Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
A legkisebb közös többszörös
Szerző:
Brachinger Tamás
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2001
Szám:
4
Oldalszám:
3 - 6
A cikkben lévő
Nevek:
Enyedi György, K; Davis, Roland L. Warren, Szent-iványi Gábor, Talcott Parsons, Vilfredo Pareto
Intézmények:
József Attila Művelődési Központ és Ifjúsági Ház, Eötvös József Főiskola
Települések:
Baja
Tárgyszavak:
Baja, halászlé, közösségformálás
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom
A legkisebb közös többszörös

„A halászlé ünnepe a halászlé fővárosában”
egy rendezvény közösségformáló hatása, Baján
– részlet egy hosszabb tanulmányból –

Az ötlet születését követő első alkalom, tehát a Szent-iványi Gábor londoni nagykövetünk gondolatkísérletét követő 1996-os népünnepély megvalósítása óta foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon miért ilyen sikeres ez a rendezvény városunkban. Több konferencián tudtam büszkén példálózni ezzel az eseménnyel, amikor szóba került a helyi társadalmak integrációjának kérdése. Úgy fogalmaztam a példámban szereplő rendezvénnyel kapcsolatban, hogy az, illetve az apropót jelentő „lé” (halászlé) a „legkisebb közös többszörös” a városunkban élő vagy ahhoz erősen kötődő polgárok közötti viszo-nyok kifejeződésében, ad abszurdum a közösség együvé tartozásának szimbóluma.
Tény, hogy már az első, 1996-os rendezvénnyel túlteljesítették a szervezők a tervet, hiszen az eredeti szándék a következőkben fogalmazódott meg: „Háromszáz éves város, háromszáz bogrács halászlé”, utalva ezzel az 1696-os királyi adománylevél tricentenáriumára, amely valódi „urbánus” jogokat adott, az akkor már nagy múltú településnek. Már ebben az esztendőben 450 bográcsban főtt a „lé” és nyilvánvalóvá vált, hogy itt nem lehet megállni. A közösség azonnal reagált a szándékra, hiszen az első évben még csak kevés rendező gondolta, hogy ezt az ünnepet évről évre meg kell ülni. A bajaiak egyre nagyobb számban „követelték maguknak a helyet” a képzeletbeli közös asztalnál. Ennek eredménye, hogy 2001-ben, már a hatodik alkalommal, körül-belül ötvenezer ember volt közvetlenül részese az ünneplésnek, amely a város lélekszámát is felülmúlta.
Indokoltnak láttam, hogy feltételezésemet igazoljam, tehát megkérdeztem a legilletékesebbeket arról, hogy hozzám hasonlóan gondolkodnak-e az eseményről? Ehhez egy rövid és könnyen áttekinthető kérdőívet szerkesztettem, amelyet az „asztaltulajdonosok” mintegy 10%-a töltötte ki értékelhető módon. A korrektebb feldolgozást szolgálta a hallgatóim által elkészített SWOT-analízis (GYELV-elemzés), amellyel a megkérdezettek adatszolgáltatását egészítettem ki, így szakszerűbb, elfogulatlanabb véleményt alkothattam hipotézisem igazolásához.


I. A helyi társadalom

A helyi közösségek vizsgálata, definiálása igen intenzívvé vált a ’90-es években, a magyarországi társadalompolitikában. Jelentős nemzetközi tapasztalat állt a hazai kutatók rendelkezésére, elsősorban az euroatlanti országokból. A korábbi kutatásokat erősen korlátozta az adekvát társadalmi környezet hiánya, jogi, politikai, gazdasági, közigazgatási anakronizmusok. A nyolcvanas évek politikai klímaváltozása, a társadalmi pluralizmus jogi feltételrendszerének megteremtése, különösen az öntevékenység és az önkormányzatiság garanciáinak megjelenése, valamint a gazdaság felszabadítása lehetővé tette a szociológiai, a politológiai, a közgazdaságtani kutatások emancipációját, valamint olyan újszerű, interdiszciplinális megközelítések meghonosodását, mint a közösségfejlesztés vagy a településfejlesztés. A helyi társadalom definíciója lehetetlen volna, ha ezek az előzmények nem volnának.
Mi tehát a helyi társadalom?
Abban mindenki egyetért, hogy a helyi társadalom egy entitás, mivel sajátos gazdasági és szociológiai jellemzői vannak és kulturális-spirituális karaktere is megrajzolható. Ugyanakkor nem zárt rendszer, hiszen állandó kölcsönhatásban áll környezetével, mind térben, mind időben. K. Davis szerint (1): „…a közösség az a legkisebb területi csoport, amely az emberi élet minden aspektusát képes felölelni.”
A helyi társadalom egy szervezett rendszer, amely jól felismerhető, de csak adekvát társadalmi viszonyok között! A rendszerszerű megközelítésből adódóan a rendszer elemekből áll: esetünkben egyénekből, azok közösségeiből, valamint szervezetekből és intézményekből. A szervezettségben azonban megjelenik a tagoltság is, hasonlóan a makrokörnyezet tagoltságához (2). A helyi társadalom tagoltságát a közöttük fennálló viszonyok determinálják; jellemzi őket tartósságuk, intenzitásuk, hierarchizáltságuk.
Vizsgálatunk azonban arra irányul, hogy kimutassuk: Mi az, ami összetart és nem arra, hogy mi az, ami szétválaszt?
Ennek igazolására a társadalmi rendszerelméletben gondolkodó szociológia jeles képviselőinek, Roland L. Warrennek, Vilfredo Paretonak, Talcott Parsonsnak a településközösségekről alkotott nézeteit alkalmazom. Felfogásukban a város, mint társadalmi rendszer szerepel. Warren szerint (1957) a közösség akkor „létezik”, ha az alábbi öt funkciónak megfelel (3):
A szocializációs funkció, amelyen keresztül a közösség bizonyos értékeket olt tagjaiba.
A gazdasági boldogulás funkciója, amellyel a közösség jövedelemszerzési lehetőséget biztosít tagjainak.
A társadalmi részvétel funkciója, amellyel az egyén eleget tesz a közösségi élet iránti általános igénynek.
A társadalmi kontroll funkciója, amellyel a közösség értékeinek, normáinak betartására ösztönzi az egyént.
A kölcsönös támogatás funkciója, amellyel a közösség tagjai megvalósítják azokat a feladatokat, amelyek túl nagyok vagy túl sürgősek ahhoz, hogy az egyének önmagukban megoldhatnák azokat.
Az általunk vizsgált népünnepélyben feltételezésem szerint különösen megvalósul a 1–3–4. funkció, de másodlagosan a 2. funkció is tetten érhető, hiszen a népünnepély a közösség jelentős csoportjait juttatja jövedelemhez, például a kereskedelemben, vendéglátóiparban. Közvetve az egész közösség részesedik a jövedelemből, hiszen helyi adóbevételei, közterület-foglalási és -támogatási bevételei képződnek az önkormányzatnak. Az 5. funkció azért értelmezhető esetünkben, hiszen ez az egyik legnagyobb „vállalkozása” a városnak, amelyből közvetlenül vagy közvetett módon az egész közösség kiveszi a részét. Elég csak arra utalni, hogy a polgárok 6 millió forinttal járultak hozzá a költségekhez, ami a teljes költségvetés 40%-a!
Legközvetlenebbül a 3. funkció érvényesült, amelyet a kérdőíves vizsgálat eredményei igazoltak.
A helyi társadalom optimális működési feltételeinek, az adott településközösségre irányuló településpolitikai gyakorlatban is érvényesülnie kell. Enyedi György akadémikus egyik tanulmányában erről a következőket írja: „A településpolitikának végül is igen »egyszerű« a célja: a lakosság érezze jól magát a lakóhelyén.” A jó közérzet feltételeit az alábbiakban foglalja össze:
1. A foglalkoztatás (jövedelemszerzés) lehetősége (helyben vagy elérhető közelségben);
2. az épített településkörnyezet megfelelő színvonala;
3. az igényelt szolgáltatások elérhetősége;
4. barátok, rokonok elérhetősége;
5. a település közösségéhez fűződő érzelmi, kulturális vagy presztízsjellegű kapcsolatok (4–5).

Az előbbi feltételrendszernek szintén megfeleltethetjük a vizsgált népünnepélyt. Különösen a 4–5. feltétel manifesztálódott a kérdőívek értékelésében.


II/1. A vizsgálat körülményei

1. A kérdőíves vizsgálat jellege: nem egyidejű és helyhez kötött. A felmérésre április hónapban, az úgynevezett regisztrációs időszakban került sor. A kérdőívezés helyszíne a József Attila Művelődési Központ és Ifjúsági Ház főépülete volt. A kérdőívek szétosztásában és összegyűjtésében a JAMKIH munkatársai illetve az Eötvös József Főiskola IV. évfolyamos (2001/2002. oktatási év), művelődésszervező szakos hallgatói működtek közre.
A regisztrációs időszak alatt jelentkezhettek a régi és új asztalhelybérlők a szervező intézménynél, hogy megváltsák az asztalhelyet, és ezzel részvételi lehetőséget a következő népünnepélyre (2001. július 14.).
2. A SWOT-analízis (GYELV-elemzés) jellemzői: a szóban forgó eljárás lefolytatására az EJF IV. évfolyamos, művelődésszervező szakos hallgatóit kértem fel, amelyet szakmai gyakorlatukhoz kapcsolódóan végeztek el. A hallgatók, a kérdőíves vizsgálattól teljesen függetlenül, önállóan (nem csoportosan) és a népünnepélyt követően, tehát a rendezvény ismeretében készítették el az analízist.
A gyengeségek, erősségek, lehetőségek és veszélyek kimutatása természetesen a rendezvényre vonatkozott, tehát alapvetően szakmai, módszertani elemzésre alkalmasak annak eredményei, de fontos megállapításokat találtam az általam vizsgált kérdéssel kapcsolatban is a hallgatók munkáiban, amelyek megerősítették problémafelvetésemet. Ebből a megfontolásból, felhasználom azokat az értékelésben.

II/2. A kérdőíves vizsgálat eredményeinek ismertetése

Az első ábrán szereplő módozatok egy nyílt kérdésből kreált kategóriák, míg a második ábrán szereplő válaszlehetőségek egy zárt kérdés eredeti módozatai.

1. ábra


2. ábra



II/3. A kérdőíves vizsgálat értékelése, a SWOT-analízis figyelembevételével

A hallgatók elemzése a rendezvény teljes vertikumára irányult, éppen ezért azokat az adatokat emeltem be a vizsgálatomba, amelyek ahhoz közvetlenül kapcsolódnak. Az általuk egyénileg készített SWOT-analíziseket összevetettem egymással, és az abban szereplő megállapításokat tipizáltam.
A népünnepélyre vonatkozó SWOT-analízis vizsgálati szempontból lényeges megállapításai:
· Gyengeségek
A népünnepély kifelé még mindig kevéssé nyitott, az országos és a külföldi érdeklődés felkeltése hiányzik; tájékoztatás hiánya (az előzővel szorosan összefüggő); jó társaság (barátok) nélkül, a tömegessége miatt kevéssé szórakoztató.
· Erősségek
Baja polgárai a rendezvény legfőbb támogatói, ezért joggal érezhetik magukénak az ünnepet; az egész várost és környékét „megmozgatja”; családias rendezvény, régi barátságok „felmelegítése”, újak megkötése; szabadtéri rendezvény, nagy tömeg befogadása, befogadó jelleg; az emberek nagy része azonos céllal megy a népünnepélyre; az emberek közel kerülnek egymáshoz fizikailag, lelkileg egyaránt, ismeretlenek köszöntik egymást; testvérvárosok képviselői jelen vannak.
· Lehetőségek
A bajai identitás erősítése; befogadó jellege idegenforgalmi vonzerőt jelent; világszerte megismerik a várost; gazdasági-kulturális kapcsolatok kiépítése; további támogatók, szponzorok megjelenése várható.
· Veszélyek
A támogatók jelentősen részt vállalnak a költségviselésben, ezért felülkerekedhetnek a gazdasági érdekek, és eltávolodhatnak az eredeti szándékuktól, tehát a családias, baráti hangulat teremtésétől.

A hallgatók elemzéseinek legfontosabb megállapításai megerősítették a kérdőíves vizsgálat válaszadóinak véleményét. A kérdőív arra volt alkalmas, hogy a megkérdezettek a meglévő tapasztalataik alapján nyilatkozzanak, míg az elemzés már a jövőbeni lehetőségekre és veszélyekre is felhívja a figyelmet.
A gyengeségekhez sorolt tapasztalatok alapvetően technikai korrekciót igényelnek, és hatása már rövidebb időszak alatt érzékelhető.
Az erősségek között említett tapasztalatok állnak legközelebb a vizsgálati szándékhoz, és megfelelően igazolják az előfelvetést, illetve a megkérdezés eredményeit. Ezzel szorosan összefügg a lehetőségeknél felvetett identitáserősítő szándék, ami nyilvánvalóan hosszú távon alakul, erősödik.
A veszélyeknél nem soroltam fel a technikai jellegű buktatókat, például a szabadtéri rendezvény hátrányait. A leglényegesebbet azonban igen, amelyet szinte valamennyi hallgató érzékelt. Ez a finanszírozással függ össze. Azzal, hogy a későbbiekben a rendezvény „csak” egy jó üzlet lesz-e vagy megmarad a bajaiság legfontosabb kifejeződésének, ahogyan az egyik hallgatóm fogalmazott: „szegényt és gazdagot egyaránt főzősorba csalogató eseménynek”.
Kérdés, hogy a lehetőségeknél említett „további támogatók… megjelenése…” mekkora kísértést jelenthet a szervezőknek ahhoz, hogy eredeti szándékuktól eltérítse őket, illetve partner lesz-e ebben a város közönsége?
A helyi társadalom meghatározásánál használt Warren-kategóriáknak, valamint Enyedi György feltétel-rendszerének egyik-másik elemére próbáltam rámutatni a vizsgálat segítségével. A településközösségek rendszerszerű felfogása megköveteli ezeknek a funkcióknak az érvényesülését.
A népünnepély családi-baráti jellege igazolja a warreni 3. funkciót, ami a társadalmi részvételre irányul, de hosszabb távon érvényesül az első funkció, ami a szocializációra és a 4. funkció, ami a társadalmi normák betartására vonatkozik.
Ugyancsak kimutathatóvá vált az a feltételrendszer, amelyet Enyedi György állított fel ahhoz, hogy megértsük, mi a jó közérzet alapja egy településen.
A népünnepéllyel kapcsolatos vizsgálati eredmények a 4. és az 5. feltétel teljesülését közvetlenül bizonyítják, hiszen a barátok, rokonok elérhetőségére a rendezvény jó alkalom, de a település közösségéhez fűződő érzelmi, kulturális vagy presztízsjellegű kapcsolatok is kifejeződnek abban.
Brachinger Tamás






Hivatkozások, idézetek:
Varga A. Tamás & Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés p. 47–48. MMI Budapest 1998. (1, 3)
Enyedi György: Településformáló folyamatok és településpolitika Magyarországon in. Valóság 1989. 8. szám pp. 62–72. (4, 5)
Tartalom
Parola archívum