Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Angliai élmények
Szerző:
Varga Matild
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1994
Szám:
4
Oldalszám:
9. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
művészeti mozgalom, Anglia, tanulmányút, útibeszámoló
Megjegyzés:
Annotáció:

angelmny.txt

Angliai élmények

Július 29-én érkezett haza Angliából az a 14 fős csoport, amely a Közösségfejlesztők Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének szervezésében hét napot töltött a Yorkshire-i Todmorden városkában. A debreceni, illetve Hajdú-Bihar megyei diákokból álló társaság a Red Water Arts művészeti magániskola vendégszeretetét élvezte.
Az 1992 óta működő Közösségfejlesztők Hajdú-Bihar Megyei Egyesülete a helyi cselekvések segítésén dolgozó önkéntes szakmai szervezet. Célkitűzései között szerepel a különböző települések, régiók, országok kisközösségei közötti kapcsolatok életre hívása, ápolása is.
Az angol Red Water Arts vezetőinek kezdeményezésére először az angol fiatalok hasonló delegációját láttuk vendégül tavaly júliusban Debrecenben, bemutatva nekik megyénk néphagyományait. Ittlétük első napjától kezdve részt vettek a programok lebonyolításában a majdan kiutazó magyar gyerekek, akiket így személyes ismerősök, barátok fogadtak július 22-én a Red Water Arts kapujában. Az év során váltott levelek, telefonok, a tavalyi élmények felidézése máris örömtelivé tette a találkozást, s ezt csak fokozta, hogy néhányan közülük barátaikat, szüleiket is elhozták első angliai üdvözlésünkre.
Legelső és az egy hét alatt újra és újra megismétlődő benyomásuk a hangulatos közép-angliai táj szépsége és az angolok végtelen kedvessége fölött érzett öröm volt.
Már a második napon, a kisvárosban tett séta, a facipő-múzeum megtekintése után a Rochdale-canal ódon zsilipei között az egyetlen lovacska által vontatott kishajón ismeretlen barátokra találtunk. A sétahajóút után egy kedves házaspár teára invitált minket otthonába, ahol megcsodálhattuk orvos házigazdánk művészi szépségű amatőr természetfotóit és Kelet-Európáról beszélgettünk. Az erős, és tejjel igazán finom angol teát sokan megszerettük.
Ez tartotta bennünk a lelket a tengerparti Blacpool-ban is, ahol az ipari méretű tömegszórakoztatás látványától fáradtam a közmondásosan bőséges angol eső elől számtalan kis teázó egyikébe húzódtunk be.
Michael Pamsell-től a Red Water Arts vezetőjétől az angol fiatalok helyzetéről érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy ifjú barátaink többsége csonka családban él. Továbbtanulásukat jelentős kölcsönökből csak önerőből tudják fedezni. A Red Water Arts éppen az ő és gyakran beilleszkedési zavarokkal is küzdő fiatalabb társaik megsegítésén fáradozik. Hogy tennivalójuk bőven lesz még, azt az ifjúsági közösségi házba tett látogatásunkon tapasztaltuk. Itt 12-25 éves fiataloktól magunk is hallottuk, hogy intenzív dohányzás mellett milyen gyakori a drog probléma, ami nem csoda, hiszen ezekhez a szerekhez gyakran hozzá lehet jutni. A mi szóhasználatunkkal veszélyeztetett gyerekekből álló réteg szocializációja alacsony szintű, életesélyeik legtöbbször a munkanélküli segélyig terjednek, gyakori közöttük a 16-17 éves lányanya.
Házigazdánk bevallottan a mi ottlétünket arra is felhasználták, hogy ezeket a gyerekeket információszegény környezetükből kimozdítva más értékek, viselkedési normák felé tereljék. Tették ezt azzal a meghatóan tapintatos pedagógiai ,trükkel", hogy a ,magyar gyerekeket segítsék angolul tanulni". A neves debreceni gimnáziumokba járó gyerekeink többségének nem voltak nyelvi gondjai, szívesen kezdeményeztek beszélgetést a helyiekkel. Utunk egyik legfontosabb hozadéka ez az utolsó estig tartó folyamatos kétoldalú beszélgetés és barátkozás volt.
A program látnivalókban is bővelkedett. A tenger élővilágát bemutató természettudományi kiállításon cápákat, rájákat csodálhattunk, sőt simogathattunk meg. Manchesterben csaknem egy teljes napot töltöttünk a technikatörténeti múzeumban, a legnagyobb élményünk a tóvidékre tett kétnapos kirándulás volt, ahol a Hayrigde-i természetvédelmi terület vendégei voltunk. A tipikus angol kőkerítésekkel szabdalt üde legelők, misztikus párában álló erdők és szűnni nem akaró aprószemű eső közepette érkeztünk oda.
Ez a két nap az erdő és a fa jegyében telt el.
Láttunk szénégetést régi és új módon, megmutatták a még működő cérnaorsókat készítő 150 éves gyárat. A külön erre a célra termesztett gőzölt tölgyfából való kosarak készítését Owen Jones, az emberi erővel hajtott faesztergák működését Paul Girling műhelyében ismerhettük meg. A környék erdőinek gazdag fafajtáit és seprűkészítését Bill Hogart mutatta be nekünk. Személyükben olyan elhivatott embereket ismerhettünk meg, akik mindent megtesznek a természeti értékek megbecsüléséért, a környezet védelméért, a kézműves hagyományok életben tartásáért.
E két nap koronája a White Hart nevű ír vendéglőben eltöltött este volt, Bouth városkában. Helyi kísérőnk a szimpatikus fafaragó és életművész Walter Lloyd jóvoltából a tradicionális ír népzenét játszó ,Tara" együttes szórakoztatott minket a finom vacsora után.
Red Water Arts-beli háziasszonyunk, Sue, ír származását és ragyogó temperamentumát kamatoztatva ír dalokra és táncokra is megtanított bennünket. A tavalyi, csapókerti táncházhoz fogható, fergeteges hangulatú este volt.
Másnap a tóvidék festői vidékén továbbutazva még egy meglepetés várt ránk. A gyönyörű szabadtéri faszobrokat bemutató Grizedale Forest Centre kiállítótermében viszontláthattuk a tavalyi magyar program képeit, a debreceni utcákat, a biharnagybajomi kocsimúzeumot és sok más kedves fotót. Házigazdáink néhány tablón így mutatták be a szélesebb közönségnek barátságunk történetét.
Elmélyült munkával telt az utolsó nap. A Red Water Arts stúdióiban linómetszéssel és drámajátékkal próbálkoztunk. A házigazdánk és az animátorok által a vezetett foglalkozásokon természetesen angol barátaink is velünk dolgoztak, velünk örültek az estére elkészült alkotásoknak.
Közös rőzsegyűjtés, szabadtűzön sülő finomságok, hatalmas parti zárta a hetet. Kölcsönös ajándékozások, címcserék, búcsúzkodások. A kedvünkért fellépő Mad Susan nevű remek helyi rockzenekarban kézről kézre járnak a hangszerek. Házigazdánk Patrick fia improvizál a dobon, egy angol kisfiúnak szeretettel átállítják a basszusgitár hevederjét, hogy játszhasson, egy magyar lány zenekari kísérettel spirituálét énekel... A hangulat a tetőfokán, állandó kísérőink a 12-14 éves Dana, Charlotte és Trevis hátizsákjukat cipelve hazafelé készülődnek. Kicsit elszorult szívvel álljuk őket körül, a tűz mellett nem látszik, hogy szemünk fényesebb. A torkunkban lévő gombócot a mindig vidám, kedvesen vadóc Charlotte szavainak hallatán nevetjük ki magunkból. ,Szeretlek everybody!"

Varga Matild


Parola archívum