Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Adalékok a gyerekközösségek önmeghatározásához
Szerző:
Trencsényi László
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1994
Szám:
1
Oldalszám:
18. p.-19. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
gyermekönkormányzat, gyerekközösség, közösségfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

gyekozmg.txt

Adalékok a gyerekközösségek önmeghatározásához

Jól megfontolta azt a Közösségfejlesztők Egyesülete, amikor dán és francia partnereinek olyan közösségeket, szerveződéseket ajánlott a tervezés alatt álló (azóta nyilván beinduló) Gyermek és demokrácia elnevezésű projektben, melyek igen sok szempontból különböznek egymástól. E döntésben világosan kifejeződik demokrácia-felfogásának mélyebb lényege: az innováció számára sem egyetlen megtalált-kiválasztott út létezik! A magyarországi gyerekvilágot körülvevő valóság sokféle utat kínál. Kínál? Inkább így fogalmaznék: a felnőttvilág bontakozó-megtorpanó demokratikus életminőség-kínálatai közepette sokféle kitörési kísérlettel próbálkoztak/próbálkoznak a demokrácia és a gyerekek barátai.
A sokféleség tiszteletének aranyszabálya késztet ezúton engem is arra, hogy vitapartneremet az Országos Diákunió (ODU) tiszteletreméltó ifjú amazonját megkövessem s indítványára visszavonjam a projekt első, januári balatonalmádi szemináriumán vállalt álláspontomat. Ez az álláspont akkor, ott úgy hangzott, hogy a stratégiai kitörési pont mindenképpen az iskolát megkerülő (bekerítő?), az iskola társadalmi környezetét megnyerő, aktivizáló, elfogadóvá tevő helyi társadalomfejlesztésnek, közösségfejlesztésnek a pontja s ehhez képest másodlagos, mert közvetlenül esélytelenebb a tanulói jogviszony konfliktusaira koncentrálás, az iskola vaskos bástyáit ostromló megannyi demokráciafejlesztő törekvés. Igaza van tehát Garas Ildikónak: a két stratégia közt nincs hierarchia, a konkrét feltételek mentén lehetséges a választás a kettő közt, amennyiben és ahol választási helyzet van.
Kell-e valamilyen rend ebben a sokszínű ,Gyermek és demokrácia" seregszemlében? Csakis egy célból: egy jobb önismeret céljából, hogy ki-ki mértékhez juthasson, ha választásának saját viszonyaihoz való megfelelését elemzi.
A balatonalmádi bemutatkozó-önismereti kreatív beszélgetésen született meg az a vonatkozási rendszer, mely tetszést aratott helyben is, és a Parola szerkesztője úgy vélte, hogy hasznos önismereti segédeszköz lehet a projektbe nem hívott gyerekközösségi kezdeményezések számára is.
Vegyük sorra a kérdéseket!
1. Mekkora a léptéke a közösségnek, hány gyermeket, fiatalt érint? (Egy jól körülhatárolható konkrét közösségről van-e szó, vagy közösségek - így-úgy - szervezett hálózatáról?)
Válaszként egy hozzávetőleges létszámadat tájékoztató erejű.
2. Mekkora a közösség hatóköre? Kisugárzása? Helyi? Regionális? Országos? Több helyről érkezők, majd az együttes élmény (pl. táborozás) után több (eredeti helyükre távozók)? Vagy természetadta módon meghatározott, körülhatárolt a közösség összetétele (szomszédság, település lakói)?
3. A tagság életkori határai. Iskolásgyerekek? Gyerekek és ifjak? Nincs alsó korhatár? Nincs felső korhatár?
4. Felnőttek és gyerekek kapcsolata a közösségben. Itt logikailag két helyzet lehetséges. A felnőttek segítőként vesznek részt a gyermekvilág folyamataiban (tisztes távolságtartással tehát) vagy tagként vállalják magukra is a közösség szabályrendszerét (mint választók és választhatók). Felmerül a kérdés, hiszen létezik harmadik lehetőség is: a felnőttek a közösség vezetői. (Nos, álláspontunk szerint ez a megoldás nem konform a ,Gyermek és demokrácia" projekt alapelveivel, bárha lehet hatékony, akár humanisztikus is.)
5. A szervezeti formai kérdések leírása után nehezebb feladathoz jutottunk, keressük a tevékenységre, mondhatni a tartalomra utaló jegyek olyan absztrakcióját, mely lehetőséget ad összehasonlításra (hiszen nem az a perdöntő, hogy környezetvédő tevékenységet űznek-e, népdalt gyűjtenek-e vagy sétifikálnak).
Először is vizsgálatra érdemes a kérdés: hogyan viszonyul a közösség az iskolához, a tanulói jogviszonyhoz. Előfordul - például a diákönkormányzatok esetében -, hogy a közösség alapvető (kizárólagos) kompetenciája az iskola világához kötődik, beszélhetünk kettős funkcióról akkor, amikor a szervezet magára vállalja a diák érdekképviseletet, a tanár-diák dialógus feladatait is, van olyan helyzet, hogy ez a funkcióvállalás már nem ilyen szoros, de más feltételek mégis az iskolai szervezet köldökzsinórján tartják a gyerekközösséget, végül léteznek autonóm, a tanulói jogviszonytól teljesen független, a gyerekek teljes személyiségét vagy éppen egyéb szerepeiket középpontba állító szerveződések.
6. Előbbivel összefügg a kérdés: kinek a konfliktusait kezeli a közösség; sajátjai megoldására hivatott (mint a diákönkormányzat vagy a települési gyerekönkormányzat), vagy - miközben konfliktuskezelési kultúrát tanul - feladatvállalása mások konfliktusainak, társadalmi problémáinak megismerésére irányul (ilyen a békésiek szociológiai tábora, ahol a tábornak helyet adó település ,konfliktustérképének" elkészítése maga a tábor elé tűzött feladat vagy ilyen az úttörők megannyi ,közhasznú" akciója.
7. Nem elszakítható a paraméter az előzőtől, mégis érdemes a kiemelésre: milyen az arány a közösség tevékenységében a szolgálat és az önreflexió, önkiszolgálás között. Itt nyilván prioritásról lehet szó és nem kizárólgosságról, hiszen a közösségi lét maga feltételezi, hogy mindkét elem valami módon reprezentáltassék tevékenységi rendszerében. De nyilvánvaló, hogy egy diákönkormányzat, egy gyerek-képviselőtestület funkciórendszerében utóbbié az elsőség, míg például az úttörők ,Úttörők a barátságos harmadik évezredért elnevezésű mozgalmában a szolgálatra tevődik a hangsúly (a gyermekmozgalmak ősi hagyományaihoz híven), vagy szolgálat-elv tartja együtt a Radir-rádió alkotó-kollektíváját s a szolgálat-elv képezi a békési tábor működési alapelveit a táborozás végére produktum, a település javát szolgáló ,objektiváció" elkészítése adja a tábori napirend vezérfonalát.
Ezúttal is fontos hangsúlyozni: e mutatópárok elemzésre, önismeretre, összehasonlításra alkalmasak, nem pedig értékelésre, összemérésre, nem tartalmaznak egymáshoz képest értékmozzanatot. Az értékelésnek egyetlen kritériuma lehet, a közösség vállalt funkcióihoz képest hol tart.
Befejezésül bemutatjuk a fenti 7 kérdés alapján készített táblázatot a balatonalmádi csoportmunka alapján. Úgy gondoljuk, a piktogramok magukért beszélnek (követik egyébként a fenti leírások logikáját). Működőképességéhez csak annyit. Az 5. sort a Radir-rádió segítője a beszélgetés után két nappal - az előzmények ismerete nélkül - töltötte ki. Számára tehát beszédesek voltak a kérdésfeltevések s a jelek is.

Trencsényi László

Parola archívum