Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Állampolgári mozgalom egy NATO-radar építése ellen
Összefoglaló a pécsi Tubes-ügyről
Szerző:
Peták Péter
Sorozatcím:
Parola
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2012
Szám:
2
Oldalszám:
3
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Tubes NATO-radar állampolgári mozgalom Civilek a Mecsekért Mozgalom
Megjegyzés:
Annotáció:

Ez az írás a Kelet-Közép Európai Állampolgári Hálózat (CEE Citizens Network) tanulmánykötetében, a magyar országtanulmány harmadik esettanulmányaként jelent meg. A most közölt cikk az eredetinek rövidített változata, mely angolul a http://www.callde.eu/citizen-participation-study/ internetes oldalon olvasható (Learning for Local Democracy. A study of Local Citizen Participation in Europe, Rebuilding Local Communities and Social Capital in Hungary, pp 41–69, Ed. Joerg Forbrig. November 2011) A szerk.

A pécsi radarügy közvetlen előzménye, a magyar környezetvédő civil mozgalomnak egy igen jelentős győzelme volt. Pécstől 16 kilométerre, a Mecsek hegység legmagasabb csúcsán, a Zengő-hegyen, helyi aktivisták és országos szervezetek összefogásával, 2004-ben sikerült megakadályozni a tervezett NATO-radar megépítését. 2005-ben jelentette be a kormány, hogy a radarépítés új helyszíne a pécsi Tubes-hegy lesz, amely nincsen 1 kilométerre sem a lakott belterülettől és mindössze 4 kilométerre fekszik a városközponttól. A kb. 60 méter magas építményhez gázolajtartály és szennyvíztároló kapcsolódott volna – a védett parkerdőben, a város ivóvízbázisán. Az itt élőkkel ezt a kompromisszumot nem egyeztették.


A pécsi lakosok a tervezett radarépítés kapcsán elsősorban egészségükért és környezetük egészségéért aggódtak. A mikrohullámú sugárzás hosszú távú élettani hatásai ismeretlenek (az érvényes határértékek nincsenek hosszú távú élettani kutatásokra alapozva – ilyen kutatás eleve etikátlan lenne). A húszéves működésre tervezett radar így ellentétes lenne az elővigyázatosság elvével.
A pécsi lakosok féltették ivóvizüket, a város legértékesebb ivóvízbázisát, a Tettye-forrás vízgyűjtőjét, amely rendkívüli helyzetben, villamos áram nélkül is biztonsági ivóvíztartaléka a városnak, a Dunából hosszú vezetékrendszeren szivattyúzott ivóvíz kiesése esetén is kiváló minőségű karsztvizet biztosíthat az itt élőknek. Pécs rendkívül sérülékeny karsztvíz-bázisa szigorúan védett.
A tervezett radar természetesen egy hadászati létesítmény, amely egy esetleges támadás esetén elsődleges katonai célpont lenne. Ez nemcsak a gázolajtartály biztonságára veszélyes. Sok pécsi háborús infrastruktúraként is elveti a radarépítést, ugyanis a biztonságot nem a fegyverkezés jelenti, a biztonságot inkább szolgálja a bizalom, a közösségek ereje, bátorsága és egészsége, mint a félelemre építő hadiipar, a fegyverkezés.
Ugyancsak a radarépítéssel szembeni érveket szolgáltatott az egész ügyre jellemző demokratikus deficit, az erőből hozott és erőből keresztülvinni szándékozott, fentről jövő döntés, amely nemcsak a pécsi lakosok véleményét hagyta figyelmen kívül, hanem az építési, természetvédelmi szabályokat is semmibe vette. A kifogásolható eljárások és tendenciózus hibák, mind a helyi önkormányzat, mint a Honvédelmi Minisztérium részéről felmerültek.
A fent összefoglalt érveket a már szerveződő mozgalom fogalmazta meg, de hogy egy tömeges akció lett a radarügyből, abban fontos szerepet játszottak politikai tényezők és az átalakuló város identitásával kapcsolatos kérdések is. Pécsett, ebben az időben oligarchikus kormányzás folyt, az ország (és a szocialista párt) egyik erős politikusának számító polgármester a saját birodalmának tekintette a várost. Jellemző a helyzetre, hogy a tubesi helyszínt a miniszterelnökkel közösen bejelentő polgármester állítólag a kulturális főváros címért cserébe vállalta be, hogy keresztülviszi a radarépítést. Ezt a széles körben elterjedt vélekedést soha senki nem cáfolta, de nem is bizonyította. Életszerűnek tűnt, hogy így mennek a dolgok: önkény és háttéralkuk, hatalommal való visszaélés, bábönkormányzat és egyszemélyes városvezetés.
A radarellenes mozgalom másik háttérindítéka a város jövőképével függ össze. Az egészség- és környezetkárosító ipar és a város fejlődését megalapozó bányászat összeomlása után Pécs az egészségipart, a környezeti ipart és a kulturális ipart tűzte ki fejlesztendő területnek. A pécsiek úgy érezték, hogy a város fölé magasodó katonai létesítmény már a puszta látványával is tönkretenné a város arculatát.
A radar pécsi megépítése elleni szervezkedés több szálon is beindult 2005–2006 telén. A helyi civil szervezkedés és a városi ellenzék tevékenysége párhuzamosan zajlott. Az első nyilvános, meghirdetett esemény az önkormányzati képviselettel bíró Összefogás Pécsért Egyesület szabadegyeteme volt, majd egy fideszes országgyűlési képviselőjelölt hirdetett tiltakozó gyűlést a Tubes hegyre. Januárban egyeztető találkozók sora után (nyilatkozattal, logóval, honlappal, sajtótájékoztatóval) megalakult a Civilek a Mecsekért Mozgalom, amely névválasztásában az előző helyszínen győztes Civilek a Zengőért Mozgalomra utalt, egyúttal – nevében is – kifejezve, hogy nem a radar Tubesről a Zengőre való visszahelyezését tekinti céljának. Ugyancsak januárban a Honvédelmi Minisztérium lakossági fórumot tartott a Tubes lejtőjén elhelyezkedő istenkúti városrész közösségi házában. Ez volt az első, tömeges tiltakozásra teret adó esemény, egyúttal a Civilek a Mecsekért Mozgalom első sikere, amely az aktív tagság azonnali bővülésével járt. A kiforratlan, alakulófélben lévő szervezet egyszerre tömegesedett és jutott kihasználható cselekvési lehetőségekhez, ami nem kedvezett a stratégiai gondolkodásnak és az egyeztetett taktikának.
Az ellenzéki Fidesz rendkívüli közgyűlést hívott össze, amelyről a megyei napilap „Nem kaptak szót a civilek” címen számolt be a címlapján. A Civilek a Mecsekért Mozgalom ezért utcai aláírásgyűjtő akciót szervezett annak érdekében, hogy az önkormányzat közmeghallgatást tartson a Tubesre tervezett radar ügyében. Ezzel párhuzamosan az Istenkúti Közösségért Egyesület sajtótájékoztatón mutatta be, hogy a pécsi önkormányzat valójában már döntést hozott a radar ügyében, és hogy álláspontja szerint az önkormányzat törvénysértő módon (ráadásul az ezt megszavazó képviselők tudta nélkül) minősítette át még novemberben honvédelmi területté a Tubes tetőt. Az építési szabályzat ügyében véleményezési joggal rendelkező egyesület a jegyzőhöz, majd másodfokon a Közigazgatási Hivatalhoz fordult a vitatott döntés megsemmisítését kérve (eredménytelenül).
A több mint 8000 pécsi polgár aláírásának hatására a polgármester (az aláírások ellenőrzése és számbavétele nélkül) saját hatáskörében azonnal kiírta a közmeghallgatást.
A közmeghallgatás ügye egyaránt mutatta meg a Civilek a Mecsekért Mozgalom erejét és gyengeségét. Egyrészt a mozgalomszervezés első tapasztalata volt az aláírásgyűjtő kampány, ami heroikus munka volt, sok helyszínen, utcai standolással, hideg időben. Mindvégig aggodalomra adott okot, hogy az aláírások lassan gyűltek, de kiderült, hogy ez a tevékenység nemcsak információ-megosztásra, beszélgetésekre, szórólapozásra alkalmas, hanem az aláírásgyűjtés kiváló terep és apropó a bevonásra, aktivizálásra, új emberek elkötelezésére is. A járókelők nemcsak aláírtak, hanem aláírásgyűjtő íveket is vittek magukkal, melyeket tovább sokszorosítottak és saját személyes kapcsolati rendszerükön keresztül terjesztették az íveket, gyűjtötték az aláírásokat. Ennek volumenéről a mozgalom menet közben nem rendelkezett megfelelő információval, az ívek visszagyűjtése nem volt átgondolt és jól szervezett, de az aláírás-gyűjtési akció végére ezen a módon hirtelen megsokszorozódott az aláírások száma. Ezzel párhuzamosan e-mailes levelezőlistára is fel lehetett iratkozni, az utcai standokon és a mozgalom honlapján keresztül is. Ez a kampány megmutatta, hogy a mozgalomhoz való csatlakozáshoz részvételi lehetőséget, tevékenységet is biztosítani kell, és a kampány nemcsak kifárasztja a szűkebb belső körhöz tartozó aktivistákat, de hólabdaszerűen erősíti is a mozgalmat.
Másrészről a mozgalom gyengéire is rámutatott a közmeghallgatás. Ketten is nyilatkoztak a sajtónak szóvivőként, egyikük a demokrácia diadalaként, másikjuk megcsúfolásaként értelmezte a közgyűlési teremben történteket. Bizonyos értelemben mindkettejüknek igazuk volt. A demokrácia diadala az, hogy a közmeghallgatás állampolgári kezdeményezésre történt, hogy a pécsi polgárok higgadtan érvelve, egymást váltva mutatták be álláspontjukat; s a demokrácia megcsúfolásának minősíthető az, ahogy erre a polgármester vezetésével az önkormányzat reagált. A polgármester kijelentette, hogy „nincs Tubes-ügy”, a honvédelmi minisztérium képviselője csak bóbiskolt a pulpituson, a határozathozatalt pedig szervezetten elszabotálták azzal, hogy a képviselők jelentős részben távol maradtak, nem szavaztak, vagy tartózkodtak. Valójában a kétféle kommunikáció nemcsak szervezetlenséget, hanem komolyabb belső konfliktust is takart a Civilek a Mecsekért Mozgalomban, amely végül az átgondolt szervezeti felépítésre, a szabályozott döntéshozatalra, a tervezésre is igényt tartó „politikusabb” szárny eljelentéktelenedésével, az azonnali cselekvés lehetőségeit kereső, a tömegesedést a konszenzusnál fontosabbnak tartó, ötletszerűen kezdeményező és reagáló „harciasabb” megközelítés felülkerekedésével végződött.
2006 nyarán az erőskezű szocialista párti polgármester egy autóbalesetben súlyosan megsérült, és kómába esett (néhány év múlva meg is halt). Ez a tény, és a közelgő önkormányzati választás a pécsi politikai élet-
ben új helyzetet teremtett. A Civilek a Mecsekért Mozgalom az Összefogás Pécsért Egyesülettel és az Istenkúti Közösségért Egyesülettel egyetértésben úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményez a radarról, elsősorban annak érdekében, hogy a pártok önkormányzati kampányuk során kikerülhetetlenül állást foglaljanak a Tubesre tervezett NATO-radar ügyében. A népszavazási kezdeményezést végül az Istenkúti Közösségért Egyesület nyújtotta be a jegyzőhöz, de mire az íveket hitelesítették és az aláírásgyűjtést megkezdhették, szinte már lezajlott a kampány. Kampányában minden párt letudta a Tubes kérdését azzal, hogy mindenképpen a helyi népszavazás eredménye szerint jár majd el. Az önkormányzati választás ezúttal csak gyenge szocialista többséget hozott, ami a szocialisták erős városában az országos tendenciáknak (zavargások Budapesten), a hirtelen bevetett új szocialista polgármesterjelöltnek és részben a Tubes-ügyben a kormányzati álláspontot tükröző működésüknek volt köszönhető.
A népszavazási aláírásgyűjtés munkája szinte lehetetlen feladatot jelentett a korábbi kampányénál (közmeghallgatás) nem sokkal nagyobb csapatnak, ráadásul nélkülözni kellett az önkormányzati választási kampány felhajtó erejét és rendezvényeit is. A már szokásosnak mondhatóan lassan gyűlő aláírások egyre nagyobb erőfeszítésre sarkallták az aktivistákat, ahogy egyre reménytelenebbnek látszott, hogy az előírt egy hónap alatt meglesz a megfelelő mennyiség (a pécsi választópolgárok 10 százaléka). Az utolsó napokra ismét tömegével érkeztek vissza az ívek, ismét az ismeretlen aktivisták mentették meg a helyzetet, és a civilek végül közel 19 ezer aláírást vihettek be a városházára. A pécsi választópolgárok aláírásainak ellenőrzése és hitelesítése után 2006 végén kiírták a helyi népszavazást 2007 márciusára.
A minimális magánadományokból megvalósított népszavazási kampány szinte észrevehetetlen volt városszerte, noha talán ekkor dolgozott a legtöbb aktivista a mozgalomban, újabb csapatok, szervezett csoportok is bekapcsolódtak a munkába. Volt napi kampányrendezvény a főtéren, plakátok, matricák, lakossági fórumok, koncert, agitálás közösségi oldalakon, sms-küldő kampány, még hirdetés is megjelent a városi tévében. Sem a helyi pártszervezetek, sem a Honvédelmi Minisztérium nem kapcsolódott be a népszavazási kampányba, úgyhogy ez minden civil erőfeszítés dacára csendes volt.
A népszavazás jogi értelemben érvénytelen és eredménytelen lett, mert a pécsi választópolgárok több mint 50 százaléka helyett csak 32,5 százaléka szavazott, igaz ezek 94,3 százalékban elutasították a radart. Az eredményt mindkét fél sikernek könyvelte el, a saját nézőpontja szerinti értelmezve az adatokat. A kormányzat szerint elhárult minden akadály, a pécsiek nem ellenzik a radart (nem szavaztak elég sokan), míg a Civilek a Mecsekért Mozgalom joggal hirdethette győzelemként, hogy majdnem 39 ezer pécsi választópolgár utasította el a radarépítést (több mint 40 ezer fő szavazott).
A népszavazás politikai értelemben mindenképpen fordulatot jelentett. Egyrészt beindult az addig kiváró Honvédelmi Minisztérium és hozzálátott az építkezés engedélyeztetésének. A városvezetés is kétségbeesett, hogy nem tud a népszavazás pozitív eredménye mögé bújni és meggyőződése ellenére kénytelen továbbra is együttműködni radar-ügyben a szintén szocialista párti kormánnyal – a saját választói helyett. A népszavazás kapcsán egyébként az országos média is témájává tette a pécsi radar kérdését, a megjelenő véleményeket azonban elsősorban a politikai oldalhoz tartozás határozta meg. Az országos politikában és médiában a legerősebb hang a népszavazás bagatellizálásáé volt (amely szerint érdektelenségbe fulladt az elvakult radar-ellenzők kezdeményezése). A helyi politikusok azonban nagyon is tudták, hogy ez nem igaz, tudták, hogy nem kevesen utasították el radart, sőt, a hivatalban lévő polgármestert csak 28 ezer szavazattal választották meg, és hogy Pécsett egyik politikai oldal sem képes ekkora szavazóbázist felvonultatni. Tudták továbbá, hogy a szinte láthatatlan kampánnyal elért közel 39 ezer szavazat csak a legtájékozottabb, legaktívabb pécsieké lehet.
A városi politikában és az állampolgári mozgalomban is viharokat váltott ki a népszavazás eredménytelensége.
A mozgalom még nagyobb sebességre kapcsolt, ugyanis a népszavazást kudarcnak érző embereken pánik vett erőt. Újabb és újabb kezdeményező erők felbukkanásával egyfajta tüntetési hullám vette kezdetét, hatalmas figyelem irányult az egyre frusztráltabb önkormányzatra, ahol végül több körben tárgyalták a helyi építési szabályzat módosításának ügyét. Csupa lavírozó, kényszeredett félmegoldással próbálkoztak a városvezetés részéről. A radar építési engedélyének kiadása után módosították csak megfelelően az építési szabályzatot, a tüntetéseken követelt változtatási tilalmat arra hivatkozva nem rendelték el, hogy fölösleges, ha az építési engedély tényleg szabálytalan, ezen fölül a városvezető koalíció, a Tubesre tervezett radar Zengőre való visszahelyezéséről kezdett beszélni (de ehhez a kényszeredett és irreális elképzeléshez nem kapott semmilyen támogatást sem az ellenzékétől, sem a kormánytól, sem pedig a civil mozgalomtól).
A népszavazást követően a Civilek a Mecsekért Mozgalom és az Istenkúti Közösségért Egyesület képviselői nemzetközi kapcsolatépítés gyanánt Prágába utaztak az Egyesült Államok rakétavédelmi rendszerének csehországi telepítésével szemben fellépő ’Ne Zakladnam’ mozgalom által Európa militarizálása ellen szervezett konferenciára. Itt részt vettek A békéhez nem kellenek rakéták című nyilatkozat megfogalmazásában is.
A népszavazás évének őszén még két jelentősebb kampányt folytatott a pécsi mozgalom, a korábbiakhoz képest átgondoltabb marketinggel és arculati eszközökkel. Az egyik megint aláírásgyűjtés volt, ezúttal pécsi és Pécs környéki ingatlantulajdonosok nyilatkoztak közel 4000-en arról, hogy a radar megépítése esetén ingatlanuk értékcsökkenése miatt be fogják perelni az államot. A másik egy pécsi viszonylatban nagy demonstráció volt Fegyvertelen Erők Napja néven, amelyen már nemzetközi és külföldi szervezetek képviselői is részt vettek, s amire a fővárosból is érkeztek tüntetők.
Ebben az évben indult el, a végül győzelemre vezető jogi vonala is az érdekvédelmi küzdelemnek.
Civil szervezetek, pécsi magánszemélyek és a városi önkormányzat is megfellebbezte a radar építési engedélyét, amelyet személyesen a honvédelmi miniszter, mint másodfokú hatóság végül mégis kiadott. Ezt követően az immár jogerős építési engedély ellen bírósági keresetet is benyújtottak a pécsiek. Külön izgalomra adott okot, hogy végül csak másodfokon sikerült elérni, azt, hogy a per lezárultáig a minisztérium ne kezdhesse meg az építkezést a Tubesen. Lerövidítve a többéves pereskedés történetét elég itt most annyi, hogy a Fővárosi Bíróság végül a pécsiek ellen ítélt, de a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában 2010-ben megsemmisítette a vitatott építési engedélyt.
A jogi eljárás évei sem teltek eseménytelenül, de a nagy kampányok hiánya és a hosszú idő érezhetően csökkentette a Civilek a Mecsekért Mozgalom erejét. Voltak persze viszonylag rendszeres, de nem tömeges tevékenységek: túrák a Tubesre, szórólap-osztó vonulások a sétáló utcán vagy bírósági részsikereket ünneplő főtéri rendezvény, levelek döntéshozókhoz, illetve – fölkészülésként egy negatív forgatókönyvre – képzés az Istenkúti Közösségi Házban, ahol Greenpeace aktivisták tanították az aktív erőszakmentesség módszereit egy esetleges tubesi blokád megszervezéséhez, egyúttal tubesi őrjáratot és riadóláncot is szerveztek a Civilek a Mecsekért Mozgalom tagjai.
A 2008-as év nagy és szimbolikus jelentőségű eseménye volt, hogy március 30-án a Környezet- és Természetvédő Szervezetek XVIII. Országos Találkozóján (amit ebben az évben Pécsett rendeztek meg) 39 szervezet adott ki közös nyilatkozatot amely így zárult: „Fentiek alapján alulírott szervezetek csatlakozunk a Civilek a Mecsekért Mozgalom célkitűzéseihez, és kérjük a döntéshozókat, hogy vegyék figyelembe a lakosság és a természet szempontjait, ne építsék meg a tervezett radarállomást a Tubesen, sem a Zengőn és a Mecsek egyéb védett területein.” Ez inkább elégtételt, mint valódi hasznot jelentett a pécsi mozgalomnak – a zajló jogi eljárás szempontjából (ebben a fázisban már csak ennek volt valódi tétje) nyilván nem lehetett szerepe. Nagy jelentőséget az adott ennek a közös nyilatkozatnak, hogy a Zengő-hegyi győzelemre büszke, a pécsi mozgalmat pedig nem ismerő magyarországi környezetvédő szervezetek hűvös távolságtartása ezzel támogatásba fordult. Egyúttal a közös nyilatkozat a pécsi mozgalom erejének elismerését is jelentette.
Miközben a pécsi felperesek (az önkormányzat, az Összefogás Pécsért Egyesület, az Istenkúti Közösségért Egyesület és a Civilek a Mecsekért Mozgalom magánszemély tagjai) a fővárosi bírósági tárgyalásokra utazgattak, a városi politika újabb váratlan fordulatot vett.
2009 januárjában meghalt a város polgármestere, ezért időközi választást kellett kiírni. Az országosan is egyre gyengülő szocialisták ezúttal egy országosan ismert, népszerű politikusukat indították. A két, eséllyel induló jelölt (a Fidesz és a Szocialista Párt részéről) ezúttal kampánya központi témájává tette a tubesi radar kérdését és egymásra licitálva fogadkoztak, hogy megvédik városukat ettől a veszedelemtől. Az előzmények ismeretében természetesen ez a Fidesz jelöltjének szájából hangzott meggyőzőbben és ennek is szerepe volt abban, hogy hatalmas fölénnyel választották polgármesternek.
Az új polgármesternek azután hamarosan módja lett rá, hogy valóra váltsa kampánya során tett fogadalmait, mert a Fővárosi Bíróság elutasította a pécsiek keresetét, ezáltal elvileg szabaddá vált az út a radarépítés megkezdése előtt.
Valódi eszközei ekkor már nem voltak az önkormányzatnak a jogerős építési engedéllyel szemben. Igazi eredmény közigazgatási úton sem, és a rivális szocialista párti kormánynál való érdekkijárással sem volt várható, ezért erős szimbolikus gesztusokkal fejezte ki a polgármester városa elszántságát. Olyan végső eszközökhöz nyúlt, amelyek inkább az állampolgári tiltakozás radikális formái, mint egy megyei jogú város hivatalban lévő polgármesterének szokásos eszközei. Sorompóval záratta le a hegytetőre vezető földutat és „barátaival” (akikből tavasszal egytől egyig országgyűlési képviselőjelölt lett) sátrat vert a csúcson a téli hidegben. Ilyen lépések nagy kockázatot jelentettek volna, ha a Civilek a Mecsekért Mozgalom kényszerül megtenni ezeket, így viszont hatalmas médiaesemény lett belőle, és a kétséges megítélésű tett országosan is inkább szimpátiát váltott ki. Helyben persze az új polgármester valódi megdicsőülését jelentette ez a gesztus, a rokonszenvező pécsiek tömegesen kirándultak a Tubesre.
Az ex-lex állapotnak a Legfelsőbb Bíróság vetett véget, amikor az Istenkúti Közösségért Egyesület beadványára elindította az építési engedély felülvizsgálati eljárását. Ezzel együtt ugyanis az újabb ítélet kihirdetéséig a radarépítés megkezdéséhez sem járult hozzá.
A pécsi radar-ügy végül a Legfelsőbb Bíróságon ért véget, ahol Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata, az Összefogás Pécsért Egyesület, az Istenkúti Közösségért Egyesület és a Civilek a Mecsekért Mozgalom magánszemély tagjainak kérelmére megsemmisítették a vitatott építési engedélyt 2010. március 17-én.
Ekkorra azonban már nem volt miért felülkerekedni a mozgalmon belüli feszültségeken, így az országgyűlési választási kampány időszakára eső pécsi győzelem-ünnep két helyszínen zajlott. Akik elzárkóztak attól, hogy a civil mozgalom végül pártérdekeket szolgáljon, azok az Istenkúti Közösségi Házban ünnepeltek, míg a nagy rendezvény országgyűlési képviselőjelöltekkel a belvárosban zajlott.
Mivel a küzdelem évei alatt sok fontos dolog történt, ezért mindenképpen epikus jellegű egy ilyen áttekintő összefoglaló.
A lényeget kiemelve, a tubesi győzelem esetében egyszerre több győzelemről is beszélhetünk:
A mozgalom elérte, hogy az önkormányzat, a városvezetés radar-támogatóból – a választói felhatalmazásnak megfelelően – következetesen radarellenes lett. Ebben döntő jelentőségű volt a jogilag érvénytelen, de politikailag annál jelentősebb helyi népszavazás.
Bírói döntéssel és nem politikai döntéssel érték el, hogy nem épül radar a Tubesen. A Legfelsőbb Bíróság végzésének indoklása a jogalkalmazás fejlődése szempontjából is nagy jelentőségű.
Korábban példa nélküli, és ráadásul sikeres tömegmozgalom jött létre Pécsett (Civilek a Mecsekért Mozgalom). A radarellenes mozgalom rendszeresen képes volt több száz, akár ezer főt mozgósítani, ennek köszönhető a nyolcezer, majd tizennyolcezer aláírás és a közel negyvenezer szavazat.
A Tubes-ügyet alapvetően az önrendelkezés ügyévé és példájává teszi az, az ív, amit a civil mozgalom bejárt, az informális és spontán civil kezdeményezéstől, az érdekérvényesítés jogintézményeit (közmeghallgatás, népszavazás, fellebbezés, bírósági kereset) aktívan használó tömegmozgalomig, az önkormányzati politika fókuszába kerüléssel, és az országos érdeket megjelenítő kormányzati akarattal szembeni végül sikeres konfrontációval.
Peták Péter
Az Istenkúti Közösségért Egyesület társelnöke
Parola archívum