Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A filantrópiától a partnerségig
Szerző:	Solymosi Judit
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1995
Szám:	4
Oldalszám:	8.
A cikkben lévő
Nevek:	Aroma Goon, Jane Nelson, Sixto Roxas, Thandi Chaane, Eunice Sibiya, Denis Bion, Andrew Fiddaman, Brian Whittaker
Intézmények:	Közösségfejlesztők Egyesülete,The Prince of Wales Business Leaders Forum, British Airways, Groundwork, Pact
Települések:	London, Atlanta
Tárgyszavak:	filantrópia, partnerség
Megjegyzés:
Annotáció:

Nemzetközi Szimpózium Londonban

A filantrópiától a partnerségig

Öt évvel ezelőtt alakult meg a Prince of Wales Business Leaders Forum, amellyel a Közösségfejlesztők Egyesületének immár másfél éve egyre szélesedő kapcsolatai vannak. A jubileum alkalmából Londonban nemzetközi szimpóziumot rendeztek a társadalmi szektorok közötti partnerség témakörében abból a célból, hogy már megvalósult, folyamatban lévő vagy elgondolt projektek bemutatásával tisztázható legyen néhány alapvetően fontos kérdés a szektorközi partnerséggel kapcsolatban (hatékonyság, az eredményesség mérése, a partnerség alapelvei stb.)
A szimpóziumon a British Airways, a Groundwork környezetvédő szervezet és a PWBLF munkatársain kívül lengyel, szlovák, orosz, magyar, egyesült államokbeli, brazil, bangladesi, indiai, fülöp-szigeteki, dél-afrikai, zimbabwei és namíbiai üzletemberek, kormányzati delegátusok és NGO-vezetők vettek részt. A rendezvény harmadik napján a résztvevők körét brit nagyvállalatok és alapítványok további képviselőivel bővítették. A szimpózium résztvevőit az utolsó napon Károly walesi herceg is fogadta highgrove-i otthonában egy érdeklődő és barátságos hangú beszélgetésen.
A résztvevők beszámolóiból kiderült, hogy a világon mindenhol erősödik a partnerség gondolata. A szektorok együttműködése mindenütt a jövő záloga, akármilyen körülmények is indítottak rá. Az Egyesült Államokban, ahol a világ szinte leggazdagabb vállalatai működnek, olyan mérvű a társadalom kettészakadása, hogy például Atlantában - Linden Longino, a Carter Center vállalati tanácsadójának szavaival élve -lényegében két város van, egy fekete és egy fehér, egy nyomorgó és egy gazdag. Be kellett látni, hogy a kapitalizmus nem egyformán jó mindenkinek, és a kormány nem oldja meg a problémákat. A magánszektornak kell a megújulásban vezető szerepet játszania, maximálisan bevonva a partnerségbe az ott lakókat. Atlantában 20 szomszédsági problémamegoldó "vegyes bizottság" jött létre, ahol felmérik, mik az adott terület legégetőbb bajai, meghatározzák a prioritási sorrendet, és a város fejlesztéséről kialakított ún. atlantai projekt titkársága számára ajánlásokat készítenek.
A Magyarországnál alig nagyobb területen 120 millió embert eltartó, elmondhatatlanul szegény Bangladesben rendkívül erősek a civil szervezetek. Az embereknek valahogyan meg kell élniük, gondoskodniuk kell magukról és valamilyen forrást kell találniuk tevékenységükhöz. "Banglades már nincs a prioritások között, a világ figyelmének a középpontjában. Nekünk kell tennünk valamit önmagunkért" - mondta Aroma Goon, a mi Közösségfejlesztő Egyesületünkhöz hasonló, Pact elnevezésű képző-fejlesztő egyesület igazgatója. Akár rólunk is szólhatna ez a két mondat.
Jane Nelson, a PWBLF munkatársa szerint a mai világ mozgatóereje a négy C: Citizens, Companies, Capital, Communication (Polgárok, Vállalatok. Tőke, Kommunikáció). A koordinált megoldások keresése kerül mindenütt előtérbe. Már a Világbank elnöke is konzultál a civil szervezetekkel, ami néhány éve még elképzelhetetlen volt. A fenntartható fejlődés érdekében a közös célokért a társadalom összes rétegét mozgósítani kell. A gazdag Nyugat ebben éppen olyan érdekelt, mint a világ többi része. A gazdagság szigetei ugyanis nem létezhetnek a szegénység tengerében.
Sixto Roxas, a Fülöp-szigeteken működő Alapítvány a Közösségi Szervezési és Menedzsment Technológia Fejlesztéséért elnöke úgy látja, hogy a világ kérdéseit nem lehet többé szektorálisan, szeletelve megközelíteni. Korábban világos volt, mi hogyan működik, és tudták, melyik gombot kell megnyomni, hogy a probléma megoldódjék. Később aztán megnyomták a gombot, de nem történt semmi, kiderült, hogy már nincs kapcsolat a gomb és az elvárt következmény között. Ma pedig már azt sem tudjuk, hol a gomb. Át kell alakítanunk gondolkodásunkat, új bőrbe kell bújnunk!
Dél-Afrika képviselői elmondták, hogy az emberekben pezseg az energia, a tettvágy és a tudásszomj politikailag megújult országuk fellendítése érdekében. Az ország politikailag stabil, gazdaságilag erősödik, de a lakosság 40%-a a szegénységi küszöb alatt él, a munkanélküliség 50 % felett van, az írástudatlanság is ezt közelíti. "Az emberek megállítanak az utcán, megsimogatják a karom, és azt mondják: Ez a mi kormányunk! Mi rátok szavaztunk, hát akkor hol vannak most az iskolák?"- mesélte Thandi Chaane, az egyik tartomány oktatási miniszterhelyettese. "Akkor felhívtak minket" - vette át a szót Eunice Sibiya, a Coca-Cola dél-afrikai vállalatának menedzsere - "és mi tudtunk olyan konténereket adni, amelyeket nagy hirtelen be lehet rendezni osztályteremnek. A kormány meg adott tanárokat. Nincs olyan kormány vagy önkormányzat, amely egyedül mindent meg tudna oldani. Együtt kell működjünk a civil szervezetekkel is, hiszen egy szójáték szerint az NGO rövidítés azt is jelenti: next governmental official (a következő kormányzat tisztviselője)."
Zimbabwe képviselője, Denis Bion, a Partnerek a Növekedésért nevű szervezet igazgatója megmosolyogta a kelet-európai panaszokat a növekvő munkanélküliségről. Náluk vannak olyan hegyi övezetek, ahol 15-20%-os a foglalkoztatottság. Immár tizenöt éve folyik egy hatalmas tömegeket érintő országos oktatási program. A vállalatok vállalkozás-
fejlesztő, tanácsadó munkával próbálnak segíteni.
"Mi nem szeretjük a szponzorálást. Támogatásunkat befektetésnek tekintjük. Vevőink kiszolgálása nem fejeződik be a repülőgép leszállásával, olyan jó szomszéd kívánunk lenni, aki törődik a környezettel és a helyi közösségekkel. Ez a célunk nem altruizmusból fakad, hanem abból az erős meggyőződésből, hogy az üzleti szektor kulcsszereplő minden közösségben. Egy olyan vállalatnak, mint a British Airways, elsődleges érdeke, hogy a közösség, amelyben működik, magas színvonalon éljen, hiszen polgáraiból kerülnek ki alkalmazottaink, családtagjaik, vevőink, beszállítóink és részvényeseink. A partnerkapcsolatba minden szektor beleadja saját perspektíváját, erőforrásait és sajátos tudását, ennél fogva a közös célért végzett munkában sokkal több érhető el, mintha egymástól függetlenül dolgoznának" -mondta Andrew Fiddaman, a British Airways Közösségi Ügyek igazgatója.
A partnerségben folytatott projektek eredményessége gyakran nem mérhető számokban. Az értékelést megkönnyíti, ha már a közös munka elején tisztázódik, mik az elvárások és a célok, milyen mérföldköveket tűznek ki a mérlegelés megkönnyítésére, és mit tekintenek majd a partnerek eredménynek. A két szektor szempontjából megítélt eredményesség kétdimenziós koordináta-rendszerben szemléltethető, amelyen különféle méretű jelekkel a költségesség is feltüntethető.
Sokunk számára megfontolandó, lényeges gondolatot hangoztattak többen is, nevezetesen azt, hogy a partner megnyeréséhez már nem elegendő önmagában a nemes cél vagy a képviselt érték. A Soros Alapítvány képviselője így fogalmazott: Filantrópiába nem ruházunk be. A művészeti produkciókat támogató British Telecom egyértelműen kijelentette, hogy két, azonos értékű előadás és társulat közül azt fogják előnyben részesíteni, amelyik ügyesen menedzseli magát, nem pedig azt, amelyik művészi erényei tudatában "babérain ülve" a gondviseléstől várja az automatikusan kiérdemeltnek vélt támogatást. A Business Leaders Forum képviselője pedig így foglalta össze ezt a gondolatot: "Az üzleti világ a filantrópiától a partnerség felé halad, a partnerségtől pedig afelé, hogy maga is a komplex fejlesztés tevékeny részese legyen. A sikertől a fontosság felé törekszik."
Igen, a világ mozog. A dél-afrikai Brian Whittaker úgy fogalmazott. hogy a busz elindult. Jó annak, aki már rajta van. Mivel a busz egyre gyorsul, már nem olyan egyszerű felszállni rá, de meg kell próbálni, mert a végén tán el is megy nélkülünk. A partnerség nem cél, hanem mechanizmus, amellyel ideje megismerkednünk. Solymosi Judit

Parola archívum