Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Egy év Franciaországban az Ecole de Clunyben: Egy francia animátorképző iskola élete
Szerző:	Haáz Andrea
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1993
Szám:	6
Oldalszám:	14. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	animátorképzés, Franciaország
Megjegyzés:
Annotáció:

1evfranc.txt

(A SZÍV - Katolikus Lelkiségi Tájékoztató a neve annak az újságnak, amelyből az alábbi írást idézzük. Szerzője egy franciaországi animátorképző iskola életébe kínál rövid bepillantást)

Egy év Franciaországban az Ecole de Clunyben

Októberi este, cseng a telefon:
- Bonjour, c'est Elisabeth... emlékszel, nyáron az újság kapcsán találkoztunk. Említetted akkor, hogy érdekel az iskolánk. Most tudnánk fogadni, gyere ki, nézd meg, szívesen látunk...
A kéthetes látogatás alatt nemcsak az iskola mindennapjaiba tudtam bepillantani, hanem az elsőéves diákokkal együtt részt vettem egy Ember-Kultúra-Társadalom elnevezésű antropológiai tanfolyamon is. A beszélgetések, előadások mélyen felkavartak és régóta bennem lévő érzéseket hoztak felszínre. Rákényszerítettek, hogy elhagyjam saját kis zárt világomat és rádöbbentettek az emberi kapcsolatok fontosságára, arra, hogy csak mások befogadásával lehetek egyre inkább önmagam. Az élmény azért is meghatározó volt, mert éreztem, hogy itt a közösség életét meghatározó ,játékszabályokat" nemcsak az órákon idézik, de meg is valósítják: a jelen pillanatot a maga teljességében éljük meg, mindig tudjunk másokra figyelni, nekik időt szentelni.
Az iskolát 15 évvel ezelőtt hozta létre a Cluny Kulturális Szervezet, amelynek sajátos hivatása a kultúra megújítása és

az ember kiteljesedésének szolgálata keresztény felfogásban.
A két hét alatt szerzett benyomásokat szerettem volna elmélyíteni, éreztem fontosságukat és azt, hogy a közösségi élet hosszabb ideig való megtapasztalása egy életre szóló aranytartalékot jelenthet. Így kerültem vissza januárban és kapcsolódtam be immár hosszabb időre az Ecole de Cluny első ciklusának képzésébe.
Az ott eltöltött nyolc hónap szinte minden pillanata emberi, lelki és kulturális gazdagodás forrása volt mindannyiunk számára. A nemzetközi iskolában - a franciákon és rajtunk, a három magyar diákon kívül kanadai, chilei és argentin diákok tanulnak - a mindennapi életben, a ház körüli teendőkben, a közös munkában megtanultuk elfogadni saját egyéniségünket és áthidalni a kultúrák különbözőségéből adódó nehézségeket.
A képzés szerves részét alkotó színházi műhelymunka is ebben az irányban alakított bennünket. Az iskolában nem művészképzés a cél, hanem hogy megtapasztaljuk, színpadra lépni annyi, mint a reflektorfényben őszintén megmutatkozni és megosztani másokkal, a közösséggel mindazt, amik vagyunk. A három

hónapos előkészítő munka során beigazolódni láttuk, hogy a színház az élet parabolája és lépésről lépésre követhettük, miként gazdagítja egymást kölcsönösen a színpadi alkotó munka és a mindennapi élet. Nemcsak a szereptanulás, hanem a díszlet-, jelmez-, plakátkészítés és a zenei összeállítás is a mi feladatunk volt. A tavaszi és a nyári turné alatt alkalmunk volt másokkal megosztani ezeket az élményeinket; összesen tizenkilencszer léptünk fel és az előadások mellett 12-18 éveseknek iskolai színházi műhelyeket vezettünk.
A színházi műhelymunka mellett irodalom, történelem, gazdasági irányítás, művészeti tanfolyamok szerepeltek még a programban és mindenki lehetőséget kapott rá, hogy a nyári egy hónapos gyakorlat során bővíthesse érdeklődési körét és meghatározhassa a továbblépés irányát.
Számomra ez a továbblépés az iskola második ciklusának folytatásában öltött formát. Szeretném, hogy majd új tapasztalatokkal onnan hazatérve a szépségbe és az emberi méltóságba vetett hittel másoknak is át tudjam adni ezt a felfogást.
Haáz Andrea


Parola archívum