Esettanulmány készítése

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Esettanulmány készítése
Szerző:	Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2001
Szám:	4
Oldalszám:	12
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	esettanulmány, közösségi munkás, szociális munka
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom

Az esettanulmány egy közösségi folyamat vagy akció rendszerezett leírása, dokumentálása és elemzése, szakmai reflexiója. Az esettanulmány elkészítése segíti a közösségi munkást abban, hogy eltávolodjon, vagy esetleg „végleg” leváljon arról a folyamatról, amelynek részese volt. Segíti őt abban, hogy mintegy kívülről lásson rá az eseményekre és így meg tudja ítélni beavatkozása tényleges következményeit.

Mikor írunk esettanulmányt?
– Ha a reflexió számunkra fontossá válik, ha megfoghatóvá szeretnénk tenni a munkánkat, ha meg akarjuk érteni, hogy tulajdonképpen mi is történt velünk és a közösséggel;
– Ha másokkal is meg akarjuk osztani friss szakmai tapasztalatunkat, amely vonatkozhat
a. egy új helyzetre,
b. egy szakszerű beavatkozás hatásának feltárására és értelmezésére,
c. módszerfejlesztő munkára.

Az esettanulmány a tények és az élmények elegye.

1. A tények leírása
– a helyzet ismertetése, amelybe belépünk (a feltárás módszereinek ismertetésén keresztül)
a. a közösség tágabb és szűkebb társadalmi környezetének leírása,
b. a közösség történeti-, szociológiai- és statisztikai jellegű leírása,
c. a közösségen belüli viszonyok leírása,
d. a közösség mentális állapotának, attitűdjének, a közösség önmagáról vallott nézeteinek leírása,
– a közösségi történések ismertetése
a. a közösségfejlesztői szándékok ismertetése és megokolása,
b. a beavatkozásra kiválasztott módszerek indoklása és leírása,
c. a közösségi feltárás eseményei,
d. a közösségi szükségletek, problémák körvonalazódása,
e. a probléma megoldásra vonatkozó közösségi elgondolások, tervek ismertetése,
f. a tervek megvalósításának folyamata, módja, eseményei,
g. a megvalósítás értékelése, következő tervek irányvonalainak ismertetése

– a helyi közösség szerepe a folyamat/akció véghezvitelében, a bevonódás mértéke és dinamikája. Kiket sikerült megszólítanunk, kik vállaltak és milyen szerepeket? Létrejöttek-e új szerveződések, s ha igen, hogyan alakították ki közösségi szerepüket? Akcióik, egymáshoz és másokhoz való viszonyuk, vezetőik, döntéseik, partnerségi kapcsolataik, stb.,
– a közösségfejlesztő szakember szerepének elemzése – hozzájárult-e a probléma felismeréséhez és megoldásához (kezeléséhez), mi volt a szerepe ebben, mit jelentett a számára ez a munka? Előfordult-e, hogy tanácstalan volt, hogy zsákutcába tévedt, hogy egyáltalán nem, vagy csak későn ismerte fel lépéslehetőségeit? Milyen belső feszültségek árán jött rá egy-egy helyzet megoldására? Elegendőnek bizonyult-e szakmai felkészültsége? Kompetensnek érezte-e magát minden helyzet kezelésében? Voltak-e megfelelő partnerei – kollégák, más szervezetek képviselői?
– Az újfajta beavatkozás módjának leírása (ha van ilyen), módszertani útmutató készítése
– A munka akadályai, vagy segítő, váratlan események ismertetése,
– Miért ott hagytuk abba, ahol éppen? Befejezett folyamatról van-e szó, vagy még mindig zajlik?

2. Élmények, reakciók, örömök, ballépések, feszültségek, indulatok, konfliktusok, váratlan elemek, sikerek, kudarcok, csoportdinamikai történések beleszövése a folyamat leírásába.
Lényeges a tárgyilagosság és a kritikus szemlélet, a kudarcok elemzése is tanulságos.

3. Közösségfejlesztői tanulságok és következtetések levonása.
A megírással kapcsolatos további tanácsok:

1. Mindig tartsuk szem előtt, hogy kinek írjuk az esettanulmányt! A hangnem, az egyes események jelentősége, a szakmai szempontok részletezése aszerint változhat, hogy magához a közösséghez, a szakmai közvéleményhez, vagy a diákjainkhoz szólunk-e?

2. A személyesség legalább olyan fontos, mint a tárgyilagosságra való törekvés. Látszódjunk ki a sorok mögül, írjuk le, hogy hogyan kerültünk kapcsolatba a közösséggel, milyen motivációink voltak, mit vártunk el a munkától és mit kaptunk általa?

3. A tárgyilagosságra törekvés legalább olyan fontos, mint a személyesség. Jó gyakorló szakemberek hajlamosak tagolatlan élményfolyamatként bemutatni az eseményeket, s a kívülálló gyakran még a megtörtént eseményeket sem látja át, nem hogy a szakmai beavatkozási módokat és a számára is hasznosítható szakmai tanulságokat.

4. A részletezés kérdése. Nem az a fontos, hogy a legapróbb részletekig leírjunk mindent, hanem az, hogy a tényeket és az élményeket rendezzük és feldolgozzuk. A túlzott részletezés és a következtetésektől való indokolatlan tartózkodás végül érdektelenné teheti a munkát. Bátran kell hát válogatnunk és döntenünk a valóban lényeges és kevéssé fontos tények között, hogy a lényeg, az „üzenet” érvényesüljön.

5. Az események jól rendszerezett, megfelelő nagyságrendekben történő megjelenítése mellett legalább olyan fontos az események értelmezése, tehát elemzése, mert ettől lesz tanulmány a tanulmányunk.

6. Nyilvánosságnak szánt esettanulmánynál kérjük a közösség hozzájárulását a megjelentetéshez! Ha ez nem lehetséges, változtassuk meg a helyszínt, a neveket, az időpontokat, stb.

7. Az esettanulmánynál nem szükséges a szakirodalmi jártasságot bizonyítani, s csak akkor kell olvasmányainkra hivatkozni, ha az alkalmazott feltárásnak vagy módszernek már olyan előzményei vannak, amelyet mi a magunk munkájával felhasználtunk vagy továbbfejlesztettünk.

8. Jól különítsük el a történéseket, a mások és magunk elemzéseit és következtetéseit!

9. A dokumentációban minden, a folyamattal vagy az akcióval kapcsolatos írásos és képi anyag felhasználható – levelezés, jegyzőkönyvek, tervek, projektleírások, meghívók, kiadványok, videofelvételek, fotók, tablók, termékek, stb. Ezek részleteit beépíthetjük a tanulmányba, de mellékelhetjük vagy hivatkozhatunk is rájuk. A jól dokumentált esettanulmány egy, a szakember által a közösségi munka teljes folyamatában vezetett naplót, jegyzetelést, az írásos dokumentáció folyamatos gyűjtését feltételezi.

Vercseg Ilona

Felhasznált irodalom:
Bárdos Kata: Alapvető eszközök a szociális munkában. In: Kézikönyv szociális munkásoknak, Bp. 1998. szerk. Kozma Judit, kiadja a Szociális szakmai Szövetség. 68–71. o.

Tartalom

Parola archívum