Cím:	Összefoglaló a Ggrundtvig cserelátogatási program keretében Skóciában tett látogatásról 2012. június 14-15. Glasgow, Skócia
Szerző:	Sain Mátyás
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2012
Szám:	4
Oldalszám:	15
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Megjegyzés:
Annotáció:

A Skót Közösségfejlesztők Központja kidolgozott egy olyan tervezési és értékelési módszertant, ami a közösségek és önkéntesek öntevékeny munkáját hivatott segíteni (és természetesen a saját munkájukban is használják). A módszer egyrészt egy tervezési keretként strukturálja a problémamegoldással kapcsolatos gondolkodásunkat, és segít egy racionális és mérhető akciótervet kialakítani, másrészt egy internet alapú dokumentációs és értékelési felületet is kialakítottak. Az alábbiakban a LEAP-nek nevezett módszer elméleti hátteréről adunk közre néhány bekezdést. A szöveg forrása: LEAP A manual for Learning Evaluation and Planning in Community Learning and Development, The Scottish Government, Edinburgh 2007. A kiadvány a Skót Kormány honlapjáról letölthető.
i. Mi a LEAP-keret?
A LEAP mozaikszó a „Learning, Evaluation and Planning”, azaz tanulás, értékelés és tervezés szavak kezdőbetűiből áll. Az egyszerűség kedvéért az eredeti angol megnevezést használjuk a továbbiakban is. A LEAP gyakorlatilag egy logikai keretet ad, ami segít abban, hogy hatékonyabban tervezzünk, beazonosítsuk és mérjük az elérni kívánt változásokat, tanuljunk a tapasztalatokból és partnerségben dolgozzunk. A LEAP a tervezés és értékelés olyan megközelítését adja, amely eredményorientált, részvételi és tanulás alapú, emellett segíti a szükségletek, a tervezési és megvalósítási eszközök és a tevékenységek elemzését, és ezzel segíti a fejlesztési folyamat partnereit és résztvevőit a kívánt változások elérésében.
A módszert a Skót Közösségfejlesztők Központja dolgozta ki, és – bár elsősorban a közösségfejlesztő, illetve a részvételi tervezési folyamatok segítése a fő célja – mindenféle program-, projekt-, vagy szakpolitika-tervezési és menedzselési folyamatban használható. Legfőbb erényeként arra ösztönöz bennünket, hogy a munkánkkal kapcsolatban kritikus kérdéseket tegyünk fel, és biztosítja, hogy minden partnerünk egyazon cél eléréséért dolgozzon. Az önértékelés segít abban is, hogy közösen tudjunk felelősséget vállalni egy projekt vagy program megvalósításáért.
ii. A LEAP megközelítés fő lépései
A módszer csak akkor lehet hatékony, ha a figyelmünk fókusza világos és egyértelmű. Elsőként tehát meg kell tudnunk válaszolni azt a kérdést, hogy „Mi a felmerülő szükséglet?” Olyan választ kell találnunk, amely a folyamat résztvevőinek felismerésén alapul. Ha definiáltuk, hogy mi az alapvető szükséglet, ebben egyet is értünk, és mindez összecseng a közösség alapvető elveivel és prioritásaival, akkor alkalmazható a LEAP 5 lépésből álló ciklusa.
 1. lépés: Milyen változást akarunk létrehozni? Ahhoz, hogy kezdjünk valamit a felismert szükségletekkel, világos képünk kell legyen arról, hogy milyen változást szeretnénk elérni. A LEAP ösztönöz minket arra, hogy elképzeljünk egy más, jobb helyzetet. A közösségi tervezés során az alapvető szükséglet dolgában általában az emberek többsége egyetért, ezért fontos, hogy az elérendő helyzet tekintetében is egyetértésre jussanak, hogy a létrehozandó eredménnyel aztán mindenki elégedett legyen.
 2. lépés: Honnan fogjuk tudni, hogy tényleg létrehoztuk a változást? Azzal, hogy definiáltuk a szükségletet, és tudjuk, hogy milyen változást akarunk elérni, úgy tűnhet, mindent meghatároztunk, és akcióba lendülhetünk. Általában azonban elmulasztjuk feltenni azt a lényeges kérdést, hogy Honnan fogjuk tudni, hogy elértük a kívánt változást?” Ahogy cselekedni kezdünk, neki kell állnunk gyűjteni a történésekkel kapcsolatos tényeket, indikátorokat, amelyek lehetővé teszik, hogy lássuk, valóban generáltunk-e változásokat. Azért, hogy tényleg releváns indikátorokat gyűjtsünk, előre meg kell határoznunk a siker kritériumait is.
 3. lépés: Hogyan érjük el a változásokat? Most már készen állunk arra, hogy megtervezzük a tevékenységeinket. Először is tudnunk kell, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésünkre – emberek, felszerelés, költségvetés, ötletek, energiák, motiváció és sok egyéb. Az erőforrások jelentik azt az erősséget, amit mi és partnereink a problémák megoldása érdekében fel tudunk használni, ehhez azonban különböző készségekre is szükségünk lesz: csoportmunka, tárgyalás, kommunikáció, kutatás vagy útmutatás. Választanunk kell, hogy előreláthatólag milyen módszerekkel lehetünk hatékonyak – persze csak akkor lehetünk sikeresek, ha erőforrásokat is tudunk mellé helyezni. A módszerek és az erőforrások aránya és egyensúlya határozza meg, hogy mit fogunk tudni elérni. Ezért a „Hogyan érjük el a változásokat?” kérdéshez három további kérdésre kell tudnunk választ adni: milyen erőforrásokat fogunk használni, milyen módszerekkel fogunk dolgozni, és milyen módon fogjuk mindezeket felhasználni?
 4. lépés: Hogyan biztosítjuk, hogy valóban létrehozzunk változásokat? Elkezdhetjük a munkát, azonban a leggondosabban lefektetett tervek is csődöt mondhatnak, ha gyenge a kivitelezés. Egy akciótervnek nagyon világosan meg kell határoznia, hogy ki mit csinál, és folyamatosan ellenőrizni (monitorozni) kell, hogy mindenki tényleg azt teszi, amit vállalt. Ezért fontos a 4. lépés alapkérdése is.
 5. lépés: Előidéztünk-e változást, és mit tanulhatunk a folyamatból? Ha valóban végig nyomon követtük az akcióterv megvalósítását, és tudjuk, hogy megtettünk mindent, amit elterveztünk, feltehetjük a kérdést: „Elértük-e valóban a kívánt változást?” Azokat a megváltozott helyzeteket keressük, amelyekben a folyamat elején minden érintett egyetértett. Egyértelmű választ azonban csak akkor adhatunk, ha vannak bizonyítékaink, indikátoraink. Ekkor válik nagyon értékessé az a munka, amelyre a 2. lépésben elszántuk magunkat. Az indikátorok értékelésével most már képesek lehetünk arra, hogy megítéljük, mi sikerült, és mi nem. Mivel sok akadályozó külső körülménnyel dolgozunk, valószínűleg nem mindent tudtunk tökéletesen megoldani: feltehetjük a kérdést, hogy a tapasztalatok tükrében mit csinálnánk másképp?
 Az 5. lépésből vissza az 1. lépéshez – a kör újrakezdése: Mit kell most tennünk?: Az 5. lépésben egy sor új kérdést kell feltennünk. Az elért változások tükrében vajon kielégítettük-e a szükségleteket és így nincs szükség további tevékenységekre, vagy vannak a szükségleteknek olyan aspektusai, amelyekkel még foglalkoznunk kell. Esetleg menet közben felismertünk olyan további szükségleteket, amelyeknek korábban nem voltunk tudatában. Amikor új cselekvésekre szánjuk el magunkat, új kört kezdve, már hatékonyabbak és járatosabbak vagyunk, hiszen már tudjuk, mi működött, mi nem, hol értünk el sikert, hol kell csiszolnunk a képességeinken, mit kell másképpen megközelítenünk.

iii. A LEAP módszert alátámasztó elvek
A LEAP-keret olyan elveken és értékeken nyugszik, amelyek a közösségi tanulási és fejlesztési folyamatokat helyezi előtérbe a változások elérése során. Ilyenek a képessé tétel, a részvétel, a bevonás, az önrendelkezés és a partnerség. Erről az alapról a LEAP-keret olyan elveket hasznosít, amelyek a jó tervezési és értékelési gyakorlatot segítik elő.
 A tervezés szükséglet-vezérelt folyamat – a közösség tapasztalataira, ambícióira és problémáira kell reagálnia, és az egyenlőtlenség és a szociális igazságosság témáit kell célba vennie.
 A tervezés az egyének, a csoportok és a közösségek képességeire épít, és ezeket fejleszti.
 A tervezés és az értékelés változás-, ill. eredményorintált – arra kell irányulnia, hogy valós és mérhető pozitív változásokat érjen el az emberek és a közösségek életminőségében.
 A tervezés és értékelés részvételi – bevonja mindazokat, akik a vágyott változásban érdekeltek és érintettek.
 A tervezés és értékelés során partnerségek épülnek ki – a folyamat kiépíti és fejleszti az intézmények és a közösség szereplői közötti kapcsolatokat.

 A tervezés és értékelés egy fenntartott tanulási és jobbítási folyamat, a folyamatot és a benne részt vevőket – dokumentálása és az arra való reflektálás által – minél jobban segíteni kell a változások megértésében, és a tanulságok felhasználásában a további tevékenységek megtervezésekor.

TAKARÉKSZÖVETKEZET, HITELSZÖVETKEZET

A South Lanarkshire térségben tevékenykedő Community Link egyik munkatársa ismertette egy közösségi fenntartású takarékszövetkezet működését, előnyeit. A Blantyre & South Lanarkshire Credit Union egy professzionális pénzintézetként működő helyi hitelszövetkezet/takarékszövetkezet. Mint ilyen, a tagok által tulajdonolt és ellenőrzött, megtakarítási és hitellehetőséget kínál mindenkinek, aki South Lanarkshire-ben él vagy dolgozik.
Részlet a BSL Credit Union honlapjáról:
Mi a hitelszövetkezet? A hitelszövetkezet (takarékszövetkezet) egy olyan pénzügyi szövetkezés, amelyet a tagok birtokolnak és kontrollálnak. A hitelszövetkezetek számos szolgáltatást nyújthatnak: elsősorban biztonságos és kényelmes helyet a megtakarításaink elhelyezésére és elérhető hitelt igen kedvezményes kamattal, de emellett sok más egyéb pénzügyi szolgáltatást is. A közösségi hitelszövetkezet lehetőséget teremt arra, hogy a bankok és egyéb pénzügyi intézmények kínálatához képest sokkal hozzáférhetőbb, hatékonyabb és olcsóbb pénzügyi szolgáltatásokat vehessünk igénybe. A világ 84 országában több mint 100 millió hitelszövetkezeti tag van, és ezek az intézmények különösen népszerűek az angolszász országokban. Az Egyesült Királyságban a hitelszövetkezeti mozgalom felfutóban van, jelenleg 360 000 taggal és több mint 300 millió font vagyonnal.
Miben különbözik a hitelszövetkezet a banktól? A bankok privát részvényesek tulajdonában vannak, és természetesen a megtermelt profit is az ő kezükbe kerül. Ezzel szemben a hitelszövetkezet valamennyi tag tulajdona, akik alkalmaznak egy kis létszámú stábot az intézmény működtetésére. Amennyiben a költségek megtérülnek és profit keletkezik, azt éves osztalékként szintén a tagok kapják meg. Így a pénz a térségben – és a tagok zsebében – marad. A hitelszövetkezet ugyanakkor alapvetően nem profitorientált, fő célja nem a profitmaximalizálás, hanem a tagok számára hasznos pénzügyi szolgáltatások biztosítása, emellett társadalmi hasznot hajt, erősíti a közösséget, és a pénzt a térségben tartja.
A közösségi tulajdonban lévő intézmény etikus és megbízható alternatíváját kínálja a pénzügyi szektorra jellemző profitorientált tevékenységnek. Aki a BSL Credit Union szolgáltatásait veszi igénybe, az a helyi közösséget támogatja, ugyanis a megtakarításokat a hitelszövetkezet a helyi közösségnek forgatja vissza hitel és osztalék formájában. Együtt dolgoznak önkéntesekkel és közösségekkel, pénzügyi integrációt előmozdító törekvéseket népszerűsítenek, pénzkezelési képzést és tájékoztatást nyújtanak.

A következő táblázat a BSL hitelszövetkezet és az angol Provident Bank által beszedett kamatot mutatja azonos nagyságú hitel esetén:

	Hitel (kölcsön) mértéke	Teljes visszafizetés mértéke	Kifizetett kamat
BSL Credit Union	Ł300	Ł337,85	Ł37,85
Provident	Ł300	Ł546	Ł246

A BSL Credit Union szolgáltatásait falujáró kisbusszal teszi mindenki számára könnyen elérhetővé.

Miért érdekes ez nekünk?
Mert a szegény vidékeken, egyszerre jelentkezik a hiteligény a magas visszafizetési kockázattal, ezért a jelenlegi gyakorlat
szerint a drága hitelek (uzsora, Provident) adósságcsapdába ejtik, és szegényből nincstelenné teszik a családokat. Erre a
helyzetre a fenti példa szerint a tiltás és üldözés helyett lehetséges egy olyan fenntartható és professzionális szolgáltatással is
válaszolni, amelyik a szükségletek kielégítésével, jobb és megbízhatóbb ajánlatokkal szorítja vissza a „nyomor vámszedőit”,
növeli a pénzügyi tudatosságot és fejleszti a helyi gazdaságot.

MEGÉRI-E SZLOVÁK ROMA CSALÁDOKNAK GLASGOW-BAN ÉLNI?

Glasgow Govanhill negyedében működik egy gyakorlatilag teljesen szegregált roma iskola. A helyi szociális szakemberek elmondása szerint a szlovák és kisebb részben román bevándorló cigány családok magas száma miatt az egyik helyi általános iskola tanulóinak 80%-a roma származású kelet-európai migráns.
Rossz körülmények között, városi környezetben, túlzsúfolt lakásokban élnek, sokszor 15-20-an 2-3 szobás lakásokban. Felmerülhet a kérdés: ezt a boldogságot, boldogulást keresték?

Összehasonlítva otthoni helyzetükkel, azt kell mondanunk, hogy döntésük igenis racionális. A vidéki mélyszegénységben élő
romák helyzetéhez képest ez a szegénység még mindig elviselhetőbb, kevesebb nélkülözéssel jár és több szolgáltatás vehető
igénybe. Bizonyosan nagy veszteség az otthoni hálózatok felszámolása, rokoni, baráti kapcsolatok elveszítése, az odatartozás
biztonságának megszűnése. Ugyanakkor az egy helyen nagy számban megjelenő romák azt sejtetik, hogy éppen ezeket a
nagycsaládi hálózatokat mentik át Skóciába, az első szerencsét próbálókat követték a rokonok, ismerősök: a hálózatok
újrateremtődnek.

Mint a helyiektől megtudtuk, ezt a negyedet tradicionálisan a kulturális sokszínűség jellemzi. Govanhill az újonnan érkezők, a
menedéket (zsidó bevándorlás a 40-es években) és boldogulást (a múlt század első felében a volt gyarmatok szegényei és
kelet-európai szegények ma) keresők első állomása, és gyakran végállomása is. Ennek ismeretében elmondható, hogy a
kelet-európai romák befogadóbb közegre lelnek, mint Szlovákiában, vagy Romániában: itt ők egy csoport a sok másik között. Az
otthoni előítéletek és a lemoshatatlan stigma itt talán nem olyan erős és örök. A gyerekek már brit iskolába járnak, tökéletesen
megtanulják az angol nyelvet, és egyértelműen nagyobb esélyük van a társadalmi mobilitásra, mint „otthon”. Pontosan tudjuk,
hogy Kelet-Európában, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek mélyszegény gettóiban gyakorlatilag semmi esély nincs a
kitörésre, a generációkon átörökített kirekesztés ördögi körének megtörésére. Erre egészen biztosan jobb lehetőség nyílik
Skóciában, Glasgowban.

Tehát az eredeti kérdésre a válasz: igen, valószínűleg racionális döntés vezérelte ezeket a családokat kivándorlásukkor. Ez a jelenség egyébként távolabbról nézve szorosan kötődik a mi projektünkhöz is. Mivel uniós országok közötti migrációról van szó, uniós szintű lépésekre van szükség ahhoz, hogy ez a fajta „szociális dömping” ne bénítsa meg a jobb helyzetű országok ellátó rendszereit. Vagyis, hogy a szegénységben élők saját hazájukban, környezetükben juthassanak boldogulási lehetőségekhez és ne kényszerüljenek elvándorlásra, ha gyermekeiknek jövőt szeretnének biztosítani. Nyilvánvalóan az egész kohéziós politika lényege, a régiók közötti különbségek csökkentése éppen ezt a kiegyensúlyozást szolgálja, ennek részei a Strukturális Alapok finanszírozta programok, így a TÁMOP 5.1.3 fejlesztés is. Még akkor is, ha ezek hatásai bizonyosan hosszabb távon jelentkeznek.

Parola archívum