Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Fordulóponton a népfőiskolák
Szerző:	Bordás István
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1992
Szám:	1
Oldalszám:	4. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Sárospataki Népfőiskola Sárospatak
Települések:
Tárgyszavak:	népfőiskolai szerveződés, népfőiskolai mozgalom
Megjegyzés:
Annotáció:	A népfőiskolai mozgalom elvi alapjaival kapcsolatos kérdések a Sárospataki Népfőiskola munkájában.

fordpont.txt


Fordulóponton a népfőiskolák

Bevezetésül

Azok a független értelmiségiek, akik a nyolcvanas évek közepén újraindították Magyarországon a népfőiskolákat, aligha gondolhatták, hogy e régi-új oktatási forma fejlődése egy évtized elmúltával fordulóponthoz érkezik.
Történeti tényként állapítható meg, hogy ez a kezdeményezés mindig akkor talált kedvező talajra, amikor az adott társadalmi környezet válságokkal küszködött. Így volt ez a múlt századi Dániában éppen úgy, mint a trianon megrázkódtatását feldolgozni nem tudó harmincas évekbeli Magyarországon. Hasonlóan válságos idő a kommunista rendszer átfogó gazdasági, társadalmi bomlása. Ez motiválta a mai népfőiskolai mozgalom kezdeti lépéseit.
A felmerülő közösségi igények alulról jövő kezdeményezésekkel való kielégítése mellett azonban volt egy másik ösztönző erő is, amely lendületet adott ezeknek a szerveződéseknek. Az állami beavatkozástól független művelődési, önművelési lehetőségek kialakításának igénye.
A meginduló fejlődés, kezdetben az állami bürokrácia ellenszelében, a nyolcvanas évek végére száz feletti népfőiskolát számláló mozgalommá terebélyesedett. Az egymástól elszigetelt kezdeményezések közös platformmá szerveződése is megindult. Egyrészt önálló szövetségekké formálódva (pl.Zala), illetve a megalakult Magyar Népfőiskolai Társaság keretei között.
A kommunista rendszer bukásával megszűnt a népfőiskolák ellenzéki szerepe és - az "aczéli" terminológiával élve - a tűrt kategóriából a támogatottak közé kerültek. Az állam támogatási szándékát az Antall-kormány hivatalba lépésekor kifejezte azzal, hogy kormányprogramjában szerepeltette a népfőiskolák fejlesztését.
Az elmúlt években a Művelődési Minisztérium "Pro Cultura" Alapítványából és más pályázati forrásokból erre a célra kiosztott pénzek újabb lendületet adtak a mozgalom fejlődésének. Mára már 200 feletti a számontartott népfőiskolák száma.
Az ellenzéki szerep megszűnése és az egyre szélesebb körben ható munka olyan fordulóponthoz vezette a népfőiskolákat, amely jó néhány megválaszolandó kérdést vet fel.
Az elkövetkező sorokban, a teljesség igénye nélkül, néhány olyat vetnék fel, amely a Sárospataki Népfőiskola munkájában is gyakorta megfogalmazódik.


A népfőiskolai mozgalom elvi alapjaival
kapcsolatos kérdések

Új társadalmi rendszerünk folyamatos kialakításakor gyakorta vetődik fel a következő alapkérdés: melyek azok a hagyományok és minták, amelyeket követnünk kell.
Ez a problémafelvetés a népfőiskolai mozgalom jelenlegi állapotában is igaz. Egyrészt előttünk állnak a 40 év előtti példák, másrészt egyre bőségesebben áramlanak be a több mint egy évszázados múlttal rendelkező, nyugat-európai tapasztalatok.
Különböző népfőiskolai fórumokon nem egy alkalommal hallottam azt a kijelentést, hogy "ott folytatjuk, ahol 40 esztendeje abbahagyatták velünk".
Ez véleményem szerint éppen úgy nem lehet helytálló a mai elvek tekintetében, mint a nyugat-európai minták sematikus követése.
E gondolatomat csupán azzal indokolnám, hogy a mai társadalmi, gazdasági valóság éppen úgy nem azonos a két világháború közötti Magyarországéval, mint ahogy a 20. század végének nyugat-európai jelenével sem.
Úgy vélem, meg kell találni azokat az elvi alapvetéseket, amelyek adekvátan válaszolnak azokra a kérdésekre, amelyeket a mai honi viszonyok felvetnek számunkra.
Mivel ezek a gondok rendkívül összetettek, igen sok társadalmi csoportot érintenek és megoldásuk igen nagy türelmet igényel. Az egyik alapvetés a liberalizmus lehet.
Nem a szó pártpolitikai, ideológiai értelmében, hanem az általános emberi magatartást jelentő megfogalmazásában. Ez, az általános európai normák szerint, nem jelenthet mást, mint a másság iránti rendkívüli türelmet.
A mozgalom számára a nyitottság tartalmát kell hogy hordozza ez a viszonyulás. Ez a tolerancia mind a gondolkodási alapfelfogások iránt, mind pedig az oktatás tartalmi és módszertani kérdései iránt meg kell hogy nyilvánuljon.
A mai ember számára egyre kevésbé elfogadható egy olyan oktatási forma, amely egy ideológiai alapelvekre épül fel. Legyen az akár népnemzeti, vagy kozmopolitának nevezett álláspont. A mozgalomban megjelenő "iskolák" sokszínűsége biztosíthatja azt, hogy a résztvevők választhassanak a számukra leginkább megfelelő formák és tartalmak között.
Még egy kérdést kell felvetnem ezen alfejezet keretei között: a népfőiskola fogalmának tisztázását. A mozgalom résztvevői egyre inkább érzik az önmeghatározás igényét.
E feladatnak az is napi aktualitást ad, hogy szaporodik azon kezdeményezések száma, amelyek a pályázatokon megszerezhető pénz reményében neveztetnek népfőiskolának.
Valószínű, hogy a nyilvánosság előtt is tisztázni kellene, hogy mit lehet népfőiskolának nevezni ma Magyarországon.
Úgy hiszem ezt azonban magának a mozgalomnak kell megtenni. Nem tudnám elfogadni az állami beavatkozás legkisebb megnyilvánulását sem.
Ha ez nem történik meg, fennáll annak veszélye, hogy ez az iskolaforma elveszti a magyar közművelődésben egyedülálló arculatát.
Csak tisztázott alapfogalmak esetén szervezhetők tovább biztonsággal azok a szövetségi, együttműködési formák, amelyek biztosítják az egyes "iskolák" szakmai információs kapcsolatát és érdekképviseletként léphetnek fel az állami bürokrácia felé.


Tartalmi, módszertani kérdések

A kilencvenes évek népfőiskolái az oktatott anyag tekintetében rendkívül sokszínűek. A napi praktikus ismereteket nyújtó tanfolyamoktól kezdődően egészen a tehetséggondozó képzőművészeti bentlakásos kurzusig terjed a skála.
A harmincas-negyvenes évek népfőiskoláinak elsődleges célja a falusi tehetséges, de képzetlen fiatalok nevelése, oktatása volt. Mára ez a funkció - bár vannak ezt a célt felvállaló népfőiskolák is -, jelentősen kibővült. A régi hagyományokon túl ma már sokkal szélesebb társadalmi igények kielégítését vállalják fel a népfőiskolák.
Mivel a népfőiskolák egyik alapvető erénye a rugalmasság lehet nem tartanám helyesnek, ha bárki is kijelölné azokat a célokat és oktatási tartalmakat, amelyek a szerveződéseket meg kell hogy határozzák.
Minden helyi közösség önmaga kell hogy eldöntse azokat a célokat, amelyeket el kíván érni egy népfőiskola szervezésével. Maga kell hogy kiválassza az ehhez megfelelő módszereket is. Az állampolgárok majd eldöntik, hogy szükséges-e ez számukra, vagy sem.
Ezen elv alapján a népfőiskola fogalmába éppen úgy belefér a falusi "értelmiség" képzése, mint a tehetséggondozás bármely speciális formája, esetleg a munkanélküliek átképzése.
Elképzelésem szerint itt csupán két módszertani alapvetést kellene figyelembevenni:
Előfeltétel kell hogy legyen a közösségben végzett folyamatos munka. Az így megszervezett tanítói-tanulói folyamat biztosítja azokat az interakciókat, amelyek mind a hallgatók egymástól való tanulását, mind az oktatók-tanulók közös fejlődését teszik lehetővé.
Fontosnak tartom hangsúlyozni másodikként, az állami oktatói hierarchiától való függetlenséget. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell figyelembe venni a hivatalos oktatói rendszer jelenkori állapotát. Éppen e szervezeti forma által adott tudás és a valós élet igényei között fennálló hiátus az, ami életre hívta a népfőiskolát mint független oktatási formát.
Természetesen a mit és hogyan oktassanak kérdését erőteljesen behatárolja az is, hogy a helyi szellemi erők mit képesek felvállalni az adott társadalmi helyzet viszonylatában.
A megcélzott hallgatói réteg tekintetében a legszélesebb társadalmi merítésnek is helye lehet. Szintén el tudok képzelni minden lehetőséget a beiskolázás területeit illetően. Nyilván vannak és lesznek helyi vagy regionális hatókörű szerveződések, de bizonyára elképzelhetőek olyan témák, amelyek országos érdeklődésre tarthatnak számot.

Zárásul

A fenti gondolatmenet kérdései és megoldási elképzelései a Sárospataki Népfőiskolai Egyesületben végzett munkám során alakultak ki bennem.
Bizonyára sok más lényeges kérdés is van, amelyeket nem említettem, illetve jó néhány megállapításom vitára adhat okot.
Szívesen vennék minden olyan gondolatot, amely újabb problémákat vet fel, vagy vitatkozik az általam kifejtettekkel.
Úgy hiszem,hogy e fontos társadalmi mozgalom átalakuló kereteit és tartalmát az ügy iránt elkötelezettek alkotó vitája kell hogy meghatározza.

Bordás István


Parola archívum