Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Helyi lapok és közösségek Csongrád megyében I. rész.: Az önkormányzat mi vagyunk
Szerző:	Magyar Istvánné
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:	Helyi nyilvánosság
Év:	1993
Szám:	4
Oldalszám:	8. p.-9. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	helyi nyilvánosság, helyi lapok, civil szerveződés
Megjegyzés:
Annotáció:

helakoz1.txt

,Az önkormányzat mi vagyunk"

Helyi lapok és közösségek Csongrád megyében I. rész

Hogy meg lehessen érteni: miért is foglalkozik egy főállású könyvtáros a helyi társadalommal, hogy miért is tartja fontosnak a nyilvánosságot, a civil társadalmat - és azok mozgatóit a közösségeket - 10 évre kell visszanyúlnom.

1982-ben történt. Részt vettem egy könyvtáros olvasótáborban Ásotthalmon és valami történt velem... Más szemmel figyeltem a környezetemet, egészen új dolgokra lettem érzékeny és nagyon fontos lett számomra, hogy az információkat, amikhez én vagy mások hozzájutnak eljutassam, eljuttassák mindazokhoz akiket érint.
Azután rövidesen területi munkát kaptam és megismerhettem Csongrád megye valamennyi települését. A falu számomra mindig is a legizgalmasabb - a megismerhetőség körén belüli - lehetőséget jelentette. Számomra - a könyvtár mellett - a település többi intézménye, a falu érdekes, izgalmas emberei, a vezető értelmiségiek legalább olyan fontosakká váltak, mint maga a könyvtáros és a könyvtár. Érezni lehetett, hogy milyen lehetőségek vannak az egyes falvakban, hol nyithat a könyvtár, kik lesznek a szövetségesei, milyen ellenállásba fog netalántán ütközni.

A táborokkal kezdődött

1986-tól évente, kétévente szerveztem táborokat könyvtárosok, népművelők, pedagógusok - sok esetben érdeklődő civilek - részére. A táborok igen népszerűek voltak. (A helyi társadalom és a közösségek már azokban az években is fő témája volt a beszélgetésünknek.) Találkoztunk próbálkozásokkal, kísérletekkel, nagyon sok jó szándékkal, kezdeményezésekkel, hiteles emberekkel. Kaptunk erőt, biztatást ahhoz, hogy mi is próbálkozzunk. A táborokban közel 300-an vettek részt az ország minden tájáról a főiskolai hallgatóktól az egyetemi oktatókig, az óvónőtől a kispapig. Számomra a legnagyobb, de a legszebb feladatot a határon túli értelmiségieket is bevonó 1992-es tábor volt Ásotthalmon. Tíz év telt el az első tábor óta. Nagyszerű segítőim voltak és vannak Deme Tamás, Kamarás István és Baricz Zsolt személyében. A tábori mozgalom egyébként - nagyképűség nélkül mondhatom - Csongrád megyében a legerősebb. Húsz tábor: alkotó-képzőművészeti, hagyományőrző, cigány, olvasó dramaturgiai stb., közel 700 táborlakóval reprezentálja és demonstrálja a sokszínűséget. 1989 óta egyesületként dolgozunk.
A másik meghatározó élményem a Közösségfejlesztők Egyesületével való találkozásom. Mindaz amit ösztönösen csináltam addig, most rendszert és egészen más szemléletet kapott. Kerestem a kapcsolatokat. Bővültek az ismereteim, az információk köre. Felerősödtek azok a felismerések, hogy Csongrád megyében a civil társadalom, a kisközösségek igenis jelen vannak, noha sok esetben búvópatakként.
A másik szomorú felismerésem pedig az volt, hogy a megyénkben ennek igazán nincsen gazdája. Akkor építették le a Megyei Művelődési Központot, a megyei önkormányzatnál senkit sem találtam, aki számára ez fontos lett volna, a TESZ (Társadalmi Egyesülések Szövetsége) pedig a csak a kertbarátok és a nyugdíjasok számára jelentett társadalmi keretet. A civil kezdeményezések pedig egymástól elszigetelve, egymásról sok eseten mit sem tudva próbáltak megjelenni és szerepet kapni.
Elsőként

a helyi lapok

hívták fel erre a figyelmemet. Egyre több közösségi, magán- vagy önkormányzati kezdeményezés eredményeként, szándékaként láttak napvilágot. Jelenleg a megye 59 településén 30 közösségi és tájékoztató kiadvány jelenik meg. A lapok közül 21 valamilyen csoport, egyesület, intézmény, magánszemély szerkesztésében jelenik meg, és mindössze 9 a polgármesteri hivatal tájékoztató kiadványaként. A tájékoztatás ez utóbbi esetben azt jelenti, hogy információk áramlanak a hivatalos intézményektől a lakosság irányába. Ezzel ,pótolva" a falugyűlést, a közmeghallgatást, a testületi üléseket, amelyeken egyre kevesebben jelennek meg. Tehát a testületi döntéseket ki kell vinni a lakossághoz. Az önkormányzati tájékoztató lapok pedig többségükben ezt szolgálják.
Ezzel szemben a közösségi lapok lehetővé teszik a valódi nyilvánosságot. Ami ebben az esetben oda-vissza információt jelent, tehát több irányú csatornákat feltételez, valamint egy közös kommunikációs rendszert, ahol az információk mellett nézetek, vélemények fogalmazódnak meg, alakulnak ki. Ezt a nyilvánosságot természetesen a lakossági fórumok, a kábeltelevízió, a helyi rádiózás is biztosíthatja, de legfőképp a rendszeresen megjelenő helyi lapok. Természetesen a közösségi lapok is számot adnak az önkormányzat működéséről, híreiről, de emellett általános községpolitikai, szociális, művelődési és oktatási kérdésekről, az egyházak tevékenységéről, a társasági életről, anyakönyvi hírekről is tudósítanak. Helyet kapnak ezekben a lapokban a település múltjával (személyes visszaemlékezések révén), jelenével és jövőjével foglakozó anyagok is: a környezetvédelem és a faluszépítés. Megtalálhatók a helyi vagy a környékbeli szolgáltatások, a közérdekű információk és természetesen a hirdetések is. Megszólalnak az öregek, felfedezik a jól író, mesélő, emlékező helybélieket, de a településekről már korábban elszármazottakat is. A lapok kérdéseket is megfogalmaznak az önkormányzat felé. A lapok tehát tájékoztatnak, tájékozódnak és működtetik a helyi nyilvánosságot. Szerencsés esetben ez együtt történik. Ezért fontos a helyi lapok függetlensége,

amelyre egyre többen törekednek itt, Csongrád megyében is.
A folyóiratok megjelenési ideje különböző: kéthetente, havonta, kéthavonta. Példányszámuk ugyancsak változó: 120-tól (Kübekháza) az 1600-ig terjed (Mindszent). Oldalszámuk 12-tl 24-ig terjed. Vállalkozásban egy településen (Kisteleken) készül a lap. Támogatást többen pályázat útján nyertek, pl. lakiteleki közművelődési pályázat (Mórahalom, Nagymágocs, Deszk). Sok helyről hiányzik a számítógép, a szövegszerkesztési alapismeret, amelyek híján nehézkesebb a lap előkészítési fázisa. Több településen a helyi vállalkozóktól, gazdasági egységektől, néhányan az önkormányzattól is kapnak pénzbeli támogatást. Mindössze hat újság nem kapott semmilyen hozzájárulást. A lapokat önkéntesek ,társadalmi" munkában készítik, sok esetben igazi csoportmunka. Ez utóbbi nagyon fontos kérdés. Az anyagok, ötletek összegyűjtése, átnézése, szerkesztése, gépelése, esetleg számítógépre vitele, a sokszorosítás, az előredolgozás csak egy jól együttműködő team munkája lehet. Akik természetesen mindennapi kapcsolatban állnak az önkormányzattal és a lakossággal is. Mert a lakossági visszajelzések a legfontosabbak. Amikor hiányolják és keresik a lapot. Amikor maguk viszik be a szerkesztőséghez a megírt verseket, visszaemlékezéseket. Amikor türelmetlenkednek, ha néhány napot késik az újság. Számomra két területen különösen fontos a lapok jelentkezése. Egyrészt a Szegedhez csatolt településeken (Algyő, Kiskundorozsma, Szentmihálytelek) - mivel óriási szerepük lehet az esetleges leválásoknál, lakossági döntéseknél. Másrészt az egészen apró falvakban, amelyek nem rég szakadtak le az anyaközségtől (Dóc, Forráskút).
De különösen izgalmas most visszagondolni az 1990-es választásokra. Akkor mindössze 4-5 helyi lap volt a megyében. Szerepük meghatványozódott akkor. Ezek a lapok voltak hivatottak bemutatni a jelölteket, ismertetni a programokat, falufejlesztési elképzeléseket. Sokan akkor álltak ki először a nyilvánosság elé. A következő választáson óriási lesz a lapok felelőssége. Sokan nincsenek is tisztában ezzel. Hiszen az önkormányzat az nem a képviselőtestület, nem annak bizottságai, nem is annak hivatala, hanem

az önkormányzat mi vagyunk.

Nélkülünk nincs önkormányzat. Vagy ahogy a törvény fogalmazza meg: ,az önkormányzás joga a választópolgárok közösségét illeti meg". A lapok ezt a szemléletet tudatosíthatják, megerősíthetik - és biztatást kell, hogy adjanak. Ezért tartottam fontosnak, hogy a lapoknak találkozási lehetőséget kell adni, össze kell őket hozni egymással. A következő lépés a találkozás volt. Minden közösségi, de szakmai munkámban is a találkozásoknak kiemelkedő és megtisztelő rangja van. Amikor nem program megy, nem előadást tartunk, hanem egyszerűen együtt vagyunk. Mert a legtöbb használható információ, ötlet, tapasztalat birtokában mi vagyunk.
Az első találkozás 1992. április 28-án volt. 21 lap több mint 30 képviselője jött el és mutatkozott be. Szó volt a lapok működtetéséről, a szerkesztőségi munkáról, az anyagok gyűjtéséről, az információk köréről, a támogatásokról, a pályázati lehetőségekről, a lakossági visszajelzésekről, a technikákról, a terjesztésről és a problémákról. Fantasztikusan sok ötlet, javaslat hangzott el, de a legtöbbet a találkozás maga és a kézbevehető (elvihető) lapok sokszínűsége jelentette. Péterfi Ferenc, a Parola főszerkesztője és helyi újságíró vendégeink két dologban erősítették meg az egybegyűlteket: függetlenségi szándékukban és közösségi lapként való működésükben. Az én szerepem mindössze ennyi volt: összegyűjteni az újságokat, szerkesztőségeket és az első találkozási alkalmat megteremteni; a további lépéseket önszerveződő módon képzeltem el.
Így is történt. A következő összejövetelt már a deszki könyvtár szervezte. A bemutatkozások mellett a köteles példány szolgáltatásról és a sajtóetikáról volt szó. Vendégünk Lukács László a kiskunhalasi Városi Műhely főszerkesztője volt. A januári találkozóra a mindszentiek hívták meg a társaságot, mint a megye legrégebbi helyi újsággal rendelkező települése.
Lassan mindenki ismer mindenkit. Cím- és telefonlistájuk van. Hívják, keresik egymást. Lapokat küldenek. Valami elindult...

Magyar Istvánné, Szeged



Parola archívum