Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Közösségi Alapítványok
Szerző:	Suzanne L. Feurt, NGO Regionális Hírlevél, 1997. január
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1997
Szám:	2-3
Oldalszám:	34-35.
A cikkben lévő
Nevek:	Suzanne L. Feurt
Intézmények:	Egészségügyi Városi Alapítvány, Kárpát Euro-régió Fejlesztésére Alap, Charles Stewart Mott Foundation
Települések:	Banska Bystrica (Szlovákia), Prága
Tárgyszavak:	közösségi alapítványok
Megjegyzés:
Annotáció:

Közösségi alapítványok
A fennmaradás alapjai

KÖZÖSSÉGI ALAPÍTVÁNYOK

Az ébredés pillanata közeleg Közép- és Kelet-Európa nonprofit szektorában. A nonprofit szervezetek 1989 óta igen jelentős mértékű nyugati támogatásban részesültek, most azonban fel kell készülni arra, hogy súlyos pénzügyi nehézségekkel nézzenek szembe, minthogy egyre több külföldi kormány és alapítvány csökkenti, illetve szünteti meg ez irányú tevékenységét.
A túlélés érdekében mindenképpen szükséges lesz, hogy a Közép- és Kelet-Európa nem-kormányzati szervezetei alternatív pénzügyi forrásokat találjanak. De vajon sikerülhet-e ezen nem-kormányzati szervezeteknek a kritikus mértékű támogatás megszerzése helyi szintű belföldi forrásokra (pl. magánszemélyek, vállalkozások) támaszkodva? Érvényesülhet-e vajon az emberbarátság Európa e táján, ahol némely országok gazdasága stagnál, a magánvagyon korlátozott mértékű és a nonprofit szektor elismertsége még nem teljes?
A válasz: igen. Források, akár pénzügyi, akár nem pénzügyi javak formájában, minden közösségben fellelhetőek, még a gazdaságilag legelmaradottabb területeken is. A jótékonyságra való hajlandóság egyetemes; ha megfelelő módon nyúlnak a csaphoz, abból ömleni fog a segítség és támogatás. A Közép- és Kelet-Európabeli nem-kormányzati szervezetek olyan mértékben juthatnak helyi támogatáshoz, amilyen mértékben képesek lesznek mozgásba hozni és mederbe terelni ezt a hajlandóságot. Erre az egyik leghatékonyabb mechanizmust a közösségi alapítványok szolgáltatják.

A közösségi alapítványok bemutatása

A közösségi alapítványok olyan független közhasznú szervezetek, amelyeket egy meghatározott földrajzi terület, például egy város vagy egy tartomány, alapvető szükségleteinek kielégítésére és az ottani életminőség javítására hoznak létre. Általában csatornahálózat módjára működnek az ilyen alapítványok: összegyűjtik és újra elosztják a legkülönbözőbb féle adományozóktól származó ajándékokat és támogatásokat. Négy fontos funkciót is ellátnak:
Mint forrás-fakasztó, a közösségi alapítvány pénzügyi forrásokat aktivizál, vonz, gyűjt össze, fektet be és kezel a közösség pillanatnyi, valamint hosszú távú érdekeit tartva szem előtt. Elsődleges célja az, hogy idővel, a jótékony célú javakból egy olyan tartós állományt hozzon létre, amely a közösség rendelkezésére fog állni. Így, a közösségi alapítványok előtérbe helyezik az alapítványi vagyon endowment létrehozását, az adományozók százaitól, sőt ezreitől származó jótékony hozzájárulások átvételét, kezelését és befektetését. Az alapítványi vagyon befektetéséből generált kamatbevételeket pedig a közösségért tevékenykedő nem-kormányzati szervezetek részére nyújtott támogatásokra és kölcsönökre használják fel. A közösségi alapítványok alapvagyonukat gondozzák, betartván eközben az ésszerű befektetési előírásokat, amelyek az adományozott pénzösszegek biztonságát és hosszú távú értékállóságát biztosítják.
Mint közvetítő az adományozók felé, a közösségi alapítvány a filantróp céloknak és az adományozók – akik közösségük jobbításához kívánnak hozzájárulni most és mindenkor – céljainak és érdekeinek megfelelően kialakított szolgáltatásokat nyújt. Adományozók lehetnek magánszemélyek, helyi vállalkozások, nem-kormányzati szervezetek, egyéb alapítványok, valamint helyi és nemzetiségi önkormányzatok. Bármilyen célra előirányozhatóak az adományok: általában véve a közösség javára, egy meghatározott témára, emberek egy adott célcsoportja, illetve egy bizonyos nonprofit szervezet részére. Az adományozói hozzájárulások, akár nyilvános elismerés fejében, akár névtelenül bocsátották rendelkezésre, szinte bármilyen fajta javak lehetnek, így készpénz, értékpapírok, ingatlan, valamint műalkotások is. A közösségi alapítvány részére adakozó magánszemélyek hozzájárulása folyó jövedelmükből származik, vagy felhalmozott javaikat örökségképpen hagyományozzák a közösségi alapítványra.
Mint támogatásnyújtó, a közösségi alapítvány projekteket támogat, meghatározza a problémás területeket, elemzi a szolgáltatások és a finanszírozás terén mutatkozó hiányosságokat, és felkarolja a közösség problémáit kezelni kívánó kezdeményezéseket. Az alapítvány technikai segítséget, képzést is nyújt, valamint biztosítja a helyi nonprofitok kapacitásának fejlesztését célzó finanszírozást. Bár az alapítvány a legkülönbözőbb területeken tevékenykedő nem-kormányzati szervezeteknek ítél oda támogatást és kölcsönöket, mindemellett a saját programjait is finanszírozhatja, illetve működtetheti.
Mint közösségi vezető, a közösségi alapítvány szervező, katalizátor és közvetítő szerepet is betölt a közösségben. Mint semleges szervezet, elősegítheti a más alapítványokkal való együttműködést, ösztönözheti a köz-magán partneri kapcsolatokat, és felhívhatja országos és nemzetközi szponzor szervezetek figyelmét támogatásra érdemes helyi projektekre.

Miért van szükség közösségi alapítványokra?

Bár a közösségi alapítványok a helyi nonprofitok szempontjából főként pénzügyi forrást jelentenek, talán még fontosabb lehet a szerepük a társadalmi változások előmozdításában; olyan szervezetek, melyeket kifejezetten a közösségi élet kibontakoztatására hoztak létre. Miközben új erőforrásokat kutatnak fel és mozgósítanak, valamint együttműködésre serkentik a közösség polgárait, üzleti vállalkozásait, nem-kormányzati szervezeteit és önkormányzatát, az alapítványok hatékony mechanizmusként szolgálnak a helyi szintű problémák kezelése és a közösségi önállóság fejlesztése terén. Azzal, hogy előtérbe állítják a jótékony célú adományozás és az önkéntesség értékeit, valamint azáltal, hogy az embereket, bármilyen anyagi helyzetben is legyenek, arra késztetik, hogy közösségükben maradandó hatást fejtsenek ki, előmozdítsák a filantrópia legkézenfekvőbb megnyilvánulását. Ha már sikerült állandó adomány-forrást biztosítaniuk a maguk számára, a közösségi alapítványok a közösségben rendszeresen előforduló problémák hosszú távú kezelésére is vállalkozhatnak, megtartva persze rugalmasságukat az időközben felbukkanó újabb szükségletek vonatkozásában.


A közösségi alapítványok fejlődése

Az első közösségi alapítványt az Egyesült Államokban hozták létre 1914-ben. Ma országszerte több mint 425 közösségben működnek. A legutóbbi években a közösségi alapítvány koncepció a világ minden táján elterjedt, Észak- és Dél-Amerikától kezdve, Ázsia, Afrika, Európa és Ausztrália országaiban is. Kanadában több mint 70 található; az Egyesült Királyság pedig mintegy 40 ilyen alapítvánnyal dicsekedhet.
Az úttörőnek mondható Egészségügyi Városi Alapítvány Banska Bystrica-i (Szlovákia) példáján felbátorodva, közösségi alapítványok születnek Közép-és Kelet-Európa számos országában. Bulgária több városában helyi lakossági klubok alapítványokat hoztak létre pénzforrások felkutatása és közösségi projektek támogatása céljából. A Kárpátokban, a Kárpát Eurorégió Fejlesztésére Alap a nonprofit szektor és a helyi önkormányzatok munkáját segíti pénzügyi és technikai támogatás nyújtásával. Magyarországon és a Cseh Köztársaságban is történtek már ilyen irányú lépések.

A közösségi alapítványok létrehozásának lehetőségei és nehézségei a közép- és kelet-Európa országokban

Közép- és Kelet-Európában, számos kihívással kell szembenézni a közösségi alapítványok létrehozása és működtetése során. Az országok gazdasági és politikai rendszere sok tekintetben továbbra is centralizált; az ilyen rendszer nem csupán csökkenti a helyi önállóság és ellenőrzés mértékét, de apatikus, “a kormány majd megoldja a problémákat”-féle szemléletmód kialakulásához is vezet a polgárok körében. Mindemellett, a csökkenő kormányzati kiadások, a magánszféra lassú kibontakozása és a nemstabil pénz bizonytalan gazdasági teljesítményhez és a magánjavak korlátozott mértékű felhalmozásához vezettek. Ezen nehézségek akadályokat képeznek a jótékony célú adakozás és egy ésszerű adományrendszer kiépítése előtt – ehhez járul a filantróp hagyományok viszonylagos hiánya, és az adózási ösztönzők hiánya.
Mindezen kihívások ellenére, az életképes közösség kialakításának három fontos kelléke is megtalálható a közép- és kelet-európai országok legtöbb helységében: erős közösségi érzés, helyi büszkeség és a következő generáció számára egy szebb jövő építése iránti általános vágy. Ezen tényezők, reális elképzelésekkel és dinamikus vezetőkkel kiegészülve a régió számos közösségében kiválthatják a minden közösségben létező filantróp hajlamok megnyilvánulását, és a közösségi alapítványok sikeres fejlődéséhez vezethetnek.

A beszámolót Suzanne L. Feurt, a Charles Stewart Mott Foundation munkatársa írta és szerkesztette. A C.S. Mott foundation magánintézmény, Egyesült Államokbeli székhellyel, és egy kihelyezett irodával Prágában (Cseh Köztársaság). Közép- és Kelet-Európában, Oroszországban, valamint Ukrajnában a Mott Foundation a filantrópia és a nonprofit szektor fejlesztésével, továbbá politikai és gazdasági reformmal, valamint konfliktus menedzseléssel foglalkozó projekteket támogat.

(NGO Regionális Hírlevél,
1997. január)

Parola archívum