Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Elkésett gondolatok a hőgyészi falusi turizmus tanácskozáshoz: 1993. november 15-19.
Szerző:	Faludi Erika
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1994
Szám:	1
Oldalszám:	5. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	falusi turizmus
Megjegyzés:
Annotáció:	A falusi turizmus konferencia jelmondatát bontja ki a cikk. "A falu jövője nem az ott élők nagy számától, hanem cselekvőképességétől függ." Akik a falusi turizmussal foglalkoznak, azoknak a cselekvőképességet kell rehabilitálni. Az önbecsülés megerősítése, a lakóhely értékének feltárása, felismerése, az elindulás személyi és közösségi feltételeinek segítése lehet az első feladat.

hogyeszi.txt

Elkésett gondolatok a hőgyészi falusi
turizmus tanácskozáshoz

Nehéz a falusi turizmusról önmagában beszélni. Különösen annak, aki a falvak fejlesztésének, jövőjének általános kérdéseivel foglakozik egy ,halmozottan hátrányos helyzetű" térségben élve.
A konferencia (1993. november 15-19.) ezt a csak utólag megfogalmazott hiányérzetet hagyta bennem a falusi turizmussal mint az idegenforgalom egyik ágával, és nem mint a falvak fejlődésének egy lehetséges megoldásával foglalkozott. Persze nem a szervezők hibája, hogy Magyarországon a falvak jövőjével kapcsolatos kérdéskörnek nincs képviselete, és így ,ágazatokra" hullik az a nagyon is egybefonódott összefüggő feladat, amit a falusi térségek fejlesztésének nevezünk. Sőt köszönet a szervezőknek, hogy ezt az évek óta vajúdó témát felkarolták, felülkerekedve a gazdasági szempontokon és a körülötte zajló vitáknak, gondolatoknak fórumot teremtettek.
Sokszor elhangzott már és mindig újból elfelejtjük, hogy a falusi turizmus a falvak talpon maradásának, fejlődésének egyik lehetősége, de önmagában nem lehetőség, csak a fejlesztési stratégia átgondolt részeként, együttműködéssel, hogy a falusi turizmus nem egyenlő a kiadott szobával, de még az otthonos, családi gazdaságban várt vendéggel sem. Vagyis szereplője nemcsak a vendéglátó család, hanem az a helyi közösség is, amely körülveszi, amely a környezetét működteti.
Ezért vagyunk zavarban amikor polgármesterek, vállalkozók, szervezők, egyesületek, minisztériumok közös fórumon, közös tennivalókról beszélnek. A közös tennivaló az lenne, hogy számba vesszük a szereplőket, aztán mindegyiknek a feladatát, majd mindenki nekilátna a sajátja megoldásához. Nem felejtkezve meg a folyamatos együttműködésről.
Ami fölött elsiklottunk, mert nem idegenforgalmi, hanem általános, ,fekete lyuk" a falusi térségek problémakörében, az a generalista, települési vagy térségi szervező kérdése, és nem a vállalkozói, hanem a fejlesztő szakember szintjén. Jelenleg ezt a szerepet ,önkéntesek", általában lendületes, menedzser típusú polgármesterek töltik be és szerepük messze túlnő (a feladat komplexitásából adódóan) a falusi turizmus szervezésén. Egyszerűen szólva a falujukért, annak boldogulásáért mozgatnak meg minden követ, amibe az infrastruktúra fejlesztésétől a helytörténetig, a vállalkozások támogatásától a helyi közösségek szervezéséig sok minden belefér. Ezek a feladatok akkora erőfeszítést igényelnek, hogy általában már a szomszéd falvakkal való együttműködésre is alig marad energia, nemhogy a térségre, és olyan szerteágazóak, hogy csak akkor működnek jól, ha ,van egy csapat" is a hátterében. Nos, ezek a ,generalista önkéntesek" semmiféle képzéshez nem jutnak, illetve csak résztémákban szerezhetik meg különböző helyekről a tudást, de igazából nem kaphatnak képet a terület- és településfejlesztés komplexitásáról, összetevőiről és összefüggéseiről.
Sehol, de a falusi térségekben fokozottan nem zsugorítható a területfejlesztés infrastuktúra fejlesztésre, vállalkozás-élénkítésre, a ,mérhető dolgok" anyagi támogatására.
A falu a személyesség, a kisközösségek világa. Ha ezen a szinten nem próbálunk segíteni (többek között és elsősorban képzéssel), csak a jó szerencsében bízhatunk, hogy lesz egyén és lesz közösség, helyi társadalom, amelyik még fogadni képes a támogatást.
Mi köze mindennek a falusi turizmushoz? Egyrészt az, hogy a generalistáknak kell megszőni azt az éltető hátteret, amibe a specialista belekapaszkodhat, ahonnan elindulhat, másrészt hogy a falvak többségében nagy baj van és ez a baj meggátolhatja a falusi turizmus kibontakozását is.
A baj gyökere megint csak az oktatás, képzés körül található és a szemléletmód eltorzulásában rejlik. Sajnos a falusi iskolák nagy többsége városi mércével szeretné (kénytelen) mérni magát, a városi értékek tiszteletére, nagyszerűségére tanít, miközben elfelejtkezik saját értékeiről. Az ok persze részben a pedagógus, aki maga is úgy nőtt fel, mint alsóbbrendű állampolgár, aki csak falun él és ennek csak a hátrányait látja. Vagyis hiányzik az önbecsülés, a helyi értékek védelme és tisztelete, a falu értékeinek elismerése. Pedig ezt akarjuk áruvá tenni a falusi turizmus keretében!
Csak az a család tud igazából falusi turizmust ,szolgáltatni", amelyik nem a városba költözésre spórol, amelyik a gyerekeit a városi középiskola vagy egyetem után visszavárja a falujába, amelyik becsüli társadalmi és természeti környezetét. És csak az a család tudja mindezt megtenni, amelyiknek a tágabb környezete, a faluja is hajlandó elindulni ezen az úton.
Itt az Ormánságban hagyománya van a ,halmozott hátrány"-tudatnak. És itt se ismeri fel senki, hogy nagyszerű kincsekkel van körülvéve, ezért ezek az értékek rohamosan pusztulnak. Hagyománya van a panasznak, a sóhajtozásnak is; az értékmentésnek és a cselekvésnek nincs. És nincs az együttműködésnek, az egymásra segítő szándékkal figyelésnek. Nem kellene ezen változtatni? És lehet, hogy öt-tíz év múlva mi is meghívhatnánk az első vendégeket falvainkba.
A konferencia jelmondata azt hiszem mindnyájunkat megfogott: ,A falu jövője nem az ott élők nagy számától, hanem cselekvőképességétől függ." A cselekvőképességet kell rehabilitálnunk, elhinnünk, hogy lehet, érdemes és szükséges cselekednünk. Az önbecsülés megerősítése, a lakóhely értékeinek feltárása, felismerése, az elindulás személyi és közösségi feltételeinek segítése lehet első feladatunk a cselekvésben. Ha ez megvan, lesz kivel elkészíteni a pontos diagnózist, és a helyi cselekvés útjait megtervezni, majd megvalósítani.

*

Az Európai Közösség által indított LEADER (Links between Actions for the Development of the Rural Economy) programnak is kiemelt témaköre a falusi turizmus. A 442 millió ECU-vel támogatott három éves (1991-1994) program célja, hogy bemutassa a helyi közösségek fejlesztési kezdeményezései közvetlen támogatásának jelentőségét. A 217 helyi közösség, a program tagjai hálózatban működnek, melyben a hivatali, a gazdasági és a társadalmi élet képviselői ,helyi akciócsoportot" alkotva vesznek részt. Az együttműködésben résztvevő, elmaradottnak minősített falusi térségek (Írország, Spanyolország, Portugália, Dél-Olaszország, Görögország) mindegyike működő példa lehet Magyarország számára, de tanulhatunk a fejlettebb nyugat-európai országok ,törékeny falusi térségeinek" gondjaiból és megoldási módjaiból is.
A helyi akciócsoportok üzleti terveiben a turizmus bevételei jellemzően a 30-60% között mozognak, ami számunkra is jelzés lehet arra, hogy a kistérségi fejlesztés komplex feladat, amit átfogó gondolkodással, tervezéssel kell megközelítenünk, és a helyi adottságoknak megfelelően ezen belül felbecsülni a falusi turizmus lehetőségeit.
Faludi Erika


Parola archívum