Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Sóhivatal vagy só: Avagy a háló bemutatása
Szerző:	Szeibert András
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1990
Szám:	4
Oldalszám:	15. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	lelkiségi mozgalom, keresztény közösségek
Megjegyzés:
Annotáció:

sohivatl.txt

Feltételezem most így az írásom elején, hogy a címben felvetett probléma végigkíséri majd egész gondolatmenetemet, végigkísért majd egész életemben, s ott huhog, susog majd mindazok fülében, akik elkötelezték magukat a Háló ügye mellett.
Nagyon szeretjük ezt a megszólítást, valahogy emberibb és több keresztény szimbólumot hordozó, azaz sokkal inkább a gyökerekre utaló, mint a hivatalos elnevezés, a Katolikus Közösségek Hálózata.
A háló az, amellyel az apostolok közül többen is a megélhetésüket biztosították; a háló, amely összeköti a csomópontokat; a védőháló, amely nem engedi a magára maradtat lezuhanni; és ott vannak Jézus szavai: "Emberek halászaivá teszlek benneteket". Ezt csak hálóval lehet megtenni! Nem? De még ez sem tetszhet mindenkinek, van aki attól fél, hogy behálózzák, és vannak olyanok, akik a túl sok oxigéntől, azaz a számukra nem feldolgozható oxigéntől félnek, mint a hálóval a levegőre felhozott hal.
A mi Hálónk reméljük senkit sem hoz fel a levegőre akarata ellenére, de mindenkit elér a mélyben, aki bele akar valamibe, és valakikbe kapaszkodni. Uram add, hogy minél többen kapaszkodhassanak a Hálóba, de azt is add meg, hogy a nagy súlytól soha, és soha többé el ne szakadjon!
Amikor Jézus megalapította az egyházat, gyakorlatilag egyetlen közösséget hagyott hátra, majd a hit először a Római Birodalmon belül a szétszóródott, diaszpórákban, közösségekben élő zsidók között terjedt el, majd az egyes városokban létrejöttek az egyházközségek, egyházközösségek, mind-mind személyes kapcsolatokon alapuló formációk. Az őskeresztények egyházközségei, püspökei számunkra ma már elképzelhetetlenül intenzív személyes kapcsolatot tartottak egymással. A gyökerekhez való visszanyúlásunknak egyik sarokköve tehát a személyesség. Utáljuk a sóhivatalt!
Erre azt lehet kérdezni: a személyesség szép dolog, de vannak bizonyos korlátai: az ember személyes kapcsolatot csak néhány emberrel tarthat fenn, hol lesz akkor itt a hatékonyság? Hatékonyak akarunk lenni, de úgy, hogy egyre többen vállalják fel a só szerepét, amely ízt ad a levesnek, vagy a kovász szerepét, amely átjárja a tésztát.
Amikor az egyház növekedése folytán egyre inkább személytelen egyházközségek jöttek létre az egyházközösségek

helyett, amikor a püspökét a hívő ember már életében csak egyszer látta, a bérmálkozásakor, még ebben az időszakban is voltak az egyháznak olyan közösségei, amelyek az ősi, a nem elszemélytelenedett hitet és hagyományt ápolták. Ilyenek voltak a szerzetesi közösségek, faluközösségek, és a millió névtelen kisközösség. Ezekhez a gyökerekhez is megpróbál visszanyúlni, ezekre is próbál alapozni a Háló. Jobban szeretjük a sót, mint a sóhivatalt!
Végül is kikből áll a Háló, hogyan épül fel, mi a Háló célja, hogyan, s mit csinál, kik a vezetői?
Minden olyan közösséget vár a Háló, amelyek elfogadják azt a keresztet, amelyet ezen a földön vinniük kell. A közösségek a legkülönfélébbek lehetnek, mint pl.: zenekarok, énekkarok, imádkozó-, beszélgető-, tanuló-, karitász-, egymás gyerekeire vigyázó-, ministráns-, futbalozó stb. kisközösségek, munkaközösségek, szerzetesi közösségek, faluközösségek, lelkiségi mozgalmak közösségei stb., stb.
Meggyőződésem, hogy jelenleg Magyarországon nincs még egy olyan társadalmi réteg, vagy csoportosulás, amely a közösségeknek olyan színességét, sokféleségét és értékét tudná felmutatni, mint a katolikus egyház. Sajnos itt most rosszul, nem a valóságnak megfelelően fogalmaztam. Az egyház rendelkezik ezekkel az értékekkel, de fel tudja mutatni? Ki látja Istenen kívül ezt a rengeteg értéket? Sajnos még azok sem, akik benne élnek, akik a létrehozók és hordozók. Önvédelemből oly nagy az elszigeteltség, olyan falakat húztunk egymás közé, hogy senki sem lát a saját virágoskertjénél tovább. Aki pedig egy rózsakert kellős közepén ül, azt hiszi, hogy Isten számára ez a legkedvesebb növény. Ha a falon átkukucskál a tulipánokhoz, idegeneknek tűnnek a számára. Ami bátorítást ad, az a következő: ismerek olyanokat, akik vették a fáradságot és például egy Háló segítségével átmásztak a falon a tulipánokhoz és az erőfeszítés eredménye az lett, hogy szépnek látszottak a tulipánok is, elkezdték egymás szavát érteni és érdekes módon a fal is eltűnt. A fal eltűnése azt is jelenti, hogy bár eltűnik bizonyos fajta védettség, de sokkal több ember gyönyörködhet a kertekben, azaz gazdagodik mind az egyház, mind a társadalom. Lehet-e csodálkozni azon, ha sokunk számára éppen az egyház és nemzetmentés gondolata áll többek között a Háló zászlóján?
A korábban felvetett kérdésekre tehát az egyik válaszunk, fő tevékenységünknek a fal megmászása lászik. A fal megmászására senkit sem lehet kényszeríteni, sem utasítani, azt mindenkinek személyesen kell vállalnia, eldöntenie és a személyes kapcsolatait veheti hozzá igénybe, a barátait hívhatja hozzá segítségül. Ugye említettem már, hogy utáljuk a sóhivatalt, és szeretjük a sót?
Mivel nincs kit utasítani, és nincs aki utasítson, a Hálónak vezetői sincsenek. Vannak azonban olyanok, akik a Háló csomóit kötözik, bogozzák. "Hivatalosan" vagyunk vagy 12-en, de reméljük, hogy valójában több százan és nemsokára több ezren is leszünk. Ez is a feltett kérdésekre az egyik válasz.
Van egy belső használatú információs lapunk, a Tarsoly. Ebben a lapban bárki, gyakorlatilag bármilyen hirdetést megjelentethet, itt közöljük azokat a legújabb híreket, információkat, amelyekről úgy gondoljuk, hogy a belépett közösségeket érdekelhetik, a legújabban belépett közösségek listáját stb. Ez utóbbi fontos ahhoz, hogy a rózsakertben ülő rájöhessen arra, hogy milyen irányban is van a tulipános kert.
A jelentkezések száma a 100 felé közelít, de ez sokkal több kisközösséget jelent, ugyanis gyakran több kisközösség jelentkezik egyszerre. A jelentkezetteknél azonban sokkal több az olyanoknak a száma, amelyek már hallottak a Hálóról, és fontolgatják a tényleges belépésüket. Nem mintha a tényleges belépés volna a fontos, sokkal inkább annak a szemléletnek, szellemiségnek az elterjedése, amelyet a Háló képvisel.
Örvendetesen sok az utóbbi időben az Erdélyből jelentkező közösségek száma, itt szinte halljuk a leomló falak robaját. Kétségtelen, hogy az erdélyi közösségek hihetetlen életerejükkel, hitükkel, ragaszkodásukkal "osztályon felüli" sónak bizonyulnak.
Lehet, hogy a Hálóból valóban csak sóhivatal lesz, és semmi más. Remélem azonban, hogy a szándékunk a leírtakból világos, és a vágyainkat Isten segítségével sikerül megvalósítani, ha nem is nekünk, de az utánunk következő, arra érdemesebbeknek.
A Háló iránt érdeklődők levélben jelentkezhetnek e sorok írójánál a következő címen: Szeibert András
1225 Budapest
Batthyány u. 34.


Parola archívum