Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Dzsumbuj Help
Szerző:	Réz
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1996
Szám:	2
Oldalszám:	11.
A cikkben lévő
Nevek:	Újvári Róbert
Intézmények:	Családsegítő Szolgálat
Települések:
Tárgyszavak:	családsegítés, szociális segítségnyújtás, szociális munka
Megjegyzés:	A Civil Rádió Műsorából.
Annotáció:

A Civil Rádió műsorából

DZSUMBUJ HELP!

“Dzsumbuj”: a szó eredete ismeretlen. Jelentése: 1. városszéli telep, 2. zűrzavaros állapotok, zűrzavaros helyzet. (Idegen szavak szótára)
– A Dzsumbuj valamiért mindig kilógott a társadalomból. Nem véletlenül, hiszen a környék iparterület, közepén a szinte magányosan álló lakótömbbel. A jövevényeket nehezen befogadó, külön kis társadalmat alakítottak ki az ott lakók. Mára a telep egyik hírhedetten szomorú színfoltjává vált Budapestnek: többségében halmozottan hátrányos helyzetű, deviáns viselkedésű emberek, alkoholisták, bűnözők, önkényes beköltözők keserítik a jobb sorsra vágyók és egymás életét. A Dzsumbuj help-program célja, hogy megszűntesse ezt a helyzetet és kialakuljon egy közösség, egymással törődő, egymásért felelős emberekkel – kezdi beszélgetésüket Újvári Róbert, a kerületi Családsegítő Szolgálat munkatársa és a Dzsumbuj help-programban megbízott vezetője.
– Az ötlet már jó két évvel ezelőtt felmerült és én már akkor tudtam, hogy részt akarok benne venni. Mint családsegítőt, sokan keresnek meg az Illatos útról és környékéről, ismerem lakás és életviteli gondjaikat, ők is megismertek engem és – úgy érzem – el is fogadtak.
Újvári Róbert tervei alapján hamarosan elkezdődhet az önkormányzat által irodának megvásárolt, a Dzsumbuj “A” épületében lévő volt üzlethelyiség átalakítása, felújítása.
– Ott lesznek egyrészt a fogadószobáink, ahol engem és majdani kollégáimat bárki megkereshet ügyes-bajos dolgaival, éppúgy, mint most itt a Friss utcai Családsegítőben. Másrészt ott alakítanánk ki egy úgynevezett óvodaklubot is a telepi 3-5 éves korú gyerekek szociális képzésére. A Dzsumbujbeli gyerekek nagy része különféle okok miatt nem jár óvodába. Foglalkozásainkkal azt a biztos alapot teremtenénk meg számukra, ami – iskolába kerülve – esélyt ad a továbbjutásra. Tervezzük az iskolás korúak szervezett iskolába kísérését (hogy ne csak elinduljanak, hanem biztosan el is jussanak oda), és rendszeres korrepetálását. Szeretnénk elérni, hogy minden iskolás korú gyerek egy évben legalább egyszer eljusson nyaralni.
Újvári Róbert szerint nehezebb feladatnak tűnik a fiatalok megnyerése. Tapasztaltuk, hogy nem a középkorosztály, hanem a 16-30 éves korúan sodródnak a szélsőséges, bűnöző életmód felé.
– Nekik szeretnénk megszerezni a B épületben lévő, használaton kívüli pincét, ahol segítségünkkel olyan helyet alakíthatnának ki, amilyet szeretnének és ahol jól érzik magukat. Kitalálhatunk mi ugyanis bármit, zene-, tánc-, vagy filmklubot, igazán az lesz a jó, ami őket érdekli. Ez lehet akár konditerem, akár klub, mindegy, a lényeg, hogy ők alakítsák ki és a későbbiekben ők is vigyázzanak rá.
A Dzsumbujban két kis lakás és egy közös vécé nyűlik egy-egy kis beugróból. A lakások minősége és egyben az életkörülmények javítására kidolgozott önkormányzati program szerint a megürülő lakásokat a beugróban lévő másik lakónak felajánlják, s így a két lakásból egy nagyobb és komfortos lakás alakulhat ki és a jelenlegi 400-430-as lakásszám idővel felére csökkenhet. A lakások összekapcsolására egyelőre csak kb. 30 család jelezte az igényét.
– Valószínűleg azért ilyen kevesen, mert az itt élőknek nincs pénzük a felújításokra. Az egyik nagy tervem, hogy az építkezőkből olyan csoportokat szervezzünk, akik el tudják végezni ezeket a munkákat, az építőanyagokra pedig a segítségünkkel pályázatok útján lehetne pénzt szerezni. A lakások komfortosítása azért is nagyon fontos, mert ezáltal megváltozhatna az emberek viszonya a környezetükhöz, s egy minőségi lakásban előbb-utóbb a lakók is törekedni fognak a minőségi életre.
Ezeket a főbb célokat mindenképpen szeretnénk megvalósítani. Természetesen vannak még terveink – szeretnénk például egy védett játszóteret kialakítani, hiszen a jelenlegi már teljesen romos és nem a gyerekek, hanem a fiatalok használják. A későbbiekben pedig felmérjük, hogy hány család gyermeke van nevelőotthonban, s ha a feltételei kialakíthatók, akkor visszakerülhessenek a családjukhoz, és még sorolhatnám – de megvalósításuk pénz függvénye. Jelenleg még nem tisztázott, hogy a programhoz mekkora összeggel járul hozzá az önkormányzat, és mennyit kell pályázatok és szponzorok útján nekünk maguknak előteremtenünk. A Dzsumbuj szociális térképét viszont mindenképpen el kell készítenünk, ez nem várhat tovább! Nincsenek pontos adataink arról, hogy hányan laknak ott, hány gyerek, hány felnőtt, milyenek az iskolai végzettségek, hányan írástudatlanok, hányan munkanélküliek stb. Sejtjük, hogy kb. 1600-an laknak a telepen és hogy valószínűleg kilencven százalékuk hátrányos helyzetűnek számít, hiszen még ha olyan szerencsések is, hogy van munkájuk, bizony nem a kvalifikált munkahelyeken dolgoznak.

Újvári Róbert úgy tervezi, hogy szeptemberre már kész lesz az iroda és beköltözhetnek a Dzsumbujba. Kérdésemre, hogy vajon mikorra alakulhat ki az általuk megálmodott közösség, némi tétovázás után válaszol:
– Nagyon nehéz változtatni az emberek gondolkodásán, beidegződött cselekedetein. De bizakodom, hogy még megérem.

Réz
(Ferencváros 96. július)

Parola archívum