Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Kirekesztés vagy részvétel? (Konferencia összefoglaló)
Szerző:	Péterfi Ferenc
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2008
Szám:	1
Oldalszám:	19
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	összefoglaló, konferencia, közösségi tervezés, fejlesztő tevékenység, tervezési folyamat
Megjegyzés:
Annotáció:

Tegyük félre a maszatolást és a mellébeszélést; váljon világossá, hogy ha nem történik meg a helyi társadalom valódi bevonása, a részvétel felelős megszervezése a helyi közösség életét érintő közpolitikai döntésekbe, a tervezésbe, akkor kirekesztésről beszélünk!
Kirekesztés vagy részvétel? ezt az alapkérdést emeltük ki a Társadalmi – közösségi tervezés települési és kistérségi szinteken címmel február 5–6-án megtartott konferencián.
A participáció (részvétel) mostanában nagyon divatos jelszó lett, de a társadalmi gyakorlatban igen korlátozott a valódi egyeztetés-bevonás a döntéshozatal valamennyi szintjén. Gyakoribb az érintettek kirekesztése, kívülmaradása.
Szándékosan kerülik-e ki a döntéshozók a helyi közösség bevonását, vagy az érintettek húzódoznak, zárkóznak el attól, hogy bekapcsolódjanak a környezetüket érintő döntésekbe, változások megtervezésébe?
Nagy meglepetésünkre, konferenciánk témája „megpezsdítette” valamilyen módon az érdeklődést, mert az eredetileg 50–60 fősre tervezett rendezvényre közel háromszoros volt a túljelentkezés, s tíznél többen érkeztek a határon túli magyar területekről is. Még nagyobb meglepetésünkre a résztvevők a rendezvény bezárásáig kitartottak! Végül is komoly szükségletként merült fel, hogy ezzel a fontos társadalmi kérdéssel érdemes kiemelten foglalkozni.
Sok vita zajlik és vélemény fogalmazódik meg manapság arról, hogy a képviseleti demokrácia egyoldalúsága a lakosság, a civil társadalom kirekesztődését vonja magával. E folyamat gyakran jár együtt a polgárok részéről a kezdeményezőkészség, a részvétel képességének és az ilyen szükségleteknek a leépülésével is. Ezért is tartottuk fontosnak, s a jelzések alapján ítélte hasonló jelentőségűnek a szakmai közvélemény is ezt a kérdést.
Milyen hozadéka lehet a részvételi alapú tervezésnek a közügyekben – főként a helyi szinteken? Miért lehet fontos a közösségek, helyi polgárok részvételét és bevonását kezdeményezni a különféle tervezési folyamatokba? (Vagy éppen milyen következményekkel járnak a kizárásukkal történő tervezési folyamatok?)
A célt, hogy a térségi, települési, továbbá közösségi vezetők, különféle szakértői területek figyelmét felkeltsük a stratégiai tervezés közösségi módszerei iránt, részben elértük. Érdekes előadások, műhelyviták zajlottak, az elméleti felvetések mellett igen sok gyakorlati példa bemutatására és módszertani kérdések érdemi megtárgyalására is sor került.
Alaptézéseink: a tervezés közösségi ügy és kulturálisan értelmezett fejlesztő tevékenység. A tervezési folyamatban való részvétel, az érintettség kompetenssé tesz. A részvétel közös felelősséggé válhat, amely egyebek között felszínre hozhat helyben nélkülözhetetlen többlet-erőforrásokat.
– A várost a polgárai építik – idézte bevezető előadásában Gauder Péter urbanista – várostervező –, ezek lehetnek az igazi városépítő energiák. Az érintettek részvétele nélkül gyorsabb lehet ugyan a tervezési procedúra, de nem biztos, hogy a városlakóknak fontos lesz az ilyen település, s kétséges a folyamatok valódi fenntarthatósága is. A tervezés egésze nem, csak bizonyos szakasza lehet a valóságban közösségi ügy – állította. A várostervezés esetében a program, az alternatívák megfogalmazása nem történhetne meg a közösség közreműködése, intenzív bevonása nélkül.
– Befolyással lenni a saját életünkre! – ezt a helyi részvételen alapuló tervezés módszertanáról szóló előadásában már Sain Mátyás területi tervező hangsúlyozta. Ő főként a vidéki tervezési gyakorlatból állította össze nagy gonddal azokat a szisztematikus lépéseket, amelyekre minden ilyen folyamatban tipikusan figyelni kell(ene).
Ám mindehhez erős érdekérvényesítési képességre van/lenne szükség. Fontos a bevonódás, a beavatkozás szintjének és léptékének jó megválasztása. Többen hivatkoztak arra, hogy gyakran nincs valódi esélye a helyi közösségnek a tervezés megfelelő korai szakaszában a részvételre, így jó esetekben csak utólagos – s így igen formális – társadalmi egyeztetés zajlik. Ebben az esetben, ha bármilyen reflexiója van az érintetteknek, azt kötözködésnek, oppozíciónak állítják be a döntéshozók.
A különféle tervezési folyamatok három tipikus szereplői körét különítették el résztvevők: a szakértőkét, a döntéshozókat és a civil társadalom képviselőit. Gyakori, hogy térségi szövetségekben tömörülőket azonosítják a helyi társadalom képviselőivel és az ilyen tervezési folyamatokban azt a benyomást keltik, mintha az automatikusan a helyi közösség bevonását is megvalósította volna. Tudvalevő, hogy ezek a térségi-települési szövetségek az önkormányzatoknak – főként azok vezetőinek, a polgármestereknek – a tömörülését jelentik. Legalább is vitatott annak a ténye, hogy az így megvalósult összefogás, s az abból származtatott bevonás a különféle tervezési folyamatokba, azonosítható lenne a civil-közösségi részvétellel. A választott tisztségviselő, a polgármester éppen nem a helyi civil résztvevői kört, hanem a döntéshozói szintet képviseli ebben a kontextusban.
Felmerült, hogy a közösen megvalósított, vagy a részvételi alapú tervezésnek lehetőleg minimálisan két, de optimálisan mind a 3 szereplői körre kiterjedőnek kellene lennie. A közösségfejlesztés megközelítésében ebben kiemelten fontos szereplő a helyi civil közösség.
Gyakran fogalmazták meg a konferencia előadói és résztvevői is, hogy a részvételi alapú tervezéshez (is) felkészültségre, tudásra van szükség; ez a döntéshozóktól, a szakértőktől és a civilektől is erőfeszítést és tanulást igényel.
Kritika illette az államigazgatásban dolgozókat: többnyire ők sem igénylik, sőt gyakran nehezítik is a társadalmi egyezetést. Ami a nagyobb probléma, hogy a rendszer nem követeli meg garanciákkal ezt a gesztust. A döntéshozóknak hatalommegosztást jelentene ez a folyamat, aminek gyakran nincs meg sem a belső kényszere, sem a kultúrája – hát kívülről, társadalmi nyomással és jogszabályi kötelezettséggel kellene ezt erősíteni!
Településfejlesztési koncepció – hogyan alakult ki a település távlatos jövőképe, policy-je egy hosszú társadalmi részvételen és egyeztetésen alapuló helyi dialógusban, Nádasdon? – ezt mutatta be egyik előadónk.
Volt, aki egy kistérségi szinten zajló komplex tervezési folyamatot, más a tatabányai kistérségben ennek a földrajzi területnek egy sajátos szeletét: a kulturális tervezését mutatta be.
Megszólíthatók és megszólaltathatóak egy ilyen közösségi folyamatban az eszköztelenebb társadalmi csoportok is, akik alapvetően nem szoktak ilyen kérdésekben megnyilvánulni – tudtuk meg Mezőcsát kistérségének példájából.
A közösségi részvételnek ebben a sokszínű, patchwork-képében érdekes színfolt volt Budapest egyik legszegényebb lakóegyedének programja: a Józsefvárosban a bérlők bevonásával zajló városmegújításról hallottunk.
Egy másik érdekesség: a Pest környéki település (Nagykovácsi) múlt évben megválasztott képviselői a jelölési időszakban írásba foglalt „társadalmi szerződést” kötöttek a rájuk szavazó állampolgárokkal. Előadónk azt mutatta be, hogy ez a gesztus milyen következményekkel és milyen lakossági számonkéréssel jár jelenleg, vagyis: az előzetes politikai felelősségvállalás magával hozza-e az igényesebb társadalmi dialógusokat? (Lásd Furulyás Katalin: Társadalmi szerződés, Nagykovácsi, 2006 c. írását e lapszámban! – A szerk.)
Miközben szinte minden felszólaló kikerülhetetlennek, szükségesnek és társadalompedagógiai szempontok miatt is kívánatosnak ítélte a helyi közösség részvételének megteremtését, a különféle megközelítésekben eltért annak a megítélése, hogy milyen mélységig és milyen részletekig lehetséges a civil társadalom, a helyben érintettek bevonása a tervezési folyamatokba. Hátrányát látták egyesek a speciális szakkérdésekben a közösség hozzáértési szintje miatt, mások az összetettebb és nehezen átlátható komplex kérdésekben vitatták a helyi „laikusok” részvételének szerepét.
Csak megemlítjük, hogy a konferenciára kiadott szakirodalmak egyikében Pataki György „Bölcs ’laikusok’ – társadalmi részvételi technikák a demokrácia szolgálatában” című tanulmánya meglehetősen tágra nyitja a részvételi szint lehetőségeit, főként egyik példájával, amelyben bemutatja, hogy a másfél milliós Porto Alegre városának költségvetését hogyan készítik az ottani városvezetők, a helyi lakosság erőteljes részvételét szervezve meg a tervezési folyamatban.
A leggyakrabban elhangzó következtetések: a civilek bevonásának és a tervezésnek egyetlen folyamattá kellene válnia; az önkormányzásban érintetteknek is fontos lenne tanulniuk a helyi társadalommal való együttműködést. Komplex, sokféle szakterület és sokféle szereplő valódi együttműködése eredményezhet olyan közérzetet, amelyért megéri a településeken és kistérségekben is a közösségi részvételen alapuló tervezés gyakran időigényesebb módját választani, mert az erőforrássá alakul, s az ilyen településeken több az esélye annak, hogy otthon érezzék magukat az emberek.
A Nógrád megyei Terény polgármestere a saját példájukkal foglalta össze, hogy hogyan válik az érintettségtől tulajdonossá egy település. Szentgyörgyi Albert e falu szülötte, s a híres Nobel-díjasról valahonnan „fölülről”, valamikor kaptak egy szobrot, amit akkor lehetett felavatni, amikor a minisztérium illetékese ráért. Voltak is a vendéggel együtt vagy hárman a szoboravatáson. Ám nem sokkal ezután a köztéren elhelyezett műalkotást ellopták. Ekkor a falu elhatározta, hogy közadakozásból újra megcsináltatják maguknak ezt a szobrot. Összeadták a pénzt, a szobor elkészült és a falu nagy megbecsüléssel ünnepelte saját szobrát.
Mert módjuk volt befolyással lenni a saját élet(ter)ükre.
A konferencia szervezője a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Közösségfejlesztési Osztálya volt, több szakmai szervezettel összefogva. A helyszín is a Budai Vigadó Corvin téri épülete volt.
Részletes információk:
MMIKL Közösségfejlesztési Osztálya 1011 Bp., Corvin tér 8. Tel.: 225-6011; www.kozossegfejlesztes.hu; Péterfi Ferenc, peterfi@kkapcsolat.hu.

Parola archívum