Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Roma közösségi ház vezetők képzése
Szerző:	Varga Matild, Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:	Roma program
Év:	2000
Szám:	2
Oldalszám:	3 - 6
A cikkben lévő
Nevek:	B. Szolnoki Ildikó, Farkas Éva, Huszerl József, Kas Éva, Kovács Edit, Kovácsné Füredi Enikő, Kováts Andrea, Mészáros Zsuzsa, Péterfi Ferenc, Pósfay Péter, Purtczl Andrea, Varga A.Tamás, Varga Matild, Vercseg Ilona,
Intézmények:	Közösségfejlesztők Egyesülete, Civil Kollégium Közösségi Háza, Autonómi Alapítvány, Soros Alapítvány, Magyarországi Cigányokért Közalapítvány
Települések:	Kunbábony, Budapest
Tárgyszavak:	roma közösség, roma program
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom

ROMA KÖZÖSSÉGI HÁZ VEZETŐK KÉPZÉSE

A képzést szervezte: Közösségfejlesztők Egyesülete
(1011 Budapest, Corvin tér 8.)
Résztvevők: 33 település roma szervezetének képviselői
és önkéntesei
(Lásd a mellékletben!)
A beiskolázottak létszáma: 96 fő, a képzést elvégezte: 66 fő
Időpont: 1999. október 1. – 2000. április 16.
Helyszín: Civil Kollégium Közösségi Háza – Kunbábony
Szakmai vezetők: Varga A. Tamás, Vercseg Ilona
Tanárok: Farkas Éva, Huszerl József, Kas Éva, Kováts Andrea, Kovács Edit, Kovácsné Füredi Enikő, Mészáros Zsuzsa, Péterfi Ferenc, Pósfay Péter, B. Szolnoki Ildikó, Varga Matild
Programasszisztens: Purtczl Andrea

1. Az előzmények, a feladat
A Soros Alapítvány programjának célja a roma lakosság társadalmi hátrányainak mérséklése, jelen esetben a közösségi házak hálózatának segítségével. A Soros Alapítvány, a roma közösségi házakkal ugyancsak foglalkozó Magyarországi Cigányokért Közalapítvánnyal és az Autonómia Alapítvánnyal egyetértenek abban, hogy a roma közösségi házak nem a szegregáció, hanem az autonómia, az önszerveződés, a roma és nem roma lakosság együttműködésének színterei.
Ez az elképzelés találkozott a Közösségfejlesztők Egyesületének felfogásával is, amely a közösségi házak vezetőinek és önkénteseinek képzésére vonatkozó pályázatában egy, a settlement-házakéval rokon közösségi-ház funkciót vázolt fel. Eszerint a közösségi házak idővel a települések társadalmi-kulturális intézményeivé válhatnak. Olyan közösségi színtérré, ahol a lakosság szükségleteire alapozott, javarészt önszervező tevékenység folyik.
Az egyeztetett elképzelések alapján a Soros Alapítvány a már működő és potenciális közösségi házak vezetőinek, aktivistáinak képzésével a Közösségfejlesztők Egyesületét bízta meg.
A képzés legfőbb célja a „képessé tétel” volt, az, hogy a roma közösségi házak vezetői és aktivistái – mindinkább – képesek legyenek saját közösségi életük demokratikus szemléletű, az önszerveződésre és önkéntességre építő megszervezésére. Ehhez arra van szükség, hogy az érintettek gondolkodása kiterjedjen saját szűkebb és tágabb társadalmi környezetük egészére, a településre, s mind tágabb körökben és egyre több partnerrel kommunikáljanak, működjenek együtt, a problémafelismerés és megoldás folyamatába bevonva mind a helyi lakosokat, mind a külső segítőket is.
Ez az elgondolás képezte alapját a bentlakásos, 3 hétvégére kiterjedő képzési programnak, amely lényegében egy kívülről, a tanár-közösségfejlesztők által gerjesztett közösségfejlesztési folyamat volt. A képzés ugyanis azért épült három, nagyjából havonként ismétlődő hétvégi munkára, hogy az egyes hétvégék közötti időszakokban a hallgatók „házi feladat”-jellegű aktivizáló és kooperációs feladatokat oldjanak meg saját településeiken.

2. A Közösségfejlesztők Egyesületének motivációi
Ez a feladat a magyarországi közösségfejlesztés fejlődésének fontos állomása volt. Eddig ugyanis az volt a gyakorlatunk, hogy „mindenkit” megszólítottunk egy adott településen vagy szomszédságban, s a továbbiakban azokkal működtünk együtt, akik ezt igényelték. Tapasztalataink szerint ezek elsősorban a jobb érdekérvényesítők, azok, akik segítséggel viszonylag könnyen képesek megvalósítani elképzeléseiket (mert a nagyobb hátrányokkal küzdők felzárkóztatásához még nem épült ki a megfelelő infrastruktúra – pl. a felnőttoktatásé.) Számos ok miatt a magyar közösségfejlesztés gyakorlata még nem terjedhetett ki a célcsoportokkal való foglalkozásra. Az okok közé tartozik pl. az, hogy az újrastrukturálódó társadalomban még nem alakultak ki, vagy csak lassan alakulnak a csoportidentitások; lassan ismerődik fel, hogy a valamilyen szükséget szenvedőknek össze kell fogniuk, s ehhez támogatókat is kell találniuk – többek között azért, hogy a szakember-segítőket megfizethessék stb.
De nem csak az ún. célcsoportokkal való munka hiányzott eddig szinte teljesen munkáinkból, hanem sajnos a romákkal való együttműködés is. Ők ugyanis – még ha megszólításukra az utóbbi időkben külön súlyt fektettünk, és ez olykor sikerült is –, az ismert társadalmi okok miatt hamar kimaradnak a közösségi folyamatból. Egyre gyakrabban tapasztaltuk viszont elesettségüket és kirekesztésüket, ezért határozott szándékunkká vált e nehéz problémával szembenézni és keresni azokat a módokat, amelyek segítségével a közösségfejlesztés e jelenségek ellen hatni tud. A Soros Alapítvány megbízása számunkra ennek az útnak az első jelentős állomása.
Bízva a közösségfejlesztés demokratikus szemléletében, módszereiben és önmagunkban, úgy gondoltuk, hogy a romákkal is ugyanúgy dolgozhatunk, mint bárki mással, s ha a munka során kialakulnak új hangsúlyok, amelyek esetleg arra engednek bennünket következtetni, hogy azok csak a romákra jellemzőek, akkor azokat úgy tekintjük, mint amelyek gazdagítják eddigi társadalomismeretünket és módszereinket. Egymás bátorítása, az együttműködés, az egymástól tanulás juttathat csak el ugyanis bennünket a hátrányok elleni közös küzdelemhez.

3. A program előkészítése
A Soros Alapítvány egy feltárás eredményeként megpróbálta azonosítani a közösségi házzal rendelkező vagy annak létrehozását tervező szervezeteket, ezért összehívta mindazon roma szervezetek képviselőit, amelyek az elmúlt időszakban bármilyen támogatásért folyamodtak közösségi házuk működtetése érdekében.
Az első személyes találkozás (székhelyünkön, a Corvin téren, 1999. június 29-én) alkalmat adott az adományozó és képző szervezeteknek a program ismertetésére, a résztvevőknek pedig elvárásaik legalapvetőbb elemeinek tisztázására. A megjelent közel 80 szervezet nagyobbrészt úgy foglalt állást, hogy a tanulócsoportokat régiónként szervezzük, bár szívesen találkoznának más országrész hasonló típusú közösségeivel is.
E találkozón mutatkozott be jövendő partnereinek a Cood Bt. is, s készítette fel az egybegyűlteket egy általa végzendő „diagnózis”, feltárás folyamatára, hogy a szervezetekre vonatkozó információk a szeptemberben induló képzés kiindulópontjaként szolgálhassanak.

4. A csoportok:
A program indításáig a megkeresettek közül 36 település 64 szervezete kötött szerződést a Soros Alapítvánnyal, vállalva, hogy a képzésben később megfelelő létszámmal vesz részt.
A helyi cselekvésre felkészítő képzésekre egy-egy településről optimálisan 3–5 jelentkezőt vártunk azért, hogy a résztvevők a későbbiekben egymást erősítve dolgozhassanak otthon. Azt is el szerettük volna érni, hogy a szervezetektől ne csak a – többnyire egyébként is túlterhelt – vezetők jöjjenek el, hanem alakuljon ki egy jól együttműködő helyi cselekvő csoport. Magyarán arra törekedtünk, hogy azok jöjjenek el a képzésre, akik valóban dolgozni szeretnének és ehhez szükségük is van tanulásra.
Végül 7 tanulócsoportba osztottuk a képzésre visszajelentkezett szervezeteket. A beosztásnál a döntő szempont a hasonló helyi adottságok (kezdő, közép- és felső szint) érvényesítése volt.
Az így kialakított csoportok végleges létszámáról csak a képzés első napján kaptunk megbízható képet. Néhány esetben a hallgatók személye is változott, s ez bizony nem könnyítette meg a közös munkát.
36 településről 110 jelentkezés érkezett, míg a képzésen 33 településről 96 fő jelent meg.

5. Módszereink

Módszereinket két tényező határolta be. Az egyik az a szándékunk, hogy e képzésen mi tulajdonképpen kívülről animáljunk egy közösségfejlesztési folyamatot, s ezért a képzés ne pusztán a 3 hétvégéből, hanem az első és utolsó hétvége közötti időszakból, 3 hónapból álljon, sőt, a program követésére is kiterjedjen. A másik meghatározó tényező a Civil Kollégiumban kialakított és alkalmazott közösségfejlesztői módszer iránti hűségünk volt. Eszerint:
– a képzés elsősorban a tapasztalatokra épít, vigyáz a „kibontás” és a „bevitel” arányára;
– igyekszik megtalálni a „sok új ismeret – kevés új ismeret” közötti kényes egyensúlyt; vagyis nem zúdít megemészthetetlen, elvont ismereteket a hallgatókra, de azért ad – mégpedig begyakorolt módon ad! – új ismereteket is;
– igyekszik eljuttatni a résztvevőket az „ahá”-élményig;
– örömet ad, motivál, az ismétlés utáni vágyat hozza létre – ennek alapja a résztvevők elfogadása!;
– csoportvezetési módszereiben az ún. „páros animációt” alkalmazza.
Arra törekedtünk tehát, hogy a képzés végén a résztvevők egy közösségi gondolkodásmódon alapuló, a mindennapokban jól használható eszköztárral rendelkezzenek, melyet a saját életükből választott konkrét feladat megoldása során sajátítottak el. Ilyenek:
– a helyi szükségletek és erőforrások közösségi feltárása;
– a célok és feladatok megfogalmazása;
– a közösségi és művelődési folyamatok tervezése;
– a kapcsolatok, források megtalálása és a munka során történő alkalmazása.
A képzés során tehát aránylag kis teret kaptak a tanári kiselő-adások, elméleti alapvetések - ezeket csak akkor alkalmaztuk, amikor előzetes ismereteket nem tudtunk mozgósítani, ám ekkor mindig csak rövid, lényegre törő előadásokat tartottunk, s szívesebben építettünk a közös gondolkozás, a feladatmegoldás, a cselekedtetés módszereire.
Nagy teret szántunk viszont a „házi feladatoknak”;
– a település megismerésére, feltárása vonatkozó módszerek alkalmazásának;
– a lakosság aktivizálásának módszereire – interjúk, közösségi beszélgetések, közösségi felmérés;
– az e munkát a képzésen bemutató megnyilvánulásoknak: kiselőadás, kiállítás, film, fotók stb.
Dolgoztunk egyéni és kiscsoportos formában, a kiscsoportokat esetenként változtattuk – hogy mindenki mindenkivel kapcsolatba kerüljön –, alakítottunk tanulópárokat, voltunk előadók, moderátorok, csoportvezetők, megfigyelők és résztvevők – ahogyan a helyzet kívánta.
A közös tananyagterv kialakítása után minden tanári páros a maga módszertani készletével tette teljessé az oktatást, amelyet persze a hallgatók aktivitása, tudása, igényei és lehetőségei minden alkalommal erősen befolyásoltak.
Néhány példa a módszerekre: egyéni és közös gyűjtőmunka, érték- és problémalista készítése, esettanulmány, szituációs játék, vita, megbeszélés, ötletroham, szerepjáték, referátum, kiselőadás, összefoglaló, csoportképző, önismereti és készségfejlesztő játékok, egyéni és csoportos írásbeli feladat, páros feladatmegoldás, interjú stb.

6. A körülmények
A csoportok jellemzői:
a. Tagolódás
A képzésen a következő társadalmi csoportok képviselői vettek részt: roma szervezetek vezetői, többen közülük „hivatásos politikusok”; cigány kisebbségi önkormányzatok vezetői vagy tagjai; közösségi házban dolgozó önkéntesek (leggyakrabban családtagok); nem roma segítők, a helyi értelmiség tagjai (védőnő, óvónő, tanító, tanár, múzeumigazgató, újságíró).
Foglalkozás szerint fizikai dolgozók, közhasznú foglalkoztatottak, munkanélküliek, nyugdíjasok, közalkalmazottak és diákok voltak a képzés résztvevői.
Iskolai végzettség szerinti megoszlásukat nem vizsgáltuk, de felsőfokú végzettsége csak a nem roma segítőknek volt, a helyi vezetők között inkább a 8 általános, illetve a szakképzettség volt a jellemző.
A meglevő tapasztalatok sokkal fontosabbak voltak számunkra, mint az iskolai végzettség. Legtöbben sok éves közösségi tevékenység során szerzett tudást hoztak magukkal, de megjelent a fiatal roma politikus típusa is, aki már szinte hivatásszerűen folytatja a közösségi munkát. Jellemző a családi szerveződés, amelyben a házaspár valamelyik tagja a szervezet vezetője vagy alkalmazottja, a másik önkéntes. Egymással és más rokonokkal együttműködve dolgoznak. A fiatalokat (= gyerekeiket) is ennek szellemében vonják be a munkába.

b. Szerepek
A résztvevők között jól megfigyelhető volt bizonyos „túlképzettség”, már ami a kisebbségi élet szervezeti kérdéseit jelenti. A „túlképzettek” önkormányzati, jogi tapasztalataikat mindig szívesen megosztották másokkal, láthatóan fontos is volt számukra a ta-nácsadó/vezető szerepe.
A mi feladatunk elsősorban a közösségiség gondolkodásmódjának és cselekvő eszköztárának bemutatása volt, s ez iránt a legfogékonyabbak a szerény anyagi körülmények között élő, kis társadalmi elismertség mellett is kitartóan dolgozó helyi roma vezetők voltak, akik végül döntően meghatározták képzésünket. A sokszínű csoportokban ők voltak a mag, az ő tudásukhoz igazodtunk, tapasztalataikat beépítettük a képzésbe, s elmondható, hogy az ő készségeiket sikerült a leginkább fejlesztenünk.
A csoportmunka szempontjából a legnehezebb volt a helyi vezetők mellett megjelenő fiatalokkal dolgozni. Ők nagyon bátortalanok voltak, de ha sikerült őket „elszigetelni” a szervezet vezetőjétől, akkor – sok biztatással – körükben is lehetett eredményeket elérni.
E két szélsőség (a túlképzettek és a bátortalanok) általában minden civil képzésen megjelenik, de esetünkben ez a kép kiegészült a nem roma résztvevőkkel. Helyük a csoportokban különös jelentőséggel bírt, mert mintát adott a problémák mentén való települési együttműködésre, s megmutatta, hogy a romák helyzetének javítása a többségi társadalom számára is egyre fontosabb.
c. Motiváltság
A csoportra általában a közösségi munkára való motiváltság volt a jellemző.
Értékrendjükben az első három helyen az együttműködés, felelősség, tolerancia szerepelt. (Lásd a Motivációk a közösségi munkára c. mellékletet)
d. Aktivitás
Együttműködő partneri viszonyt igyekeztünk kialakítani. Nem tekintettük magunkat mindentudónak, a résztvevők tapasztalatait és véleményét messzemenően tiszteltük – teret kapott önálló vélemé--
nyük, hagytuk kibeszélni a sikereket és a kudarcokat egyaránt. Ezzel sikerült elérni, hogy csoportjaink nagyobb részt aktívan vettek részt az együttműködést igénylő feladatok elvégzésében.
Fokozta az aktivitást az a nehéz helyzet is, ami a roma közösségi házak környezetében, minden helyi cselekvés során körülveszi ezeket az embereket. Tiszteletre méltó módon minden eszközt megragadnak, hogy eredményeket érjenek el. Sajnos, egyes vezetők leginkább a kapcsolatoktól remélik ezt, ők valószínűleg csalódtak bennünk. A többséggel azonban sikerült felismertetni azt, hogy ha nem a közösséggel együtt látnak a helyi problémák megoldásához, akkor tartós sikerre nem számíthatnak, maguk is elszigetelődhetnek, s a tervek nagyobb része is megvalósulatlan marad.
A helyenként igazán fárasztó munkatempót legtöbben kis csodálkozással vették tudomásul, de – éppen a nagyfokú azonosulásnak köszönhetően – ezt általában megbocsátották nekünk
Ennek ellenére előfordult lemorzsolódás, melynek okairól a következőket tudjuk: anyagi természetű (nem volt pénzük az útiköltséget megelőlegezni); mást vártak a képzéstől (valószínűleg sokallták vagy nehéznek tartották a feladatokat);
más irányú elfoglaltság (a politikusok esetében); egészségügyi problémák (sajnos, sokan közülük súlyos betegségekkel küzdenek); közlekedési nehézségek (vasutassztrájk, zord időjárás).
A lemorzsolódásban az azonos helyről érkezők egyformán viselkedtek, tehát mindezeken kívül és mellett valószínűleg a szervezet vezetőjének véleménye lehetett a döntő.

7. A tananyag
Előzetesen kidolgozott tananyagtervünk – tanári párosok által kiegészített – vázlata a következő:
Első hétvége: Bemutatkozások, tudnivalók a képzésről. Saját munkájuk és szervezeteik bemutatása. Sikerek, kudarcok. A szervezetről alkotott kép jelentősége (hírírás, kapcsolat a médiákkal). A küldetés. A szervezetek közeli és távoli tervei. A település bemutatása és megismerésének jelentősége. A környezet problémáinak feltárása, ennek módszerei. A közösség fogalma, jelentősége a problémák megoldásában. A kapcsolati háló készítése és elemzése. A helyi cselekvés első lépései. Interjúkészítés, közösségi beszélgetés. Ezek technikai tudnivalói és szerepük a helyi cselekvésben és a bevonásban. Otthoni feladat: interjúkészítés helyi véleményformálókkal.
Második hétvége: Az otthoni feladatok eredményeinek értékelése. A településkép kiegészítése. Lehetőségek, adottságok, gyengeségek, veszélyek. A helyi cselekvés stratégiájának kialakítása egy-egy saját problémára. A célok és feladatok meghatározása. A célcsoport fogalma. A közösségi ház funkciói, szerepe a problémák megoldásában. Partnerség a cselekvésben. Közösségi akciók tervezése. A bevonás technikái. Az önkéntesség fogalma, problémái és lehetőségei. A konfliktusok kezelése és az érdekek egyeztetése. A közösségi döntéshozatal formái. A külső és belső nyilvánosság szerepe a szervezetek életében. A projektek véglegesítése.
Otthoni feladat: nyilvános beszélgetés szervezése.
Harmadik hétvége: A legutóbbi találkozás óta lezajlott helyi események beépítése a tervekbe. A helyi akciók, feladatok konkrét tervezése. Programterv, időzítés, költségvetés. A források fajtái. Forrásteremtési technikák. Pályázatírási gyakorlatok, tanácsok. A minimális eredmény megfogalmazása. A fenntarthatóság elve. A közös munka és egymás segítésének útjai. Tervek, javaslatok a jövőre. A képzés értékelése.
A fenti tematika természetesen nem jelentette azt, hogy minden csoport minden egyes alpontot külön érintett. A felsoroltakban az összes csoportban érintett témák fordulnak elő, de a csoportokban mindezek a csoporttagok és a csoportvezetők által meghatározott variációban valósultak meg – lásd a mellékelt csoportbeszámolókat! Emellett voltak „egyénre szabott” témák is, melyeket a tanulócsoport igényei, érdeklődése miatt tárgyaltunk meg, mint pl. a közösségi felmérés módszerének bemutatása, vagy a közösségi vállalkozások beindítása.

8. Az elkészült projektek
Célunk az volt, hogy a képzés végére megfogalmazott, a közösség felemelkedését célzó tervek a saját településen felmerülő saját problémára adandó válaszokat tartalmazzák. Kiválasztásuk és kidolgozásuk legnagyobb nehézségét éppen ez adta a hallgatók számára: a legtöbben általánosságokban kezdtek el gondolkodni.
A folyamatot mélyen átgondolók körében sikerült ezeket a terveket a valóságos igényekre és a helyi adottságokra alkalmazva elkészíteni. Nem volt könnyű dolguk.
A település és az ott élő romák sok-sok problémájából kellett kiemelniük azt a néhányat, amelynek megoldásához a közösség – a közösségi ház segítségével – maga is hozzá tud járulni.

Néhány példa a romák körében felmerülő problémákra és a projektformát öltött válaszokra:
Munkanélküliség
– Munkaerő-piaci képzések (Siklósnagyfalu, Kisköre, Szikszó)
– Nyaralónak használt régi lakóházak felújítása, kézműves munkák megszervezése (Barcs)
– Szociális asszisztens képzés, mentorok alkalmazása (Kiskunmajsa)
Infrastrukturális elmaradottság
– Közösségi ház épületének felújítása (Sarkad, Okány, Nagykanizsa, Babócsa)
– Közösségi ház építése/vásárlása (Szombathely)
– Parlagfű-írtás (Kecel)
– Gáz- és vízvezeték építése (Tamási)
– Útépítés, játszótér létesítése (Sajóivánka)
– Lakókörnyezet higiénikus viszonyainak javítása (Sormás)
Érdekérvényesítés, helyi demokrácia
– Cigányokat támogató magyarok baráti társasága (Kecskemét)
– Megyei cigány vezetők képzése (Kiskunmajsa )
– Önkormányzati konfliktuskezelés (Siklósnagyfalu)
– Jogvédő iroda felállítása és működtetése (Tamási)
– Utcamesterek szervezetének kiépítése (Barcs)
– Városrészi roma civil szervezetek összefogása (Miskolc)
Életmód
– Kallódó fiatalok drogellenes klubja (Pécs)
– „Bőrünkön érezzük” – roma egészségügyi újság (Ózd, É.M.R.U.)
– Komplex egészségügyi és szociális terv (Kiskunhalas)
– Életvezetési tanácsadás (Sarud, Gerjen)
Oktatás, iskolázottság
– Gyermekek felzárkóztató programja (Gerjen, Kisköre, Kunszentmiklós)
– Helyi tanterv kidolgozása roma népismereti tárgy oktatására (Borsodbóta)
– Olvasótábor roma gyerekeknek (Rudabánya)
– Általános iskola befejezését szolgáló képzés fiataloknak és felnőtteknek (Szolnok)
– Hétvégi Kollégium (Nagykanizsa)
Közösségi élet, hagyományőrzés
– Cigány szakácskönyv kiadása (Okány)
– Ifjúsági hagyományőrző klub indítása (Pécs, Gerjen, Borsodbóta)
– Cigány kulturális nap (Kunszentmiklós, Siklósnagyfalu, Rudabánya)
– Roma Gasztronómiai Nap rendezése (Szombathely)
– A helyi cigányság életét, múltját bemutató kiállítás (Rudabánya, Nagykanizsa )
– Cigánybál szervezése (Gerjen)
– Nyári gyermeküdültetés (Okány)


Amire nagy szükség volna…
a résztvevők szerint:
A leggyakrabban előfordult kifejezések a „pályázat” és a „támogatás” voltak.
Meggyőződésünk, hogy legtöbb helyen nagyon szerény körülmények között dolgoznak a roma közösségek. Szükségük lenne:
– a közösségi házak korszerűsítésére;
– a közösségi házak felszerelésére;
– működési költségeik biztosítására;
– az ott dolgozók megfizetésére;
– programjaik kiadásának fedezésére kiírt további pályázatokra;
– ezen lehetőségekről való mindig friss információkra.
A résztvevők nagyobb része szívesen tanulna további bevonást segítő, aktivizáló módszereket, mert ráébredtek, hogy saját környezetük elköteleződése is kell a fejlődéshez.
Mindnyájan várják a program folytatását, legfőképpen egy találkozást a többi csoport tagjaival. Úgy gondolják, hogy ezt a Soros Alapítvány fogja nekik megszervezni.

a közösségfejlesztők szerint:
Információs hálózat megszervezése, hírlevél kiadása, amelyek segítségével a kapcsolatok nem vesznek el, de élők maradnak; egymást saját munkájukról tájékoztatni tudják; aktuális információkhoz jutnak stb.
Közösségfejlesztők képzése. Azokra gondolunk, akik alkalmasak a helyi cselekvés elindítására, segítésére, s akik készek egy szakmának elköteleződni. A képzés modellértékű lenne – mint szakképzés, az első közösségfejlesztő képzés lenne az országban –, s bizonyára követésre találna. Az itt végzőkből akár egy hálózat is alakulhatna, amely nagyobb területre is ki tudná terjeszteni hatását.
A képzés hatására elkészült projektek vagy készülő más tervek megvalósításának követése.
Egy, a képzés tapasztalatait, tananyagát összefoglaló, példatárral, esettanulmányokkal kiegészített tágabb publikáció a résztvevőknek és a távol maradottaknak egyaránt.

Végezetül…
A több, mint fél éves képzés során általunk megismert roma vezetők és segítőik mindegyike elmondta, az értékelő feladatlapokon megállapította, hogy számára fontos volt ez a képzés.
A településben való gondolkodás mindnyájuk számára újdonságot jelentett, holott maguk is kimondták, hogy a romák helyzetét a saját településükön, a saját lehetőségeiket számba véve lehet a leghatékonyabban megoldani.
Képzésünk során több olyan eszközt tudtunk a kezükbe adni, amelyekkel sikeresebben végezhetik munkájukat. Ha ezeket az olykor sok munkát igénylő módszereket a saját településükön alkalmazni kezdik, akkor a tekintélyelvűség helyett a bevonás, a patriotizmus helyett az önsegítés gyökeresedik meg gyakorlatukban.
Sok támogatás, anyagi és szakmai segítség mellett önmaguk megerősítése az eszköze annak, hogy a nagyobb sikereket érjenek el településükön. Munkánk ennek a célnak igyekezett megfelelni.

Varga Matild, dr. Vercseg Ilona

Tartalom

Parola archívum