Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A településfejlesztés közügy: A Település, közösség, fejlesztés konferencián elhangzott előadás
Szerző:	Loydl Tamás
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1995
Szám:	3
Oldalszám:	6. p.-7. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	településfejlesztés, önkormányzat
Megjegyzés:
Annotáció:	Közösség nélkül nincs településfejlesztés, az igényeket a közösségeknek kell megfogalmazniuk, fejlesztési tervet kell az önkormányzatokkal együtt kidolgoznunk.

telfejku.txt

Loydl Tamás

A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS KÖZÜGY

Én mint közhivatalnok, bár csak három és fél éve vagyok a Belügyminisztériumban, ebben a körben láttam azt a szakmai szempontból kibontakoztatható reformirányzatot, amely jelenlegi hazai helyzetünkből kiútat, megoldást jelent. Kollégáimnak úgy szoktam mondani, hogy mi ugyan a településfejlesztési főosztály vagyunk, de jól néznénk ki, ha mi akarnánk megmondani hogyan csinálják a települések fejlesztését. A települések fejlesztése azokra való, akik abban a településben élnek. Mégis az elmúlt évtizedek gondolkodásmódja után egy nagyon nagy feladat áll előttünk, és a központi szervek előtt is. Az, hogy miképpen leszünk képesek megteremteni a feltételeit minden szinten annak, hogy a településekben kialakuljanak, ezek a nem felülről, hanem belülről induló elhatározások, és ennek feltételei és a keretei legyenek. Itt egy belénk idegződött, centralizált gondolkodásmódot kell lebontani, ami a zsigereinkben van. Az én korosztályom nyílván nagyon nehezen tud ettől megszabadulni. Ebben éltük le az életünket. Másfelől azt az ágazati szemléletet kell fölváltani valami egységes élet- és világképpel, mely ágazati szemlélet megbontotta a gondolkodásmódunkat és különböző minisztériumtól a kivitelező vállalatig rendelkező ágazatokra osztotta az életünket. Harmadsorban pedig a tervezés mellett a megvalósítást, az akciókat kell segítenünk mert a dolgok attól nem változnak meg, ha állandóan tervezünk, ha állandóan újratervezünk, és állandóan újat mondunk. Akkor változnak meg, ha valamit teszünk érte.
Ezt a munkát, amit néhány éve figyelemmel tudok kísérni azért tartom fontosnak, mert egy olyan oldalát erősíti, egy olyan oldalát fogja meg a településfejlesztésnek, ami a közösséget jelenti. Közösség nélkül, települési közösség nélkül nincs településfejlesztés. Ezt az elmúlt évtizedek ragyogóan igazolták és bizonyították. Tulajdonképpen mi a településfejlesztés lényege? Hogy a településfejlesztés tulajdonképpen funkciója, hogy azok az emberek, akik abban a településben élnek, melyet az őseik valamikor valahol alapítottak, azt a települést hogyan vagyunk képesek a néhány évtizedes életünk során kellemesebbé, szebbé és jobbá tenni, sajátmagunknak és az utódainknak. Ez a lényege az egésznek. Nem csupán gazdasági mutatókból áll, nem infrastruktúrából és intézményrendszerekből áll. Maga az emberi a lényeg. Ha ezt képesek vagyunk megfogalmazni és cselekvően tenni érte, akkor azt hiszem, hogy a településeink életében azt a folyamatot biztosítjuk, amelyeket az elődeink ránkhagytak és mi a következőknek fogjuk adni.
Hogyan történjék mindez, mikor, hogyan mit kell ezért tennünk? A korábbi évtizedekben, akik átélték azok nagyon jól tudják, hogy kvázi településfejlesztés folyt. Az elméleti anyagok, a különböző kutatások ennek a gazdasági és műszaki-fizikai-ökológiai oldalát is taglalták. Egyről nem volt igazán szó, hogy tulajdonképpen mi az a társadalmi oldal. A társadalmi oldal, az a települési közösség. Ez valahogy elsiklott. Nem is volt, hiszen nem volt valós települési önkormányzat, nem voltak civil szerveződések, nem alakulhatott ki az a közélet, az a települési, helyi lakossági közösség és közvélemény, ami nélkül nem megy a fejlesztés. Voltaképpen mechanikus módon történt minden. Ha összehasonlítjuk a háború előtti képpel, akkor azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen e tekintetben egy visszafejlődést láthatunk, mert azok a kezdeményezések, amelyek az európai hatásokra Magyarországon a két világháború között (sőt már a század elején) megindultak, azok kitermelték és létrehozták a településfejlesztési törekvéseket, amelyek azonban a háború után elenyésztek. Amikor a tervgazdasági, a centralizált és iparosított gazdasági szemlélet jutott úrrá, akkor fokozatosan elsorvadtak azok az intézmények, azok a tervezési módok, amelyek korábban beindultak. Azt, hogy egy település miképpen nézzen ki, azt egy rendezési tevékenység rendezési programja kezdte meghatározni. Ezek központi, elsősorban műszaki szerveknél készültek. Majd amikor a hiány fellépett, akkor nevet ugyan adtak, (már fejlesztési programoknak, koncepcióknak hívták) de mivel nem volt települési közösség, hát édeskevés köze volt a valós helyi települési érdekekhez. A formai jóváhagyások megtörténtek, de a valós tartalom nyilván nem változhatott.

Az igényeket a közösségnek kell megfogalmazniuk.

Mit látunk mi fontosnak abban ami ide van írva: település, közösség, fejlesztés? Azt, hogy ez a gondolkodásmód elősegíti a közösségek kialakulását. Gazdasági és műszaki vonatkozásban vannak tapasztalatok és ezek az elmúlt évtizedekben jól, rosszul de némileg továbbéltek. A középső, a közösség az hiányzik. És ennek a hiányát éreztük jó néhányan amikor a nyolcvanas évek közepén próbáltunk új utakat keresni. Én műszaki, gazdasági szakember vagyok, tehát nálam a közösséghez biztos sokkal hozzáértőbb emberek ülnek itt, de azért elmondhatom: mi is éreztük ennek a hiányát. A településfejlesztési igényeket a közösségnek kell megfogalmaznia és megvalósítania. Nagyon sok jó forma kezd kialakulni erre, megizmosodnak különböző egyesületek, alapítványok, közhasznú társaságok. Nyílván erősödni fognak és az önkormányzatokkal együtt megteremtik annak a lehetőségét, hogy valós településfejlesztési alapok alakuljanak ki.
Formailag az önkormányzati törvény a településfejlesztést mint közszolgáltatást az önkormányzat feladatául jelöli ki. Az a kérdés, hogy az önkormányzatok ezzel a feladattal mit tudnak kezdeni? Azt hiszem a folyamatnak még csak a kezdetén vagyunk, hiszen az önkormányzatok léte, megerősödése volt az első lépés. Most már az a kérdés, hogy a lakosság és az önkormányzat között valóban kialakul-e az a párbeszéd, mely a településfejlesztés céljait szolgálja. Mi az önkormányzatok szempontjából azért látjuk a közösségeket olyan fontosnak, mert ezek adnak erőt. Nem lesz kiszolgáltatott az önkormányzat, ha mögötte áll az a települési közösség, aki részt vesz a célok megfogalmazásában. Így nem lesz kiszolgáltatva a különböző hatalmi törekvéseknek, a lobbyérdekeknek, amelyek különösen a gazdaság terén ma jelentősen felerősödtek, vagy akár, a tervezői önkénynek, hiszen mögötte áll a település közössége, a település közvéleménye. Azt hiszem, hogy ha ez így van, akkor ezt lehet képviselni az önkormányzatnak. Ezt támogatni fogják, ha ők maguk is részesei, és a megvalósításban is részt vesznek. Meg van az a társadalom, amelyik megvalósítja a településfejlesztést. Amíg ez nincs meg addig nehezen beszélhetünk valós településfejlesztésről.


A helyi tervezés gyakorlata

A településfejlesztési tervezés praktikus oldalát mi úgy látjuk ma itt Magyarországon, hogy a közösségnek az önkormányzattal együtt meg kell fogalmaznia bizonyos dokumentumokat, egyszerűen azért, mert ezek a dokumentumok kötik, szabályozzák jogilag is a különböző társadalmi és gazdasági mozgásokat. Ezek a dokumentumok biztosítékot jelentenek arra, hogy egyéni, csoport vagy egyéb érdekekből ne lehessen eltérni attól amit az egész közösség mond ki.
Ma úgy látjuk, hogy három fő időtartamra célszerű ezeket készíteni. Az egyiknek jobb híján azt az elnevezést adtuk, hogy településfejlesztési koncepció, amely hosszabb távra, 15 vagy azt meghaladó időszakra dokumentálja és fogalmazza meg, hogy az a település milyen jövőképet akar, mit képzel saját maga környezetéről, hogyan akarja azt formálni. Amikor Gödöllőre ipart akartak telepíteni, akkor képes-e kimondani Gödöllő közössége, hogy ő ezt nem kéri? Ő mást akar. Persze a korábbi évtizedekben, akkor amikor ez gátja volt annak, hogy központi elhatározások létrejöhessenek a településeken, akkor ez nem volt sikk. Ma már azért más a helyzet. Ez a hosszabb jövőkép és koncepció kell, hogy befolyásolja a rövidebb távú fejlesztési döntéseket. Ezek közül az egyik arra szolgál, hogy a gazdasági és egyéb rendszerekkel azonosítható legyen, egyeztethető legyen a koncepció - az a középtávú, ha tetszik a fejlesztési program négy évre szólhat. Négy évre azért, mert nálunk négy éves a választási ciklus, tehát amit az az önkormányzati választott képviseleti testület magának meg tud fogalmazni és magáénak vall, azt a programot tartalmazza, amelyet meg akar valósítani a hosszútávú koncepcióból ebben a négyéves időszakban. Majd a harmadik az az éves fejlesztési terv, amelynek nyilvánvalóan a költségvetési forrásokat, az önkormányzati pénzügyi helyzetet is figyelembe kell vennie. Amikor ez megvan, akkor lehet a településrendezésnek nekilátni.. Mi a Közösségszolgálat Alapítványt és annak törekvéseit azért támogattuk, mert úgy láttuk, hogy ez a szerveződés az, amelyik új hangot és új szemléletet hoz be a korábbi folyamatokba. Felváltja, megbontja azt a kialakult, elsősorban műszaki és gazdasági rendezésre orientált és nem kellően koordinált fejlesztési módot, mert azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a települést nem csak az önkormányzat fejleszti, hanem ez egy nagyon összetett folyamat, amiben minden partner érdekét figyelembe kell venni. A Közösségszolgálat Alapítvány mintegy másfél éves működése alatt olyan gyakorlati példákat hozott és mutatott fel, amelyeket mi zálognak tartunk, látjuk, hogy ezek nemcsak elméleti elgondolások, hanem a gyakorlatban működő, működtethető módszerek.

Parola archívum