Cím: | Egy elfelejtett falu helyi társadalmának felélesztéséről |
Szerző: | Pocsajiné Fábián Magdolna |
Sorozatcím: | |
Rovat: | |
Folyóirat: | Parola |
Állomány: | |
Év: | 2003 |
Szám: | 1-2 |
Oldalszám: | 16-18 |
A cikkben lévő |  |
Nevek: | Béni Csabáné, Bodoni Istvánné, Földvári Irén, Garai János, Hevér Zoltán, Komár István, Szakács György |
Intézmények: | Balassi Táncegyüttes, Békési Műhely, Kétegyházi Képzőművészeti Alkotótábor, Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társulat, Pierrot Gyermekszínház |
Települések: | Algyő, Békésszentandrás, Berettyóújfalu, Debrecen, Furugy, Furugyzug, Szarvas, Vésztő |
Tárgyszavak: | Furugy, közösséghiányos település, közösségi esték, kunhalmok |
Megjegyzés: | |
Annotáció: | |
Furugy a világtól elzárt, a Körösök völgyében található kistelepülés. Az idelátogatót megfogja a környezet varázsa, a táj szépsége, a nádtetős házak hangulata. Lakosainak száma alig 100 fő, rendkívül rosszak az életkörülmények.
A településre egy helyi lokálpatrióta hívására, valamint a polgármester ösztönzésére mentünk – a közösségfejlesztők 8 fős csapata – hogy segítsünk a helybeliek életkörülményeinek javításában és a lakossági, önkormányzati párbeszéd elindításában.
Módszerünk lényege a település problémáinak, az ott lakók gondjainak megismerése volt, majd a vélemények ütköztetése és valamilyen közös cselekvési terv megfogalmazása, fejlesztői folyamat elindítása.
Beszélgettünk a helyben élőkkel, mindenkinek eljutottunk a szűkebb családi környezetébe, és az alábbiakat kérdeztük:
– hogyan érzik magukat a településen, gondjaik, problémáik,
– mi a véleményük az önkormányzat tevékenységéről (arról a személyről, aki ezt a közösséget képviseli a testületben),
– javaslataik a jövőt illetően,
– milyen tevékenységet vállalnának a közösségi élet fellendítésében.
A helyi lakosokon kívül megkérdeztük a polgármestert és a képviselőtestület néhány tagját is: ők hogyan látják a településük jövőjét, milyen nehézségekkel küzdenek, mi akadályozza a falu fejlődését. Tanulmányoztuk az önkormányzatnál és a levéltárakban meglévő dokumentumokat, beszélgettünk olyan pedagógusokkal, akik valamikor a furugyi iskolában tanítottak. A fentiek alapján az alábbi összkép alakult ki a faluról:
A település múltja, története, adottságai:
Furugy Békésszentandrás és Szarvas között terül el, közigazgatásilag Békésszentandráshoz tartozik.
A falu a Körös-holtágban fekszik idős bozótfüzek és feketenyárak környezetében. Árvizek után a kubikokban és a holtágvégekben megmaradó vizek remek élő- és táplálkozóhelyet biztosítanak a vízi életmódhoz kötődő állatoknak. A fellelhető madárfajok a következők: bíbic, piros lábú cankó, nagy goda, mezei pacsirta, fülesbagoly és fekete gólya.
Furugy egy kunhalmon és annak palástján épült, amelyre egykori elnevezése, a furugyi halom is utal. A kunhalmok olyan 5–10 méter magas, 20–50 méter átmérőjű kúp vagy félgömb alakú képződmények, melyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terülnek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őrvagy határhalmok voltak. Elsősorban a táj régészeti, kultúrtörténeti és botanikai kincseinek őrzői. A falut valóban körbevette – és veszi – a víz, a Körös-holtág, a Furugyi-tó, a Furugyi-csatorna. Az itt látható kunhalmok bizonyítják, hogy az emberek mindig szívesen telepedtek le ezen a vidéken.
Furugy régészeti szempontból régóta számon tartott település. Néhány alkalommal volt itt ásatás, a 20-as években, 1976-ban, 1978-ban és 1995-ben, melynek során több történelmi kor nyomaival is találkoztak a régészek: késő bronzkor, korai vaskor, kelta és avar kor. A táj vonzása, a kisugárzó erő adhatott és adhat reményt az itt lakóknak, hogy a sok viszontagság ellenére sem hagyták el ezt a vidéket.
Valamikor a település az elmondások szerint 400 házat számlált (1967-ben a Furugyi Szőlőkben 80 lakóház volt 289 lakóval, Furugyzugban pedig 19 ház, 53 lakossal.) 1816-tól szőlővel volt beültetve, amelynek már csak egy-két rendezett portán van nyoma.
Ma a településnek két utcája van – amelyek között kb. 800 m a távolság – és körülveszi még 4–5 tanya. Az itt élők szerint valamikor a két lakott sor között szőlő volt.
Milyen ez az utca? Négy méter széles, az alföldi falvakhoz képest szokatlanul keskeny. Az épületek vert falúak, a legtöbb a századfordulón épült, elrendezése keleti tájolású. A szoba mindig a felkelő nap felé, keletre néz, a lenyugvó nap a kamrát melegíti. A házak hármas tagozódásúak: szoba, konyha, kamra. Egyes helyeken az elrendezést a mai szokásnak megfelelően „átfordították", a szoba ablakai az utcára néznek. A lakóépületek alacsonyak, kis alapterületűek. A településen van néhány elhagyott, már düledezőfélben lévő ház is. Az idelátogató azt érzi, hogy ezen a helyen megállt az idő!
Mit tudnak az itt élők a lakóhelyük múltjáról, jelenéről? Furugyot szlovákok, az ő szóhasználatuk szerint „tótok" lakják.
A felnőttek – elsősorban az idősek – jobban, a gyermekek kevésbé jól beszélik a szlovák nyelvet. A nemzetiségi falvakra jellemző népszokásokat itt nem ismerik. Az ételek közül a hajtvánt (diós-mákos bejgli) és a brindzát kedvelik és készítik gyakrabban.
Mindig dolgos emberek lakták a települést. A 30-as, '40-es években a férfi lakosság zöme kubikosként dolgozott, hónapokig távol voltak a családjuktól. Legtöbbjüket a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társul atnál alkalmazták. Munkájuk során bejárták a tiszántúli településeket (Debrecen, Berettyóújfalu, Vésztő, Algyő).
Az idősebbek közül többen éveik jelentős részét más településen élték le, de miután nyugdíjasok lettek vagy közeledtek a nyugdíjaskorhoz, visszaköltöztek a faluba. Ennek ellenére a lakosok száma egyre fogyott. A csökkenésnek több oka is lehetett: a nagyobb, erősebb település mellett nem fejlődött az infrastruktúra, a termelőszövetkezet megalakulása után többen elmentek az iparba dolgozni, a fiatalok máshol láttak jövőt, perspektívát.
A furugyi iskolát a szarvasi evangélikus egyház alapította. A helyiek elmondása alapján a régi iskola 1860-ban épült, de még ezt megelőzően egy iparos, egy cipész a saját lakásán tanította betűvetésre a gyerekeket.
1934–42 között 78 diák tanult a 6–8 osztályos rendszerű iskolában. A helyiek szeretettel emlékeztek régi tanítóikra: Garai Jánosra, Szakács Györgyre, Földvári Irénkére, Bodoni Istvánnéra.
Az egytantermes iskola egyben templomul is szolgált. A tanyasi iskolák körzetesítése 1965-ben kezdődött meg, így megszűnt a tanítás Furugyon. Lebontották az épületet is, az építési anyagokat értékesítették. Évekkel később az iskola helyén felépítették a közösségi házat.
A volt iskola udvarán ma is áll a harangláb, amely a múltat idézi.
Nagy társasági élet folyt az 50-es évekig a faluban. Táncmulatságokat rendeztek, úgynevezett „vigyorgókat". Citeraszóra táncoltak, Komár István muzsikált. Színjátszó csoportja is volt a településnek, Béni Csabáné tanítónő vezette.
A színre vit t darabok: Vén betyár, Rózsa Sándor, Lila ákác. A társas összejöveteleknek nagyon jó hangulatuk volt. Téli estéken nagy kártyapartikat rendeztek a férfiak, az asszonyok szőttek, fontak, kukoricát morzsoltak. Ilyen alkalmakkor étel is került az asztalra: főtt kukoricát, görhét, pattogatott kukoricát csemegéztek.
A település jelene:
Furugyon ma 93 ember él, az átlagéletkor 44 év, ebből férfi 52, nő 41. A korosztály szerinti csoportosítás a következő:
Bölcsődés korú 2 fő, óvodás korú 1 fő, tanköteles 8 fő, aktív korú 53 fő, nyugdíjas 25 fő.
A munkanélküli segélyben részesülők száma 2 fő, rendszeres szociális segélyt kap 1 fő, jövedelempótló támogatásban részesül 11 fő. A munkanélküliségi ráta 24,5%, a munkanélküliek aránya 14%.
A lakosságról elmondhatjuk, hogy nehéz körülmények között él, út nem vezet a településre. A szentesi kövesút kb. 2 km-re van a házaktól, csak a sarat dagasztva lehet oda kijutni. Két közkifolyó biztosítja az ivóvizet, a vezetékes víz nincs bevezetve. Egy nyilvános telefon található a közösségi ház előtt. A postás hetente két alkalommal jár ki. Orvoshoz Szarvasra vagy Békésszentandrásra kell menni. A mentő nem, vagy csak nehezen tud a betegért bejönni. Az evangélikus egyházközösség segítségével megoldódni látszik az idősek ellátása. A kö zösségi házban orvosi szobát rendeztek be, tusolót, mosdóhelyiséget kezdtek építeni. Itt fogyasztják el az ebédet is a rászorultak. Az egyház a házi szociális ellátásról is gondoskodik. (A faluban található egy bolt, amely egyben kocsma is.)
Nehéz itt az élet. A bolt drága, a város messze van, a nyugdíjat és a munkanélküli segélyt hozó postás a kapocs a külvilág és az itt lakók között. A földet nem a furugyi emberek kapták kárpótlásként. Egy-két portán állatot tartanak, a többi telken csak aprójószág találh Nehéz itt az élet. A bolt drága, a város messze van, a nyugdíjat és a munkanélküli segélyt hozó postás a kapocs a külvilág és az itt lakók között. A földet nem a furugyi emberek kapták kárpótlásként. Egy-két portán állatot tartanak, a többi telken csak aprójószág találh ató saját maguk ellátására. Nagy gondot jelent a tüzelő beszerzése, a takarmány megvásárlása. Sokat segítene a bajokon egy bekötőút a szentesi műúthoz kapcsolódva. Megszűnne az elzártság a külvilágtól, talán megindulna az élet, benépesedne a falu.
Vélemények, javaslatok a helyben élők megkérdezése alapján:
A beszélgetések tapasztalatainak összegezése után több alkalommal összehívtuk a közösségi házba a helyieket, hogy elmondjuk feltáró munkánk eredményét.
A lakossági beszélgetések lehetőséget adtak a vélemények ütköztetésére, a közös cselekvés lehetséges irányainak meghatározására, amelyek a következők voltak:
- megtölteni élettel a közösségi házat,
- idősek szociális ellátásának segítése,
- útépítés,
- az infrastruktúra javítása (telefon, bolt, egészségügy),
- külső kapcsolatok építése: elszármazottakkal, más településekkel,
- a múlt kutatása, a hagyományok, értékek megőrzése,
- a faluban élők érdekeinek erőteljesebb érvényesítése az önkormányzati munkában.
Közösen elindított cselekvési folyamatok az önkormányzat partneri közreműködésével:
– A közös cselekvés elindításában a legnagyobb problémát az jelentette, hogy Furugyon – ezen a kis településen – a helyi hatalmi viszonyok ugyanolyan mértékben szétaprózódtak, megosztottak, mint egy más, nagyobb lélekszá mú településen. A lakosok ritkán jöttek össze megbeszélni közös ügyeiket.
Közvetítésünkkel több alkalommal szerveztek fórumot, amelyen minden alkalommal jelen volt a békésszentandrási polgármester is. Ezeken az összejöveteleken mindig szóba került, hogy Furugy Békésszentandráshoz viszonyítva hátrányos helyzetben van távolsága és kis lélekszáma miatt. Az önkormányzatban nem, vagy alig képviselte valaki a furugyiak érdekeit.
– Próbáltuk a helyiekkel megértetni, hogy saját kezükbe kellene venniük ügyeik intéz ését. Hónapokon keresztül napirenden volt egy helyi szervezet, a Furugy Megmaradásáért Egyesület megalakításának gondolata. Közösen megfogalmaztuk a célokat, elkészítettük az egyesület alapszabályát. Mégsem sikerült létrehozni az egyesületet, melynek elsődleges oka: két, meghatározó, erős egyéniség volt a faluban, akik konfliktushelyzetbe keveredtek egymással, másképp képzelték el a falu jövőjét. Ez a tény megosztotta az ott élőket, kialakultak az „ellentáborok”. Az emberek féltek felelősséget vállalni, nem tudtak dönteni a vezetők személyéről.
– A településen a legnagyobb gondot a 1,5 km-es bekötőút állapota jelenti. Közvetítésünkkel az önkormányzat benyújtott pályázatot – jelentős önerőt felvállalva – az út elkészítésére, úgy tűnik, hogy ebben az évben megvalósul a megépítése.
– Szakértői véleményeket készítettünk a településről:
Hogyan lehetne az értékeket építkezéssel megőrizni?
A falusi turizmus kialakításához milyen befektetőkre lenne szükség?
– Elkészítettük a település útjelző tábláját, amelynek egyik eredménye, hogy a legújabb térképen már Furugy neve is megtalálható.
– Településfeltáró munkánk révén kapcsolatba kerültünk a szarvasi evangélikus egyházzal, és megerősítettük a már kialakult elképzelésünket: szükség van az idősek szociális helyzetének javítására. Az egyház – az önkormányzattal együttműködve – az átalakított közösségi házban megoldotta a szociális étkeztetést.
– A településen egy–két alkalommal találkoztunk az ott élőkkel különböző közösségi események kapcsán. Pl. kibérelték a közösségi há zat szilveszteri ünnepségre. Az igény, a vágy megvolt mindenkiben: „jó lenne valamilyen kulturális program!”
Közösségi esték címmel havi rendszerességgel beindítottunk egy kulturális rendezvénysorozatot, amelyben elsősorban a megye amatőr művészeti csoportjai mutatkoztak be: pl. Pierrot Gyermekszínház, Balassi Táncegyüttes, Békés Banda, társastáncklub. Az előadásokon majdnem mindig telt ház volt!
Külön színfoltot jelentett a faluban a Kétegyházi Képzőművészeti Alkotótábor tagjainak megjelenése – filmesek, festők, – akik több alkotást készítettek a településről, amelyet be is mutattak a helyieknek.
– A településfeltáró munka során kiderült, hogy él még néhány idős ember, aki emlékszik a falu múltjára, történetére. Ezen anyagot összegyűjtve, a helyiek aktív közreműködésével készült el a Békési Műhely különszámaként a falu történetét bemutató füzet, amelyet minden furugyi lakos megkapott.
– A más településen működő pozitív példák megtekintése céljából több tapasztalatcsere-utat szerveztünk a falu lakói és az önkormányzat képviselői részére. Ezek közül a legsikeresebb a hosszúhetényi látogatás volt, ahol a falusi turizmus működésének tapasztalataival ismerkedtek meg a résztvevők
– A médiában több alkalommal megjelentek a faluról, a közösségfejlesztő munkáról szóló híradások. Hevér Zoltán, a magyar televízió filmrendezője félórás dokumentumfilmet készített a településről, amelyet a televízió is bemutatott.
Kitágultak a település határai!
Konklúzió: ez a helyi társadalom még nem érett meg arra, hogy saját kezébe vegye ügyeinek intézését. Ebben a faluban nagyobb szükség van az önkormányzat segítésére, jelenlétére, a közösségfejlesztők által nyújtott bátorító, informáló közreműködésre. Az együttes munka eredménye – a fentieken túl – többek között az is, hogy az önkormányzat tudatosabban felvállalja a falu érdekeinek képviseletét, hogy látja a lehetséges kitörési pontokat, és megtalálta azokat a partnereket (személyiségeket), akikkel együttműködve hatékonyabban cselekedhet.
A közösségfejlesztők „kívülről” megmutatták a falu értékeit!
Magyarországon jelenleg 500 közösséghiányos település van, amelynek valamilyen segítségre lenne szüksége. Kérdés: mi lehet ezeknek a falvaknak a jövője?!
Az esettanulmányt készítette
Pocsajiné Fábián Magdolna
Parola archívum |
 |