll, persze anélkül, hogy ez nyilvánvalóan érzékelhető lenne. Természetesen nem elsősorban a nagyszabású programokról beszélek, hanem inkább azokról a szerény tevékenységekről, projektekről, amelyek a helyi szintű elköteleződés eredményeképpen születnek meg, esetenként - de nem mindig - gyakorló szakemberek támogatásával. Számomra mindez alapvető fontossággal bír a közösségfejlesztésben. A kép zavaros, gyakran megtévesztő. Egy iskolától vagy ifjúsági klubtól eltérően, a közösségfejlesztésnek nincsenek nyilvánvaló határai. A gyakorlat sokszor kiszámíthatatlan, bizonytalan - de legalább van. A döntéshozók figyelmét újra meg újra fel kell hívnunk erre.
Összegzésképpen: a közösségi bevonás európai irányelvi kontextusának vannak pozitív jellemzői, még akkor is, ha a közösségfejlesztés alapelvei, módszerei nem örvendenek széles körű elismertségnek. Maguk a közösségek elegendő energiával és megfelelő elkötelezettséggel rendelkeznek ahhoz, hogy tevékenységeket, kezdeményezéseket legyenek képesek útjukra indítani - ebben néha segítségükre vannak a közösségi munkások, ám legtöbbször nem ez a helyzet.

Közösségfejlesztés

Hol az elmélet?
Az elmúlt két év során egy képesítést nyújtó közösségi és ifjúságimunkás-képzésen és egy posztgraduális közegészségügyi kurzuson is alkalmam nyílt közösségfejlesztő modulok tanítására. A két modul összeállításakor szöget ütött a fejembe, hogy (a „képzés az átalakulásra” szóló írások kivételével) még mindig mennyire függünk az évekkel ezelőtt írt elméleti szövegektől. Itt most a „nagyszabású elméletre” gondolok, amely egyszerre kívánja megérteni és informálni a közösségfejlesztést egy-egy elméleti perspektívából. Másfelől azonban számos olyan könyv és újságcikk jelenik meg, amely a közösségfejlesztést az újjáélesztési - „regenerációs” - tevékenységgel köti össze (magyar értelmezésben a városrész-rehabilitáció tartozik ide. A szerk.).
Mostanában egyre nagyobb érdeklődés követi Putnam társadalmi tőke elméletét és az általa biztosított mozgásteret, mely segítségével egy modern elméleti keretrendszerbe helyezhetjük a közösségfejlesztést. Érdekes, hogy inkább ez az elmélet ragadja meg az emberek figyelmét, nem pedig a civil társadalomé (amely nagyban épít a politikaelméletre).
A közösségfejlesztés jól járna azzal, ha egyre több elméleti anyag jelenne meg, mert így a gyakorlat egy sor, széles körben elfogadott elképzeléssel lenne társítható. Mindez a jelenleginél vitathatatlanul stabilabb alapot jelentene a közösségfejlesztés számára. Ne feledjük a mondást: „Semmi sem lehet praktikusabb egy jó elméletnél”.

Egy funkcionális trend
Az elmúlt évek során a közösségfejlesztés egyre inkább funkcionális jelleget öltött. Ezen azt értem, hogy a közösségfejlesztést az intézmények programjainak szolgálatára, támogatására használják fel. A közösségfejlesztés sokáig küzdött a kormányzati és helyi önkormányzati testületek elismeréséért, támogatásáért. Lehetséges, hogy a vita megnyerése bizonyos esetekben ahhoz vezet, hogy megszűnik a közösségfejlesztés autonómiája? De nemcsak az autonómiáról van szó, hanem azokról az ösztönös válaszokról is, amelyekkel a közösségfejlesztésnek esetenként szolgálnia kell, és persze arról is, hogy adva legyen egy „tér”, amelyben gondolkodni és cselekedni lehet. Egy jóval alapvetőbb szinten arról kell beszélnünk, hogy a közösségfejlesztés görcsösen ragaszkodik saját értékeihez, alapelveihez: minél több figyelem szentelődik a közösségfejlesztés funkcionális szerepének, annál kisebb lesz a mozgásterünk a szakma alapvető értékeinek és filozófiájának megvitatására. Ebből az állításból három fontos dolog következik:
Saját tapasztalataim szerint a funkcionális trendet legnyilvánvalóbban a közösségfejlesztés és az újjáélesztési programok/gazdaságfejlesztés közötti rokonságban követhetjük nyomon (különösen Nagy-Britanniában, Hollandiában és Franciaországban). Nyugat-Európában legalábbis, a közösségfejlesztés az újjáélesztésnek ebben az arénájában van jelen leginkább, nem pedig a szociális munka vagy a felnőttoktatás területén. Az újjáélesztés fogalma lényegében a fizikai változásokra és a gazdasági javulásra épül. Főként a fent említett irányelveknek köszönhetően a közösségfejlesztést belerángatták az újjáélesztési programok támogatásába. Képes-e megtartani identitását ilyen körülmények között? Mennyire lesznek fenntarthatóak, permanensek a közösségeken eszközölt változások? Néha úgy tűnik, mintha a közösségen, nem pedig a közösséggel végeznénk ezt a munkát.
A döntéshozók „közösség” iránti érdeklődésének köszönhetően fennáll annak veszélye, hogy a közösségfejlesztés esetleg túl sokat ígér. Ez azért van így, mert (a) az újjáélesztési programok rendkívül ambiciózus célokat tűznek ki maguk elé, míg a közösségfejlesztés csak sodródik velük, és mert (b) a közösségfejlesztés mint szakma talán nem elég erős ahhoz, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Fennáll tehát annak a veszélye, hogy a döntéshozók és a közösségek egyaránt csalódnak a közösségfejlesztésben, sőt teljesen ki is ábrándulnak belőle.
A közösségfejlesztés funkcionális megközelítése valószínűleg el fogja szívni a közösségi munkásokat a szomszédságokból. Mindez annak köszönhető, hogy az újjáélesztési programokban a partnerségi megközelítés dominál: egy sor állami szervezet és közösségi képviselő működik együtt olyan szinten, amely távol áll az emberek közösségi életétől.

Növekvő érdeklődés a gyakorlatfejlesztés iránt
Optimistább közösségfejlesztési trendnek tűnik a gyakorlatfejlesztés iránt mutatkozó fokozott érdeklődés: tudni azt, hogy mi működik, és mi nem működik a közösségfejlesztésben. Ez az egyik magyarázata a részvételt fokozó eszközök, technikák egyre szélesebb körű elérhetőségének is: valóságtervezés, fókusz csoportok, közösségi meghallgatások stb. Segítségünkre vannak azok a meglévő módszertanok is, amelyek lehetővé teszik számunkra a közösségfejlesztés értékelését, hogy megtudhassuk, milyen eredményeket hozott is valójában a munkánk. Maguk a gyakorlók is szívesen tanulnak egymástól és járulnak hozzá a gyakorlat elméletének alakításához.
A CEBSD-nél jelenleg folyó EU-projekt jól illik a gyakorlatfejlesztési keretrendszerbe: a közösségi szervezetek tagjaiból, közösségi munkásokból, helyi önkormányzati dolgozókból, valamint egy kutatóból álló kis munkacsoportok öt ország különböző pontjain használják fel a gyakorlati példákat arra, hogy megkíséreljék körülhatárolni, mennyiben tud hozzájárulni a közösségfejlesztés a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez. Az eredményeket júniusban összegzik egy ehhez hasonló szeminárium keretei között. Jelentés készül az EU számára, de ugyanilyen fontos az is, hogy a projekt által kiderített tényeket cirkulálni fogják a közösségfejlesztő szervezetek között.

Belülről jövő változás
Hasonlóan pozitív trendre enged következtetni az a néhány előzetes bizonyíték is, amely azt mutatja, hogy maguk a közösségek is jobban jelen kívánnak lenni a közösségfejlesztő szakmában. Azokban a közösségekben, amelyekben régóta szerveződnek közösségfejlesztő projektek, a helyi emberek jelzik, hogy a jó közösségfejlesztő gyakorlat elsajátítása mellett hozzá is kívánnak járulni ahhoz - képzőkként, kutatókként, fizetetlen közösségi munkásokként. Ez a trend párhuzamos azzal a már megalapozottabb gyakorlattal, hogy a helyiek részt vesznek a közösségfejlesztő képzéseken, s ezt követően közösségi munkásként kerülnek alkalmazásra.

A közösségfejlesztés „infrastruktúrája”
Kérdéses a professzionális közösségfejlesztés abbéli kapacitása, hogy mindent megtegyen, amit kérnek tőle. Itt nem azokra a szervezetekre gondolok elsősorban, amelyek az egyes országokban a közösségfejlesztést támogatják, hanem (a) közösségi munkások számára biztosított képesítést adó képzések helyzetére, valamint (b) arra, hogy a legtöbb vezető mennyire nincs tisztában a közösségfejlesztés szerepével és azzal, hogy miként tudná támogatni azt. Véleményem szerint, amennyiben komolyan kívánjuk venni a közösségfejlesztés hosszú távú egészségi állapotát Európában, komolyan kell foglalkoznunk ezzel a két kérdéssel.

Záró megjegyzések

Annak veszélyességére próbáltam rámutatni, ha a közösségfejlesztés esetleg túl sokat ígér. A minőségnek, nem pedig a mennyiségnek kell a kitűzendő célnak lennie a helyiek, valamint azok támogatása során, akiket valamilyen közös érdekeltség vagy identitás fűz össze. A tevékenységek színes skálájából kell azonosítani és terjeszteni a helyes gyakorlatot.
A közösségfejlesztés gyakorlatának új utakat kell találnia a közösségi munkásképzés megerősítésére és a vállalati vezetők közösségfejlesztő oktatásban való részvételének lehetővétételére. Szükség van arra is, hogy a közösségfejlesztést egy erősebb elméleti keretrendszerbe helyezzük.
A közösségfejlesztésnek a helyi szinten támogatott helyes közösségfejlesztő gyakorlatot kellene tükröznie európai szinten is: bizalomépítés, az információ elérhetővé tétele, a csoportok, szervezetek összehozása, másoktól való tanulás. A jövőben a CEBSD ezen az alapon kíván együttműködni a kelet-közép-európai szervezetekkel.
Véleményem szerint továbbra is egyre inkább együtt kell működnünk az európai döntéshozókkal, mégpedig nemcsak kizárólag a részvétel és a közösségi bevonás technikáira építve, hanem figyelembe véve a közösségfejlesztést is. Nagyobb elismertséget kell szereznünk a szakmának. Mindennek a már említett fokozott elvárások kezelési stratégiájának részét kell képeznie. Ha minden, amit mondunk, a közösségfejlesztés gyakorlatát venné alapul, az jelentős lépés volna a közösségfejlesztésnek egy európai keretrendszerrel való megerősítése felé.

Fordította Varga Tamás

Tartalom

Parola archívum