Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Az ifjúsági munkanélküliség kezelése Dél-Franciaországban: A szociális gazdaság
Szerző:	Solymosi Judit
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:	Követő program segédanyaga
Év:	1994
Szám:	6
Oldalszám:	18. p.-19. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	szociális fejlesztés, szociális vállalkozás, szociális képzés, Franciaország
Megjegyzés:
Annotáció:

Parol33

Az ifjúsági munkanélküliség

A szociális gazdaság

A franciák egyre jobban tudatában vannak annak, hogy a munkanélküliséggel mint tartós jelenséggel kell számolni, és a gazdasági fellendülés sem hoz majd változást. Lesznek, akik gyakorlatilag "örökös" munkanélküliségre lesznek ítélve, és generációsan halmozzák ezt a helyzetet. Kinti kollégáink látják, hogy a kiutat az ún. szociális gazdaságra való áttérés jelentheti, és egyre többet hangoztatják a szolidaritás elvét. Az államnak véleményük szerint abban kell segítenie, hogy a munkáskéz ne legyen drágább, mint a gép: az állam vállalja át a járulékokat, hogy az embereknek legyen munkájuk és legyen mit enniük.
A szociális gazdaság működése tulajdonképpen egy, a kezdeményezők és az állam között létrejövő szerződésen alapul, amelyben az állam támogatja a civil szféra kezdeményezéseit. A szociális gazdaság természetesen a nyereségérdekeltségű szektor konkurense, létjogosultságára és jövőjére azonban az a szinte anekdotaszámba menő történet világíthat rá, amelyben a Peugeot-művek vezetője nyilatkozik arról, hogy a tíz évvel ezelőtti százezer alkalmazotthoz képest a robotizálás miatt napjainkban már elég mindössze 45 ezer embert kell foglalkoztatnia, mire egy szakszervezeti vezető felteszi neki a kérdést: "És mondja, ki fogja megvenni az autóit?"
Mindenesetre a francia közvélemény egyre jobban látja, hogy az 1992-93-ban az állam által a hagyományos vállalati szférába invesztált mintegy 80 milliárd frank nem teremtett új munkahelyeket. A szociális gazdaságba befektetett összeg azonban munkahelyeket teremt és ennélfogva kevesebb munkanélküli-segélyt is kell kifizetni.
A szociális gazdaság vállalatai, melyeket "köztes vállalat", "szociális vállalat", esetleg "adaptált munkahely" elnevezéssel illetnek, két irányban működnek. Egyfelől éppúgy figyelembe kell vegyék a gazdasági követelményeket (pénzügyi egyensúly, függetlenség, gazdálkodási fegyelem, precizitás), mint az üzleti szféra vállalatainak, másfelől viszont a közérdeket kell szem előtt tartaniuk, aminek a lényege az, hogy nem pusztán autót vagy frizsidert termelnek, hanem egy "szociális produktumot" is, mindenki számára elérhető szolgáltatásokat nyújtanak, és elősegítik a társadalmi beilleszkedést. A két aspektust egyensúlyban kell tartani.
Ilyen, társadalmi-szakmai beilleszkedést elősegítő vállalkozásra volt példa a nekünk mutatott "pedagógiai étterem". A vállalkozás indításához, a beruházáshoz az állam vissza nem térítendő támogatást ad, és két éven keresztül átvállalja a fizetések egy részét is. A két év elteltével azonban a vállalkozásnak meg kell tudnia állni a maga lábán. Az étterem három fiatalt alkalmazott: egy szakácsot és két felszolgálót. (Hasonló példáról számolt be korábban szavojai barátunk, Louis Caul-Futy is: egy egyesületi formában működő autószervizről mesélt, amely nemcsak javít, hanem autó bérbeadással is foglalkozik, sőt magát a szervizt is bérbe adja aknástul, szerszámostul, óradíjban az autójukat "bütykölgetni" kívánóknak. Az alkalmazottak mind korábbi munkanélküliek, akik a munka mellett, a munka révén tanulnak is, a megtermelt hasznot pedig visszaforgatják.)
Az Üdülőközpontok Szövetsége
A szociális gazdaságban működő vállalkozás érdekes példája volt az UFCV (Union Frangaise des Centres de Vacances - Üdülőközpontok Francia Szövetsége) languedoc-roussilloni területi központja is. Ez ai egyesület eredetileg gyermekek és fiatalok nyaraltatására, a pihenés kellemes tartalommal való megtöltésére, animációra alakult, de tevékenysége folyamatosan kiszélesedett a fiatalok és felnőttek képzése, illetve a szakmai és társadalmi beilleszkedés elősegítése irányában. Tulajdonképpen olyan helyszínné váltak - a későbbiekben ismertetendő munkaközvetítő egyesületekhez hasonlóan -, ahol előkészítik a munkanélküli visszaintegrálódását a társadalomba, és ez a folyamat találkozik és koordinálódik a vállalatok munkaerőigényével.
Az UFCV alapvető céljai a következők:
- szabad, a dolgok között választani képes embereket kibontakoztatni
- megfelelő helyet biztosítani minden embernek a társadalomban, ahol cselekvő, aktív szereplő lehet
- kifejleszteni az emberben rejlő adottságokat a kisgyermekkortól kezdve egészen az élet alkonyáig
A fenti célok érdekében igyekeznek munkahelyeket teremteni, képzéseket biztosítani, a társadalmi élet megtanulásának színhelyévé válni és összeegyeztetni a pedagógiai eredményességet a gazdasági rentabilitással. A szövetségnek - kettős jellegéből kifolyólag - 114 közösség (egyesület, alkalmazotti tanács, helyi csoport) és 200 önkéntes a tagja, ugyanakkor szociális vállalatként 151 embert foglalkoztat.
Az UFCV három főbb területen tevékenykedik:
1: Társadalmi és szakmai beilleszkedés:
- a beilleszkedési segélyben (RMI) részesülők életének figyelemmel kísérése
- a szakmai és emberi fejlődés kibontakoztatása
- a munkanélküli ember helyzetének és lehetőségeinek feltárása
- új szakmára orientáló tanfolyamok
- iskolai felzárkóztatás
- írás-olvasás tanítása
2. Szakképesítést nyújtó képzések:
- szakács, felszolgáló
- szállodai szakmák
- helyiségek takarítása és karbantartása
- kisgyermekkorral kapcsolatos szakmák
- hivatásos animátor
3. Folyamatos képzések:
- csecsemőfelügyelet (idegen csecsemők gondozása, "magánbölcsőde")
- bölcsődei személyzetnek nyújtott továbbképzés
- humán kapcsolatok, kommunikáció
- képességfelmérés (vállalatok által ideküldött emberek képességeinek felmérése, hogy a rájuk bízandó feladat ellátására alkalmasak-e)
Hogyan zajlik le maga a folyamat? Leginkább egy Y-ra emlékeztető sémával érzékeltethetnénk, hogy a munka egyidejűleg két helyen kezdődik el és zajlik, amíg egy bizonyos ponton nem találkozik és egybe nem olvad. Az első ág az UFCV-nek a munkanélküli álláskeresővel való kapcsolata. Objektív vagy szubjektív nehézségekbe ütközik az álláskeresés? (Egyáltalán nincs munkahely, vagy az illető küzd szociális, iskolázottsági, szakképzetlenségi gondokkal?) Az UFCV animátorokból és pszichológusokból álló csapata felméri az adott ember képességeit és tapasztalatait, megerősíti önbizalmát, személyre szabott, nem iskolai jellegű módszerekkel, egyéni ritmusban megfelelő szintre hozza ismereteit, előkészíti a tanulásra, majd képezi és szakmát ad a kezébe. Mindezzel párhuzamosan a vállalatoknál az UFCV-vel kapcsolatot tartó megbízott áttekinti, van-e szabad munkahely náluk, illetve a hálózatukban. (Igazság szerint általában van, de persze jobban szeretik problémamentes emberekkel betölteni.) Ebben a stádiumban már kiderülhet, hogy például 10 szakképzett eladóra lesz szüksége egy vállalatnak, és erre a szükségletre ráépíthető egy képzés. A képzéshez az UFCV megtárgyalja a feltételeket és szerződést köt a vállalattal, amelyben rögzítik a szakmai gyakorlat körülményeit is. A képzés folyamán tehát a képzésben részt vevő állandóan mozog az iskola és a gyakorlóhelyszín között. A tanfolyam végén pedig vagy az adott vállalatnál tud elhelyezkedni, vagy, az UFCV "köztes" vállalata alkalmazza. Az UFCV ugyanis maga is létrehozott vállalatokat, ahol a hallgató gyakorolhat, de ugyanakkor ezek tényleges kereskedelmi szolgáltatásokat is nyújtanak. Vállalják családok kisegítését, családi nyaralások megszervezését és animálását, játszóházakat, játék-tékákat létesítettek és ők is működtetnek egy "tan-éttermet".
A képzés költségeit az állam, a régió, a megye, a város, magánalapítványok, az érintett vállalatok és esetenként maguk a diákok állják. A ' modell eléggé költséges, az állam hozzájárulása, megszabott összegű, tanóránként 24 frank, és ezt az előírt összeget adhatják csupán a közigazgatás különféle szintjei is. Figyelemmel kell lenni a képzés hosszúságára is: nagyon valószínű, hogy például egy kétéves tanfolyam végére az adott szabad munkahely már sehol nem létezne.
A szervezettel. az érdeklődők a következő. címen vehetik fel a kapcsolatot:
Roland Polge
Délégué régional
UFCV Languedoc-Roussillon
1145 Avenue des Moulins
34080 Montpellier
France

Az Európai Unió tagállamaiban egyöntetűen, s ezen belül szinte minden régióban magasabb volt a munkanélküliségi ráta 1994 májusában, mint egy esztendővel korábban. Az 1985-90-es éveknek a munkanélküliség csökkentésére irányuló erőfeszítéseit semmissé tették az 1991-93-as recessziós évek Öt tagországban, köztük Franciaországban is, a munkanélküliség elérte és meghaladta a korábbi, 1985-ben regisztrált rekordot. A franciaországi ráta az Európai Unió 10,3 százalékos átlaga felett, 12-13 százalék között van. Mindegyik tagországra, igy Franciaországra is érvényes, hogy a 25 év alatti fiatalok körében a munkanélküliek aránya még az országos átlagnál is magasabb. A részükre kínált munkahelyek száma még jelentősebb mértékben csökkent, mint az ilyen korú lakosság lélekszáma. A hosszú távú (egy évnél hosszabb) munkanélküliség pedig alapvetően ugyanazokat a régiókat sújtja leginkább, mint a fiatalok munkanélkülisége.
Languedoc-Roussillon régió Franciaország dél-nyugati részén, a Rhöne folyótól a spanyol határig terjedő területen fekszik. A régió hoz közigazgatásilag öt megye tartozik, fővárosa Montpellier. Ez a vidék hagyományosan mezőgazdasággal, szőlőtermeléssel foglalkozott, ipara nincs, korábban működő bányáit 20-30 évvel ezelőtt bezárták, néhány vegyi üzeme visszaesőben van. A jövőt a minőségi bortermelésre történő átállással és az idegenforgalom jobb kihasználásával képzelik e/. A gazdasági fejlődést tekintve a régió "késésben" van, és kétmilliós lakossága az országos átlagnál magasabb, mintegy 15-17 százalékos munkanélküliséggel küzd. A 16-26 év közötti fiataloknál ez az arány a 25 százalékot is eléri. A szabad munkahelyek átlagosnál is kisebb számához hozzájárul egyfelől az, hogy északról sokan költöznek át a "déli napsütésbe", másfelől pedig az a tény, hogy a montpellier-i egyetemeken tanuló hatvan ezres diáksereg egy része is itt keres tanulmányai végeztével munkát. (Ami persze azt eredményezi, hogy Montpellier-ben "túlnépesedés" van az orvosok, ügyvédek stb. körében.)

Parola archívum