Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Kapcsolatépítés a közélet szektorai között: Hercegi üzenet
Szerző:	Solymosi Judit
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1994
Szám:	3
Oldalszám:	1., 4. p.-6. p.
A cikkben lévő
Nevek:	Prince of Wales Buisness Leaders Forum
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	partnerkapcsolat, szektorközi kapcsolat
Megjegyzés:
Annotáció:	Az egynapos konferencián a Wales-i herceg beszédének írásos változatát olvashatjuk. Az állami, az önkéntes és az üzleti szektor együttműködését népszerűsíti, kifejti, hogy miért van szükség partnerkapcsolatokra a szektorok között. Leírja a partnerkapcsolat építésének folyamatát és felvázolja a partnerkapcsolat főbb akadályait.

kapcsept.txt

Hercegi üzenet
KAPCSOLATÉPÍTÉS
a közélet szektorai között

1994. április 27-én, a Walesi Herceg magyarországi látogatása alkalmából a Parlamentben egynapos konferenciát rendezett a herceg által létrehozott londoni székhelyű Prince of Wales Business Leaders Forum és annak ma- gyar tagszervezete. A Forum célja az állami, az önkéntes és az üzleti (vállalati) szektor együttműködésének népszerűsítése és elősegítése Földünk, társadalmaink és gazdaságaink hosszútávú és fenntartható fejlődése érdekében.
A konferenciára a magánszektor számos képviselőjén, hazai vállalatok és multinacionális óriásvállalatok vezetőin kívül civil társadalmi szerveződések képviselőit (köztük a Közösségfejlesztők Egyesületét) is meghívták a nézetek konfrontálása és a párbeszéd megindítása céljából. A Prince of Wales Business Leaders Forum partnerkapcsolati megállapodást kíván kötni a Magyar Közösségfejlesztők Egyesületével a Magyarországon folyó partnerkapcsolat-akciók előmozdítása céljából.
A konferencia alkalmából a PWBLF szellemiségének megismertetésére az alábbiakban néhány gondolatot közlünk őfensége a Walesi Herceg beszédének írásos változatából, valamint Ros Tennyson közösségfejlesztési tanácsadónak, a PWBLF munkatársának a szektorok közötti partnerkapcsolatról szóló írásából.

I.

(...) Nincs bennem kétség afelöl, hogy egész Európában mindnyájan érdekeltek vagyunk a kontinens keleti felének tartós előrehaladásában. Ez az érdekeltség felelősséggel és feladatokkal jár együtt. Mindnyájunknak ki kell vennünk a részünket a reformok megszilárdításának segítésében, és annak bebizonyításában, hogy egy civilizált piacgazdaság - mely a jelen generációra nézve elkerülhetetlenül teremt veszteseket és nyerteseket - lehetőségeket kínálhat a jövő generációnak valamint azoknak, akik úgy érzik, hogy lemaradtak az ipari változás következtében.

Śgy érzem, hogy az üzlet - a nemzeti és nemzetközi kormányok és intézmények erőfeszítéseivel karöltve - döntő szerepet kell hogy játsszanak a civilizált piacgazdaság megőrzésében azon szerepük révén, melyet a szabad társadalmakban a változások és a lehetőségek kiaknázásának segítésében játszhatnak. Ilyen szerepvállalás nélkül meglehetősen civilizálatlanná válhat a piacgazdaság.
Ezért Magyarország és szomszédai az üzleti szociális felelősség filozófiájának igazi kipróbálási területeivé válhatnak. Ahol ilyen reményeket fűznek ahhoz, hogy a piacgazdaság az egész társadalomra nézve előnyökkel jár, ott, úgy gondolom, különös felelősség hárul az üzleti körökre a források folytonos biztosítása tekintetében, valamint hogy megbízható és etikus módon vegyenek részt az egészséges közösségek megteremtésében. (...)
Egyesek Önök közül bizonyára azt fogják mondani, hogy ezeket a kérdéseket másodlagosként kell kezelni, ha azt akarjuk, hogy az üzlet kifizetődő legyen. Erre a válaszom az lenne, hogy üzleti sikert csak akkor lehet elérni és hosszútávon folyamatosan fenntartani, ha a közösség támogatja az üzleti tevékenységet, és ha szerepet vállal stabil társadalmak kiépítésében és munkalehetőségek teremtésében. Érdekes, hogy a Magyarországon a Business Leaders Forum számára folytatott közvéleménykutatás, mely hasonlóságot mutat más közép-európai trendekkel, azt bizonyítja, hogy a közvélemény elsöprő többsége - alkalmazottak és ügyfelek egyaránt - úgy érzi, hogy az üzleti köröknek nagyobb figyelmet kell szentelniük szociális, és a környezettel kapcsolatos felelősségüknek. Ez az az üzenet, mely a világ számos más részéről is eljutott a Business Leaders Forumhoz.
Másodszor, mindnyájunkkal szemben támasztott sürgős igényként jelentkezik, hogy figyelembe vegyük a fiatalok azon óhaját, hogy értelmes munkát találjanak maguknak, valamint lehetőségeket saját vállalkozásra, továbbá, hogy szerephez jussanak saját közösségükben. Nagyon sürgető lenne, hogy az üzleti élet vezetői fontolóra vegyék, hogyan tudnák segíteni a fiatalokat saját vállalkozásaik elindításában (...) Ez nagyon jó gyakorlati módja annak, hogyan tudja az üzlet segíteni a közösséget az üzleti adottságok és tapasztalat hasznosításával. Ez hozzásegít egy dinamikusabb gazdaság felépítéséhez, megmutatja, hogy a fiatalok teljes szerepet tudnak vállalni a gazdasági életben, és előnyökkel jár azon munkavállalók és vezetők részére, akik önkéntesként veszik ki részüket a programból.
A harmadik kihívás a felelősséget érző üzleti körök részére a városok újjáélesztésére való összpontosítás. Rengeteg lehetőség van mind az állami, mint a magánszektor részére e területen az arra irányuló együttműködésre, hogy segítsék feléleszteni a polgári büszkeség és a közösség szellemét; visszaadni az embereknek az önbizalmat és önbecsülést, hogy meg tudjanak birkózni közösségük és a helyi környezet problémáival. Ez nem csupán építészeti tervezés kérdése, hanem biztosítani kell a közösségeknek a forrásokat és a szakértelmet, amelyre szükségük van életük minőségének javításához. (...)
Végül hangsúlyozni szeretném, hogy a közösségükben aktív szerepet vállaló cégek az alkalmazottaikban és vezetőgárdájukban kifejlődött hozzáértés és érzékenység révén, valamint az ilymódon nyert jóindulat és jó hírnév útján nyerik el jutalmukat. Anélkül, hogy elterelné a figyelmet a sikeres üzleti tevékenység kiépítéséről, valóban fokozhatja a motivációt és érzékelhető haszonnal járhat a közösség számára a munkavállalók bátorítása, hogy segítsék a közösségi projekteket, vagy vegyenek részt a helyi iskolai és társadalmi programokban.

Miért van szükség a partnerkapcsolatra?

Mi, emberek, egy kicsiny és törékeny bolygón élünk, és fajunk - minden tudásanyaga és eredményei ellenére - rendkívül sebezhető. Nincs olyan ember, aki valóban teljesen független és önellátó lenne. Mindazok, akik viszonylagos jólétben élnek, életminőségük fenntartásához nagy mértékben függenek bizonyos külső tényezőktől (globális gazdasági helyzet, társadalmi és politikai stabilitás, betegségektől mentes környezet stb.) Akik pedig szegények, már puszta túlélésükhöz is erősen függenek a többiek akcióitól (gondoskodás élelemről, fedélről, ruházatról, egészségügyi ellátásról stb.).
Nyilvánvaló, hogy a gazdasági és társadalmi spektrum minden szintjén nagyon is kívánatos a függőség állapotából a fokozódó kölcsönös függés állapotába eljutni, amelyben az embereknek maximális cselekvési szabadságuk van egy nem romboló és nem kizsákmányoló életmód és munkastílus körülményei közepette.
Az emberek életének, munkájának és társadalmi kapcsolatainak van egy személyes és egy strukturális dimenziója. Másképpen fogalmazva: az emberek maguk döntenek prioritásaikról, életstílusukról és arról, mit tartanak személyes értékeknek, de ugyanakkor a társadalmi, gazdasági és politikai struktúrák a potenciálisan szabad egyének választásait tükrözik vissza.
A strukturális (szervezeti) intézményi szinten való kölcsönös függőség fel- és elismerése azt jelenti, hogy minden szektor, miközben megérti és ellátja a maga sajátos szerepét, megérti és elismeri a többi szektor szerepének azonos értékét és jelentőségét is.
A partnerkapcsolatban történő, a szektorok korlátain átnyúló együttműködés életbevágóan fontos bolygónk hosszú távon való fennmaradásának és a társadalom egészének fejlődése szempontjából.

A kulcsszereplők

A szektorközi partnerség fogalma a ,vegyes gazdaság" modelljének eredményeképpen jelent meg. A ,vegyes gazdaság" modellje napjainkban világszerte normává válik. Meghatározó jellemzője az, hogy a közéletben három fő intézménytípus jelenik meg:
- az országos kormányzat és a helyi önkormányzatok fejlett rendszere
- a vállalati vagy ,profitorientált" üzleti szektor
- az önkéntes vagy non-profit, avagy közösségi szektor.

Ez a három szektor játssza a kulcsszerepet a helyi, regionális vagy nemzetközi szintű társadalmi, politikai és gazdasági élet alakításában.

Kikből áll az 'önkéntes' avagy 'non-profit' szektor?

Az önkéntes vagy non-profit szektor rendkívül sokféle szervezetet foglal magában az egészen kicsiny helyi csoportoktól kezdve a nemzetközi nem-kormányzati óriásszervezetekig, amelyek több földrészen emberek ezreit alkalmazzák. Tartoznak ide vallási, felekezeti csoportok, elsősegélynyújtással, oktatással, egészségüggyel, környezetvédelemmel, emberi jogokkal és közösségfejlesztéssel foglalkozó, vagy hátrányos helyzetű

embereket, etnikai kisebbségeket képviselő szervezetek egyaránt.
Máig sincs megfelelő szó ennek a fontos szektornak a megnevezésére. A legkorábban az önkéntes szektor kifejezés jelent meg, illusztrálva azt, hogy a szektor gyökerei a XIX. század emberbarát hagyományaira nyúlnak vissza. Mivel azonban ennek a szektornak a munkája mára magasan strukturálttá és ,profivá" vált, fizetett alkalmazottakkal dolgozik és jelentős befolyással van a politikára, a név nem megfelelőnek és kissé elavultnak tekinthető.
Az Egyesült Ćllamokban leggyakrabban egy másik elnevezést használnak: a non-profit szektort. A szóhasználat nyilvánvalóan a vállalati szektortól való megkülönböztetést célozza, és a szektor munkáját azzal határozza meg, hogy mozgatórugója nem a pénz vagy az anyagi elismerés. Véleményünk szerint ez a terminus sem felel meg, mivel negatív módon, olyasvalamivel próbálja meghatározni a szektort, ami nem, és nem azzal, ami igen.
Nemzetközileg a legelterjedtebb szóhasználat a nem-kormányzati szervezet (NGO). Ennek a meghatározásnak az alapját az állami szervektől való függetlenség jelenti. Ez teljesen megfelelő bizonyos esetekben - különösen azoknál a szervezeteknél, amelyek magukat a kormányzati politikától függetlennek (sőt, azzal szembenállónak) tekintik. Ugyanakkor azonban szerte a világon a nem-kormányzati szektor sokhelyütt a fejlesztési munkákhoz nyújtott állami támogatás aktív csatornájává vált, és ez megkérdőjelezi az NGO-kifejezés megfelelő voltát is.

Milyen szerepet játszik a jótékonykodás?

A legtöbb jótékonysági szervezetet a más szervek által nem megfelelően kezelt problémákra adandó közvetlen megoldásként hozták létre. Ennélfogva rendszerint a kétségbeesés, frusztráció, izgatottság és düh lelkiállapotában fogannak. Ha a düh és a frusztráció a kormányzati politika vagy annak hiánya ellen irányul (gyakran ez az eset áll fenn), akkor elég nehéz a jótékonysági szervezetnek politikailag semlegesnek maradnia a bajok gyökereinek orvoslásakor. Amikor a ház düledezik, a jótékonysági szervezetek gyakran csak a repedező falak tapétázására képesek, hogy megakadályozzák az épület összeomlását, ahelyett hogy megtekinthetnék azokat az alapokat, amelyekre a házat építették.
Amennyiben a jótékonykodást altruista szellemben történő segítségnyújtásnak értékeljük, tulajdonképpen maga a fogalom is akadálya lehet annak, hogy a hosszútávú problémák megoldására interaktív és fenntartható megoldásokat találjunk.

Az informális szektor

Egy ilyenfajta elemzésben könnyű megfeledkezni arról, hogy az NGO-szektor nem szükségszerűen azonos a ,közösséggel", a nagy tömegekkel. Az NGO-kat gyakran tekintik a lakosság képviselőinek - és ők maguk is gyakran annak látják önmagukat - de ez nem mindig van így. Az NGO-szektor valójában csupán egyike a három nagy csoportosulásnak. Hogy mennyire reprezentatív? Alighanem a legkevésbé reprezentatív a három szektor közül, mivel:
- A kormányok és önkormányzatok (a legtöbb országban) választással kerülnek a helyükre, ennélfogva az informális szektor juttatja őket hatalomhoz
- A vállalati szektor a munkaerőt az informális szektorból meríti, vezetőit ebben a vonatkozásban gyakran ellenőrzi az alkalmazotti tanács és a szakszervezetek tevékenysége
- Az NGO-szektor gyakran önmagát nevezi ki, önmagát határozza meg, és nem elszámoltatható
Éppen ezért tévedés eleve azt kijelenteni, hogy az NGO-szektor 'képviseli a népet'. Ugyanakkor gyakran hasznos, sőt életbevágóan fontos hidat jelent a különféle szektorok között, és ez magyarázza kulcsfontosságú szerepét a partnerség-építő folyamatban.

Mik a partnerkapcsolat főbb akadályai?

Több olyan akadály is van, amely megnehezíti a partnerkapcsolat építésének folyamatát. Már maga az a tény is, hogy a három szektor teljesen elkülönülve, egymástól függetlenül alakult ki, azt jelenti, hogy az együttműködés nem magától értetődik és nem jelenti az egyes szektorok napi rutinmunkájának természetes elemét.
Nem feltétlenül könnyű megtanulni azt, hogy egyik vagy másik szektor megbecsülje a többiek erényeit és erősségeit, s elsajátítsa azok nyelvezetét.
Még tovább nehezítheti a dolgot, ha bármelyik szektorban tovább él a korábbi negatív tapasztalatokon vagy mítoszon alapuló gyanakvás a másik iránt. Vitathatatlan, hogy az NGO-szektor nagy aggodalommal figyeli a vállalati szektor magatartását, míg ez utóbbi nem bízik az NGO-szektor képességeiben. A kormányzatot pedig mind a nem-kormányzati szervezetek, mind a vállalatok igen gyakran személytelen bürokratikus rendszernek érzékelik, amely nemigen látja világosan bármelyikük értékeit.
Az erősségek felismerése

Mindegyik szektornak megvan a maga sajátos szerepe és felelős területe. Lényeges, hogy ezeket feltárják és világosan lássák. Első lépésként a következőképpen foglalhatnánk össze az egyes szektorok felelős területeit és erősségeit:

(Demokratikus) Kormány
-néptől származó hatalom
-a közérdek és emberi jogok védelme
-más intézményekkel fenntartott kapcsolatok
-elfogadott hatáskörök (törvénykezés, jogrend, nemzetközi kapcsolatok, honvédelem stb.)
-közpénzek felhasználása

Vállalati szektor
-bevételtermelés, a gazdagság megteremtése
-javak és szolgáltatások biztosítása
-menedzsmentbeli jártasság
-képesség a stratégiai tervezésre
-azonnali választ adó mechanizmusok
-rugalmas pénzáramlás
-piackutatási gyakorlat
-a rugalmasság hagyománya

Nem-kormányzati (önkéntes) szektor
-szenvedély, energia, 'küldetéstudat'
-az önerőre támaszkodás hagyománya
-jártasság a kapcsolatépítésben, a ,hídépítésben"
-projekt-megfogalmazási tapasztalatok
-a néphez való folyamodás
-függetlenség

A partnerkapcsolat építésének folyamata

A szektorközi együttműködésnek bizonyos alapelvek szerint és bizonyos paraméterek között kell működnie:
- a kontextus figyelembevétele
- a hosszú távon fenntartható akciók támogatása
- törekvés az önsegítésre, az önerőre támaszkodásra és a kölcsönös függőség állapotának elérésére
- a saját korlátok felismerése
- a tapasztalatok fényében a kapcsolat átgondolása és újraértékelése

A hosszan fenntartható és sikeres partnerkapcsolat alapja:
- az őszinteség
- a másik partner(ek) erős oldalainak és hatáskörének elismerése és tiszteletben tartása
- együttműködés a felmerülő akadályok és gyenge pontok leküzdésére
- valódi kölcsönös haszonnal és előnyökkel járó munkakapcsolat.

A szektorközi partnerkapcsolatnak természetesen annyiféle megjelenési formája van, ahány nép és ahány projekt. Minden helyzetben az a legfontosabb, hogy részletesen megvizsgáljuk, milyen elemek adottak, mik a reális lehetőségek, és a specifikus körülményekhez alkalmazkodó partnerkapcsolatot alakítsunk ki.

(Solymosi Judit fordítása)


Parola archívum