Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Közösségfejlesztők Angliában: Projektmunka a konkrét feladatok megoldására
Szerző:
Kováts Flórián
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1992
Szám:
3
Oldalszám:
3. p.-4 . p.
A cikkben lévő
Nevek:
Peter Brewer, Brian Cousins, Judith Reynolds
Intézmények:
Community Education Office East Devon (Közösségi Művelődés Kelet-Devon-i Hivatala)
Települések:
Exeter
Tárgyszavak:
településszervezés, közösségfejlesztés, munkanélküliség kezelése, Szövetkezetfejlesztési Iroda, Anglia, szövetkezet, szövetkezetfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:
Az angliai Devon megye közösségfejlesztői és szövetkezetfejlesztői munkáját ismerhetjük meg egy tanulmányút ürügyén.

Projektmunka a konkrét feladatok megoldására

Közösségfejlesztők Angliában

Két évvel ezelőtt - miután hírét vette létezésünknek - Peter Brewer, az angliai közösségfejlesztők egyesületének elnöke meghívót küldött egyesületünknek egy tanulmányútra. A meghívást komolyan vettük. Ennyi idő kellett azonban ahhoz, hogy mindkét fél ,összehozza" az utazáshoz szükséges feltételeket. Mi az Eötvös József Alapítvány jóvoltából jutottunk a repülőjegy árához, angliai partnereink pedig a Devon Exchange Forum támogatását nyerték el a fogadáshoz.
Ez a név egy Devon megyei pénzalapot és mozgalmat takar, melynek célja az európai országok és Anglia kapcsolatainak fejlesztése, fiatalok és szakemberek cseréjének megszervezése és finanszírozása. A megye székhelye Exeter, Pécs testvérvárosa, ahonnan az idén 20 középiskolás fiatal egy éves nyelvtanulásra érkezett a városba. A Fórum fő szervezője és kelet-európai szakértője: Brian Cousins.

Gyakori, hogy részfoglalkozásúak működtetik az intézményt

Vendéglátónk a megye egyik közösségi művelődési szervezetének a vezetője. A Community Education Office East Devon (Közösségi Művelődési Kelet-Devon-i Hivatala) egy olyan, a megyei önkormányzat által fenntartott szolgálat, intézmény, mely szakmai folyamatok és akciók irányításával egyaránt foglalkozik. A munkájukkal összefüggő folyamatokat és intézményeket tanulmányoztuk közel egy hétig, napi 10-12 órán keresztül. Peter fáradhatatlanul magyarázott és vitt mindenfelé bennünket. Számtalan tevékenységgel, szervezettel ismerkedtünk meg. Legtöbbjük valamiképp hasonlít a nálunk is ismert folyamatokhoz, bár mifelénk korántsem sorolják őket a művelődésügy illetékességi körébe.
Angliában a kötelező iskolai oktatáson túli művelődésnek kiterjedt hálózata működik. Szakmai szempontból viszonylag elkülönülten szerveződik a felnőttoktatás és a társas együttlétre alapozódó közösségi művelődés. Míg az előzők fő szervezői az egyetemek és a college-ok, a középiskolák, addig a társaskörök, egyesületek, művelődési és szociális alapon szerveződő csoportok számára a közösségi házak, ifjúsági klubok, családi központok adnak helyet. Ezekben általában egy-két munkatárs dolgozik és nem ritka, hogy csupán részfoglalkozásúak működtetik az intézményt.
A szakemberek alkalmazásának egyik leggyakoribb módja a néhány évre szóló munkaprogramokban való részvétel, az ún. projektmunka. Egy vagy több szakember kidolgoz egy sajátos fejlesztési vagy nevelési programot, azt benyújtja a meghirdetőknek és kedvező elbírálás esetén néhány évet töltenek a kitűzött célok megvalósításával. Ilyenre láttunk példát az egyik általános iskolában, ahol az iskola és a szülők kapcsolatának fejlesztésére, a szülők képzésére, nevelési problémáik megoldására vállalkozott egy pedagógusból lett közösségi munkás.

A lelkész a településszervezés
nagymestere

Az első napokban főként kis településeken jártunk. Közöttük Culm Valley volt a legizgalmasabb, ahol a közösségi neveléssel foglalkozó kollégán kívül megismerkedtünk egy olyan lelkésszel is, aki a településszervezés nagymesterének mutatkozott.
Itt és a környékbeli településeken érzékelhettük először az angliai falvak (és városok) legjelentősebb problémáit. Különös volt azt tapasztalnunk, hogy az embereknek - hasonlóképpen, mint nálunk - lakásügyük megoldása jelenti a legnagyobb feladványt. Ezeken a kis településeken szinte teljesen megszünt a helyi ipar, a gazdálkodás annyira specializálódott, hogy csupán néhány család foglalkozik állattartással, a kiskereskedők a szupermarketek árnyékában lassanként mindenhol bezárnak. A falvak az eljárók és az idős emberek lakóhelyeivé válnak. Az emberek a városokban keresnek munkát, némelyek a napi 1-2 órás autózást is vállalják. A városi nyugdíjasok pedig nagy számban vásárolnak vidéki házakat, miután eladják régi otthonukat. Keresletükkel igencsak felverik a házak árait, így a helybeli fiatalok kiszorulnak szülőfalujukból. Más okokkal is magyarázható, hogy 1991-ben 100.000 lakást vettek vissza az ügynökségek, mert tulajdonosaik nem tudták fizetni a részleteket. Paul Hague - kollégánk - mesélt nekünk erről, ő mutatta meg nekünk a Fiatalok Házát is, amelynek tulajdonosai - hogy terheik elviselhetők legyenek - csak felerészben maguk a fiatalok, felerészben pedig egy sajátos lakásépítő szervezet. Ennek a szervezetnek a megalapítója a lelkész, aki többek között azzal is foglalkozik, hogy felvásárolja a kallódó telkeket, rajtuk nyugdíjasok számára kis lakótelepet építtet, a haszonból pedig a fiatalok családalapítását segíti.
A másik nagy gond - nemcsak errefelé - a korszerűtlen kisüzemek megszűnésével járó helyzet: a munkanélküliség és a kihasználatlanul álló, korhadó, omladozó épületek sora. Egy elhagyott gyapjúfeldolgozó üzem újrahasznosítására láttunk itt kísérletet. Ebből a gyárból, mely természetesen egy kis folyó mellé, a vízi energiára települt, most múzeumot, vendéglőt és a kézműves mesterségek tanulására szolgáló műhelyeket alakítottak ki a helybeliek. îgy próbálják maguknak a munkalehetőséget, másoknak pedig a látványos ipari emléket megőrizni. (Hasonló példák sorával találkozhattunk másutt is: Exeterben a volt kikötőben hajózási múzeum, egyedülálló hajógyűjtemény van. Kirándulóknak csónak és vitorláskölcsönző, ajándéküzlet, kiskocsmák stb.)

A közösségi munkával
jobb üzleti terv készülhet

A munkanélküliséggel járó bajok megoldásának sajátos útját járja a Co-operative Development Agency (Szövetkezetfejlesztési Iroda), melynek vezetője Judith Reynolds. Ő egy csöppnyi magáncég tulajdonosa és vezetője. Arra vállalkozott, hogy különböző kezdeményezéseket segít, hogy belőlük működő gazdasági szervezeteket hozhassanak létre a résztvevők. Egyik első munkája volt a felszámolt hajógyár munkásaiból, villanyszerelőiből szerve-zett háztartási eszközöket javító szövetkezet. Mint elmondta, Angliában 10 új vállalkozásból csupán egy marad hosszabb ideig életben. A szövetkezeteknél fordított az arány. Működőképességüket a közös akarat, a sokkal pontosabban megvitatott üzleti terv és bizonyos mértékű támogatás is biztosítja.
Az Iroda, melynek összesen talán 5 munkatársa van - Exeteren kívül még három városban tart képviselőt - a koncepció kidolgozásában, a hitelek felkutatásában, a szervezők betanításában, a kiképzésben vállal szerepet. Önmaguknak is van egy kis alapítványuk, melyből kölcsönöket szoktak adni. Az Iroda nem az általa létrehozott szövetkezetektől, hanem a megyei, városi önkormányzatoktól, országos alapítványoktól kap díjazást benyújtott terveik és az elvégzett munka alapján.
Az egyes szövetkezetek alapításakor a tagok az egyenlő munka elvén szerződnek és ledolgozzák a belépéshez szükséges összeget. Ehhez a munkanélküli segélyezés rendszere is hozzásegíti őket, mert az ilyen vállalkozások megkezdésekor néhány hónapig még felvehetik a segélyt a tagok.
Segítő munkájuk során kínosan vigyáznak arra, hogy mindig csoportoknak és ne egyes személyeknek adják át az információkat, hisz ennek birtoklása hatalmat jelenthet mások fölött. Legutóbbi munkájuk egy olyan kézműves szövetkezet megszervezése volt, melynek üzletét éppen az előbb említett kikötőben sikerült megnyitni. Tagjai különféle mesterségek képviselői: bőrösök, keramikusok, szövők, ötvösök, vezetőjük pedig egy kovács. A következő években pedig egy olyan program megvalósításán dolgoznak, melyben asszonyok vesznek részt egy gyermekgondozási vállalkozásban.

Telefon minden asztalon

A közösségi munkások egyik kitüntetett terepének mutatkozott a családokkal való törődés. Ezt a munkát két ágazat is végzi: a szociális és a művelődési szempontú megközelítés bizonyos eltéréseket mutat, bár végső soron azonos cél érdekében tevékenykednek. A Family Center olyan kis intézmény, mely délelőttönként van nyitva és ahová az anyák gyermekeikkel együtt járnak. Szerény - általában az önkéntesek munkájával készülő - étkezésre is mód van, de leginkább az együttlétért és a jó tanácsért jönnek ide a fiatalasszonyok. A szociális ágazat által fenntartott központok segélyezésre is vállalkozhatnak, a művelődési szervezetek azonban főként a tanácsadást, különböző ismeretátadó tanfolyamok szervezését tartják fő céljuknak. Ennek érdekében különböző támogatásokért folyamodnak, projekteket szerveznek, ami komoly feladatot, kockázatot is jelent az itt dolgozó szakembernek.
Beszámolónk nem lenne teljes, ha nem tennénk említést arról, hogy milyen társadalmi és szervezeti körülmények között dolgoznak angliai kollégáink. Talán az eddig leírtakból is kitűnik, hogy a szakemberek igen különböző szervezetek alkalmazottai. Itt is jelent valamiféle biztonságot, ha állami vagy helyi önkormányzati státusban vannak, de ez nem döntő. Ottjártunkkor a megyei iroda munkatársainak létszámát éppen felére kellett csökkenteni, ami igencsak nehéz feladatot jelentett. A munkatársak egy részének sikerült valamilyen pályázaton finanszírozót találnia projektjéhez, mások azonban új pályára kényszerültek. Azt sem lehet mondani, hogy az általunk megismert intézmények, szervezetek különösen jó körülmények között működnének. Sokszor jártunk ideiglenes épületekben (udvari faházakban), vagy éppen a sokadik emeleten, bár telefont minden íróasztalon láttunk. Vendéglátóink panaszait pedig ma is itt halljuk a fülünkben: az emberek nem becsülik a közösségi munkásokat, nem hisznek a közösségekben, mert túlságosan sokat hallották a konzervatív kormányzattól, hogy csak magukkal kell törődniük. Mi persze bízunk abban, hogy Peter Brewernek és társainak munkálkodása ékes bizonyságot adhat ennek ellenkezőjéről.
Kováts Flórián


Parola archívum