Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Köszöntés
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1990
Szám:	3
Oldalszám:	1. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	demokratizálódás, polgárosodás
Megjegyzés:
Annotáció:	Az új polgármestereket köszönti a cikk, reményét fejezi ki annak, hogy a képviselőtestületek az önszervező helyi társadalmat segítik majd létrejönni, enélkül nem alakulhat ki polgári demokrácia.

koszonto.txt



Köszöntés

Egyesületünk örömmel köszönti az első demokratikusan megválasztott polgármestereket, képviselő testületeket, s kívánja, hogy ne csak nevükben, de munkájuk tartalmában is mások legyenek, mint az eddigi testületek, újszerűen és hatékonyan dolgozzanak, legyenek bár területükön újak vagy régiek. S a köszöntés mellé felajánljuk szaktudásunkat, együttműködési készségünket is.
Mit ér ez, ér-e ez valamit egy olyan világban, ahol minden a pénz megléte vagy hiánya körül forog? Sokat, sok esetben többet is, mint a pénz. S ezt már tudják is azokon a településeken, ahol évek óta jelen vagyunk, együtt dolgozunk. Működésünk legnagyobb visszajelzése épp a képviselőtestületi választás volt: mindenütt azokat választották meg polgármesterré, képviselővé, akik a falu közösségi életében, közéletében, nyilvánosságában az elmúlt években szerepet vállaltak, nagyon gyakran éppen bíztatásunknak engedve. S ez nemegyszer a falu valamikori vezetőire is érvényes, akiket újonnan is megválasztottak, mert a lakossággal való együttműködés újfajta, nem hivatali gyakorlatát kezdték el éltetni, s fontosnak tartották a nyilvánosság előtt meghányni-vetni közös dolgaikat. Ahol volt alternatíva, ott választottak, ahol nem volt, ott beletörődtek. Ahol a helyi társadalom szervezetlen, alaktalan, ott semmire nem mutatkozott helyi erő, tudás, akarat, közösségiség. Esetükben nem is beszélhetünk helyi társadalmakról, csak településekről. Mi ahhoz ajánlunk fel segítséget, hogy településeiket helyi társadalmakká, szervezett, az érdekeiket megfogalmazni és megvalósítani tudó emberek közösségévé tehessék.
Egy dunántúli kis falu új polgármestere üzent értünk: menjünk, számítanak a segítségünkre! Összegyűlt az új képviselőtestület ¦ szinte valamennyien a falu korábbi, informális vezetői ¦ és azt mondták: "Eddig nem voltunk cselekvési helyzetben, s hittük is, meg nem is, hogy tehetünk valamit. Most megváltozott a helyzet, tőlünk függenek a dolgok. Segítsenek nekünk abban, hogy mielőbb bebizonyíthassuk az embereknek ¦ jól választottak!" Szó szót követett és kiderült ¦ amit mi az új önkormányzati felfogás legnagyobb veszélyének tartunk ¦, hogy az új testület is pusztán gondoskodni akar. Ez az az alapállás, ami a legjobb szándék és a legtöbb munkabefektetés mellett is ¦ önmagában ¦ eleve kudarcra van ítélve! Miért? Mert hasonlóan, mint elődje, a pártállam: nem számít a lakosság leleményességére, tudására, együttműködésére, s a vezetői szerepet egy atyáskodó, mindent elintéző, a passzivitásra kényszerített másokért való gondoskodásban fogalmazza meg. Az elmúlt rendszer legnagyobb hibája az volt, hogy nem bízott az emberekben, kivette kezükből saját sorsuk intézésének lehetőségét, s éppen az egyediség, a minőség, a sokféleség, az újszerű megoldások hiánya vezetett csődhöz. Ha az új testületek is ezt a gyakorlatot követik, számítaniuk kell arra, hogy jövőbeli eredményeik és kudarcaik nem közös eredmények és kudarcok lesznek, csak a képviselőtestületéi és értük minden felelősséget is maguknak kell vállalniuk. Nincs olyan mások által végrehajtott cselekedet, amiben hibát ne találnának, amit meg ne lehetne kérdőjelezni, el ne lehetne ítélni. Csak a magunk cselekvését látjuk árnyaltan, ismerjük buktatóit, nehézségeit, okait. S csak amiért magunk is megszenvedtünk, tudjuk értékelni. Egy képviselőtestület, bármilyen kicsi közösséget képvisel is, s bármennyire jól véli is ismerni saját közösségét, nem képes mások helyett, mások megelégedésére optimálisan cselekedni. Nem ismeri, hogy az emberek mire is lennének képesek, mi mindent tudnának megtenni, ha értő módon hívnák életre aktivitásukat. A képviselőtestületek csak akkor lesznek sikeresek, ha településükből az évek során önszerveződő helyi társadalmat segítenek létrejönni, amelyben sok és egyre több, a legkülönbözőbb céllal összefogott társulás dolgozik célja eléréséért, legyen az a helyi identitás megőrzésére szövetkezett emberek együttműködése, vagy éppen a vállalkozók egymást informáló, összetartó csoportja, a magángazdák magánszövetkezete, egy horgásztanya létrehozása, a sportolás életterének kiépítése, stb. Azt gondoljuk tehát, hogy településeinken a település intézményei és a település családai között az összekötő kapocs, a helyi szervező-fejlesztő erő csak a közösségek hálózata lehet. Azt is látjuk, hogy közösségek működése nélkül nem érvényesülhetnek az egyéni akaratok, nem alakulhat ki polgári demokrácia.
Az oly gyakran hivatkozott nyugati társadalmakban az önszerveződés persze nem a képviselőtestületek szemléletének függvénye, hanem egy szerves történelmi fejlődés eredménye. A mi osztályrészünk azonban az, hogy visszatanítsuk, amit még valaki tud közülünk és kiépítsük a soha meg nem voltat. S e munkában a képviselőtestületek már fordulhatnak szakmai segítségért szakmai szervezethez, például Egyesületünkhöz. A Közösségfejlesztők Egyesülete ma annak érdekében dolgozik, hogy bátorítsa a települések helyi társadalmában a negyvenes évek végétől elfojtott társadalmi tevékenységek visszaépülését, új kezdeményezések életrekeltését, a helyi kultúra társadalmi fejlesztését. Az Egyesület információnyújtással, kapcsolatszervezéssel képes felgyorsítani a helyi társadalmak szerveződését. A szakmaiság, az országos átlátás, a különböző megoldások ismerete kiküszöbölheti a sikertelen próbálkozásokat, a kátyúkat, a bukásokat.
Mi, a magyar társadalom tagjainak zöme, a legutóbbi időkig egy elszigetelt szituációban voltunk, tulajdonképpen nem nagyon avatkozhattunk be helyi és tágabb társadalmunk életébe.
Ma nincs más választásunk. Belső bajainkat már nem foghatjuk többé a külső hatalomra, a diktatúrára, hiszen az országos problémák minden települést egyaránt sújtanak. Belül már a helyiektől függ, mire
mennek, s nem rajtuk kívülállók utasításaitól. Egy település a maga tehetsége szerint élhet jól, jobban, vagy rosszabbul más településeknél, mint ahogyan a családok is különböző színvonalon élnek egyazon falun belül. Ismerünk településeket, akik viszonylag jó feltételrendszerben alig tudnak felmutatni valamit és ismét másokat, akik szinte a semmiből is csodákat műveltek.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az önszervező-önfejlesztő helyi társadalmat igen nehéz lesz kialakítani, és örülhetünk annak, ha a közeljövőben részeredményt is el tudunk érni. A minőségi változásokhoz szükséges tőke azonban bennünk, mindannyiunkban van. Az új testületek minden tagjának azt ajánljuk, hogy vegyék észre: ha a közelmúltban látott minták szerint próbálják közösségüket vezetni, ugyanolyan hibákat követhetnek el és ugyanolyan hiányokat hagyhatnak maguk után, mint elődeik. Ha azonban tevékenységüket társadalmasítják, ha a településen élők alkotókészségére, leleményességére számítanak, ha bíznak bennük és ezt jelenlétükkel, együttműködésükkel állandóan bizonyítják is, akkor településük hamar virágzásnak indul ¦ gazdaságilag és emberileg is.
Nem a képviselőtestületnek kell gondoskodni munkahelyről, hanem a lakosságnak kell magának kiépíteni saját, egyedi útjait, s a képviselőtestületnek ehhez "csak" bátorítást kell adnia és a nyitáshoz szükséges kapcsolatokat kell biztosítania. Informáltnak kell lennie és tudnia kell tanácsot adni. Nincs többé egyetlen, az egész faluközösség problémáját megoldó megoldás ¦ sok kis, az egyének számára kedvező megoldás van csak, melyek összeadódva minőségi változást eredményeznek. A településen élőknek meg kell érteniük, hogy nekik is változniuk ¦ tanulni, informálódni, kockáztatni, befektetni kell, ha úgy tetszik, folyamatosan emelniük kell kulturális szintjüket.
A mi Egyesületünk a kultúrát úgy értelmezi, hogy az segíti az emberi társadalmak működését, a társadalom tagjainak tevékenységét, kultúra lehet a tevékenység eredménye is. Kultúra az, ahogyan valaki politizál vagy sem; kultúra az, ahogyan megszervezi maga, családja és környezete társadalmi életét; kultúra az, ahogyan végzi a munkáját; ahogyan neveli a gyerekeit; ahogyan öltözködik; ahogyan él. Kultúra az, amit létrehoz ¦ egy helyet, egy környezetet, egy családi életet, egy baráti kört, egy terméket, egy termelési kultúrát. Kultúra az, ahogyan beszél, ahogyan együtt él, ahogyan autót vezet, ahogyan.... A kultúra az az eszköz, amivel a polgári társadalom kiépíthető. Az előző hatalom kultúraellenes volt,...
Azt javasoljuk, hogy fogjunk össze, indítsunk be a településeken ilyen értelmű közösségi mozgásokat!



Egyesületünk újságja, a PAROLA mostani száma a helyi önkormányzatok számára készült, egy példányát az előfizetőkön túl Magyarország minden polgármesterének megküldtük, azzal a szándékkal, hogy ők azt megismertetik a választott képviselőkkel és a helyi társadalom alakítóival is.
A PAROLA mostani száma igyekszik sokféle mozgást bemutatni, de tudjuk, hogy csak érzékelteti szándékainkat, a teljességet nem tudja felmutatni. Arra kíván példákat adni olvasóinknak, hogy képesek vagyunk tanácsainkkal, tapasztalatainkkal, információinkkal közreműködni a helyi kulturális fejlődésben. A "teljesség" minden településen más és más, egyedi és csak ott érvényes, csak együtt kimunkálható.
(A polgármestereknek megküldött példányon túl ebből a különszámból az érdeklődők további példányokat igényelhetnek a mellékelt megrendelőlapon, vagy levélben.)



Parola archívum