Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A tudósról, akit nem ismerünk: Vázlatos ismertetés Magyary Zoltán munkásságáról
Szerző:	Keresztesi József
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1991
Szám:	2
Oldalszám:	6. p.
A cikkben lévő
Nevek:	Magyary Zoltán
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	közigazgatás, kutató, portré
Megjegyzés:
Annotáció:	A közigazgatásból kiindulva Magyary a helyi társadalom ( tájegység) problémáinak tudományos igényű feltárásáig jut el. Keres egy olyan közigazgatási modellt, amely az embereket szolgálja, az emberek érdekében jön létre.

4.doc

A tudósról, akit nem ismerünk
(Vázlatos ismertetés Magyary Zoltán munkásságáról)
Magyary Zoltán neve sajnos kevéssé ismert azokban a szakmai körökben is, ahol ez szükséges lenne, nem szólva a szélesebb közvéleményről. Már előzetesen kimondom a bennem megfogalmazódott konklúziót; azok közé tartozik, akinek a nevét és munkásságát érdemes megismerni. Hogy miért? Erről szól ez az írás.
Magyary Zoltán 1888-ban született Tatán, szülővárosához való kapcsolatát munkássága során is tudatosan vállalta. Iskolái és munkája a fővároshoz kapcsolja, ahol először jogi végzettséget szerez, majd ezt több irányban bővíti és kiegészíti. Ezzel összefüggésben érdemes még kiemelni nyelvtudását, amely a német mellett kiterjedt az angolra, franciára és olaszra, sőt kis mértékben az oroszra is. Kiváló képességeit igazolja, hogy már fiatalon taníthat az egyetemen, gyorsan halad előre a hivatali “ranglétrán”, ellátja néhány évig a közigazgatási kormánybiztosi teendőket.
Gyakorló közigazgatási munkáját a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kezdi, ahol feladatköre a tudományszervezéshez kapcsolódik. Ezt követően több fontos funkciót tölt be, rendszeresen képviseli Magyarországot nemzetközi fórumokon. Ezzel párhuzamosan jelentős tudományos munkát végez, és rendszeresen publikál. Fő törekvése a magyar közigazgatás korszerűsítése és racionalizálása.
Tudományos tevékenysége és az egyetemen végzett kiemelkedő oktatói munkája egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy iskolát teremtsen s munkásságnak máig tartó hatása legyen. Magyary Zoltán létrejöttekor a Magyar Közigazgatástudományi Intézetnek lett az igazgatója. Gyakorlati törekvései sokféle módon megnyilvánultak – ezekre természetesen hatással voltak a korszak szellemi áramlatai is. Közülük a tatai (Komárom legyei) munkásságát említjük példaként, mert az 1939-ben megjelent “A közigazgatás és az emberek” c. tanulmánykötet jól illusztrálja mind Magyary felfogását, mind azt a módszert, amit alkalmazott.
Tükrözi a kötet Magyary Zoltán szemléletét, amelyre jellemző a komplex megközelítés, az emberközpontúság, s a változtatás segítését célzó eszközök keresése, illetve megteremtése.
A közigazgatásból kiindulva Magyary a helyi társadalom (tájegység) problémáinak tudományos igényű feltárásáig jut el. Így keresi egy olyan közigazgatás működési modelljét, amely az embereket szolgálja, az emberek érdekében jön létre. A könyv szakmai értékét az is mutatja, hogy a kutatás módszertani-tudományos előkészítésének leírása ma is használható az empirikus szociológiai kutatásban. Kár, hogy kevesen ismerik. (Talán ez is indokolná egy hasonmás kiadás megjelentetését, de a könyvgyűjtőknek is biztos örömet okozna a kötet különleges formája, a több mint 100 féle színes, grafikus illusztráció.)
Végül még arról kell feltétlenül szólni, hogy a vizsgálat és az eredmény egy jól szervezett csapatmunka eredménye. Vezető szerepe volt Kiss Istvánnak a kötet létrejöttében, de Fél Edit, Elek Péter, Hilscher Rezső és Nyári András szintén jelentős munkát végzetek benne.
(Érdemes lenne a munkában résztvevőkkel találkozót, beszélgetést szervezni egyesületi tagságunknak.)
A tatai járásban végzett vizsgálat – ahogy már utalta rá – nemcsak tudományos programot jelentett Magyary számára. Egyik fontos következménye, amivel az volt a célja, hogy a falvak által delegált fiatalokat felkészítse a gazdálkodás korszerű ismereteire, saját érdekeik felismerésére, és közösségük (községük) képviseletére. (Részletesen leírja Benda Kálmán: A tatai népfőiskola c. írásában – Diagnózis és terápia I–II.) Ennél is nagyobb szabású kísérlet volt a Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet létrehozása. Ez a problémakör több szempontból is aktuális napjainkban. Egyrészt újra “fel kell találni” a szociális munkát, másrészt a közösség (község) fejlesztő szakmai irányzat találhatja meg magyarországi előzményét. A szociális vármegye c. kötet foglalja össze az e tárgyban megfogalmazott elképzeléseket és a kezdeti tapasztalatokat.
Magyary Zoltán tevékenységének meg- és elismerése eddig nehezen jutott túl a szűken vett szakmai és tudományos falakon. Ennek megszüntetése érdekében sokat tett a Tata Barátainak Köre Egyesület.
A közművelődés területén dolgozók számára az Andrássy Mária által szerkesztett Diagnózis és terápia I–II. c. szöveggyűjtemény adott lehetőséget Magyary Zoltán munkásságának megismerésére. A válogatás nagyon jó áttekintést nyújt a tudós munkásságáról és a szerkesztő bevezetője kitűnő eligazítást ad az életműhöz. (OKK kiadás, 1996.)
Magyary Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmával 1988-ban Tatán rendezett emlékülésen tartott előadásokat a Kormárom-Esztergom Megyei Múzeumi Szervezet megjelentette. (Tudományos füzetek 5. 1990.) Az eseményhez kapcsolódva Tatán emléktáblát is avattak.
Az évfordulóra tudományos igényű és színvonalú válogatást jelentet meg az MTA Államtudományi Kutatások Programirodája “A közigazgatás fejlesztése és szervezése” címmel. Amint a cím is kifejezi elsősorban az igazgatásszervezés a kötet rendező elve.
A felsorolás nem teljes, talán arra elegendő, hogy bizonyítsa, Magyary Zoltán kezdi elfoglalni méltó helyét a tudományban és a társadalomban, munkássága érdemes a megismerésre.

A. Keresztesi József

Parola archívum