Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Michael Zisser IFS elnök záró beszéde ez törlendő
Szerző:	Michael Zisser
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2015
Szám:	4
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Megjegyzés:
Annotáció:

Michael Zisser IFS elnök záró beszéde

Mindenkit köszöntök, s szeretném megköszönni Péternek és a csapatoknak, hogy közreműködtek a konferencia megszervezésében. Elsőként szeretném felhívni azok figyelmét, akik korábban még nem jártak a Settlementek és Szomszédsági Központok Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Settlements and Neighborhood Centers IFS http://www.ifsnetwork.org/) által szponzorált konferencián, hogy éppen ezért vagyunk – egybegyűjtjük az embereket, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, beszélgessenek, kommunikáljanak, s felismerjék, hogy a megvitatott problémák az egész világot érintik. Ki kell emelnem – bár ennek egy részét már hallottátok –, hogy ha összeszámoljuk a világ összes közösségi központját, settlement házát, s szomszédsági központját, ebből több mint 10 000 csak a mi szervezetünk tagja, ha a szövetségeket is ide számítjuk. Vagyis, egy jóval nagyobb közösség tagjai vagytok.
A délelőtti előadásokat hallgatva szerettem volna kiemelni néhány dolgot, ami tőlük valamelyest eltér, s kapcsolódnék a Pentti Lemmetyinen által mondottakhoz. Elsőként, mozgalmunk egy társadalmi mozgalom. Egy haladó mozgalom. Célunk a változás. Sokat beszéltünk ma a programokról, de a settlement házak mozgalma egy társadalmi reformmozgalomként indult, mely idő közben közösségi központok működtetését és programok lebonyolítását is felvállalta. Főképp mindazok nyomán, amit ma hallottunk, ne feledjük, hogy fő törekvésünk a reform – vagy ahogy Amerikában hívjuk, a haladó szellemiség. Csak néhány gyors felvetés. Mikor az előadásokat hallgattam, az első dolog, ami eszembe jutott, hogy ez a politikáról szól. Arról, amit politikának nevezünk. Világszerte – kivéve New York városát, ahol dolgozom, s amely egy haladó szellemű, liberális polgármestert választott, aki sokakkal a világban ellentétesen gondolkodik –, minden országban, ami eszembe jut, az Egyesült Államokat is ide értve, a jobboldal felé történő elmozdulás tapasztalható. Igaz ez Magyarországra, igaz az itt képviselt legtöbb országra is. Érzékelhető a jobbra tolódás. S még ha azt is gondoljuk, hogy a különböző országokban innováció tapasztalható, ez nagyrészt azt jelenti, hogy kevesebb pénz jut mindazon problémákra, melyek számunkra fontosak, a felelősségköröket pedig egyre inkább az önkéntességre és más mozgalmakra ruházzák át. Ez jó, de nem olyankor, mikor az innováció csak mentség a források hiányára. Ezért soha ne felejtsük el, hogy míg mi innovatívak vagyunk saját közösségeinkben, a kormányaink nem azok. S nem tudok olyan most zajló választásról, mely más tendenciát mutatna, vagyis ahol a társadalmak úgy döntenek, hogy több pénzt szánnak az általunk fontosnak tartott problémákra. Szeretném kiemelni, hogy az itt képviselt országok többsége esetében munkánk előnyös oldaláról hallunk, de túl sok minden mutat az ellenkező irányba.
Mikor Renate ma reggel megnyitotta a konferenciát, említett néhány olyan hírt, mely mindig megdöbbent, mikor kinyitom az újságot vagy hallgatom a rádiót. Azon emberek ezreiről van szó, akik a világ különböző pontjain lelik halálukat, akik menekülttáborokban élnek. Az egy másik világ, s néha arra gondolok, mikor majd a gyerekeimre hagyom ezt a világot, jobb lesz-e, mint mielőtt dolgozni kezdtem benne, vagy nem lesz elég jó, nem lesz olyan, mint amilyennek lennie kéne?
Két másik dolog. Nem beszélünk erről a konferenciákon, de meg kell értenünk a gazdaság jelentőségét, s azt, hogy a világgazdaság hogyan befolyásolja munkánkat. Sok európai és más ország a világon még mindig a gazdaságnak azon felfogásában hisz, mely szerint a kormányoknak kevesebbet kell költeniük, nem pedig többet. Az Egyesült Államokban erről máig folyik a vita. Azt hittük, e gazdasági probléma megoldódott a második világháború után, majd rádöbbentünk, hogy mikor gyenge a gazdaság. nem takarékoskodni kell, hanem pénzt kell költeni rá. Az európai közgazdászok azonban nem hallották meg ezt az üzenetet, s még mindig másképpen járnak el. De az életünk, a programjainkra szánt támogatás csak akkor éri el célját, ha az emberek egy bizonyos módon értelmezik a gazdaságot, s úgy látják, hogy a gazdaság forrásait megkerülhetetlen problémák megoldására fordítjuk.
Ennyit a politikáról, a gazdaságról. Visszatérve a kiindulópontomhoz, mindenki figyelmét szeretném felhívni arra, hogy nem lehetünk passzívak. Nem húzódhatunk vissza. Mindannyian reformerek vagyunk. Nem pusztán programokat bonyolítunk le. Így kezdődött ez a mozgalom. Néhányan próbálunk visszatérni ehhez. Pentti, azt hiszem, te mondtad, hogy vissza kell térnünk ahhoz a gondolathoz, hogy a világot nem szabad elfogadni úgy, ahogy van, meg kell változtatni. Ez néhány országban politikailag veszélyesebb, mint más országokban. De ne feledjük, számunkra ez a kihívás.
Végül azokat szólítom meg, akik először vannak ilyen konferencián: mindenkinek megvan az e-mail címe, kommunikálni fogunk veletek – mert a Nemzetközi Szövetség előnye a kommunikáció. Ez nem egy nagy szervezet. Nincs rengeteg pénzünk. De el tudunk érni benneteket, kommunikálhatunk, és bízunk benne, hogy megosztjátok velünk tapasztalataitokat. Egy vagy két éve a Settlementek és Szomszédsági Központok Nemzetközi Szövetsége (IFS) indított egy kezdeményezést, melynek keretében a médián keresztül próbálunk csoportokat szervezni, hogy így küzdjünk bizonyos problémák ellen. Ezek közé a problémák közé tartozik az emberkereskedelem, mely világméretű, valamint az elvándorlás és a bevándorlás problémája, mellyel e konferencia is foglalkozott. Reméljük, még aktívabbak leszünk olyan problémák felkutatásában, mely minden országot érint. Szervezés kérdése, hogy képesek vagyunk-e egy-egy probléma köré csoportosulni, mert nem szükséges ugyanabban a szobában lennünk, hogy megvívjuk a régi csatákat – s egyre inkább arra fogunk törekedni, hogy ez bebizonyosodjon.
Köszönöm mindenkinek, hogy eljött. Remélem, a legtöbb résztvevővel nem utoljára találkozunk. Tudom, hogy később is említem majd, és tudom, hogy Péter is így fog tenni, de a következő nagyszabású konferenciánk Berlinben lesz, 2016-ban. Azt hiszem, augusztus végén. S remélem, mindnyájatokkal, de legalábbis a többséggel, ott is találkozunk majd. Több idő lesz arra, hogy csoportokban dolgozzunk, s részletesebben beszéljünk arról, amit csináltok. Sok emberrel találkoztok majd, s ez is előnye annak, hogy részesei vagytok ennek a munkának. Ennyit szerettem volna. Köszönöm, és ne feledjétek, ez egy mozgalom – nemcsak szervezetek együttese, ez egy mozgalom. Továbbra is maradjatok aktívak, ezt nagyra becsülöm. Nemsokára találkozunk!

A vezetőség …

Parola archívum