Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Helyi közösségek mozgósítása
Szerző:
Ronnby; Alf
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1996
Szám:
2
Oldalszám:
4-7.
A cikkben lévő
Nevek:
Alf Ronnby, Edward J. Blakely, Reider Almas
Intézmények:
Hálózat a Demokráciáért Program, Közép Svédországi Egyetem
Települések:
Svédország
Tárgyszavak:
közösségek-mozgósítása, közösségi munka
Megjegyzés:
Annotáció:

Szövetkezetfejlesztés

Alf Ronnby

HELYI KÖZÖSSÉGEK MOZGÓSÍTÁSA

(RÉSZLET)

Svédországi közösség és gazdaságfejlesztési tapasztalatokkal ismerkedhettek meg 1996. április 26-28. között a Hálózat a Demokráciáért Program által szervezett képzés résztvevői, akik az ország különböző részein tevékenykedő, mintegy húsz civil szervezetet képviseltek. Az előadó, Alf Ronnby, a Közép Svédországi egyetem oktatója, először szociális munkás, majd maga is gyakorló közösségfejlesztő volt. Jelenleg a közösség és gazdaságfejlesztés elméletét oktatja, erről szól a “Helyi közösségek mozgósítása” című könyve is, melyből kiválasztottuk az alábbi részletet. Bár a svéd viszonyok nyilvánvalóan különböznek a hazaiaktól, nem haszontalan végigolvasni a szemelvényt: segít abban, hogy átgondoljuk saját helyzetünket, lehetőségeinket, és rámutat arra, hogy valódi, élő közösség kialakulása, működése nélkül bármiféle fejlesztés művi, életképtelen, illetve, ha mégis létrejön, szervetlen marad, továbbá, hogy külső pénzügyi támogatás nélkül nem tartható fenn.

A közösség gazdasági fejlesztése

Egy helyi közösség fejlődése többek között attól függ, kinek az ellenőrzése alatt állnak a helyi források, vagyis lényeges, hogy a közösség tagjai meg tudják-e szerezni a szükséges ellenőrzést tulajdon helyi forrásaik – úgymint föld, tőke, infrastruktúra, emberi erőforrások és szaktudás – felett. (...)

A helyi gazdaságfejlesztés tervezése

Edward J. Blakely a Berkeley egyetem Fulbright ösztöndíjasaként a helyi gazdasági fejlődést tanulmányozta Svédországban. Könyvében ismerteti, melyek a helyi gazdaságfejlesztés előfeltételei és tapasztalatai. Saját jămtlandi tapasztalataink sokban egyeznek azzal, amit Blakely ír.
Blakely rámutat, hogy a közösségeknek használniuk kell emberi, társadalmi, intézményi és fizikai forrásaikat és élniük kell előnyős versenypozícióikkal annak érdekében, hogy önfenntartó gazdasági rendszert tudjanak kiépíteni. Ehhez azonban szükséges, hogy együttműködjenek mind a helyi önkormányzattal, mind a magánszektorral. A helyi gazdaságfejlesztés egy olyan folyamat, amelyben a közösség és az önkormányzat a helyi forrásokat használja és a magánszektorral való együttműködés útján ösztönzik a gazdasági tevékenységeket, új munkalehetőségeket és jólétet teremtenek. Blakely felrajzolja a helyi gazdasági fejlődéshez “szükséges háromszöget”, amelynek elemei a következők: közösségi intézmények, az önkormányzat és a magánszektor. Blakely úgy véli, hogy a helyi közösség tagjainak kell a kezdeményezőknek lenniük. A helyi kormányzat pedig azért játszik fontos szerepet, mert a közpolitika a helyi fejlődés alapja.
A helyi közösség fel kell mutassa különféle forrásait a világ felé, mégpedig azért, mert ezek csábítják a tőkét és a befektetőket. Ha a közösség megfelelő élet-, munka- és vállalkozási környezetet és feltételeket teremt, elérheti, hogy a gazdasági tevékenységek vidéken folyjanak. A közösségi élet minősége – állítja Blakely – olyan valami, ami vonzza a vállalkozni kész, képzett embereket. A bevándorlók általában “exportra is termelő iparba” fektetnek, azaz olyan vállalkozásokba, amelyek nem korlátozódnak a helyi piacra. A helyi piac érdekelt a termékeiket exportáló vállalatokban, hiszen az további tőkéhez jut, ami aztán több munkahelyet fog teremteni. Az exportra is termelő vállalatok hosszútávon több munkahelyet jelentenek, mint a csak helyben szolgáltatók.
Magunk is azt tapasztaltuk Jămtlandon, hogy a bevándorlók és az úgynevezett visszatérők új vállalkozásokba fektetnek be és, hogy gyakran ők a helyi fejlesztési munka motorjai. Blakely szerint jobb stratégia embereket betelepíteni, mint a területre ipart vonzani. Az “életminőség tényező” kulcsfontosságú. A helyi fejlesztési csoportoknak először abba kell befektetniük, hogy vonzó helyi közösségeket teremtsenek: jó lakások, vagy jó építési telkek, szép természet, társadalmi és kulturális környezet és egyéb értékek. Az új közép-osztálybeli betelepülők vásárlóerőt jelentenek és odavonzzák a munkáltatókat. Ezenkívül a friss bevándorlók inkább fognak vállalkozásba. Ennek eredményeképpen több közösség hagyott fel azirányú erőfeszítéseivel, hogy vállalkozásokat hozzanak a közösségbe és megpróbálnak inkább embereket odacsábítani.
A probléma ezzel a stratégiával az lehet, hogy sok falusi közösségben az emberek kicsit szkeptikusan viszonyulnak az újonnan jöttekhez és esetleg nem hajlandóak egy ilyen stratégiába befektetni. Megtörténhet azonban, hogy az olyan közösségek, amelyek nem fektetnek be az oktatásba, új emberekbe és új technológiába a fejlődés vesztesei lesznek. Blakely rámutat, hogy a helyi közösségek a jövőben jobban rákényszerülnek az új szaktudások és technológiák használatára. A közösség jobban teszi, ha az új gyár helyett, amely kezdetben esetleg ezreket foglalkoztat, inkább néhány kisebb csúcstechnológiai kutató laboratóriumot telepít be, amely végül munkahelyeket és stabilitást teremt a régióban.

A fejlődés öt alapeleme

Blakely szerint a gazdasági fejlődésnek öt alapeleme van:
Anyagok
Emberi erő
Piacok
Vezetés
Pénz
1. Anyagnak nevezzük a nyersanyagokat, természeti erőforrásokat, infrastruktúrát, utakat, hidakat, elektromos áramot, lakást, közlekedést és távközlést, szolgáltatásokat stb.
2. Emberi erőn a szakképzett, rendelkezésre álló munkaerőt értjük, az oktatási és képzési kapacitást. Mint korábban vizsgáltuk, érdekes végiggondolni, milyen rejtett vagy latens emberi erőforrások vannak a helyi közösségben és ezeket hogyan lehet mobilizálni az új projektekben.
3. A piacok azok a helyek, ahol igény van bizonyos fajta termékekre vagy szolgáltatásokra. A piacot vagy a piac nagyságát nem tekinthetjük garantáltnak. A vállalatok egyrészt kielégítik a meglévő igényeket, másrészt új igényeket is teremtenek új termékek piacra dobásával és hatékonyabb marketinggel. Az új vállalatok igyekeznek megtalálni a fehér foltokat a piacon és az új fogyasztókat azzal, hogy valami újat vagy különlegeset kínálnak. A közösségben a vállalkozások szövetkezhetnek és megpróbálhatnak közös piacon megélni. Jămtlandi kecsketenyésztő gazdák szövetkezetet hoztak létre ezzel a céllal.
4. Vezetés. A jó vezető (menedzser) az a személy, aki képes úgy kombinálni az anyagokat, pénzt és embert, hogy sikeresen termeljen és adjon el a piacon. A hatékony vezetés a katalizátor, amely nélkül nem mehet végbe gazdasági fejlődés. A leghatékonyabb vezetők általában jövő-orientáltak, kockázatvállalók és újítók, valamint másokat ösztönzők és jó koordinátorok.
5. A pénz jelenti a legnagyobb problémát a legtöbb helyi önkormányzat és fejlesztési szervezet számára, mert általában úgy értelmezik, mint “adományt” és nem mint “megfinanszírozást”. Az önkormányzat segíthet azzal, ha finanszírozza a projektet. Nem szabad azonban támogatási rendszeren keresztül kifizetni a projektet – mondja Blakely. Az önkormányzat bérbe adhat vagy lízingelhet földet vagy ingatlant a vállalkozásoknak ésszerű áron. Vagy építhet üzletközpontokat, amelyben a kisvállalkozások megfizethető bérleti díjért jutnak helyiséghez. Az önkormányzat vagy megyei közigazgatás adhat áthelyezési támogatást, fejlesztési támogatást vagy munkáltatási támogatást a gazdaságilag megvalósítható projekteknek. Ha nincs a projektre valós igény, könnyen lehet, hogy az önkormányzat örökké támogathatja, ha meg akarja menteni a csődtől. Az egészséges helyi gazdaság, elvileg, önfenntartó kell legyen, máskülönben a közösség szociális támogatásból él. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy indulási támogatások létfontosságúak lehetnek az új kisvállalkozások számára, hogy átvészeljék a kezdeti nehézségeket és megálljanak a saját lábukon.

A fejlesztés négy stratégiai megközelítése

Blakely négy stratégiai megközelítést különböztet meg a helyi gazdaságfejlesztésben.

1. A hely és a fizikai fejlesztés
A fizikai környezet fejlesztése és jobbítása azt jelenti, hogy megváltoztatjuk a hely minőségét annak érdekében, hogy befektetőket csalogassunk oda és előteremtsük azokat a forrásokat, amelyek nélkül az emberek nem maradnának a közösségben: üzletközpontokat kell építeni, az utakat, a telehálózatot javítani kell, kollektív szolgáltatási központokat kell létrehozni. Blakely ezt “település-rendezésnek” nevezi, azaz egy olyan központot kell kialakítani a környéken, ahol hozzá lehet férni a szolgáltatásokhoz, kultúrához és kapcsolatokhoz. A központnak meg kell őriznie a maga identitását a fejlesztést a hely történetére, hagyományaira és sajátosságaira kell alapozni.
A szolgáltatások koordinálása egy új fejlesztési megközelítési mód, amellyel azt a célt szolgálja, hogy elégséges helyi szolgáltatás maradjon fenn. Egy épületben több szolgáltatás is elhelyezhető és ezek összeköthetőek. A szolgáltatásokat kombinálni lehet, pl. a postai szolgáltatásokat, a helyi kormányzati információs szolgáltatásokat és a könyvtárat; vagy a szociális szolgáltatási irodát, a helyi társadalombiztosítást és munkaközvetítőt; vagy az iskola, az óvoda, a klubok és egyesületek közösen használhatják a tornatermet vagy ebédlőt. Földeket vagy telkeket fenn lehet tartani a vállalkozások áttelepítésére; ezt a módszert számos svédországi önkormányzat alkalmazza.
Egy másik megfontolásra érdemes módszer a generációváltás, vagyis, hogy a fiatalok vegyék át a falu boltját vagy a tanyákat és házakat, amikor az idősebb generáció el akarná hagyni. Ezzel a módszerrel sok jămtlandi falu élt. Byssbonban pl. szövetkezeti formában megszervezték az idősek számára a lakásépítést.

2. Vállalkozásfejlesztés
A vállalkozásfejlesztés során a közösség új feltételeket teremt azzal, hogy helyi forrásait jobban használja fel. Ennek egyik példája új gazdasági egységek, pl. szövetkezetek létrehozása. Egyetemekkel együttműködve fel lehet állítani szakképzési központokat. Bankok és hitelszövetkezetek segíthetnek, hogy a közösség befektetési tőkéhez jusson. Létre lehet hozni erőforrás központokat ahová a kisvállalkozások pl. szövetkezet elmehetnek a közös számítógépeket használni, fénymásolni, gazdasági tervet, költségvetést készíteni, könyvelni, információhoz jutni és marketing tevékenységükhöz segítséget kapni. Az 1980-as években Jămtlandon számítógép központokba ruháztak be, ahová, mint erőforrás központba, a helyiek elmehettek számítógépes munkát végezni. Vannak falvak, ahol a fejlődést az új számítógéppark indította el.
Blakely többféle vállalkozásindító és finanszírozási társaságot ír le, elsősorban a “Helyi Befektetési Társaságot” (HBT). Ez a vállalkozásfejlesztési eszköz (kockázati) tőkét nyújt az olyan, bizonyos kritériumoknak megfelelő kisvállalkozásoknak, amelyeket a hagyományos hitelintézmények nem hajlandóak finanszírozni. Svédországban az Önkormányzati Fejlesztési Társaságok (amelyek legnagyobbrészt a megyei közigazgatástól kapnak pénzt) hasonló szerepet játszanak a kisvállalkozások támogatásában. Blakely szerint a HBT elsősorban olyan kisvállalkozásokba fektet be, amelyek:
– újítóak termékeikben, feldolgozásban vagy marketingben
– potenciálisan gyorsan növekedhetnek
– a jövőben valószínűleg a régión kívül is el tudnak adni
– megfelelő vezetési tudást tudnak felmutatni
– hajlandóak tapasztalt tagokból igazgatótanácsot felállítani, hogy azok segítsenek a tervezésben.

A kisvállalkozás fejlesztés kulcsa a finanszírozás, kiváltképp az új, kreatív vállalkozásokat serkentő helyi finanszírozás.
Blakely azt állítja, hogy például a turizmus csupán egy eleme a helyi fejlesztésnek, s nem az egyetlen, vagy legfőbb módja. A turizmust, mint egészet kell nézni, és minden részletére és kapcsolódó területre – szálláshelyek, szállásfoglalás, információ, kommunikációs lehetőségek, idegenvezetés, marketing stb. – oda kell figyelni. Kicsi és elszigetelt kezdeményezésekkel nem lehet sokra menni.

3. Az emberi erőforrás fejlesztése
– A helyi gazdaságfejlesztés talán leglényegesebb feltétele az emberi erőforrások fejlesztése. Blakely négy kategóriára osztja az emberi erőforrás fejlesztést: szakképzés és oktatás, munkaközvetítés, ügyfél-központú munkahelyteremtés és munkahely megtartás. A szerző leírja a svéd munkaerőpiac politika kilenc programját:
– Testre szabott képzés: a munkaerő helyi szükségletekre szabott képzése.
– Első-forrás megállapodások: szerződés a vállalatokkal, amelynek értelmében azok megvizsgálják, tudnak-e elsősorban helyi munkaerőt alkalmazni.
– Foglalkoztatás támogatás: támogatási programok vagy foglalkoztatási alapok, amelyek nehezen elhelyezhető embereknek teremtenek munkahelyet.
– Szakképzettségi adatbank: helyi számítógépes nyilvántartás a munkanélküliek szakképzettségéről.
– Átképzési programok: helyi igényekre szabott képzési programok munkanélküliek számára.
– Fiatalok vállalkozása: vállalkozási tanfolyam fiataloknak.
– Önálló vállalkozási kezdeményezések: fejlesztési támogatások és munkalehetőség támogatások munkanélküliek számára, hogy saját vállalkozásba foghassanak.
– Csökkent munkaképességűek képzése: szociális foglalkoztatás, csökkent munkaképességűek elhelyezése.
– A helyi fejlesztési csoport egyik legfontosabb feladata, hogy felvegye a kapcsolatot a munkanélküliekkel és nem teljes munkaidőben foglalkoztatottakkal és ösztönözze őket, hogy képességeik szerint vegyenek részt a szempontjukból fontos projektekben.
– A tartósan munkanélküliek és rendes munkahelyen soha nem dolgozók valószínűleg különleges figyelmet, bátorítást és támogatást igényelnek. Óvatosan kell a velük való munkát kezdeni, s először munka nélküli életmódjukból kell őket kiemelni.

4. Közösségre alapozott gazdasági és foglalkoztatási fejlesztés
Ezzel a stratégiával a különlegesen hátrányos helyzetű népességet lehet segíteni. Az alapvető célok, hogy:
– munkahelyet teremtsünk bizonyos csoportoknak
– ellenőrzést nyerjünk a helyi gazdaság felett, az embereket önsegítésre és szövetkezetekbe való tömörülésre buzdítsuk
– a közjóért tevékenykedjünk
– alternatív gazdasági tevékenységeket tegyünk lehetővé
– elősegítsük a vállalkozások demokratikus irányítását és ellenőrzését

A közösségi kezdeményezések általában kicsik és háztartási illetve közösségi szolgáltatásokra és létesítményekre, valamint környezetvédelmi programokra orientáltak.
A Közösségfejlesztési Testületek a háború alatt jöttek létre a szegénység elleni programok keretében, ám fokozatosan átalakultak gazdaságfejlesztési intézményekké. Ezek a szervezetek jobbára a központi kormányzattól kapnak pénzt. Ma a KT-k szorosan együttműködnek a magánszektorral, elsősorban a kisvállalkozásokkal és a pénzügyi intézményekkel. A KT-k helyi fejlesztési központok, amelyek aktívan részt vesznek a helyi források mobilizálásában a különféle fejlesztési projektekben. A Szövetkezetfejlesztési Központoknak Svédországban hasonló a funkciója, feladatuk szövetkezetek létrehozása és támogatása. Svédországban a kisszövetkezetek a helyi gazdaságfejlesztés érdekes eszközei.

A szükséges háromszög

Több kutató látja úgy, hogy a helyi fejlesztési projekteknek három tartóoszlopa van: 1. a helyi kezdeményezés és a helyi emberi és anyagi erőforrások mobilizálása; 2. hivatali támogatás és a helyi önkormányzat segítsége; 3. esetleges külső hatások és támogatások. Reider Almĺs, a ritkán lakott területek kutatója e három szegmenst és interakciójukat a szükséges háromszögnek nevezi. A kutatók úgy vélik, hogy a három erő konstruktív együttműködése teremti meg a legjobb feltételeket a sikeres helyi fejlesztési munkához.

A szükséges háromszög

helyi mobilizálás





külső ösztönzés hivatalos támogatás

A helyi küzdőtér
Az olyan projektek, amelyek iránt a helyiek nem kötelezik el magukat kudarcot szoktak vallani. A fejlesztési munkát jobb ha helyi emberek kezdeményezik, akikben az ott lakók többsége megbízik. Nagyon lényeges, hogy a helyiek a fejlesztéshez, mint olyanhoz, pozitívan viszonyuljanak. Ha nem remélik, hogy a falunak van jövője, nemigen várható el tőlük, hogy lelkesedjenek a fejlesztési munka iránt, ami pedig elengedhetetlen. A közösség tagjainak jó oka kell legyen, hogy maradni akarjanak.
Rendkívül lényeges, hogy az emberek erősen kötődjenek a környékhez, ahol otthonuk van, hogy büszkék legyenek rá. Természetesen az is előnyösen befolyásolja a fejlesztési munkát, ha a falu gazdag klubéletet él és az emberek sokféle tevékenységben vesznek részt.
Mint már említettük, a közösségi munka egyik fontos feladata, hogy ráébressze a közösséget, hogyan használhatja ki saját forrásait, viszonylagos előnyeit (tág értelemben) az életben maradási stratégiák kidolgozásában. Azok a közösségek tudnak jómódot teremteni, amelyek képesek kihasználni speciális adottságaikat és kidolgozni saját – konstruktív – stratégiáikat a környező világgal szemben. A helyi közösségek életben maradási stratégiáinak tárgyalásakor több körülményt figyelembe kell venni: pl. hogyan adhat erőt a közösségnek a falu történelme, szokásai, hagyományai, tapasztalatai és együttműködési készsége.
A helyi fejlesztés kezdeményezésére általában akkor kerül sor, ha a helyi lakosok veszélyeztetve érzik létüket, vagy valami miatt válsághangulat alakult ki. Ekkor a bizalmat élvező helyi kezdeményezőkön, a lelkes vezéregyéniségeken a sor, hogy mobilizálják az embereket és megszervezzenek egy akciócsoportot vagy helyi fejlesztési csoportot a további munkához. Egy kívülről jött ötlet nemigen fogan meg a közösségben. A fejlesztési projektnek a helyi népesség igényéből, érdekéből kell kiindulnia és az emberek képességeire kell épülnie. A közösségfejlesztés alapelve, hogy a falu körülményei és a latens forrásai alkotják a helyi mobilizálás kiinduló pontját.
A fejlesztési munka beindítását megkönnyíti, ha a kezdeményezők képesek segíteni a lakosoknak, hogy világos és konkrét, közérthető célokat fogalmazzanak meg, amelyekkel mindenki egyetért. Ha a vidék forrásainak általános mobilizálását szeretnék elérni, a kezdeti lépésekhez szélesebb alapot kell teremteni oly módon, hogy a projektet folyamatban lévő és ismétlődő tevékenységekhez, valamint a lakosság megfogalmazott akaratához kötjük. Ezenkívül az új projektek megvalósításának a lakosok készségeire és hozzáértésére kell épülnie. Jó ha könnyen áttekinthető az idő- és munkaráfordítási szükséglet; vagyis a projekt nem túl távolba mutató és forrásigényes. A résztvevők nem engedhetik ki kezükből az események irányítását és tudniuk kell, hogy az egyes lépések milyen következményekkel járnak.
Összefoglalásként nézzük át a helyi mobilizálás előfeltételeinek listáját, amelyet tapasztalataim alapján állítottam össze:

A helyi közösségek mobilizálásának előfeltételei
1) Hiszünk céljainkban.
2) Hozzá tudunk férni és használni tudjuk forrásainkat.
3) Képesek vagyunk saját döntéseinket meghozni.
4) A helyi lakosság mobilizálása akkor lesz hatékony, ha a projektben a lehető legtöbben részt vesznek.
5) A közösség egészét figyelembe kell vennünk, azaz nem csak a szűken vett gazdasági szempontokat.
6) Figyelni kell a társadalmi, kulturális kérdésekre, a kommunikációra és az együttműködésre.
7) Meg kell próbálnunk mindenkit részvételre ösztönözni és a helyi identitástudatot kialakítani.
8) Önállóságra kell szert tenni azzal, hogy tulajdon energiáinkra támaszkodunk.
9) Úgy szervezzük a munkát, hogy a helybeliek készségei növekedjenek.
10) Valamilyen támogatásra szükség van külső forrásokból.

Hivatalos támogatás
A fejlesztési munkák során leszűrt tapasztalatok szerint kulcsfontosságú, hogy a helyi csoportok érezzék a helyi önkormányzat, a megyei közigazgatás stb. jóváhagyását és ösztönzését. A megyei közigazgatás a kormányzat területpolitikájának közvetítője és segíti az önkormányzatokat a helyi fejlesztési politika végrehajtásában. Az olyan fejlesztési csoportok, amelyeknek nem sikerül jó kapcsolatot kiépítenie az önkormányzat képviselőivel vagy nem szerezték meg a megyei vagy helyi közigazgatás támogatását (netán konfliktusba keverednek velük) nehezen érik el céljaikat.

Az önkormányzat szerepe a fejlesztési projektben:

– a szükséges tevékenységek kezdeményezése, ha maguktól nem indulnak meg
– a folyamatos fejlesztési munka elindítása és ösztönzése
– a helyi csoportok támogatása különféle módokon
– a helyi projektek koordinálása más fontos vagy átfogóbb társadalmi/állami tevékenységekkel
– többféle támogatás a célok eléréséhez
– nyomonkövetés és visszajelzés
A közösségfejlesztőnek gyakran a helyi közigazgatásban is dolgoznia kell, nem csak a terepen. A közösségfejlesztőnek meg kell tudnia határozni, kik a kulcsfigurák a hivatali szervezeten belül és ezekkel kapcsolatot kell tartania, fel kell keltenie érdeklődésüket a projekt iránt és meg kell szerezze támogatásukat. Ehhez gyakran az egész közigazgatás attitűdjének megváltoztatása szükséges. A közösségfejlesztő különböző pedagógiai módszerekkel élhet.
A helyi önkormányzattól elvárt legértékesebb segítség, ha elfogadó, támogató magatartást tanúsít. Támogatnia kell a helyi csoportok erőfeszítéseit, hogy saját elképzeléseik alapján saját maguk tervezzék meg tevékenységeiket. A nyitott, rugalmas és elfogadó önkormányzat több módon erősítheti a helyieket. Tanácsadása, útmutatása és támogatása legyen közvetlen és nem bürokratikus. Más szóval, tükrözze a közigazgatásban dolgozó hivatalnokok hozzáállása és magatartása a politikusok pozitív állásfoglalását.
A közigazgatás elfogadóan, támogatóan kell alkalmazza a szabályokat és eljárási módokat. Például indokolja meg, hogy miért utasít el egy beadványt.
A helyi kormányzat tanfolyamokat szervezhet a fejlesztési csoportoknak, amelyeken az adott projektre szabott szaktudást megszerezhetik. Egy külön fejlesztési irodát lehet létrehozni, amely segíti a fejlesztési csoportok, a közigazgatás és különféle testületek együttműködését. Az állami tisztségviselőknek gyakran egész kapcsolathálózata van, amely jelentős segítség lehet a mobilizálásban. A csoportok, ha jó kapcsolataik vannak a közigazgatással és a politikusokkal, értékes csatornákhoz juthatnak az olyan regionális vagy országos állami testületekhez, amelyek a helyi projekt szempontjából nagy fontosságú döntéseket hozzák.


Külső ösztönzés

Végezetül, többféle külső ösztönzés létezik. Ezen azokat a hatásokat és modelleket értjük, amelyeket a csoport más, korábbi és messzebb jutott fejlesztési csoportoktól nyerhet. Ha az emberek azt látják, hogy azok, akikkel azonosulnak, jól vagy sikeresen csináltak valami olyat, amit maguk is szeretnének, inspirálja őket és megerősíti hitükben, hogy a cél elérhető. “Ha ők meg tudják csinálni, mi is meg tudjuk!”
A külső ösztönzés másik típusa a közösségfejlesztő, akit meghív a csoport, vagy más módon kapcsolatot teremt a tagokkal. A közösségfejlesztő a szakértő, aki segít a helyi fejlesztési munkát sikeresen végezni; ő lesz a katalizátor, amely megindítja a mobilizálódást, a szerveződést és a munkát, amivel a helyiek a kívánt változásokat el akarják érni.
Fordította Nizák Péter


Parola archívum