Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A közösségfejlesztés és Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Szerző:	Molnár Aranka
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2009
Szám:	4
Oldalszám:	20
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés, Borsod-Abaúj-Zemplén, hálózatépítés, LEADER
Megjegyzés:
Annotáció:

A Közösségfejlesztők Egyesületében életében – Irénke felosztása szerint – én tehát a harmadik generációs szakemberek közé tartozom. 9 évvel ezelőtt találkoztam a közösségfejlesztéssel és az Egyesülettel, amikor ez a szakma útjára indult Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is. Munkánkhoz a szakmai hátteret, a tudást, a helyet, ahol tanulni lehetett és lehet ma is, adta az egyesület és a Civil Kollégium. Emellett kaptam egy szakmai csapatot, ahová tartozhatom, s kaptam barátokat is.
Megyénkben a közösségfejlesztés két szervezethez köthető, az egyik a Dialóg Egyesület, a másik pedig a Megyei Közművelődési Intézet, ahol főállásban dolgozom. A közösségfejlesztés elmúlt 9 évében mindkét intézmény jelen volt, de nem szeretném szétválasztani a tevékenységüket, mert nem ez a fontos most. Pályázatokról, támogatókról sem beszélek most, hisz nem az a lényeges, hogy volt-e valamire forrás, vagy önkéntes vállalásként tettük-e a dolgokat, amik megtörténtek. A szakmai történésekről beszélek tehát, amelyek B.A.Z. megyében felépítették a hálózatunkat, és amelyek meghatározták szakmai fejlődésünket is.


A kezdetek

2000-ben kezdtük úgy gondolni, hogy a volt ipari területekért, a bezárt gyárakkal és bányákkal rendelkező településekért, azok társadalmáért tehetnénk valamit. Volt mintánk erre Angliából, a Northern College-ból, ahol egykori bányásztelepülések válságkezelésében közösségfejlesztő szakemberek is részt vettek. Az akaratunk és az elhatározásunk a fejlesztői munkára megszületett, de kellő szakmai tudásunk még nem volt hozzá. Felkerestük hát a Közösségfejlesztők Egyesületét és segítséget, támogatást kértünk, valamint együttműködésre hívtuk őket. Elfogadták a partnerséget, s közös munkába kezdtünk: kidolgoztuk az ózdi kistérség közösségfejlesztési programját.
2001-ben kezdtük a munkát, amely két szálon futott. Elindult egyrészt egy települési szintű közösségfejlesztési folyamat Királdon, ahol 2000-ben zárták be a falunak mindent jelentő bányát, másrészt a kistérség valamennyi településére eljutottunk, megpróbálva feltárni a helyi viszonyokat, kapcsolatokat. Erről a munkáról az itt jelenlévők is sokat tudnak, hisz többször beszámoltunk már róla.
A királdi munka döntő befolyással volt rám, meghatározta szakmai utamat. Ebben a folyamatban ismerkedtem meg a gyakorlatban a közösségfejlesztéssel, itt kezdtem el tanulni e szakmát. Sikerei és kudarcai egyaránt megerősítettek abban, hogy jó helyen vagyok, megtaláltam a helyemet, rátaláltam arra a munkára, amivel foglalkozni szeretnék. Mint mindenki életében, az első településnek, ahol közösségfejlesztőként dolgozik, az enyémben is meghatározó szerepe van Királdnak és az ottani embereknek, akik életem első közösségfejlesztési munkájában voltak a partnereim. A mai napig jó érzéssel gondolok rájuk. E munka 3 évig tartott intenzíven, de véget nem ért, hiszen a mai napig megkeresnek, ha segítségre, biztatásra van szükségük.
Ennek a királdi munkának köszönhető a Dialóg Egyesület megalakulása is. Péterfi Ferenccel együtt dolgoztunk Királdon, s amikor felvett engem az autójába Miskolcon, és együtt mentünk Királdra a közösségi beszélgetésekre, folyamatosan mondogatta nekem, hogy ezt a munkát nem jó egyedül csinálni: kellene egy csapat a megyében! És 2002-ben, terepmunkánk egyik eredményeképpen, létre is jött a mi szakmai szervezetünk.
Az első sikeren felbuzdulva a munka további településeken is folytatódott. Tomoron egy cigány közösséggel dolgoztunk együtt, akik alapítványuk működését egy közösségi tervezés során töltötték fel tartalommal. Hétben volt egy már működő egyesület, amelyik a település széleskörű aktivizálását tűzte ki célul, segítségünket kérve, mely a közösségi felmérés módszerének alkalmazásával meg is valósult.
A Dialógban összejött csapat első közös megmérettetése 2003-ban történt, amikor is Arlón indítottunk el egy közösségi fejlesztőmunkát. S bár a település önkormányzatától minden támogatást megkaptunk, másfél éves munkánk nem hozott nagyobb eredményeket. Egy kicsi mag ugyan kialakult, s volt egy közös akciójuk is, de közben kiderült, hogy a cigány és nem cigány lakosság nem tud együttműködni, s a mi próbálkozásaink hatására sem közeledtek egymáshoz, így a folyamat abbamaradt.


A kiteljesedés

Kapcsolataink az észak-abaúji Gönccel már rendelkeztek bizonyos múlttal akkor, amikor elkezdtünk azon gondolkodni, hogy valamit kezdeni kellene a helyi társadalommal, mert nem történik semmi, minden csak áll és pusztul. Ez a folyamat 2005-re érett meg. Ez volt az első olyan munkánk, amely több település összefogásával kezdődött el. Az első időkben még 12 település szeretett volna együtt dolgozni, de az első év után már csak 7 együttműködő települést számlálhattunk: Telkibánya, Abaújvár, Pányok, Zsujta, Gönc, Hidasnémeti és Hejce. A kezdetekben egymással ismerkedtek a települések, s keresték azokat a közös pontokat, amelyek mentén el lehet kezdeni az együttműködést. Ez egy közös képzés szervezésével kezdődött, majd egy nagy össznépi, térségre irányuló bemutatkozással folytatódott, s végül egy közös szervezet létrehozatalában csúcsosodott ki, amelynek 7 fős vezetőségben minden települést képvisel valaki. Ez a szervezet adta a további munkákhoz szükséges hátteret: részvétel a LEADER-stratégia készítésében; a 7 település fiataljainak összehozása (a felnőtt lakosság mellett). A szervezeti találkozók a mai napig minden hónapban megszerveződnek, a települések közösen tervezik tovább közösségi fejlesztőmunkájukat. És nagy szó, hogy 4 év után is fennáll még a közösségi beszélgetések intézménye!
Amint már említettem, itt települések közötti munka zajlott, s azok az emberek, akik aktívan részt vettek benne, ha hazamentek, egyedül, meg nem értettnek érezték magukat. Az ő megerősítésükre indítottuk párhuzamosan 4 településen a közösségi fejlesztő munkát Göncön, Telkibányán, Abaújváron és Zsujtán. Az elmúlt év őszén kezdődött ez a munka a lakosság aktivizálásával, interjúzással és közösségi beszélgetésekkel. Most már a közösségi felmérés kérdőíveit dolgozzák fel a települések aktívvá vált lakosai. Ez az a térség, ahol az együttműködő emberek között kollégákra is találtunk, akik közösségfejlesztőként viszik tovább a folyamatot, sőt, már más terepen is megjelennek.
Hidasnémeti is az észak-abaúji csoportba tartozik, de itt egy kicsit korábban, 2006-ban indult el a települési szintű közösségi folyamat. Az interjúzást közösségi beszélgetések követték, majd elkészült egy kérdőív és az ennek értékelését összegző kiadvány. A közösségi munka központja a művelődési ház, amely nem csak helyet adott a folyamatnak, hanem részese is annak, hiszen az erős közösségfejlesztő csapattal nem csak a település, hanem a művelődési ház élete is gazdagodott.
Az észak-abaúji folyamattal párhuzamosan négy további, az ózdi, az edelényi, a mezőcsáti és a sátoraljaújhelyi kistérségben indítottunk társadalomfejlesztési folyamatokat. Először a négy kistérség 150 településén tártuk fel a képzési és közösségi viszonyokat. Településenként 4–5 embert kerestünk meg, összesen közel 500 főhöz jutottunk el, olyanokhoz, akik a közösség szempontjából fontosak. Közülük kerültek ki a négy kistérségben lezajlott 4 közösségi munkás képzés résztvevői, melyen 60 fő végzett. Emellett a megye közművelődési intézeteiben dolgozó szakembereknek is szerveztünk képzést közösségfejlesztési és felnőttképzési ismereteket állítva a képzés fókuszába.
A közösségi munkás képzések vizsgájakor tudatosodott bennem – Ilika hívta fel rá a figyelmemet –, hogy ez a munka lényegében egy megyei hálózatépítés. Ezzel a gondolattal ekkor még nem igazából tudtunk mit kezdeni, el kellett telnie néhány évnek, hogy építeni is tudjunk erre a hálózatra.
2005–2006 során sok minden történt még, ekkor kezdődött a sajómenti települések együttműködése is. Az eredeti ötlet a hétieké volt, akik a polgármestereken keresztül próbálták összehozni a Sajó mentén fekvő településeket. A szétküldött felhívás nem volt igazán sikeres, mindössze 2–3 település válaszolt a megszólított legalább 50-ből. Megint csak visszaigazolódott a személyes megkeresés fontossága. A települések meghatározó személyiségeinek felkeresése után az ő segítségükkel indult el az összefogás 2006-ban. Az első akciójuk természetesen a Sajóhoz kötődött. „A Sajó két arca” címmel hirdettek meg fotópályázatot, amelyből vándorkiállítást szerveztek és elvitték mind a 6 bekapcsolódott településre (Sajókaza, Sajóivánka, Vadna, Sajógalgóc, Sajóvelezd és Hét). Ezt számos közös gyűjtés követte, a régi falvédőktől a régi rádiókészülékekig, valamennyi település részvételével. A kiállításokat is megrendezte valamennyi település. A települések amatőr csapatai is körbementek a településeket, fellépéseikkel népszerűsítve magukat, s egyben bemutatva a közben megalakult Sajómenti Civilek Egyesületét is. Fontos még azt is megemlíteni, hogy a havonkénti találkozókra 3 éve minden hónapban sor kerül, biztosítva a rendszeres tervezést és kommunikációt.
2006-ban ismét visszatértünk az ózdi kistérségbe, ekkor 12 Putnok környéki települést vontunk be közösségfejlesztő képzésbe, majd a végzetteket foglalkoztattuk. Ebben a csapatban már egy királdi közösségi munkással is együtt dolgoztunk – fontos visszajelzést jelentett nekünk az, hogy a tanulás során miként tudatosulnak benne a náluk zajló fejlesztési folyamat lépései és miértjei.
A Bodrogközben is elkezdtünk mozgolódni, több településsel is próbálkoztunk, de végül csak Tiszakaráddal kerültünk immár 2 éve tartó munkakapcsolatba.
Mindeközben megérlelődött a felismerés bennünk: egész Kelet-Magyarország hasonló problémákkal küzd, ezért ideje kilépni a megyéből és összefogni a szomszédos megyékben dolgozó szakmai szervezetekkel. Így született meg egy új együttműködés, amely a Trialóg nevet kapta, a Hajdú-Bihar megyei Életfa Egyesület, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közös Nevező Egyesület és a B.A.Z. megyei Dialóg Egyesület összefogásából. Három éve szervezünk negyedévente rendszeres találkozókat, szakmai műhelyeket. Önképzőköröket, közösségfejlesztő és önkéntes témában képzést szervezünk a szociális területen dolgozóknak, és a jövő héten kezdjük el a B.A.Z. megyei Kékeden az interjúzást.


Ma

2 év telt el azóta, hogy tudatosan láttunk hozzá a hálózatépítéshez. Számba vettük, hogy a megyénkben közel 50 településen dolgoztunk, közel 20 civil szervezet alakulásánál bábáskodtunk. Az első találkozó a nagy rácsodálkozásé volt: milyen sokan vagyunk már a megyében, jó lenne időnként összeülni! És megkezdődött a megyei szövetség kialakítása. Évente 4 alkalommal találkozunk, s dolgozzuk ki az együttműködés, a kommunikáció, az egymás segítésének módszerét, hogyanját. Most éppen azon törjük a fejünket, hogy hogyan is lehet ezt a szövetséget ilyen nagy létszám és földrajzi kiterjedés esetén működtetni? Azt, hogy alakul-e erre szervezet, s ha igen, milyen, még nem tudjuk. Kivárjuk az akarat érlelődését, a közös elhatározást, ám a kommunikáció és a tervezés már sok szálon elindult.
Észak-Abaújban és a Sajó mentén a közösségi folyamatokban aktív emberek részt vettek a LEADER-stratégiák elkészítésében is, így a közösségfejlesztés is bekerült az ezeken a területeken kiírt pályázatokba, melyek során műhelyek működtetésére és mindkét térségben közösségfejlesztő képzésre is lehet támogatást kérni. Ez nagy előrelépés, hiszen a kiképzett emberekkel a hálózatunk is bővülni tud majd. Mindez azt mutatja, hogy ezekben a térségekben már a közösségfejlesztés iránt elkötelezett emberek élnek, s képviselik ezt az ügyet, ahol csak lehet.
A kísérleti LEADER-programban minden bizonnyal sokat tettünk a közösségfejlesztés országos ügyének előremozdításában is. Erre építettük fel stratégiánkat, mindvégig kitartottunk mellette, felvállalva azt is, hogy vidékfejlesztő szakembereknek magyaráztuk a közösségfejlesztést és annak fontosságát.
E munkákhoz nyújtott a Közösségfejlesztők Egyesülete szakmai hátteret, segítséget és támogatást – személy szerint nekem is.

Parola archívum