A közösségfejlesztés alapelvei és gyakorlata

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A közösségfejlesztés alapelvei és gyakorlata
Szerző:	Paul Henderson
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2006
Szám:	4
Oldalszám:	3-7
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Megjegyzés:
Annotáció:

Paul Henderson közösségfejlesztési szaktanácsadó (consultant/Community Development) kezdetben gyakorló közösségfejlesztőként dolgozott, nemzetközi szervezetekben önkéntesként, majd a Szociális Munka Nemzeti Intézetében (National Institute for Social Work), Londonban tanított közösségi munkát. Később, 15 éven át, a Közösségfejlesztési Alapítványnál (Community Development Foundation) dolgozott, a gyakorlat fejlesztésének igazgatójaként. Munkája felölelte a közösségfejlesztés fontos területeit: városi megújulás (városrehabilitáció), (urban regeneration) társadalmi bevonás (social inclusion), vidékfejlesztés (rural development), önkormányzatok (local government), egészségügy és közösségi gondoskodás (health and community care), a gyermekek részvétele (children’s participation). E kutatások és tanulmányok mellett fontos tanári és szaktanácsadói tevékenységet is végzett, rendszeresen tartott előadásokat hazai és nemzetközi konferenciákon.
Az utóbbi 3 évben szaktanácsadói és tanári munkákat vállal és az európai közösségfejlesztői munkában is változatlanul jelen van. Közösségfejlesztést tanít óraadóként a nottinghami, montforti és leedsi egyetemeken, a Carnegie Trust vidéki közösségfejlesztési programját készíti elő, valamint a CEBSD és tagszervezetei nemzetközi munkájában vesz részt.

Számos publikációjából kettőt emelünk ki:
A magyarul is megjelent „Társadalomhoz tartozás és állampolgáriság Európában. Mit tehet mindezért a közösségfejlesztés?” tanulmányát, Közösségfejlesztők Egyesülete, Parola-füzetek, 1997. (Social Inclusion and Citizenship. The Contribution of Community Development, CEBSD, 1997/2002.)
valamint
Including the Excluded (A kirekesztettek bevonása). A gyakorlattól a szakpolitikáig az európai közösségfejlesztésben, 2005, CEBSD által megjelentetett tanulmányát, amelyet a közeljövőben egyesületünk is megjelentet magyarul a Parola-füzetekben. (A szerk.)

A közösségfejlesztés alapelvei és gyakorlata

Paul Henderson előadása

1. Bevezetés
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy meghívott előadóként részt vehetek ezen az eseményen, különösen azért, mert eszmecserénk és megbeszélésünk középpontjában a közösségfejlesztés áll. Előadásom fő gondolatai alapja a kritikus reflexió, azaz közösségfejlesztő gyakorlatunk tudatos átgondolása – az egyének, közösségi csoportok és a közösségfejlesztő szakma szempontjából. Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor a közösségfejlesztés egy kusza összevisszaságban találja magát – ami korántsem szokatlan eddigi története során, de különösen nyilvánvaló napjainkban. Egyrészről a közösségfejlesztés bizonyos országokban és szervezetekben magas szintű elismertséggel bír és jelentős szerepet játszik. Másrészről viszont a közösségfejlesztést mint terminust nem használják, helyette inkább a közösségi bevonás (‘community involvement’ illetve ‘community engagement’) elnevezést részesítik előnyben.
Előadásomban először az alapelvek jelentését szeretném megvizsgálni a közösségfejlesztés kontextusának alapján, majd felvetek néhány kérdést alkalmazásukkal kapcsolatban. Ezután különálló, de kapcsolódó területként tárgyalom a közösségfejlesztés jó gyakorlatának alapelveit, melyet gyakran a „gyakorlat fejlesztéseként’” szoktunk említeni.

2. Értékek és alapelvek
Az alapelvek értékeken alapulnak. A Community Development Exchange (CDX), az Egyesült Királyságban működő közösségfejlesztő szervezetek gyűjtőszervezete (korábbi nevén SCCD), arra a kérdésre, hogy mi a közösségfejlesztés, ‘értékek’ alapján fogalmazza meg a választ. Ezek az értékek adják az alapját a CDX egyik alapdokumentumának, melynek címe „A közösségfejlesztés stratégiai keretei” (Strategic Framework for Community Development), mely a közösségfejlesztőkkel és szervezeteikkel folytatott széleskörű konzultációs folyamat eredményeként született és jelenleg a felülvizsgálatán dolgoznak. A CDX által megfogalmazott értékek a következők:

– Társadalmi igazságosság – az emberek képessé tétele arra, hogy érvényt szerezzenek emberi jogaiknak, kielégítsék szükségleteiket és nagyobb beleszólásuk legyen az életüket befolyásoló döntéshozatali folyamatokba.

– Részvétel – az emberek demokratikus bevonásának elősegítése az életüket befolyásoló kérdések megoldásába a teljes állampolgáriság, az autonómia és a közösen gyakorolt hatalom, valamint a készségek, tudás és tapasztalat alapján.

– Egyenlőség – az olyan egyéni megnyilvánulások, illetve intézményi és társadalmi gyakorlatok megkérdőjelezése, melyek diszkriminálják és marginalizálják az embereket.

– Tanulás – az olyan készségek, tudás és szakértelem elismerése, mellyel az emberek hozzájárulnak a társadalmi, gazdasági, politikai és környezetvédelmi problémák megoldásához, illetve melyeket e folyamat során sajátítanak el.

– Együttműködés – közös munka a megfelelő tevékenységek meghatározásában és végrehajtásában, a különböző kultúrák és hozzájárulások kölcsönös tisztelete alapján (SCCD, 2001).

Egy másik fontos dokumentum az Egyesült Királyságban széleskörűen használt tervezési és értékelési modell, a „Jobb közösségfejlesztés megvalósítása” (Achieving Better Community Development, rövidítve ABCD). Ebben három alapelvet határoztak meg a közösségi munka számára, melynek célja, hogy olyan közösségek létrehozására törekedjen, melyek:

– fenntarthatóak: gazdaságilag biztosak, környezetvédelmi szempontból egészségesek és társadalmilag integráltak,

– élhetőek: egészségesek, biztonságosak és kreatívak,

– egyenlőek: nem elnyomóak, méltányosak és igazságosak.
(Barr and Hashagen 2000)

A következő fontos dokumentum a közösségfejlesztők képzéséhez kidolgozott országos szakmai elvárásokat meghatározó dokumentum, a „National Occupational Standards in Community Development Work”. Ez a következőképpen sorolja fel a jó közösségfejlesztési munka értékeit és alapelveit: társadalmi igazságosság, önrendelkezés, együttes munka és tanulás, fenntartható közösségek, részvétel és reflektáló gyakorlat. (PAULO 2002). Végül megemlíteném a Budapesti Nyilatkozatot, melyet a 2004 márciusában Budapesten tartott nemzetközi közösségfejlesztési konferencián fogadtak el, és amely a következő fő értékeket/társadalmi alapelveket határozta meg: emberi jogok, társadalmi bevonás, egyenlőség és a sokszínűség tisztelete, valamint egy specifikus készség és tudásbázis.
Számomra úgy tűnik, hogy a fenti dokumentumok nagymértékben összecsengenek. Ebből arra következtethetünk, hogy az alapelveket illetően a közösségfejlesztés erős alapokon áll. Az alapelvek használatának és alkalmazhatóságának kérdésére később térek vissza.
Az alapelvek azért fontosak, mert a közösségfejlesztés alapját képezik és legitimálják identitását. Fontos, hogy beszéljünk róluk és ki is próbáljuk azokat. Ez az üzenete annak a jelentésnek is, melyet Hilary Tierney készített az Észak-Írországot és az Ír Köztársaságot közösségfejlesztési és oktatási érdekek mentén összefogó lehetséges kapcsolódásokról. A regionális megbeszélések során „széleskörű egyetértés alakult ki a résztvevők között azon közös alapelveket illetően, melyek alapját kell hogy képezzék a szegénység elleni küzdelmet középpontba állító közösségfejlesztési képzésnek és oktatásnak, valamint azt is elismerték, hogy jelenleg ezek nem fogalmazódnak meg elég világosan.” (Tierney 2003, 2)
A közösségfejlesztés alapelvei egy politikailag és gazdaságilag erős versenykörnyezetben léteznek. Itt három meghatározó tényezőre gondolok:
– A szakpolitikusok és támogatók nagy fontosságot tulajdonítanak a célok meghatározásának, és a hangsúlyt az outputokra (kézzelfogható ’termékekre') helyezik. Ez bizonyos helyzetekben összeütközésbe kerülhet azzal az értékkel, melyet a közösségfejlesztés a tanulás fontosságának tulajdonít.
– A valóságban a közösségfejlesztés gyakran más, kapcsolódó programcélok mentén jelenik meg, különösen a szomszédsági megújulási (városrehabilitációs [a szerk.]) programokban. Következésképpen, a közösségfejlesztő munkásoknak együtt kell működniük más szakmák, például az építőipar vagy a rendőrség értékeivel és alapelveivel.
– Sok szervezetnél a hangsúly a szolgáltatói modellen van és ez összeütközésbe kerülhet a közösségfejlesztés által a folyamatra és a változásra fektetett hangsúllyal. A közösségfejlesztés természetesen hozzájárulhat a szolgáltatások javításához, de én úgy gondolom, hogy nem ez a fő célja.

Jelenleg egy közösségfejlesztő munkásnak olyan kiadvány elkészítéséhez nyújtok szakmai iránymutatást, melyben összehasonlítja a 25–30 évvel ezelőtti közösségfejlesztési gyakorlatot a maival. Számomra ez egy fantasztikus élménynek bizonyult: a szerző több mint 20 tapasztalt közösségfejlesztővel készített interjút, így olvashattam reflexiójukat egy olyan időszakról, amit én magam is átéltem. Másrészt az elhangzottakat együtt értelmezzük és pontosítjuk az interjúkészítővel/szerzővel, aki maga az 1990-es évek elején szerezte első tapasztalatait a közösségfejlesztés gyakorlatában. Az interjúanyag jól rávilágít arra, hogy az előző időszak mennyivel ösztönösebb és politikusabb volt, mint a mai. Egy idézet a munkából:

„A közösségfejlesztő munkások nagyon erős politikai meggyőződéssel rendelkeztek, ezért is végezték ezt a munkát […], azért vettek részt benne, mert változást

akartak, így a vita arról szólt, hogy milyen a közösségfejlesztési gyakorlatuk és milyen módon kérdőjelezzék meg a hatalmat.”

Azért utaltam erre a folyamatban levő munkára (a kiadvány jövőre jelenik meg), mert elvezet minket az első kérdéshez abból a négyből, melyet a közösségfejlesztési alapelvekről szeretnék feltenni:

a) Mely értékek/alapelvek hiányoznak a CDX listájáról?
A lista lehet, hogy azért hiányos, mert akik írták, elsősorban az 1980–1990-es évek tapasztalataiból indultak ki, így lehet, hogy az alapelvekről, értékekről szóló vitájukat egy idejétmúlt kontextusra építették. Vagy talán még korábbra tekintettek? (Itt a 1968–1976-os közösségfejlesztési projektekre gondolok, valamint a deprivációt kiemelő politikai elemzésekre.) Így lehet, hogy nem vettek figyelembe néhány kulcsfontosságú politikai és társadalmi fejleményt.
A lista talán azért is hiányos, mert a világ azóta megváltozott, még akkor is, ha mindössze hat éve íródott.
De legyünk nagylelkűek és feltételezzük, hogy a második magyarázat a helytálló. Mit tennénk hozzá ehhez a listához? Én a következőkkel kezdeném:

–

Környezeti igazságosság

(a társadalmi igazságossággal egy „szintre” tenném) – annak érdekében, hogy rámutassunk, hogy a világ milyen jelentős mértékben visszaél a föld erőforrásaival, sokszor azoknak a kárára, akik a leginkább elnyomottak és kirekesztettek.

–

Tolerancia

– azért, hogy szembeszálljunk a vallási szélsőségekkel, a vallások közötti és faji konfliktusokkal.

–

Sokszínűség

– annak felismeréseként, hogy (a) a városokban egyre nő a multi-kulturális közösségek aránya, és (b) és a bevándorlók és menekültek mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak.

– Javasolnám továbbá az egyenlőségre vonatkozó alapelv átfogalmazását, annak érdekében, hogy rámutassunk (a) a jelentős mértékű szociális és egészségügyi egyenlőtlenségekre

(Wilkinson 2005)

és (b) és a közösségekben jelen levő jelentős kisebbségekre, akik naponta szembesülnek a szegénységgel és a társadalmi kirekesztettséggel.

b) Átadhatóak-e az értékek/alapelvek?

Átadhatóak-e ezek az értékek/alapelvek vagy adott földrajzi környezethez, illetve kultúrához kötöttek? Általános szabályként azt mondhatjuk, hogy ‘igen’: az emberi természet egyik reményt adó, ösztönző tulajdonsága, hogy a társadalmi és kulturális különbségek ellenére az emberek képesek közös értékeken alapuló közös célokat felvállalni. Azonban óvatosnak kell lennünk az értékek és alaplevek egyik országból a másikba való átadásával. Az európai országok különböző történelmi kontextusának jelentőségét hangsúlyozza Gerard Hautekeur:

„A tartalmak és szervezeti formák sokszínűsége különösen jellemző az európai közösségfejlesztésre, mivel az egyes országok és régiók kontextusai nagymértékben eltérnek.” (Hautekeur 2004, 3.)

c) Szakmaspecifikusak-e a közösségfejlesztés értékei/alapelvei?
Ha megvizsgáljuk a rokon szakmák mint például az ifjúsági munka vagy szociális munka kijelentéseit az értékek/alapelvek vonatkozásában, valószínűleg /azt találjuk, hogy nem fognak radikálisan különbözni a közösségfejlesztés értékeitől. Ebből az következik, hogy a közösségfejlesztés értékei/alapelvei csak akkor nyerik el valódi jelentésüket, amikor (a) elmagyarázzuk, elmélyítjük, példákkal illusztráljuk és (b) mélyen a gyakorlatba, a közösségfejlesztés színterébe, a közösségekbe helyezzük azokat.

d) A közösségfejlesztő munkások használják-e az értékeket/alapelveket?

Bizonyos helyzetekben a közösségfejlesztő munkásoknak nagyon erőteljesen kell állást foglalniuk egy értékkel vagy alapelvvel kapcsolatban. Emlékszem például arra az esetre, amikor Merseyside-on megfigyelőként részt vettem egy megbeszélésen egy közösségfejlesztő munkás és egy közösségi csoport között. A közösségfejlesztő korábban figyelmeztetett, hogy hallotta, hogy egy evangélikus keresztényekből álló csoport akar jönni a megbeszélésre. Ő és a csoport egyetértettek abban, hogy nem elfogadható, hogy ez a csoport hívatlanul részt vegyen a megbeszélésen (melyet azért tartottak, hogy tájékozódjanak a támogatási lehetőségekről). A keresztény csoport képviselői valóban megjelentek. A megbeszélés kezdetén a közösségfejlesztő munkás hozzájuk fordult és udvarias határozottsággal azt mondta, hogy a megbeszélést addig nem tudják folytatni, amíg el nem mennek. Rövid vita után a képviselők távoztak. Ez számomra példa volt arra, hogy egy közösségfejlesztő hogyan alkalmazza az alapelveket a gyakorlatban.

Itt három pontot kell kiemelnünk:

– A közösségfejlesztés története során több példát láthattunk arra, hogyan lehet a közösségfejlesztéssel visszaélni, mivel ez egy nyitott és képlékeny fogalom. Az Egyesült Királyságban az elmúlt években a szélsőjobboldali szervezetek, mint például a Brit Nemzeti Párt, eltorzították és a saját céljaikra használták fel a közösségfejlesztést.

– Bizonyos helyzetekben, mint a fenti példa is mutatja, a gyakorló közösségfejlesztők explicit módon használják az értékeket és alapelveket.

– Általában azonban a közösségfejlesztők implicit módon használják az értékeket és alapelveket. Erre példa a részvétel: egy jó közösségfejlesztő munkás ösztönösen arra törekszik, hogy a közösségi tagság nyitott legyen és szembeszáll a klikkekkel. Mark Smith, a közösségi oktatás szakembere a reflektáló gyakorlatról a következő szép leírást adja:

„A helyi oktatók, mint a tanárok, ‘menet közben’ gondolkodnak és az adott helyzetnek megfelelően hozzák döntéseiket. Úgy vélem, cselekedeteiket alapvetően az irányítja, hogy mit tartanak jónak, és mit tartanak előremutatónak az emberi jólét érdekében.” (Smith 1994, 76.)

3. A jó gyakorlat alapelvei

Az eddig tárgyalt értékeket és alapelveket azoknak a gondolatai és érzései határozták meg, akik a legközvetlenebb kapcsolatban vannak a közösségfejlesztéssel: elsősorban a hivatásos közösségfejlesztő munkások. Ők egyfajta konszenzust képviselnek a közösségfejlesztés széles körű, mindenkit befogadó mozgalmában. Idetartoznak azok, akik a marxista elméletben hisznek, vagy a feminizmus hívei, akik pluralista vagy liberális vonalat képviselnek, és azok, akik valamelyik nagy világvalláshoz tartozónak érzik magukat – és még sokan mások! Összességében a közösségfejlesztők egymás között mindig is törekedtek arra, hogy megtalálják a közös nevezőt az értékek és az alapelvek tekintetében. Ezért nem meglepő, hogy ezek nem mindig a „nagy elméletek’” ismeretére alapulnak

(Popple 1995, Ledwith 2005)

. Léteznek kapcsolódások, de a közösségfejlesztés értékei és alapelvei, a maguk sajátos módján, meglehetősen pragmatikusak. Következésképpen úgy gondolom, hogy közelebbi a kapcsolat az értékek/elvek és a gyakorlat fejlesztése, mint az értékek/elvek és a „nagy elmélet” között. A gyakorlat fejlesztését a következő módon definiálnám:

A gyakorlati tapasztalatok alapján annak megállapítása, hogy mi működik a közösségfejlesztésben és ennek alapján olyan gyakorlati megközelítések és módszerek kidolgozása, melyek kapcsolódnak a közösségfejlesztés gyakorlat-elméletéhez, azzal a céllal, hogy segítsék az erős közösségek kialakítását.

A „gyakorlat fejlesztése”, illetve a „jó gyakorlat alapelvei” fogalmaknak, úgy vélem, csak akkor van értelmük, ha hosszú távú megközelítést alkalmazunk. Elsősorban azért, mert a tapasztalatok összegyűjtéséhez és értelmezéséhez időre van szükség, valamint a gyakorlat fejlesztése kumulatív folyamat – egyik dolog épül a másikra. Továbbá úgy gondolom, hogy az a tény, hogy időt és energiát áldozunk a gyakorlat fejlesztésére, jelzi, hogy szükségesnek tartjuk a közösségfejlesztés sajátos identitásának fenntartását.
Itt fontos kitérnünk a nemzetközi kontextusra is. A Társadalmi Fejlődés Egyesített Európai Irodája, a Combined European Bureau for Social Development (CEBSD) fő célja, hogy lehetőséget teremtsen a közösségfejlesztési tapasztalatok cseréjére és ezek alapján a gyakorlat fejlesztésének kiépítésére – az egyes országok szintjén és az európai kereteken belül. Ez volt a célja a CEBSD társadalmi kirekesztés és közösségfejlesztési projektjének is: azon gyakorlati elvek azonosítása, melyek támpontot adnak a közösségfejlesztés számára a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem során. A „Kirekesztettek bevonása” című könyv (Including the Excluded, Henderson 2005) 4. fejezete mutatja be ezt a projektet, „Közös elvek” („Shared Principles”) címen. Próbáltuk az elveket jól „megalapozott” módon bemutatni, annak érdekében, hogy egyaránt kapcsolódjanak a nehéz helyzetű közösségek sokféleségéhez, valamint a gyakorlati megközelítések sokszínűségéhez.
Fel kell tennünk a kérdést: rendelkezésünkre állnak-e megfelelő mennyiségben és minőségben azok az eszközök, melyek segítenek értelmezni és átadni a gyakorlat fejlesztését a különböző közönségeknek? A „terjesztés” szó már bevonult a napi szókincsükbe: ez a gyakorlatban konferenciákat, képzéseket, kutatást, workshopokat, információcserét, kiadványokat, az internetet, levelezőcsoportokat stb. jelent. Az országos és regionális közösségfejlesztési szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy legalább 2–3 a fenti listából jól működjék területükön. Gondolom, a legtöbben egyetértenénk abban, hogy a kutatás és a képzés prioritást kell hogy élvezzen. Mi a helyzet az Egyesült Királyság gyakorlatában? Rendelkezésünkre állnak-e azok az építő elemek, melyek biztosítják a gyakorlati tevékenység megfelelő támogatását?
– Alapképzés: (a) A közösségfejlesztés a legtöbb ifjúsági és közösségi munkára felkészítő képzés tantervének részét képezi, de milyen arányban? Számos képzésnél azt tapasztaltam, hogy nagyon alacsony prioritással szerepel. (b) Az Egyesült Királyságban dolgozó közösségfejlesztő munkásokról szóló felmérés (UK Survey of Community Development Workers, Glen et al. 2004) azt mutatja, hogy a közösségfejlesztést sok munkáltató nem ismeri el szakmaként: a megvizsgált állások 65%-nál nem volt szükség semmilyen akkreditált képzésre.
– Vezetők képzése: ez még igen kevéssé fejlett terület, különösen az olyan vezetők számára nyújtandó képzések terén, akik nem rendelkeznek közösségfejlesztési tapasztalattal, illetve nem kaptak ilyen irányú képzést. A szervezet, ahol korábban dolgoztam, a Community Development Foundation, tartott néhány rövidebb képzést vezetők számára és vannak regionális események is. De olyan, sokkal magasabb szintű programra van szükség, melyet a minisztériumok és a helyi önkormányzat szervezetei is támogatnak.
– Kutatás: a közösségfejlesztési kutatások lehetősége csekély az egyetemeken, az országos szintű közösségfejlesztési szervezeteknél pedig túlterheltek a kutatási egységek. Általában elmondhatjuk, hogy a kutatás meglehetősen alacsony prioritást kap a szakmában.

Az infrastruktúra ezen és egyéb elemei szükségesek a gyakorlat fejlesztésének alátámasztásához, táplálásához: hosszú távú tapasztalat-gyűjtés arra vonatkozóan, hogy mi működik jól a különböző körülmények között. Ez a közösségfejlesztés identitásának fenntartásához is szükséges. Elismerem, ebből a cselekvési programból hiányzik az a fajta izgalom, mondhatnánk költészet, ami a közösségfejlesztést jellemzi; úgy tűnik, messze esik az Alinsky és Freire féle inspirációtól. De mégis úgy gondolom, hogy egy olyan szakma vagy foglalkozás, melyet csak a helyi emberek és közösségfejlesztők által végzett cselekvés definiál, nagyban kockáztatná saját jövőbeni fennmaradását. Ez a kockázat csökkenthető, ha a képzők, kutatók, írók, információs szakemberek stb. részt vesznek a közösségfejlesztés meghatározásában.
Az eredményes gyakorlat elengedhetetlen feltétele a megfelelő infrastruktúra. Az Egyesült Királyságban végzett felmérés arra is rámutat, hogy a közösségfejlesztési szakma egyre instabilabb és egye inkább az alkalmi foglalkoztatás jellemzi. Steve Clarke és kollégái e jelenség leírásához a „szakma marginalitása” kifejezést használják (Clarke et al. 2002). Ahhoz, hogy megváltoztassuk ezt a fenyegető helyzetet, egy erősebb infrastruktúrát kell kialakítanunk – különösen a képzés területén –, olyan infrastruktúrát, melyre a szakpolitikusok és a munkáltatók is felfigyelnek és mellyel döntéseiknél számolnak.
Egy másik szükséges eleme a gyakorlat fejlesztése iránti elkötelezettségünknek, hogy mély érdeklődéssel kövessük a még nem teljesen bizonyított tapasztalati tényeket, különböző módszereket próbáljunk ki és vezető szerepet vállaljunk az új kezdeményezésekben, irányzatokban. A második előadásomban (a trendekről, [A szerk.]) beszélek majd annak a felmérésnek az eredményeiről, mely az Egyesült Királyságot átfogó, a közösségfejlesztők tevékenységét vizsgáló tanulmány részeként készült, és amely jól fogja illusztrálni a gyakorlat fejlesztésének ezt az aspektusát.

4. Zárókérdések

A közösségfejlesztés jelentősége széles körben elismertté vált az elmúlt években, de felmerülnek bizonyos kérdések:

1. Van-e olyan veszély, hogy a közösségfejlesztés túl sokat ígér, és ezáltal kiteszi magát annak, hogy elvei felhígulhatnak? A tapasztalat azt mutatja, hogy a közösségfejlesztés nem mindenható gyógyír a társadalom problémáira, hanem egyike a lehetséges beavatkozásoknak és erőforrásoknak, amire a közösségeknek szükségük van. Ezért felmerül bennem a kérdés, hogy nem kellene-e óvatosabbnak lennünk, amikor túlzottan ambiciózus célkitűzéseket vállalunk fel?

2. Elég erős-e a közösségfejlesztés ahhoz, hogy teljesítse a célokat? E szempontból elsődleges prioritás az infrastruktúra megerősítése. Ugyanez igaz a jó gyakorlatra vonatkozó tapasztalatcserére – az egyes országok szintjén valamint az európai keretek között.

3. Készek vagyunk-e arra, hogy megváltoztassuk elképzeléseinket – mind az alapelvek, mind a gyakorlat terén? Itt arra a környezetre gondolok, amelyben jelenleg a közösségfejlesztő munkások dolgoznak az Egyesült Királyságban: ebben a környezetben az állami, önkéntes és magánszektor szervezetei közötti partnerségi együttműködés követelmény és a közösségfejlesztőknek a helyi önkormányzat és egyéb szervezetek által képviselt decentralizációs és szolgáltatói modellek új formáival kell megküzdeniük. Megkapják-e a közösségfejlesztő munkások azt a politikai és adminisztratív tudást, készségeket, amelyek képessé teszik őket arra, hogy egy ilyen szervezeti környezetben boldoguljanak?

Úgy gondolom, hogy a szakmának időt és energiát kell áldoznia a közösségfejlesztés jelenlegi állapotának áttekintésére és értékelésére. Üdvözölnünk kell az elért eredményeket, azt az energiát és optimizmust, mellyel nap mint nap találkozunk. Ugyanakkor arra is készen kell állnunk, hogy élénk vitákat kezdeményezzünk egymással és más szervezetekkel, egyénekkel is (más szakmákkal, választott képviselőkkel, köztisztviselőkkel, elméleti szakemberekkel valamint más országok közösségfejlesztőivel). Készen kell állnunk arra, hogy azt mondjuk: „nem tudjuk” vagy „nem vagyunk benne biztosak” vagy „megváltozott a véleményünk”.

„Az igazi reflexió cselekvést szül, de ez a cselekvés csak akkor válik valódi gyakorlattá, ha a kritikus reflexió a következményekre is kiterjed.”

(Paulo Freire)

A közösségfejlesztés kritikus, tudatos átgondolása az egyéni munka és csoportmegbeszélés kombinációja. Az én értelmezésemben a reflexió azonban nem csak az egyén és a csoport feladata, hanem annak az egész mozgalomnak, foglalkozásnak, illetve szakmának, melynek részesei vagyunk.

Köszönöm a figyelmet!

Felhasznált szakirodalom

Barr, A. and Hashagen, S. 2000. Achieving Better Community Development (ABCD), CDF Publications
Clarke, S. et al., eds 2002. Community Development in South Wales, University of Wales Press
Glen et al. (2004) Survey of Community Development Workers in the UK, CDX/CDF Publications
Hautekeur, G. 2004. ‘Community development in Europe’, mimeo, Fontys Hogeschool voor Sociaal Werk
Henderson, P. 2005. Including the Excluded, Policy Press
Ledwith, M. 2005. Community Development, BASW/Policy Press
PAULO 2002. Community Development Work National Occupational Standards, PAULO
Popple, K. 1995. Analysing Community Work, Open University Press
Smith, M. 1994. Local Education, Open University Press
SCCD (now Community Development Exchange) 2001. Strategic Framework for Community Development, CDX
Tienery, H. 2004. An exploration of the potential of all island linkages among community development training and education interests, mimeo, Combat Poverty Agency/Community Work education and Training Network.
Wilkinson, R. 2005. The Impact of Inequality, The New Press

Fordította Juhász Katalin

Parola archívum