Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Az Autonómia Alapítvány erőforrásairól
Szerző:	Tamás Erzsébet
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2000
Szám:	1
Oldalszám:	12
A cikkben lévő
Nevek:	Csongor Anna, Bíró András
Intézmények:	Autonómia Alapítvány, Soros Alapítvány
Települések:
Tárgyszavak:	Autonómia Alapítvány, Csongor Anna, roma program
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom
10 éves az Autonómia Alapítvány

AZ AUTONÓMIA ALAPÍTVÁNY ERŐFORRÁSAIRÓL

E-mail-interjú Csongor Annával, az Alapítvány ügyvezető igazgatójával

Az Erőforrások megújuló rovatában elsőként az Autonómia Alapítvány igazgatónőjétől, Csongor Annától kértünk interjút: működésükről, eredményeikről és terveikről kérdeztük.
Minden szervezet, így a mi alapítványunk életének is különböző életciklusai vannak. Bíró András létrehozta, megteremtette. Én a harmadik évben érkeztem, amikor már megvoltak a stabil adományozók, megvoltak a programok keretei, megindult az intézményesülés folyamata. Két évig az ő általa igazgatott alapítványnak voltam a programfelelőse, beindult a monitorrendszer, megszilárdultak a programok, szerződéses viszonyra alapoztuk a támogatásosztást. Amikor 1995 szeptemberében átvettem az igazgatást, a kezdeti minimálisról harminc százalékra nőtt a kölcsönök visszatérítési aránya. Azóta egyenletesen emelkedett, és 1999-ben már majdnem kilencven százalék volt. Az én dolgom a működés stabilizálása, egy professzionális intézmény kialakítása volt. Ez megtörtént.
A tíz év alatt mintegy 650 millió forintot költöttünk roma programokra adomány és visszatérítendő támogatás, tréning költségek formájában. Nagyon megváltozott a helyzet ez alatt a tíz év alatt: jelenlegi partnereink pontosan tudják, hogy mit akarnak, a segítséget jól fel tudják használni, látják, hogy mik a helyi lehetőségek és korlátok, igénybe veszik a helyi szakértelmet – komoly fejlődési lehetőség van bennük. Büszkék vagyunk, hogy a pénzünk más pénzeket is megmozgat: amit adunk, önerőként, megtízszereződik. Pályázóink a mi projektjeink segítségével megtanulnak pályázni, és nagyobb pénzeket is elnyernek, de nemcsak elnyernek, hanem hasznosítani is tudnak.
Az Autonómia működésének lényege, hogy korlátozott eszközeit igyekszik koncentrálni, s a cigányok gazdasági programjait támogatja elsősorban. Ugyanakkor egyfajta műhelyként működik, ahol kikísérletezünk módszereket, és a sikeres dolgok átvételét elősegítjük. Így alakult meg „autonómiás” modellre a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, melynek első kuratóriumi elnöke Bíró András volt. Így vezette be számos adományosztó a monitorozást. Együttműködési szerződésünk van „autonómiás” projektekre az OFA-val és a Soros Alapítvánnyal. A nálunk munkatapasztalatot szerzett fiatalok ma már más adományozók és intézmények fontos posztjain töltenek be felelős beosztást.
A tudatos programfejlesztési munka során az addigi tapasztalatok alapján kiválasztjuk a legsikeresebbnek tűnő programokat, és kifejezetten ilyeneket hirdetünk meg. Ilyen volt a Konyhakert programunk, amelynek az volt a lényege, hogy azokat a szervezeteket juttattuk támogatáshoz pályázati úton, amelyek vállalták, hogy környezetükben megszervezik a rászoruló roma és nem roma családok konyhakerti gazdálkodását. A támogatás 25 %-a volt visszatérítendő. A programot, egyöntetű sikere miatt megismételtük.
Az idén – bár úgy érezzük, a konyhakert program sikeres volt – tovább fejlesztettünk azt. Beindult a Kertészet 2000 elnevezésű program, amelynek első évében a gazdasági támogatás mellett képzésben is részesülnek a résztvevők, a második évben pedig azt várjuk tőlük, hogy hatékonyabban legyenek képesek együttműködni, jobban meg tudják szervezni tevékenységüket és termelési eredményeik is javuljanak.
Ennek a programnak most zajlik a félidős értékelése, de már meghirdettük legújabb, háromszintű programunkat a Roma Mezőgazdaság Fejlesztő Programot /PAKIV-programot/, melynek első szakasza a 2000-ben bekapcsolódó pályázók számára már beindult, de 2001. és 2002. évek folyamán újra indítjuk és bővítjük a bekapcsolódó és bekapcsolódott szervezetekkel a fejlesztési lehetőségeket. Ennek az a lényege, hogy egymásra épülő programok keretében támogatást nyújtunk olyan társadalmi szervezeteknek, amelyek romák önálló gazdasági tevékenységét segítik elő. A cél, hogy a támogatott szervezetek a folytatni kívánt gazdasági tevékenységet racionálisan, hosszú távon fenntartható módon, több éves szakmai és szervezeti fejlesztéssel valósítsák meg.
Közösségfejlesztői törekvéseitek egy-egy településen belül hogyan valósulnak meg?
Vannak olyan szervezetek, ahol a mi támogatásunk segítségével tudtak először megindulni. Ez mozdított meg az emberekben bizonyos készségeket, támogatott már meglévő tendenciákat, megerősítette az együttműködési készséget. A sikeres program újabb pályázatokra ösztönözte őket, és ma már többféle programjuk van. A vezető nemcsak egyszemélyben vezeti a szervezetet, hanem megoszlik a felelősség. Nincs kifejezetten szándékunkban „közösséget fejleszteni”, de a pénz, amit adunk, a mód, ahogy a pályázókkal kapcsolatot tartunk, szerződünk, illetve ahogy a program alakulását nyomon követjük, valószínűleg hatással van nemcsak a gazdasági eredményekre, hanem a közösségre is.
Persze van olyan kiírásunk, amelyben kifejezett hangsúlyt fektetünk cigányok és nem cigányok együttműködésére, ilyen pl. a „zöldmunka program”, amelynek keretén belül egy környezeti cél megvalósításáért dolgoznak együtt cigányok és nem cigányok.
Biztosan vannak negatív példák is. Mire törekedsz jelenleg? Az Alapítvány gazdasági fenntartása is komoly odafigyelést igényel.
Nem tudnék igazán negatív példát mondani – legfeljebb olyat, ahol még nem sikerült egy program. Elég jónak érzem a szűrőrendszerünket ahhoz, hogy ha valamelyik szervezettel leszerződünk, akkor ritkán kelljen aggódnunk a végkifejlet miatt. Rugalmasak vagyunk, ha nehézség van, segítünk, belátjuk, ha a programjainkat befolyásolják a mezőgazdaságot általában is befolyásoló körülmények. Ha azonban megállapítható az egyéni felelősség, nem habozunk feljelenteni azt, akiről feltételezzük, hogy megszegte a vele kötött szerződést.
A fenntarthatóság elérése nemcsak a támogatottainknak kulcskérdés, hanem nekünk is. Mivel nagyon nagy százalékban amerikai magánadományozók támogatásából élünk, és ez a forrás egyre szűkül, komoly munkát kell végezni, hogy évről évre meg legyen az a pénz, amiből a programjainkat finanszírozni tudjuk. De nem vagyok borúlátó: nemrég kaptuk meg a Világbank félmillió dolláros támogatását, amelyből egy négy országra kiterjedő nemzetközi programot valósítunk meg, az Autonómia Alapítványhoz hasonló szervezetek létrejöttét segítjük elő a szomszédos országokban: Bulgáriában, Romániában és Németországban.
Nemcsak azért fontos, hogy az Autonómia fennmaradjon, mert vagyunk egy páran, akik szeretünk ebben dolgozni, szeretjük ezt és így szeretjük, hanem azért is, mert ugyan számos forrás van Magyarországon, ahova a romák pályázhatnak, de egy kis magánalapítvány a rugalmasságával, az alkalmazkodó képességével és függetlenségével fontos szín átpolitizált világunkban.
A jövő évi pályázati kiírásokról lehete bővebben tájékoztatni az olvasókat? Melyik program kap kiemeltebb támogatást 2001-ben?
A Roma Mezőgazdasági Fejlesztő Program 2000-2003. (az a háromszintes program, amiről előbb beszéltem). Minden további attól függ, hogy a következő – év végi – kuratóriumi ülés hogyan dönt a jövő évről. Pályázatainkról rendszeresen tájékoztatjuk az érdeklődőket a roma médiában, a megyei és az országos lapokban, a Pályázatfigyelőben, és személyesen, rendszeresen szervezett fórumainkon. Érdeklődni az alapítvány telefonszámán 2376020, 2376023, vagy levélben lehet: 1137 Budapest Pozsonyi út 14., internet honlapcímünk: www.autonómia.hu.
Személyes, magánjellegű kérdés: jute időd az alapítvány vezetésén kívül másra is?
Tanítok az ELTE Szociális munka és Szociálpolitika Tanszékén, és számos olyan alapítvány, szervezet munkájában veszek részt valamilyen minőségben, amely a szociális vagy oktatási kérdésekkel foglalkozik.
Tamás Erzsébet

Tartalom

Parola archívum