Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Napló lépésről lépésre (4.) : Kisiskola
Szerző:	Beke Pál
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1993
Szám:	4
Oldalszám:	7. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés, kisiskola, pedagógia
Megjegyzés:
Annotáció:

kisisk4.txt

Napló lépésről lépésre 4.

Kisiskola

A közösségfejlesztés személyes mesterség; fontos a szó, a gesztus, nem egyszer a hangszín és néha a csend. Beszélgetésekből épül, bátorító, biztató mondatokból, találkozásokból. Együttműködést eredményez, hiszen a kezdeményező maga is együttműködést ajánl és a megvalósítás során szimpátia, nem egyszer barátság születik. Veszély is rejtezik a személyességben különösen, ha a közösségfejlesztő beleszeret az odavalósiakba, közös tennivalóikba; tisztánlátása homályosul, cselekvőkészsége csorbul, érzékenysége romlik, kritikus kötelezettségei felejtődnek. De ki látott már olyan közösségfejlesztőt, aki nem ismeri közegét, aki nem ismer közülük senkit és csak vaktában munkálkodik?
Én ilyenbe fogtam akkor, amikor a visszatelepülő kisiskolák építési, működtetési gondjaiba, az ott tanítók helyzetébe belegondoltam. A problémát körülírtam már korábban és ha a figyelmes olvasó emlékezik, e tárgyban miniszteriális levélváltásra is sor került. Nem hittem el nekik, hogy nincs semmi gond e téren és legutóbb e hasábokon közöltük azt a körlevelet, amelyet éppen ezért postáztunk valamennyi köztársasági megbízotti hivatalnak, a megyei közgyűlések illetékeseinek. A sok levélre kilenc megyéből érkezett válasz és csak az érdekesség kedvéért írom, hogy míg az egyikből azt írták, hogy kisiskola nincs is, ugyanonnan - noha egy másik hivataltól - ugyanarra a megyére vonatkoztatva hosszú listát kaptunk. Továbbra sincsenek tehát illúzióim a hivatalokról, noha meleghangú válasz is érkezett és együttműködést fölajánló sorokat is kaptunk. Az így nyert, ám bizonyára hiányos címlistán szereplő kisiskolák tanítóit és polgármestereit közvetlen levélben keressük meg rövid találkozóra invitálva őket. De hogy hiba ne essék és hogy a véletlennek újból esélyt adjunk, a levelet e hasábokon is elküldjük mindenkinek, akit illet:

Kedves Barátom;
úgy gondoljuk, hogy a legkisebb települések önbecsülését, az ott élők esélyeinek növekedését és különösen az ott született gyermekek otthonérzését jelentős mértékben javítja a helybéli iskola. Az elmúlt évtizedben valamiféle vélt modernizációra hivatkozva, ám inkább az otthontalanságot, a település szerepkör-nélküliséget jelezve és az elköltözést szorgalmazva, egyfajta rafinált falurombolás részeként megfogyatkozott számuk. Csak a legbátrabbak vagy a leginkább periférián lévők tarthatták meg az osztatlanul tanítás kis intézményeit, ám ezt a módszert évtizede nem tanítják immár és aki tette vagy teszi, kimondatlanul is avíttnak minősült, minősül. Pedig a kisiskola tanítójával ehelyütt több, mint nevelési-oktatási intézmény; a falu lelke, információs-tanácsadó központja is, a közműveltség forrása és ébrentartója, mérték és mérce, egyidejűleg a helybéli jövő egyik letéteményese. Ezért örvendetes, hogy több településen visszaépítését tervezik, hogy több helyütt immár újra működik. Örvendetes, hogy néhányuk átvészelte az elmúlt konok éveket már csak azért is, mert általuk él az a gyakorlat, amely egyáltalán nem szégyellni való és amelyet a boldogabb sorsú országokban éppen akkor honosítottak, amikor nálunk megszüntét szorgalmazták.
A többszörös hátrány, a megaláztatás avagy csak mellőzés, a felejtésben lévő gyakorlat, a speciális szakkönyvek hiánya és nem utolsósorban az így élő-dolgozó tanítók bátorítása, önkormányzataik biztatása végett arra gondoltunk, hogy konzultációra hívjuk az e témában, feladatban és munkában érintetteket. Szándékunk csak annyi, hogy egymással találkozhassanak, hogy együtt hányják-vessék meg esetleges közös tennivalóikat, hogy megfogalmazódjék az érdekazonosság legkisebb közös többszöröse, amelyekre aztán esetleges további találkozások, továbbképzések, iskola- és óralátogatások, a hajdan volt szakirodalom újrakiadása, az osztatlanul tanítás taníthatósága, érdekeik közös képviselete szerveződhet. Szándékunk a kisiskolát visszatelepíteni szándékozó települések bátorítása és az, hogy számukra szaktanácsadást szervezzünk. Szándékunk az is, hogy biztatásunkkal leljenek egymásra és szerveződjenek össze az érintettek: a tanítók, a fenntartó önkormányzatok, a segítséget adó pedagógiai intézmények helytől-megyétől függetlenül, hiszen helyzet- és környezetbéli eltéréseik ellenére sok közös vonásuk lehet. Manapság aki nem szól, aki nem fog össze rokonvonásokat mutató településekkel, intézményekkel, szakemberekkel, kollegákkal, bizony könnyen lemarad.
Kérünk mindenkit, akit megérint javaslatunk, hogy válaszlevelében igazolja vissza érdeklődését. Nem tudjuk eldönteni, hogy egy vagy kétszer fél nap szükséges mindezeket megbeszélendő; mindenesetre a Magyar Művelődési Intézet Budapest I., Corvin tér 8. sz. alatti stúdióját két napra is lefoglaltuk, ha a válaszlevelekből ennyi ráérő és szükséges idő derül ki. Megbeszélésünket december 4-re (esetleg 5-ére) tervezzük, szombatra és esetleg vasárnapra úgy, hogy egynapos program esetén 10-15 óra között, két napos igény esetén ebédtől ebédig legyünk együtt. Az utazás, az esetleges szállás illetőleg az étkezés költségeit az Országépítő Alapítvány szíves támogatásából tudjuk fedezni.
Kérjük, fontolja és gondolja meg, kíván-e hasonló helyzetű kollegáival találkozni, velük eszmét cserélni, közös tennivalókat meghatározni és azok megvalósításában részt venni. Ha igen, várjuk válaszát a Közösségfejlesztők Egyesülete Budapest 1251 Pf. 33. postacímen.
Beke Pál


Parola archívum