Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Jack Rothman: A közösségi beavatkozás megközelítései
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2001
Szám:	4
Oldalszám:	16
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	Jack Rothman, közösségi beavatkozás, társadalmi szervezés, társadalmi akció
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom

Jack Rothman: A közösségi beavatkozás megközelítései

Ez a cikk az általam eredetileg 1968-ban bemutatott „három modell” rendszerének újraszerkesztett, javított változata. Kis javításokkal, újításokkal ugyan, de ez a rendszer szolgáltatta a szerkezeti keretet e könyv előző négy kiadásához is. Ez idő alatt megváltozott a közösségek arculata, megváltoztak körülményeik, és a megfogalmazás egyes hiányosságai egyre nyugtalanítóbbá váltak. Kutatásaim hiányosságokra, bizonytalanságokra mutattak rá, és az ezen a területen tevékenykedő diákok és szakmabeliek olyan dilemmákra hívták fel a figyelmem, amelyeken nehéz volt felülkerekedni. Úgy éreztem, mintha egy nagy halom válogatott fogalmi ruházatot pakoltam volna a megismerés bőröndjébe, és miután becsuktam, találtam volna még egy kilógó zoknit vagy nyakkendőt. Ennek az új kiadásnak a megjelenése adta a lendületet ahhoz, hogy megpróbáljam helyükre tenni a dolgokat.
Az alapvető elképzelések szerintem továbbra is létjogosultak – de nagyobb fokú összetettséget és változatosságot tapasztaltam, mint korábban. Véleményem szerint az lesz a legcélravezetőbb, ha az új perspektívát két részben mutatom be. „A közösségi beavatkozás legfontosabb módszerei” az eredeti sémát követi, kisebb változtatásokkal, naprakész információkkal bővítve. „A beavatkozás megközelítései közötti összefüggések” c. rész egy kiegészítést és egy újraszövegezést tartalmaz.
Tanítói tevékenységem első évei annak a küzdelemnek a jegyében teltek, hogy megpróbáljak kialakítani valamiféle egységes megközelítést. Akárhogy is dolgoztam azonban, mindig maradtak ellentmondások, egyenetlenségek (a megismerés bőröndje körül hamar elkezdődtek a gondok). Valaki, aki legutóbb össze akarta foglalni egy sokoldalú amerikai gondolkodó intellektuális munkásságát, arra jutott, hogy: „A legrosszabb az egészben az, hogy a feladat vége felé az ember néhány olyan fölös darabbal találja magát szemben, amelyek sehova sem illeszkednek” (Gellman, 1984, p. xv). Én is hasonló érzésekkel viseltettem a téma iránt, amellyel éppen küzdöttem.
Ugyanakkor az óráimon megjelenő diákok sem alkottak egységes tábort. Rájöttem, hogy nagyjából három csoportot alkotnak, amelyek mindegyike más és mást vár az iskolától és tőlem. Voltak, akiket a szolgáltatások minőségének javítása érdekelt, beleértve a szervezetek közötti koordinációt és hatékonyságot a sérülékenyebb társadalmi rétegek szükségleteinek kielégítése során. Őket a társadalmi tervezés és az irányelvek kialakítása érdekelte, mégpedig olyan szervezetek számára, … az általános egészségügyi tervezési testületek. Mások … a helyi szinten végzett munkára koncentráltak. Az ő motivációjuk az volt, hogy össze akarták hozni az embereket, hogy azok egy, az együttműködésen és önsegítésen alapuló párbeszéd során megoldhassák problémáikat. A harmadik csoportot a polgárjogi, háborúellenes és diákmozgalmak érdekelték … és erősen hajlottak a társadalmi akcióra. Céljuk az elnyomottak segítése, a társadalmi igazságosság ügyének előmozdítása és a társadalom átalakítása volt.
Fokozatosan világossá vált előttem, hogy ezeket a különböző érdeklődési területeket és motivációkat nem lehet egyetlen gyakorlati megközelítésben felölelni, és hogy hasznosabb különböző megközelítéseket bemutatni, amelyek a diákok által képviselt három, empirikusan különálló csoportosítás mindegyikét érintik. Elkezdtem fogalmilag körülhatárolni a három megközelítést, miközben felvázoltam néhány gyakorlati változót is, hogy elemezhetőek legyenek a megközelítések közötti különbségek. …
A társadalmi akció különleges kihívásnak bizonyult. A szakterületek tipikusan konzervatívak, és a radikalizmusnak még a gondolatától is tartózkodnak – ez különösen igaz volt a konformizmussal átitatott 50-es évek elején, amikor a radikalizmussal való bármilyen kapcsolatot gyanakvás övezte. Ki kellett alakítanom egy szellemi keretet, amely legitimálná a társadalmi akciót, mint tudományos tevékenységet és a gyakorlat egy területét, amely egyenértékű más területekkel – akkoriban még nem ez volt a helyzet a szakiskolákban.
A három megközelítést, vagy modellt, ideáltípusokként kezeltem. A valódi világban általában nem léteznek eredeti, teljes formájukban, ám hasznos mentális eszközök lehetnek a valóság leírása, elemzése során. Egy idő után „hangsúlytalanítani”, lágyítani kezdtem a „modell” fogalmát, amely nagyobb mértékben hangsúlyozta a megközelítések fontosságát és tartalmi érvényességét, mint az igazoltnak tűnt, és inkább a megközelítések közötti átfedések, keveredések jelentőségét igyekeztem aláhúzni.
A tárgyalás következő része ideáltipikus konstrukciókként vázolja fel az eredeti megközelítéseket, és össze is hasonlítja őket tizenkét gyakorlati változó segítségével. A befejező rész, amely gyakorlatiasabb, és ahova az elemzés vezet, a változók kombinációinak mintáit vizsgálja ezek a különböző módozatok integrációjában segítenek.

A mű eredeti címe: Jack Rothman, „Approaches to Community Intervention”, in Jack Rothman, John L. Erlich, John E. Tropman, and Fred M. Cox, eds., Strategies of Community Intervention, 5th edition, Itasca, IL: F. E. Peacock, 1995, pp. 2663. ,Fordította Varga Tamás, A fordítást az eredetivel egybevetette és szakmailag lektorálta Vercseg Ilona; A kötetet sajtó alá rendezte Varga A. Tamás; ISSN 1216-6723; ISBN 963 00 9408 8.

Tartalom

Parola archívum