Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A közösségfejlesztés és a helyi hatalom kapcsolata
Szerző:	Csathó Tibor
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2008
Szám:	2
Oldalszám:	14
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés, közösségfejlesztés és hatalom kapcsolata, kapcsolatfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

Bevezetés

A közösség elsősorban lokalitás. Bár sokak véleménye szerint a lokalitás szerepe erősen csökkent a modern, egyéniesedő fogyasztói társadalomban, mégis, egyre több kutató hívja fel a figyelmet a modern kommunikáció, az otthoni munkavégzés vagy éppen munkanélküliség, az utazási költségek növekedése miatti újkori helyhez kötöttség növekvő jelenségére (Henderson–Thomas 1987). Ez az újszerű, és sok esetben problémás lokalitás jelen van a vidéki Magyarországon is.
A magyar község és közösség szavak szép összecsengése, ahogy az angolban is (community, local community) közel hozza, összekapcsolja a település és közösség fogalmát. Összetartozás és együttműködés. Önmagunk vezetésének igénye az önkormányzatiság szemszögéből nézve mást is jelent: helyi hatalmi tényezőket, helyi képviselőket, vezető testületeket, helyi erős embereket, érdekcsoportokat és civil szervezeteket a települési közösségen belül.
Ez a dolgozat a közösséget mint lokalitást figyelve, a lokalitásból fakadó helyi hatalom és a közösségfejlesztés kapcsolatát feszegeti. A közösség funkciói közül a társadalmi reprezentáció funkcióját vizsgálja, amelynek segítségével az egyén részvétele biztosított a közösség életében.
A település egészével foglalkozom (residence community), érdeklődésem miatt elsősorban a vidéki kistelepüléseket és kisebb városokat veszem alapul, ahol a helyi állampolgári részvétel és a helyi hatalom szerepkörei sajátosan fejlődnek ma is.

A vidéki lokalitás tegnapja

A rendszerváltás előtti szocializmus sok mindent megvalósított terveiből (foglalkoztatás, modernizáció, erőltetett ipari fejlesztések és az ezzel járó városiasodás, iskolázottság), s teljesen átrendezte a vidéki közösségek életformáit és kapcsolati rendszereit, amelyek több évszázados (évezredes?) lassú fejlődése során jöttek létre.
Mindez hatott az egyének fejlődésére is, jól és rosszul is. A híreket, a hozzáférhető valóság élményét felülről befolyásolták, növekedett az ateizmus, a vallás helyét szocialista ideológiával próbálták kitömni. A helyi közösségek szerepe, funkciók hiányában, teljesen lecsökkent. Mindez hihetetlen távolságokat teremtett a generációk között, megváltoztatta, jelentősen rombolta a vidéki táradalom egyik legfontosabb építőkövét, a családot is.
Az önszerveződés lehetősége minimális volt, helyben nem volt pénz, nem születtek döntések, a népképviselet formális volt. Valóságos demokrácia nélkül, a felülről működtetett, centralizált társadalomban a vidék közélete és képviselete, a részvétel teljesen megszűnt. A társas élet jobbára a sport, szabadidős és kulturális területekre, valamint a kortárs csoportokra (nyugdíjas vagy ifjúsági klub) korlátozódott, a helyi közösségek önazonosságának és önkormányzásának témái nem kerülhettek napirendre. A helyi hatalommal és társadalommal foglalkozó tudományos munkák csak a 80-as években jelenhettek meg először. A tanulmányok szerzői felismerték, hogy az atomjaira széthullott lokális közösségek, az önszerveződés képességének teljes hiányában, nem tudnak fellépni a hatalommal szemben. Ezek azonban a rendszerváltásig csak elméleti felismerések maradhattak, hiszen a tényleges változtatás igénye és gyakorlata csak egy demokratikus társadalomban jelenhet meg.
Az egyénnek nem volt ráhatása az egészre, s ez egyre növekvő passzivitással járt. Ez a passzivitás jelenleg is megfigyelhető az egész országban, de különösen jelentős az elmaradott, jelentős munkanélküliséggel küzdő vidéki térségekben, s ennek káros társadalmi hatása alig csökkent a rendszerváltás óta eltelt közel húsz évben, sőt újabb társadalmi problémákat hozott felszínre.
A rendszerváltás előtt már aktívan működő magyarországi közösségfejlesztés több vidéki településen is sikeresen oldotta meg a közösségek (újra)aktivizálását, megerősödését. A kormányzat, a hatalom azonban adós maradt a kormányzati vidékfejlesztési programok olyan koncepciójával, mely ezt a folyamatot az egész vidék számára lehetővé tette volna. A szubszidiaritás hiánya ma is tapasztalható az egész társadalomban, pótlása, kifejlődése nagyon lassan halad, és számos korlátozó tényezővel kell megbirkóznia.

A közösségfejlesztés és hatalom kapcsolata

Közösségi részvétel

„...mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása.”

(XI. Pius pápa „Quadragesmo Anno” kezdetű enciklikája)

A közösségfejlesztés egyik alapelve, célja a közösségek önkormányzása, a közösség tagjainak aktív részvétele a helyi folyamatok irányításában, vagyis a részvétel. Szükséges ehhez a részvétel szándéka és a részt venni tudás, a közösségi-társadalmi beágyazottság igénye és a társadalomba, a helyi folyamatokba történő bevonás lehetősége a társadalomba (inclusion), a képessé tétel, s ennek alapján a felhatalmazás (empowerment). (Péterfi 2006)
A tudatos és kompetens közösség megkeresi a legmegfelelőbb személyeket önmaga kormányzásához, s felruházza őket az adott feladat megvalósításához szükséges hatalommal. Ez az ideális eset azonban szinte nem is létezik, néha-néha megfigyelhető talán az egészen apró települések esetében, jól működő közösségeknél (civil szervezetek, lakóközösségek, szomszédságok stb.) vagy a törzsi kultúráknál.
Ideális esetben az országos politika nem játszik szerepet a helyi hatalom szereplőinek megválasztásakor vagy csak minimális mértékben, a felsőbb döntések helyi szintű érvényesülése miatt és által. Elmondható azonban, hogy ez az ideális állapot sem fordul elő, már a kistelepülések szintjén is „pártirodák” működnek valódi önkormányzatok helyett.
A magyar önkormányzatiság 19 éve alatt a helyi közösségek nem kerültek lényegesen közelebb a településközösség működéséhez és működtetéséhez, valamint az ennek érdekében kifejtett helyi hatalom gyakorlásához. Ezek a funkciók ma is abszolút önkormányzati jogkörökként élnek a köztudatban. Ennek következtében a helyi hatalom (önkormányzat) és a helyi közösségek nem érintkeznek, így a helyi hatalom nem ágyazódik be megfelelően a helyi közösségekbe.
A helyi közösség önigazgatása alulról épülhetne csak fel, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy jóval lassabb a kibontakozás, mint amire az önkormányzati rendszer kialakítása során számítani lehetett. Ennek egyik alapvető oka az állampolgári és a társadalmi részvétel alacsony szintje, amelyet viszont a közbizalom hiánya determinál. (A Nemzetközi Társadalmi Adatfelvételi Program (ISSP) 2001. évi, a közbizalom nemzetközi komparatív vizsgálatában Magyarország az utolsó helyen végzett. Brachinger 2006)

A kapcsolatok típusai

Amikor a közösségfejlesztés a helyi közösségi folyamatokat saját felfogása szerint kedvező irányban kívánja befolyásolni (vagy egyáltalán: amikor a helyi közösségek a részvétel, a társadalmi kompetencia irányába fejlődnek), a közösség és a közösségfejlesztő alapvetően kétféle kapcsolatba kerülhet a helyi hatalommal:
– a hatalom bizalmatlan, próbálja a folyamatot lassítani, leállítani, vagy saját maga számára kedvező irányba befolyásolni,
– a hatalom elfogadja a folyamatot és mellérendelődik, vagyis aláveti magát a közösségi fejlődés következményeinek.

Ma ez utóbbira kevés példa mutatkozik. Szinte valamennyi központi és helyi hatalom bizalmatlan a civil társadalom, a közösségek által létrehozott intézményekkel szemben. A helyi közösségek fejlődésével éppen ezért együtt járhat a helyi hatalommal szemben álló demokratikus, polgári, szociális jogokat biztosító küzdelem is.
„Az ipari kapitalista társadalom fejlődése az állampolgárisággal, demokráciával és a civil társadalom jogaival kapcsolatban folytatott csatározásokkal járt együtt. Ezek a felkelések, utcai tüntetések és kampányok gyakran váltak meghatározó társadalmi mozgalmakká.” (Grayson 2000)

Mindkét kapcsolatnak számos variációja létezhet, illetve a kapcsolattípusok a fejlesztési-fejlődési folyamat során egymásba alakulhatnak.

A kapcsolatok jó irányba fejlesztésének lehetőségei

A társadalmi bevonódás, az erős, kompetens helyi közösségek kialakulása a helyi hatalom (mint feljogosított képviselet) megteremtésével önmaga alakíthatná ki az elfogadó, együttműködő kapcsolatot a közösségfejlesztés és helyi hatalom viszonyában.
Ezt kimondani egyszerű, megvalósítani jelenleg szinte lehetetlennek látszik. Ugyanakkor az is tény, hogy az első típus, a helyi önkormányzatok részéről fennálló féltékenység, konfrontáció-kompetíció csak társadalomfejlődési gyermekbetegség, vagyis gyógyítható.
Fontos hozzá a homo politicus, a helyi közügyekért felelős tudatos állampolgár kialakulása és megjelenése és ha nem is többségben, de a jelenleginél mindenképpen nagyságrendekkel magasabb előfordulása a közösségekben. Ehhez talán az is szükségszerű, hogy a szocialista egoizmusban kialakult, a társadalomtól csak elvenni akaró hozzáállást felváltsa a settlement-tudat, a bevonódás és az önkéntesség.
Fontos az újkori helyi társadalmak gócpontjainak, a civil szervezeteknek megfelelő fejlettségi, „tudati” és szervezettségi szintje. A legtöbb magyarországi civil szervezet megfelelő szervezettség, világos ön- és jövőkép, küldetéstudat nélkül él. Sok szervezetet egyértelműen politikai erők vezetnek, befolyásolnak. A kompetitív magatartás nem csak önkormányzati szerepzavar, megfigyelhető a helyi civil szervezetek részéről is, amikor politikai megmérettetést vállalnak, képviselőt állítanak – csakhogy az önkormányzati rendszer közhatalmi és a helyi közösség önrendelkezési dimenziója nem ezen
a síkon esik egybe! E feltétel teljesülése az elégtelen közbizalom, a társadalmi részvétel alacsony szintje miatt jelenleg igen nehéznek látszik.
Fontos hogy a jól működő, jelentős társadalmi tőkével rendelkező civil szervezetek helyi szinten együttműködjenek egymással. A szervezeteknek nem egyenként kell együttműködnie a helyi hatalommal, hanem sajátos civil koncepciót kell együtt kialakítaniuk és közösen kell a civil érdeket képviselniük. Ennek országosan is hiányát éljük meg (minden szakember az országos civil érdekképviselet hiányáról beszél), a kisebb közösségekben azonban valamivel könnyebb megvalósítani és érvényesíteni, akár az önkormányzattal szemben is.

Végül szükséges, hogy az önkormányzatok – ahol szükséges – átalakítsák a helyi közösségekkel kapcsolatos magatartásukat. Ennek a feltételnek teljesülése bizonyos területeken már megkezdődött, éppen az előző feltételek spontán összeállása, részterületeken kialakított időleges eredményei miatt. Ebből is látszik, hogy ez a feltétel egyben eredmény is, az előző feltételek teljesülése esetén megjelenése kikerülhetetlenül kikényszerítődik.
Az önkormányzati és közhatalmi rendszernek jelentős átalakulás előtt kell állnia, mert bár maga nem akar változni, a magyarországi társadalomfejlődés negatív csúcsokat döntögetve, botrányok mellett, de kikényszeríti majd e változásokat (erre épp a jelen kormányválság, a társadalom politikai fásultsága, a közbizalom zérus állapota és a népszavazás eredményessége mint érdekes konstelláció talán bizonyítékul szolgálhat).

Eredmények

A megfelelő hatalmi-helyi közösség kapcsolatok jelentősen hozzájárulhatnának a magyarországi társadalomfejlődés jelenlegi anomáliáinak csökkentéséhez. A kapcsolatok megfelelő kialakulásáig nagyon sok közösségfejlesztő munkára van szükség.
A jelenleg zajló, mennyiségiből a minőségi fejlődésbe forduló nonprofit társadalom hálózatépítési törekvéseit, koncepció-alkotását segíteni kell, de ezzel párhuzamosan a jövőkép tervezését, a stratégia-építést, a szervezetek öntudatának fejlesztését is végezni kell.
Ehhez politikailag függetlenül kell fejleszteni a jelenlegi civil infrastruktúrát (civil házak, teleházak stb.).
A politikai besározódás, a szervezetek nyílt politikai szerepvállalása, a szövetségre lépés a pártokkal, azon kívül, hogy jelzi a társadalmi anomáliákat, mindenképpen szerepzavarhoz vezet a szektor szereplőinél. A hatalom, mint egy kabátot húzza magára a civil szektort, általa mutatja magát felelősségteljesnek és társadalmilag beágyazottnak, igazoltnak. Ebből a körből mindenképp ki kell lépni – a szektornak tisztáznia kell végre szerepköreit.
Alapos munkát kell végezni a civil szektor imázsának, társadalmi tőkéjének növelése érdekében. A közbizalom, a nyilvánosság elérése és megfelelő használata létfontosságú feladat a civil társadalom és a helyi közösségek számára. Fejleszteni kell a támogatói, adományozói kultúrát, és nem csak az egyszázalékos kampányok pénzelésével. A helyi szervezeteknek helyi erőforrásokból kell táplálkoznia, helyi támogatókat kell találnia, legyen ez önkormányzat, magánszemély vagy vállalkozó.

Felhasznált irodalom:
Brachinger Tamás: A helyi közösségek és a helyi hatalom kapcsolati dimenzióinak és minőségének változása. 2007. Magyar Politikatudományi Társaság honlapja, www.mptt.hu
Grayson, John: Civil Society, Community Development – Training Module. In Vercseg Ilona: Közösségfejlesztő leckék kezdőknek és haladóknak. Parola-füzet. Budapest, 2004. Közösségfejlesztők Egyesülete.
Henderson, Paul – Thomas, David: Skills in Neighbourhood Work. In Vercseg Ilona: Szomszédság. Parola-füzet. Budapest, 1992. Közösségfejlesztők Egyesülete.
Péterfi Ferenc: Mi hiányzik – számunkra – a magyar felnőttképzési gyakorlatból? www.mmi.hu,

2006. 1–3. o.

Vercseg Ilona: Közösségfejlesztő leckék kezdőknek és haladóknak. Parola-füzet. Budapest, 2004. Közösségfejlesztők Egyesülete, 4–10. o. 2008.

Parola archívum