Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Babák rózsaparkjától a bölcsis forradalomig. Lakótelepi közösségfejlesztés kisgyerekes családokra alapozva a Budapest, Ferencváros, József Attila-lakótelepen
Szerző:	Velenczei Ágnes
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2012
Szám:	2
Oldalszám:	15
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	Lakótelepi közösségfejlesztés Babák Rózsaparkja Kisgyerekes családok
Megjegyzés:
Annotáció:

A lakóhelyemhez és a vállalt feladathoz fűződő viszonyom

Ez a munka nem tudatos közösségfejlesztésnek indult. Már 2006 végén is, amikor egy társammal, Fried Zsófiával belekezdtem ennek a munkának a megszervezésébe, több civil szervezetben tevékenykedtem és a Születés Hete (Sz7) programsorozat céljait megismerve – a fiatal családokat ismeretekhez juttatva kompetens döntési helyzetbe hozni a háborítatlan szülés választhatósága érdekében – úgy éreztem, hogy erre a lakóhelyemen, a József Attila-lakótelepen is szükség és igény van. A munka során megismert családok, segítők, alakuló lakótelepi kapcsolatok indították el bennem, hogy van mire alapozni, van esélye a közösségek kialakulásának nálunk. Az azóta a kölcsönös támogatás során megélt tapasztalatok és örömek visznek tovább, újabb és újabb közösségfejlesztési célok felé.
Sok embert ismertem meg az évek során gyerekeim óvodáján, iskoláján, orvosi rendelőn keresztül. Amikor 1989-ben dolgozni is lakótelepi iskolába jöttem, majd évekig otthon végeztem munkát, még több emberrel tudtam kapcsolatot teremteni. Gondjaikat megismerve, az első szervezet, aminek létrehozásában szerepem volt, az 1992-ben megalakult Ferencvárosi Munkanélküli Egyesület volt. Az egyesületi munka során a kerületi szociális ellátásban részt vevőkkel, és civil szervezetekkel is kapcsolatot alakítottam ki. Ezekre a tapasztalatokra és kapcsolatokra építve segítettem a Közös Nevező Társulás Egyesület létrejöttét, 2006-ban, aminek 2010-es megszűntetéséig tagja voltam. Ebben az egyesületben több kerületi intézményvezető vállalt műhelyvezetői feladatot. Az ő segítségük és együttműködésük nélkül az alábbi folyamat nem valósulhatott volna meg.


Egy országos szervezetből, a TAVAM-ból hozott tapasztalatok

Amikor felismertem, hogy a lakótelepen egyre több kisgyerekes beköltöző család van, már tagja voltam a TAVAM-nak (Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért). A szervezet, honlapján így határozza meg magát: „A TAVAM önszerveződő női körök, kismamaklubok és anyakörök hálózata, amely segíteni kíván minden olyan egyéni és társas kezdeményezést, ami a szülést-születést, az élet megkezdésének feltételeit egyre jobbá, természetesebbé teszi, s ezáltal a szülő-gyerek kapcsolat, a családi felelősségvállalás és a tudatosság erősödését szolgálja.”
Az itt gyűjtött tapasztalatok megerősítettek abban, hogy a társadalmi változások iránya, ami egyre jobban eltávolítja egymástól térben is a nagycsaládok különböző generációit, milyen nehézségeket okoz a tapasztalati lánc megszakításával, és hogy ezt közösségi szervezéssel, önsegítő, támogató csoportok létrehozásával lehet csupán mára pótolni. Ez indított az Sz7 rendezvénysorozat helyi megvalósítására.


A József Attila lakótelep bemutatása

„A József Attila-lakótelep Budapest IX. kerületében helyezkedik el, az Üllői út, az Ecseri út, a Gyáli út és a Határ út által körülzárt területen… A lakótelep városrendezési szempontból jellegzetes formát kapott, útrendszere nem merev derékszögű, és a házak nem az utcavonalra kerültek elhelyezésre, hanem a tájolásnak megfelelően helyezkednek el, továbbá, hogy az utcák hat központi tér köré csoportosuló kisebb egységet fognak közre. A házakat nem zsúfolták össze, az öt–hat házból álló tömbök között viszonylag nagy szabad terület maradt, melyet a későbbiekben a parkosítások eredményeképpen gazdag növényzet fedett be.

…A meglévő infrastrukturális és természeti adottságoknak köszönhetően a lakótelep kellemes élettérré alakult, mely sok embert vonz. A viszonylag kis alapterületű lakások keresettek az egyedülálló fiatalok és a fiatal családok körében. A lakások nem teszik lehetővé több generáció együttélését, sőt sok gyermek felnevelését sem. Így a lakótelep a fiatal pároknak és az időseknek nyújt kellemes, parkos-ligetes, mégis város közeli lakóhelyet.” http://desi.hu/index.php?option=com_content&task= view&id=39&Itemid=62

A beköltöző fiatal családok távol kerülve családjaiktól és megszokott közösségeiktől, hiányt szenvednek a nagycsaládok együttélése során természetesen átadott gyermekvállalási, családszervezési, életvezetési tapasztalatok megosztásában. A lakótelepi lét a kisgyerekeikkel otthon lévő anyáknak nehézségeket, kudarcokat, elmagányosodást hozhat.
A fiatal családok, akikre jelen programunkat alapoztuk, a főváros belvárosi kerületeiben lakóknál, de még kerületünk, a Ferencváros belső és középső részénél is jobb adottságokkal rendelkező, a Városrészi Önkormányzat – RÖNK – által is kiemelten kezelt közösségi tereket használhatnak. Ezek a közösségi terek az elmúlt 20 évben már különböző közösségi rendezvényeknek is bejáratott színterei lettek, ahová pártok, civil szervezetek, a Dési Huber Művelődési Ház – DHMH – és a RÖNK is szervez a lakosság számára programokat. A lakótelep közepén lévő területeknek a lakosok körében elfogadott nevük: Nagyjátszótér, Csigapark (egy fa csigaszoborról), Nyúldomb.
A Csigapark közösségi térré tételében az Írisz Családi Kör itt megrendezett programjainak kiemelkedő szerepe lett, és ötéves civil szervező munkájával, a civileknek a Ferencvárosi Önkormányzattal, azon belül a József Attila-lakótelepi RÖNK-kel és munkatársaikkal kialakított hatékony együttműködésével új közösségi tér, a Babák Rózsaparkja született.


Tapasztalataim a helyi közösség hagyományosnak vélt nyitottságáról

Az elmúlt 30 évben azt tapasztaltam, hogy ezen a lakótelepen, éppen az emberléptékű kialakításából is következően, az emberek nem zárkóznak el egymástól, a házakban, az utcán szóba állnak egymással, érdeklődnek egymás iránt. A közösségi tereken sakkoznak, kártyáznak, a kisgyerekes családok a játszótéren beszélgetnek. A közösségi házban sportolási lehetőség, kártyaklub működik rendszeresen. Nyugdíjas szervezetek, csoportok közös programokat szerveznek tagjaiknak. A helyben alakult egyesületeknek befogadó teret biztosítottak a helyi politikai szervezetek és az önkormányzat, segítették a helyi kezdeményezések megvalósulását.
Az önkormányzati törvényben biztosított lehetőségre alapozva, 2000-ben képviselői kezdeményezésére létrejött a már említett RÖNK, amely a kerületi önkormányzat egyik bizottságaként látta el a feladatát, saját szervezeti és működési szabályzatban határozva meg, hogy a lakótelepre vonatkozó döntésekben véleményezési joga lett. Az általuk helyben létrehozott ügyfélszolgálati iroda megvalósulása, és a képviselők közvetlenebb elérhetősége közelebb hozta a lakosokhoz az önkormányzati kapcsolatokat. A helyben történő ügyintézés erősítette a lokalitásért érzett felelősséget és többekben a helyi ügyekbe való beleszólás nagyobb igényét is felkeltette. Tovább erősítették mindezt a képviselők által szervezett helyi fórumok, kerületi közszereplők, döntéshozók meghívásával. Bár már a 2006-os önkormányzati választásokra 3 választókerületbe sorolták a lakótelepet, működésében, a lakossággal való viszonyában jelentős változás csak a legutóbbi választás után állt be, amikor az új kerületi képviselőtestület hatásköröket vont el a RÖNK-től.


Hagyományteremtés a lakótelepen – a közösségi részvétel fejlesztése

Mint az előzőekből kiderült: a középkorú és annál idősebb korosztályoknál kialakult közösségi életről beszélhetünk, de a nagyszámban a lakótelepre érkező kisgyerekes vagy kisgyereket tervező, váró fiatal családok kevés segítséget, támogatást kaptak és nem találtak közösséget új életük indulásához.
Az elsődlegesen fontosnak tartott közösségi beavatkozás célja a fiatal családok lokális kötődésének alakítása, majd erre építve közösségi kompetenciáik megerősítése, a családok közötti kapcsolatok kialakulását segítő kezdeményezések megszervezése és támogatása volt.
Az első években, amikor a beavatkozások már eredményeket hoztak, vált lehetségessé az általuk felvetett lakókörnyezeti problémák állampolgári lehetőségeire is ráirányítani a figyelmet, segíteni kezdeményezéseiknek megfelelő hangot adni és a változtatásban vállalható szerepüket erősíteni.
A legkönnyebb dolgunk a helyi intézmények és a lakosság együttműködésének alakítása volt, mert az intézményvezetők erre nyitottak voltak. A beavatkozás során, bár az eddigiek során sikerrel jártunk, a legtöbb energiát mindig az önkormányzat helyi politikusainak céljaink mellé állítása igényelte.


Sz7 a József Attila-lakótelepen

2006 októberében meghívást kaptam a TAVAM-ba, az Sz7 „nulladik” szervezői megbeszélésére, ami a 2007-es országos rendezvénysorozatot volt hivatott előkészíteni. Végighallgatva azoknak az asszonyoknak, lányoknak a beszámolóit, akik az előző évben-években már szerveztek ilyet az ország valamelyik pontján, menthetetlenül elvarázsolódtam. Számomra nem volt kérdéses, hogy a program megvalósítására nálunk is szükség van.
Csalódást okozott, hogy akkori egyesületem, a Közös Nevező Társulás Egyesület vezetője az egyesületre nézve veszélyt érzett egy ilyen programhoz kapcsolódásban. Így magamnak kellett belevágnom, s ebben elsőként Nánási Zsolt, a DHMH igazgatója, erősített meg, aki megérezte annak a lehetőségét, hogy egy ilyen rendezvénnyel az eddig a művelődési házhoz nem kötődő családok is bevonzhatóak.
Elkezdtem a felkészítőkre járni, és az ott tanultakra alapozva felderíteni a lehetséges helyi partnereket a megvalósításhoz. Még a Közös Nevező Társulás klubvezetőjeként meghirdettem egy beszélgetést helyi programötletek gyűjtésére. Ekkor mesélt az egyik jelenlévő, Valentin Józsefné, egy már régóta dédelgetett ötletéről, amivel az önkormányzat illetékeseit már többször megkereste: köszöntse az önkormányzat egy–egy rózsatővel a lakótelepre születő babákat! Bár több ellenző vélemény is elhangzott, menthetetlenül továbbgondoltuk az ötlet jövőjét.
Elsőként a már említett Fried Zsófiát kértem segítségül, mert mindketten szinte azonnal felismertük a rózsával köszöntés közösségépítő és az Sz7-hez kapcsolható szerepét, s azt is, hogy ennek a megvalósítása fogja a legtöbb szervezői energiáinkat igényelni. Ettől kezdve a megnyerhető partnerszemélyek megtalálása lett az elsődleges feladat: felvettük a kapcsolatot a RÖNK kertészetért felelős munkatársnőjével, aki mellénk állt és tanácsadónkká vált a Rózsapark kialakításának megteremtésében, szervezésében és névválasztásában.
Így jutottunk el ahhoz az ismerethez, hogy a Pöttyös utcai bölcsőde előtt fővárosi pályázati támogatással pihenőparkot alakítanak ki, amiben az önkormányzat részére nem jelentene jelentős plusz költséget a családok által igényelhető rózsatövek ültetése. Tájékoztatott a parkkal kapcsolatos következő RÖNK-ülések időpontjáról, így a Józsefvárosban működő Nap Klub munkatársa, Szabó Márta segítségével elkészítettünk egy pályázatot, és beterjesztettük az evvel a témával foglalkozó RÖNK-ülésre.
Elkezdtünk egyeztetni és segítséget kérni a DHMH igazgatójától. Nánási Zsolt egyik tanácsa volt, hogy olyan a témába illő, már működő programokat vonjunk be a Sz7 helyi programjába, ami nem igényel külön költséget, viszont kapcsolatot jelenthet a klubok és csoportok között, és az Sz7 hirdetményeiben helyet nyújtva segíteni tudjuk az ő ismertségük emelését is. Eredetileg egy napot terveztünk megtölteni programmal, majd a partnerek megtalálása és lelkesedése végül egy háromnapos rendezvény megvalósítását tette lehetővé, amin óvodásoknak hirdetett rajzpályázat, kiállítás és műsorral kísért eredményhirdetés, előadások, tanácsadások vették körül a fő programnak számító rózsaparki ünnepséget.
Számomra a legfontosabb eredménye az Sz7 2007 József Attila-lakótelepi rendezvényének az volt, hogy a megvalósítás utáni köszönő együttléten már 30 közreműködőnek köszönhettük meg a segítségét. Segítőink lettek védőnők, óvónők, intézményvezetők és intézményi munkatársak, az önkormányzat képviselői és munkatársai és az első anyagi támogatónkra is máig számíthatunk.
Az első két évben az Sz7 országos programjának központi csapata biztosította az általunk összeállított műsorfüzet kiadását és a plakátok elkészíttetését. A helyzet akkor vált nehezebbé, amikor ez már nem így történt, viszont az országos arculat megtartásának kötelezettsége mind technikailag, mind anyagilag egyre nagyobb terhet jelentett nekünk.
A Ferencváros Újságban 2007-ben megjelent cikk a József Attila-lakótelepi Sz7 rendezvénysorozatról: http://ferencvarosiszuletes.gportal.hu/gindex.php?pg=26624462 az újságírót, Hegedüs Sándort, annyira megfogta a Babák Rózsaparkja kezdeményezés, hogy abban a számban egy kedves glosszát is írt róla, a rózsatövet kapott babákat tőtestvéreknek elnevezve.


Babák Rózsaparkja

Az önkormányzati előkészítés sikere után indulhatott el a valódi szervezés. Ahhoz, hogy a családok érdeklődését felkelthessük a program iránt, meg kellett őket szólítani. Erre partnereknek a helyi védőnőket találtuk meg, akik, miután adatot nem adhatnak ki, azt vállalták, hogy az általunk megfogalmazott felhívást tartalmazó levelet eljuttatják az érintett családokhoz. Ez 2007 óta is minden évben így történik, és csupán az változik, hogy az önkénteseink közül ki vállalja a feladatot, hogy az ő címére érkező jelentkezéseket nyilvántartja, a program megvalósulásáig tartja a kapcsolatot a jelentkező családokkal és a szükséges adatokat a továbbiakban kezelve segíti a kapcsolódó teendők megvalósulását.
Az első években úgy igyekeztünk támogatásokat szerezni, hogy a babáknak valami apró ajándékot tudjunk vásárolni, és az ajándék mellé adott emléklap, és a rózsatő mellé letűzendő kistábla elkészítésének költségére jusson.

Az utóbbi 3 évben azzal vontuk be a már előző években rózsát kapott családokat, hogy arra kértük őket, fogadják piknikkel (házi finomságokkal, gyümölccsel, inni valóval) az új babák családjait. A következő két évben már a jól sikerült piknik hagyományának fenntartása mellett új elemmel bővült a programunk. A DHMH-ban rendszeresen, minden hónap utolsó csütörtökjén megrendezett Kuckó-programunk kézműves-foglalkozásán a már rózsás családokat kértük a közösen kitalált és egyszerűen elkészíthető ajándék elkészítésére. Ezt a szintén sikeres gyakorlatot folytatjuk idén is.

A DHMH munkatársai az előkészítés során és a program lebonyolításában is rendszeres segítséget nyújtanak az emléklapok és a kis rózsatáblák elkészítésében, a rendezvény hangosításában. Az első két évben, amikor délelőtti órákban tartottuk a rózsaparki ünnepséget, az Ugrifüles Óvoda óvodáscsoportja adott műsort. Ezen az időponton azért változtattunk, mert felismertük, hogy a délelőtti alkalom nem teszi lehetővé, hogy a dolgozó apukák és nagyszülők is részt tudjanak venni az ünnepségen.

A Sz7 rendezvényeit nem tudjuk minden évben megvalósítani, belső és külső körülmények egyaránt befolyásolják, melyik évben akarunk és tudunk érdemben kapcsolódni az országos programhoz. A legtöbb sikeres programra 2008-ban került sor. A Babák Rózsaparkja ünnepség egy olyan, a lakótelep életébe beépült, igényelt és várt hagyománnyá vált, amit fontosnak tartunk folytatni.

Az első évben, az országos rendezvénnyel azonosan, önkénteseinket őrangyaloknak neveztük. E néven toboroztuk őket személyes ismeretségek révén, a lakótelepen kitett plakátokon, s ez jelent meg a Ferencváros Újságban is. A 2007-ben így közénk őrangyalként csatlakozottak közül ketten, Kunfalvy Annamária és Gál Katalin máig önkéntes szervezői a csoportnak. Annamari két év együttműködés után, itt szerzett tapasztalataiból írta meg a rendezvényszervezői szakdolgozatát is.

A későbbi években volt sikeresebb és kevésbé sikeres gyakorlatunk is az önkéntesek bevonása terén. 2008-ban a mára Weöres Sándor nevét felvett iskola gimnazistái segítettek, akiknek az önkéntes munkáról igazolást adtunk, s ezt ők a további lehetőségeikhez használni tudták. 2010-ben egy, előzetesen a lakótelepi közösségi munkánkkal ismerkedő főiskolás csoport kapta választható gyakorlati feladatként az előkészítés és lebonyolítás során végezhető önkéntes munkát. A fiatalok sokat tettek a program sikeréért, segítségük nélkül biztosan nem tudtunk volna mindent megoldani.


A Babák Rózsaparkjával induló kapcsolatépítés hatása a közösség további alakulására

Az első rózsaparki program után kiépült kapcsolatok felébresztették a felelősséget a további kapcsolatépítésre. Ekkor kértem segítséget a közösségfejlesztők Civil Kollégiumában megrendezett nyári egyetem után Péterfi Ferenctől, hogy a lakótelepi közösségfejlesztés ismerőjeként indítson el minket egy olyan úton, amelyen már nem csak programokat tudunk szervezni, hanem a lakótelepi közösség fejlesztését is elősegíthetjük. Miközben előre megfogalmazta aggodalmait, hogy egy ilyen változó élethelyzetben lévő célcsoportra, mint a kisgyerekeikkel gyesen, gyeden itthon lévő anyukák és gyerekeik, nem lesz könnyű folyamatos közösségfejlesztő munkát építeni, Péterfi lehetőséget teremtett a Köztámháló 2004-ben kezdeményezte az akkori szociális tárca egy új, országos, közösségfejlesztési segítő hálózat felállítását Magyarországon, a Közösségi Kezdeményezéseket Támogató Szakmai Hálózatét. A hálózat helyi kezdeményezések felkarolására biztosított szakembereket valamennyi megyében és Budapest négy városrészében, 2010-ig némi anyagi támogatást is nyújtott pl. a helyi kezdeményezők képzéséhez. www.kozossegfejlesztes.hu/koztamhalo munkájába bekapcsolódni, s a Ferencvárosban dolgozó közösségfejlesztőkkel a kapcsolatot felvenni. Ennek eredményeképp Benedek Gabriellát mentorként magunk mellett tudhattuk, és segítségével többen eljuthattunk támogatott közösségfejlesztői képzésekre is.
Ettől kezdve már tudatosan figyeltünk a megismert családok igényeinek felmérésére és támogattuk azokat, akik valamilyen résztevékenységbe maguk is szívesen bekapcsolódva formálják tovább a folyamatot. Hangsúlyt fektettünk képességeik felismertetésére, arra, hogy tudatosuljon bennük: rendelkeznek a közösség számára hasznosítható tudásokkal! Ezek hasznosítása és visszaigazolása megerősítette a résztvevőket a saját fontosságukban, és a közösségben megtalált szerepükben.
Lényeges eleme lett a működésünknek, hogy olyan programokat valósítsunk meg rendszeresen év közben, amelyek valamelyik önkéntesünk számára vannak annyira fontosak, hogy annak megtervezésében, előkészítésében és lebonyolításában (a többiek bevonásával) aktív szerepet vállaljon. Ezzel a módszerrel két fontos eredményt értünk el. Nem szerveztünk „muszáj-programokat” és nem terheltük egymást érdektelen feladatokkal. A másik eredmény az lett, hogy képessé váltunk az egymás számára fontos dolgokban megállapodni, és mindenki megtalálta a másik által kitalált programban a saját támogató szerepét is.
Egy idő után, például amikor egy–egy aktív önkéntesünk elköltözött, vagy a gyerekek növekedésével járó élethelyzet-változás apránként eltávolított a viszonylag rendszeres együttlétből másokat, rendre újra kellett osztani a feladatokat. Emiatt többen is elkezdtük azzal a szemmel figyelni a programjainkra érkező családokat, hogy kiben látunk hajlandóságot, esetleg mélyebb érdeklődést, amire alapozva elkezdhetjük bevonni őt az aktív önkéntesek csoportjába.
Szinte észrevétlenül, de apránként az apukák is bevonódtak a programokba, miközben tőlük is kértünk alkalmi szívességeket, s nagymamák is jöttek a kicsikkel, és ők is szívesen segítettek. A generációk közötti együttműködés úgy is alakult, hogy egy–egy önkéntes felnőtt lánya, vagy mamája is bekapcsolódott és segíti programjaink lebonyolítását, és sikerült segítőként bevonnunk a lakótelepen két éve létrejött Vagány Nők Klubjának fiatal és kevésbé fiatal nyugdíjas tagjait, pl. a piknikre hozottak fogadására és kínálásra.


Új közösségi terek kialakítása és használatba vétele

A rendszeres önkéntes munkával bekapcsolódó fiatal anyukák idővel szükségesnek érezték, hogy az együtt gondolkozó, cselekvő és másokat megszólítani képes informális női körünk nevet válasszon magának, ami identitásunk részévé válhat. Valamikor 2008 őszén, hosszas közös fejtörés után, az Írisz Családi Kör nevet vettük föl. Nagyjából erre az időszakra esett, hogy egy adott ritmus szerint kezdtünk rendszeres programokat tartani a DHMH-ban. Eleinte a klubszobát vettük igénybe, majd nagyobb helyigényű programjainkra már a földszinti előteret is elfoglaltuk, s ennek az lett az eredménye, hogy a gyermek és ifjúsági programokra érkező vagy a befejezés után távozó családok elkezdtek bekapcsolódni az általunk az előtérben tartott kézműves foglalkozásokba. Jó volt látni, amikor az óvodások és az iskolás gyerekek egymást segítve kezdtek el alkotni.



Először 2008-ban gondolkodtunk azon, hogyan tudnánk a körülöttünk lévő családoknak a figyelmét ráirányítani az Állampolgári Részvétel Hetére, ÁRH Az ÁRH egy minden év szeptemberének utolsó hetében, több országban, egy időben megrendezett kampányhét. A civil csoportok által szervezett programok ekkor hangsúlyosan igyekeznek felhívni a közvélemény figyelmét az állampolgári részvétel jelentőségére és lehetséges formáira. http://reszvetelhete.net/. Ekkor egy viszonylag egyszerű dolgot hirdettünk meg: találkozzunk a Babák Rózsaparkjában és kínáljuk meg egymást otthonról hozott finomságokkal, beszélgessünk és töltsük/töltessük ki az ÁRH részvételt kutató kérdőívét! Nem jöttek el sokan, csupán pár család és a szervezők, mi viszont közelebb kerültünk egymáshoz és a jó hangulatú beszélgetés, sütizés, teázás közben, több arra járóval is kitöltettük a kérdőívet. Ez volt az első nem szokványos programunk, ami ráébresztett minket arra, hogy ha nem kell ragaszkodnunk a zárt térhez, szabadabb programokban is gondolkodhatunk. A Rózsapark adottsága, hogy ott mennek el mellette a bölcsődébe menő és onnan hazainduló családok, így van alkalom megállni, kinek-kinek a saját rózsája mellett. Vannak családok, akik már nem járnak naponta arra, de rendszeres időközökben meglátogatják, meglocsolják a rózsájukat, a családok ott megállnak, szóba elegyednek egymással. Mi magunk is igyekszünk, egyre több programrészünk helyszínévé tenni!
A Csigaparkot először a 2009-es ÁRH-ra készülve fedeztük fel magunknak.
A Csigapark jó választásnak bizonyult, mivel a lakótelep egyik oldaláról a Nagyjátszóra igyekvő családoknak óhatatlanul át kell menniük ezen a részen, így egy szabadtéri rendezvényre, ahova a kisgyerekes családokat várjuk, igazán alkalmas terep. Azóta több programot szerveztünk már ide, mi és más csoportok egyaránt, így ez egy új közösségi tere lett a lakótelepnek.


Közösségi részvételtől az állampolgári részvétel felé mutató folyamatok

A 2009-es ÁRH-n a Játszótér Népe Pikniken elkészítettük a játszótér népének zászlaját, a gyerekek és szüleik színes kézlenyomataival. Kérdőíveztünk, meghívtuk a képviselőket és – mivel ekkor már túl voltunk az egyik társunk által felvetett, majd segítséggel megszervezett aláírásgyűjtésen, képviselői megkeresésen, a Dési lépcsője mellett építendő rámpa kezdeményezésére, a babakocsikkal való megközelíthetőség érdekében –, az ebben tapasztalatot gyűjtött aktív önkéntesünk, ide időzítve készített elő egy kérdőíves megkérdezést, amit a Nagyjátszótérre menő és onnét eljövő családok töltöttek ki. A témája az a kezdeményezés volt, hogy a kiserdőben kihasználatlanul rongálódó fajátékokat a Nagyjátszóra tetesse át az önkormányzat. Értékes tapasztalat volt, hogy azok a családok, akik már családi felkészüléseikben, szerepvállalásukban egymástól és a rendezvényeinkre hívott szakemberektől megerősítéseket kaptak, kezdték megismerni és kipróbálni erejüket a környezetük változtatásában is. A kérdőívekről összesítést készítettek és átadták a két képviselőnek, akik a beadványt már az Írisz Családi Kör felmérésére hivatkozva vitték a testület elé. Bár a képviselőknek itt is sikerült ugyanúgy, mint a végül megvalósult rámpa esetében a végeredmény átadásakor mellőzni a kezdeményezőket, mégis úgy éltük meg, hogy a kezdeményezésünket siker koronázta, megvalósultak szándékaink szerint, és a kisgyerekes családok birtokba tudták venni azokat.
Még folyamatban lévő és egyelőre kudarcos, de sok tapasztalatot adó harcunk a Bölcsis forradalomként nevesített közösségi probléma-megoldási kísérletünk. Már egy új önkormányzat új embereivel kell újfajta helyzetben megkísérelni érvényt szerezni a kisgyerekes családok érdekeinek – legyen több bölcsődei férőhely! –, ráadásul egyes részfeladatok nagy anyagi erők mozgósítását is igényelnék. Talán ezért sem voltak eddig nyitottak a képviselők civil kezdeményezésünk javaslataira. Miután a bölcsődei férőhelyről nagyszámban elutasított családok problémája időben nem tűr hosszú megoldási utakat, így a többség idő előtt feladta a közös harcot és egyéni megoldásokat keresett. Ám a folyamatban résztvevők sokat tanultak egymástól, amit a későbbiekben is fogunk tudni hasznosítani.


Az önkéntes munka más, a csoport élethelyzetéhez igazodó folyamatai és a rítusok

Mivel önkénteseink is és célcsoportunk nagyobb része is jelenleg a 30-as évei környékén lévő, közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező, fiatal anyuka, így adott volt az interneten keresztüli szervezés kialakítása. Kisebb döccenőkkel, de ezzel a technikával oldjuk meg a feladatok elosztását, egyes programok tartalmi részének felépítését, a plakátok megtervezését, a plakátok elkészíttetésének megrendelését, a honlapunkra, facebook csoportunkhoz történő anyagok kitételét. Ezen az úton szervezzük meg az elkészült plakátok kihelyezésének elosztását, bázisul használva a DHMH Információját, ahol mindenki, aki ebben feladatot vállal, fel tudja venni a kellő számú plakátot a neki megfelelő napszakban, pl. sétaidőben. Új önkénteseinket már ezekbe a kialakult szokásainkba igyekszünk bevonni. Aki pedig élethelyzete változásával már nem tudja ellátni önkéntes feladatát, az időben elkezdi megosztani teendőit egy új, bevonható önkéntessel, s szükség esetén átadja tudását, adatbázisát stb. Ez történt honlapunk kezelésénél, de levelező listánk karbantartása, plakátjaink készítése, a helyi sajtóval való kapcsolattartásunk során ugyanígy törekszünk a feladatok megosztására.
Nagyobb rendezvényeink után igyekszünk „köszönő-rendezvényt” szervezni: saját magunknak és a nekünk segítő külsősöknek is megköszönjük az elvégzett munkát, felidézzük a sikereket és az esetleges gondokat. Kisebb rendezvények után a közös e-mail használatával igyekszünk legalább írásban megköszönni egymásnak az elvégzett munkát, amivel egymást is meg tudjuk erősíteni és erőt merítünk a folytatáshoz.
Azt tapasztalom, hogy aki örömöt és a többiektől megbecsülést kap a közösségért végzett önkéntes munka során, az tovább marad közöttünk és továbblépve magával viszi itt felismert és használt képességeit.

Végül

A közösségépítés egyik legfontosabb része a személyes találkozókra épülő kapcsolatok építése. E kapcsolati háló kialakulásának köszönhető, hogy a kezdetben pár lelkes önkéntes munkájával elindított szolgáltatás-jellegű rendezvényektől elvezetett az út a mára elért helyzetig. Egyre többen gondolkozunk az önkéntesekkel arról, hogy hogyan tudnánk folyamatosan fenntartani az Írisz Családi Körnek a lakótelep életét is befolyásoló működését. A csoport tagjai a hétköznapokban is figyelnek egymásra, olykor átsegítik egymást nehéz élethelyzeteken is. Ezek jelentik az egyes ember számára a közösség létének jelentőségét.

Parola archívum