Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Település - közösség - fejlesztés: Megjelent a hazai közösségfejlesztés első hazai átfogó tankönyve
Szerző:
Varga A. Tamás, Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1991
Szám:
3
Oldalszám:
2. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
közösségfejlesztési szakkönyv, könyvajánlás, településfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

tekozfej.txt

MEGJELENT a hazai közösségfejlesztés első átfogó jellegű szakkönyve:

Varga A. Tamás- Vercseg Ilona: Település, közösség, fejlesztés (Tapasztalataink a helyi kulturális-társadalmi fejlesztésről)

Terjedelme: 193 oldal, ára 160 Ft. Kiadta az Országos Közművelődési Központ 1991 őszén. Megrendelhető az OKK Közösségszolgálatánál (Bp. I. Corvin tér 8. 1011).

Részlet a könyv előszavából:
"A könyv az utóbbi négy év során írt és részben megjelent tanulmányokon alapul, de mintegy tíz éves időszakot ölel fel. E látszólagos kései feldolgozásnak csak részben az az oka, hogy folyamatokat írunk le. E munka kezdetekor, a [80-as évek elején még úgy gondoltuk, hogy majd csak leülepedett tapasztalatokat teszünk közzé, ezért e tárgyú publikációs munkánk csak 1986-87-ben kezdődött meg. Zártan, a mainál az országon belül is, de külföldtől is elszigeteltebben, más időfogalomban éltünk és jobban törekedtünk a biztonságos következtetések leszűrésére. Az idő utólag nem igazolta elképzelésünket, dehát nem tudhattuk előre, mekkorát változik a világ, s benne a mi szakmai perspektíváink is. Mostani kísérleteink részfolyamatait már folyamatosan közöljük.

A kötet egy-egy helyi fejlesztés (Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek, Csenger és társközségei) feltáró és javaslattevő összefoglalásait tartalmazza, és az e fejlesztések nyomán általánosítható szemléleti, módszertani alapokat, illetve a bakonyi térség esetében magát a fejlesztői folyamatot elemzi. Merítünk természetesen másutt szerzett tapasztalatainkból, például a még ki nem teljesedett közösségi folyamatokból is (pl. Epöl, Nagyrábé). A terjedelme miatt a második részben közölt csengeri dolgozat többünk - rajtunk kívül Beke Pál, Huszerl József és Péterfi Ferenc - munkája, s most kerül először a nyilvánosság elé. Szinte teljes közlését módszertanilag tartjuk fontosnak, mert a legteljesebb javaslati skálát mutatja.

Az olvasó látni fogja, hogy a megfogalmazódó közösségi cselekedetek különböző közösségi szükségleteket elégítenek ki. Míg a korábbi, [80-as évek eleji hangsúlyok a kulturális identitás megőrzésére, tartalmának megismerésére és átadására, közösségi használatba adására-vételére estek, a maiak inkább az elveszített önállóság visszanyerésére és tartalmának újragondolására irányulnak, az egzisztencia-teremtés, a vállalkozás, az új mozgásterek meghatározására tevődnek, s mint ilyenek, gyakran mozognak a politológia, a közigazgatás-közélet síkján, bizonyára korunk kényszere miatt. Az emberek a politikai okok miatt elhanyagolt hiányaikat fogalmazzák meg elsődlegesként - jóllehet bizonyára nem ezek primér szükségleteik -, ezért napjainkban a fejlesztői munka is jórészt - de nem kizárólag - ebben a szférában mozog, mert úgy tűnik számunkra, hogy az emberek leginkább ezek megoldása érdekében aktivizálódnak. A közösségi- és társaséletet is beszabályozó hatalom idején az emberek a legelemibb közösségi kapcsolatokra voltak kárhoztatva, olyannyira, hogy most szinte mindegy, melyik szférában kezdünk a helyi társadalom strukturálásába, a közösségiség újjáélesztésébe - ott kell kezdenünk, ahol kedv, erő, tudás, hagyomány, akarat vagy éppen közös érdek mutatkozik. A magyar településszintű közösségi munka történelmi-társadalmi okok következtében talán komplexebb, mint a nyugat-európai vagy amerikai gyakorlaté: a mindennapi élet elemibb területeit érinti és a társadalmi élet szinte teljességére kiterjedhet.

A közösségi folyamatokat azonban nem szabad csak irányultságuk vagy eredményük felől értelmezni. Ha egy önszervező baráti körben vagy egy faluvédő egyesületben, egy helyi újság szerkesztőségében dolgozó ember a közös cselekvés során csökkenti korábbi elszigeteltségét, öntudatosabbá válik, kapcsolati kultúrája, együttműködési készsége gazdagodik. Megtanulja a társas viselkedés abc-jét és megtanulja érvényesíteni gondolatait, akaratát. Az ún. laikus fejlesztők, akikről e könyvben még sok szó lesz, s akik a települések opinion leader-jei, a fejlesztői folyamat központi figurái, tudatosíthatják magukban szerepüket és jelentőségüket és pl. képzések folyamán megtanulhatják, hogyan fokozzák társas hatékonyságukat. A települések, sőt kultúrák közötti kommunikáció, amire szintén van már példa (ld. a könyvben a kiépült francia-magyar, de a magyar települések közötti kapcsolatokat is), a hasonló problémát már megoldottak közötti kommunikáció ismét csak az egyén és közössége biztonságát, mozgásterét, kommunikáló készségét növelő, hálózatépítő lehetőségek. S a később bemutatásra kerülő bakonyi Kalendáriumi Baráti Kör tagjai pl. ezentúl jobban figyelnek egymásra, összejárnak, segítenek egymásnak, fiataljaik közös vállalkozásba, szövetkezésbe fognak, stb. Nagyon izgalmas lehetőségünk lesz a szakmásodás egy nyugalmasabb, elmélyültebb szakaszában a kontaktusokat, az új intézményesülés folyamatait nyomon követni és elemezni.

Mindezeket azonban még csak részben volt alkalmunk kipróbálni, következésképp fontos további területek várnak még feltárásra. Nem tudjuk, csak hipotetikusan, hogyan szolgálhatja a közösségfejlesztés módszere hazánkban pl. a munkalehetőségek teremtését egyáltalán és optimalizált formában is; mekkora lehetősége lesz a helyi önkormányzatok kívánatos működésének elősegítésében. De azt már tudjuk, hogy e módszer alkalmas pl. a helyi identitás tartalmának tudatosítására és érzésének elmélyítésére; a helyi társadalom zártságának enyhítésére, informális csoportokkal (egyesületekkel, baráti körökkel) való strukturálására; a helyi önszerveződés elősegítésére; az önsegélyezés bizonyos formáinak (pl. információszerzés) létrehozására; a helyi nyilvánosság közvetlen (hangadó csoporton, nukleuszon keresztüli) és közvetett (helyi orgánumok, kábeltévé) kommunikálására.

Ami az alkalmazott módszereket illeti, azok meglehetősen rugalmasak és alkalmazkodóak. Ha valaki arra számít, hogy az itt leírtakat pontosan követve megtanulja a közösségfejlesztés módszereit, előbb-utóbb csalódni fog. Ehelyett inkább arra kérjük az érdeklődőket, hogy úgy fogják fel e módszereket, mint az eddigi gyakorlat során kialakított, részleges, mindenképp gazdagítható-bővíthető, sőt meg is változtatható eljárási módokat. Arra törekedtünk, hogy minél inkább megvalósuljon a belülről építkezés, a helybeliektől, a véleményformálóktól származó lényegi hangsúlyok felismerése és ezek közösségi cselekvéssé szervezése. A módszerek tekintetében az egyes falvak között sok azonosságot lehet találni - egyesületek, baráti körök szervezése, helyi orgánum kiadása, közéleti- vagy vállalkozói kurzusok szervezése -, ezek azonban csak formai azonosságok, mert más vállalkozói tanfolyamot szervez egy cselédmúltú és mást egy tehetős parasztpolgári múltra visszatekintő falu, stb. Mindenütt más tartalmú és szintű az a mozgásforma, amit egy - meglehet azonos - módszerrel életre segítünk.

S ha már gondjaink megosztásánál tartunk, még egy lényegi kérdésről beszélnünk kell. Egy szakmai beszélgetésen egy kolléganő rácsodálkozott az általunk elmondottakra és azt mondta: "Jé, nem is tudtam eddig, hogy amit csinálok, az közösségfejlesztés! Ez ilyen egyszerű?" Talán, válaszoltuk, s megkérdeztük, működik-e munkája nyomán olyan közösség, amelyik már végképp elengedte az ő kezét és önállóan folytatja a megkezdett tevékenységet? Nem, válaszolta, s megnyugtatásul hozzátettük: nekünk is alig. Anélkül, hogy a saját felelősségünket másokra akarnánk hárítani, azt gondoljuk, hogy a vidéki társadalomnak meglehetősen nehéz és hosszú utat kell még megtennie az önszerveződés széleskörű gyakorlatáig. Ám e probléma elemzése már a könyvben folytatódik ..."


30 "parola-VV" seq


Parola archívum