Stratégiai terv 2006-2008 - Közösségfejlesztők Egyesülete

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Stratégiai terv 2006-2008 - Közösségfejlesztők Egyesülete
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2005
Szám:	2
Oldalszám:	21
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	Közösségfejlesztők Egyesülete, Citizens Network, CEBSD Combined European Bureau for Social Development
Megjegyzés:
Annotáció:

Vissza a tartalomhoz

Stratégiai terv 2006-2008
Közösségfejlesztők Egyesülete

Részletek (a teljes szöveg a www.kka.hu honlapon érhető el! A szerk.)

I. Helyzetelemzés - szakmai közérzetünk, beavatkozásunk hatásai és határai

Míg a 2003-2005-re vonatkozó stratégiai tervünkben úgy értékeltük a korábbi, 5 éves időszakot, mint amelyik jelentős eredményeket ért el a szakmafejlesztés terén, de munkánk mozgalmi jellegének fejlesztésében alul múlta várakozásainkat a közösségfejlesztés iránt nehezen, vagy alig megfogalmazódó társadalmi igény miatt, addig e helyzet ma fordított. Ma úgy látjuk, hogy az elmúlt 3 évben épp szakmafejlesztési törekvéseink akadtak meg a korábban elért szinten, míg munkánk mozgalmi jellege - a hálózatépítés és a szakmaközi kapcsolatok fejlesztése - határozottan erősödött. Ennek fő okait a következőkben látjuk:
- A kormányzatban megjelent egy, a közösségi alapú társadalmat komolyan vevő szakpolitika - és ennek következtében egy, az annak céljait érvényesítő hálózatépítési program is -, s a 2007-20012-ig terjedő Nemzeti Fejlesztési Terv tervezési folyamatában is felerősödtek a társadalomfejlesztési szempontok - nyilvánvalóan megint csak több okból. Segítettek ebben az EU-deklarálta értékek; az, hogy a közösségfejlesztés társadalmi reformkoncepciója nemzetközi szinten is megerősítést nyert (Budapesti Nyilatkozat); de az is, hogy megtaláltuk a társadalmi tőke koncepciójában azt „vivőanyagot”, amely képes napirendre tűzni a társadalomfejlesztés, s benne a közösségfejlesztés ügyét;
- Új szereplők léptek a közösségi és civil cselekvés színpadára. Megjelentek új közösségi jellegű vonulatok - zöld mozgalom, NCA demokrácia-programok, néhány EU-pályázat. (Mindez azonban sajnos nem jelenti egyúttal azt is, hogy a gyakorlatban sokasodna a közösség általi fejlesztések száma).
- A közösségfejlesztés egyfajta divattá kezd válni, s e természetének megfelelően a társadalmi változásra irányuló törekvések felületén jelenik meg, így lényege, a valódi részvétel, leegyszerűsödik. A közösségfejlesztés know-how-ként való értelmezése a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozásra, az átmeneti és hosszú távon fenn nem tartható foglalkoztatás-bővítésre, a civil társadalom eredeti funkcióját megcsúfoló kirakat-programokra, a politikai törekvések legitimációjára, a forprofit szektor ál-közösségiséget adó akcióira, a „pipáld ki a megfelelő választ!” kultúra terjesztésére szorítkozik, s ilyetén módon eszközként szolgálva, amortizálja önmaga erkölcsi értékeit.
- Ezzel ellentétes mozgást is érzékelünk ugyanakkor: mintha a közösségiség szükségessége és a civil részvétel iránti igény is erősödne. Ez arra az óvatos reményre enged bennünket feljogosítani, hogy társadalmunkban egy, a részvételi demokráciával kapcsolatos felhalmozás folyamata zajlik.

A fentiek persze igazolni látszanak létezésünket, de a szakmai beavatkozásunk nyomán szerzett tapasztalataink fokozzák legitimációs kétségeinket is. Továbbra is alapélményünk, hogy egy ellenálló társadalmat akarunk kikezdeni és megváltoztatni, egy hatalom-elvű kultúrát akarunk egy megosztott felelősségen, részvételen és együttműködésen alapuló kultúrává alakítani. A társadalom nem, vagy nehezen akarja ezt a törekvést elfogadni, s ez az ellenállás mára már a mi szakmai megrekedésünket is jelenti. Nyilvánvaló, hogy a változások sebességének beállítására mi csak egyetlen felgyorsító tényezőként hathatunk, s ahol nem tudunk tovább lépni, ott általában olyan társadalmi problémák feszülnek, amelyek a mi eszközeinkkel megoldhatatlanok, kezelhetetlenek.
A „nem tudunk továbblépni, mert egy fal áll előttünk” élményének okát leginkább abban látjuk, hogy a rendszerváltás óta érvényesülő társadalomirányítási politikák egyike sem volt hajlandó kellő áldozatot hozni a közösségiség és a civil társadalom sérült szöveteinek regenerálására, vagy eddig ki sem fejlődött képességek és funkciók kimunkálására, a társadalmi és civil részvétel erősítésére, más szóval: a régió társadalmi tőkéjének megújítására, egy korszerűbb szerkezetben való bővített újratermelésére.
Jelenlegi, a részvétel fokozására irányuló törekvéseink egy frusztrált, kiábrándult társadalomban a korábbinál erősebb veszélyeket is hordoznak magukban, mert elvehetik az állampolgárok kedvét a részvételtől, hiszen megtapasztalják, hogy
- a helyi fejlesztés valódi tétjeit nem tudják/nem képesek befolyásolni,
- a közszolgálati intézmények nem akarnak/nem tudnak velük és egymással együttműködni, s az a törekvés, amit az állampolgár a saját környezetében nem tud mihez kapcsolni, csak a zavart növeli,
- a hosszú távú építkezés helyett minden, valamilyen (pénz, tudás, döntés-) hatalommal rendelkező erő, rövidtávú eredmények elérésében tartja magát érdekeltnek, minél kisebb befektetéssel (ezért nem történik igazi befektetés pl. a felnőttképzésbe sem!)

Az elmúlt 3 év modellkísérleteiben keletkezett kudarcélményeink tehát valójában nem módszertani korlátjainkból táplálkoznak (miszerint „nem dolgoztuk még ki a megfelelő módszertant egyes problémák közösségi kezeléséhez”), hanem egy, a társadalomfejlesztés iránt jobbára érzéketlen társadalomirányítási gyakorlatból fakadnak. Mindez jól tükröződik abban a körünkben megjelent igényen, hogy túl kell lépni a helyi fejlesztésen, és keresnünk kell a közösségi beavatkozás új útjait.
A szaktevékenységünkben eddig domináns helyi fejlesztés ügyében vélhetően eljutottunk szakmafejlesztési határunkig:
- A helyi fejlesztés módszertanilag egyre nehezebben egyeztethető össze szakmafejlesztési törekvéseinkkel és elképzeléseinkkel. Amit mi a fejlesztési tartalom érvényesülésének módszertani megtámogatásául szánunk - pl. szomszédsági v. közösségi tanácsok létrehozása -, az az újszerűségtől idegenkedő helyi társadalomban tartalmi beavatkozásnak minősülhet (külső szempont beviteleként jelenik meg, s nem szerves fejlődés, vagy alulról jövő igény következménye). Módszer- (és szakma)fejlesztésen keresztül továbbra sem tudjuk megmondani tehát (mert nem tudtunk élő példát létrehozni), hogy hogyan kell pl. szomszédsági tanácsot alakítani és működtetni, mert a helyi társadalom nem akar ilyet. (Paradox módon ugyan megjelennek a hazai palettán ilyen közösségi szerveződések is, de ezek nem alulról szerveződnek, hanem valamiféle felülről jövő érdek hozza őket létre). Amivel még nehezebb szembenézni, a tény, hogy a közösség általi helyi fejlesztés ugyanakkor
- tartalmilag sem valósul meg, mert a lakosság aktív és folyamatos részvétele a helyi fejlesztésben nem jön létre.

Kistérségi szinten is történt már számos közösségfejlesztői kezdeményezés, s itt is vannak elmozdulások, de az érdemi együttműködésig sehol sem jutunk el. Az elköteleződés a folyamat iránt, a tartós együttműködés a települések között nem alakul ki. Úgy tűnik, hogy a nem gyakori bizalmi viszonytól a formális együttműködésig, a kellemes együttléttől a hasznos civil képviseletig nem akarnak/tudnak eljutni a helyi közéleti szereplők.
A kistérségi fejlesztés kulcskérdése az, hogy milyen szinteken lehet megragadni az együttműködést? A három szektor szereplői közötti együttműködés több szempontból is problematikus - a mi eseteinkben jobbára nem akarnak/tudnak együttműködni, ill. nincs szervezett civil társadalom. Kistérségi szinten csak létező, önálló életet élni képes elemekkel lehetne valamit kezdeni.
Számos probléma nem oldható meg települési, csak kistérségi szinten (vagy még nagyobb léptékben). Itt is hiányzik azonban a társadalomirányítás és a közvélemény felöl áramló inspiráció, pénz és kényszer a helyzet megoldására, de az ennek helyes felhasználását szavatoló együttműködni tudás és kultúra is. Szükség van új tudások megszerzésére. A szakmaköziség, kapcsolatainknak kellően széles köre, együttműködésünk rokon szakmákkal itt nyerhet igazi értelmet, de nem pótolhatja a hiányzó társadalomfejlesztési politikát.
Ám a kistérség még mindig lokális szint. Nincs értékelhető gyakorlatunk a társadalomtervezésben (társadalmi tervezésben) és a társadalmi akciókban sem (bár azzal, hogy meg akarjuk ismerni a mások által generált akciókat, már tettünk egy lépést e terület felé).
A társadalomtervezéshez hasonló okokból nem tudtunk eddig hozzányúlni: úgy tapasztaljuk, hogy nem álltak még fel a lokális fejlesztés meghatározó szereplői (intézményei), s intézményhiányos körülmények között bajos intézményközi együttműködést szervezni. Tovább kell keresnünk persze a belépés módját, hiszen a közösségfejlesztés lényegében stratégiai foglalkozás, amelynek éppen az intézményközi tervezésben, a beavatkozási politikák kialakításában lenne nagy szerepe.
A partnerségi együttműködésnél óriási a képzettségi, szemléleti, kulturális deficit. Kölcsönös tanulásra lenne szükségük a szektorok szereplőinek, de a mi kompetenciánk mégiscsak a civil szektor erősítésében van, mert ők az eszköztelenek és kiszolgáltatottak a másik két szektornak. A velük történt próbálkozásaink során azt tapasztaltuk, hogy az önkormányzatok és az üzleti szféra nem, vagy csak látszólag fogad el bennünket partnerként, s számos esetben felmerült már bennünk az a kérdés is, hogy vajon akarnak-e egyáltalán a változásért cselekedni? Az is lehet, hogy olyan szereplőkkel kellene együtt próbálkoznunk a másik két szektor együttműködésének megnyeréséért, akiknek a szemükben a mienkénél nagyobb respektje van - s itt ismét csak a szakmaköziség fontosságához jutottunk.
Főként itt jelenhet meg az önálló és radikálisabb akaratképzés esélye - ami a társadalmi akcióknak, mint beavatkozási modelleknek a használatát helyezi előtérbe. A tapasztalat azt mutatja, hogy leginkább a határozott érdekek sérelme képes a mai gyakorlatban ilyen erőfeszítések és akaratok mozgósítására, sikeres akciók elindítására. Meglehet, hogy az érintett közösségeknek e példák adnak további lendületet és hitet közösségi cselekedetekre.
A szakmaköziség már nem pusztán jámbor óhaj, de felismerés és együttműködési kezdet - jelenleg nem több ennél. Több segítő foglalkozás sem került még abba a fejlődési stádiumba, hogy meggyőzően tisztázni tudta volna beavatkozása elméleti alapjait, s gyakorlatilag sem voltak még képesek igazolni azokat. Kiforratlan szakterületek próbálják leküzdeni tehetetlenségüket s közelednek felénk, s várják úgymond a mi ajánlatunkat (ami nyilvánvalóan a bevonásból áll specifikusan, s a szakmai segítésből - immár őket is bekapcsolva). A jövőbeni közös fejlesztési programokban való együttműködés (pl. vidékfejlesztés, városrészek rehabilitációja) mindegyik együttműködő szakterületnek segíthet a saját specifikumok megtalálásában és finomításában - nekünk is. A szakmaközi együttműködés tehát a gyakorlatban lenne érdekes, ez lehetne egy igazi modellkísérlet, ám ennek igazi feltételeit a területi, s nem a projektalapú támogatások lennének képesek megteremteni.
Természetesen vannak tőlünk függetlenül létrejövő, spontán közösségi mozgások is. Fontosak ezek, mert akkor egészséges a társadalom, ha minél több ilyen van. A közösségfejlesztés e mozgások szakmai megtámasztásában tudna segíteni, amennyiben igényelnék. Még ha nem is mindig sikeresek az akciók, az élmény tovább munkál a résztvevőkben és az érvényes társadalmi tapasztalat fontos részévé válva, erősíti a civil kurázsit.
Egyfajta radikalizmus is megjelent a körünkben a sok kiszolgáltatottság és tehetetlenség láttán. A közösségfejlesztő eddig nálunk nem gyakorolt szerepkörei is felsejlenek (pártfogó, ügyvivő, képviselő, stb.) A nyomásgyakorlás stratégiájának, közösségi és civil eszközeinek kidolgozása és továbbfejlesztése azonban - a civilek erőtlensége miatt, s mert a közösségfejlesztéstől ez ismét csak tartalmi beavatkozásnak minősülhetne - egyelőre nem tűnik járható útnak.
Zavaros időket élünk, nincs más biztos irány, mint a hűség alapelveinkhez és a minőségre törekvés.

II. Stratégiai irányok
Célunk a közösségi részvétel, az aktív állampolgáriság fokozása és az, hogy műhelyünk a hazai és nemzetközi közösségfejlesztési törekvésekben integráló erővé váljon.
Közösségi értékelő és tervező munkánk során úgy találtuk, hogy korábbi stratégiai tervünk hármas irányultsága változatlanul időszerű, de egyes hangsúlyokat át kell helyeznünk, s leginkább az első stratégiai irány, a szakmafejlesztés vonatkozásában.

1. Szakmafejlesztés - elmozdulások keresése
1.1 Kutatás
E téren 3 irány vált megfoghatóvá:

A társadalmi tőke
Egyesületünk az elmúlt 3 évben úttörő-jellegű kutatást végzett a társadalmi tőke hazai állapotáról. Úgy érezzük, hogy e kutatások megbízhatóbbá és rendszeressé tétele már nem tartozik a mi kompetenciánkba, az azonban igen, hogy megvizsgáljuk, hogyan járul hozzá a közösségfejlesztés a társadalmi tőke fejlődéséhez?

A közösségfejlesztés standardjai
Kísérleti, szakmafejlesztő munkáink és mintegy 300 helyi fejlesztés után most jutottunk el abba a fázisba, hogy elkezdjük meghatározni a közösségfejlesztés standarjait. Ez a munka a „Közösségi kezdeményezéseket segítő szakmai hálózat” Országos Fejlesztői Műhelyében már megkezdődött, de e munka gazdagítására, folyamatos elemzésekre és egy struktúra kidolgozására van a továbbiakban szükség.

A közösségfejlesztést legitimáló elméletek továbbfejlesztése, valamint a „gyakorlati elmélet”
A „gyakorlati elmélet” munkájának folytatását lénye gében empirikus kutatások jelentenék. A hálózati munka örvendetes fejlődése elvben megadja a lehetősé-
get a mennyiségi felhalmozásra, az összehasonlító elemzésre és új, a mi szakmai szándékainktól független megjelent közösségi irányok felfedezésére. E kutatások lehetőségeit állandóan napirenden kell tartanunk, s nem csak szakmafejlesztési okokból, hanem azért is, mert az utóbbi években a politika által felkapott és kisajátított frázisok végül kiüresíthetik a szakmát is, s kutatások nélkül a társadalmi elemzések, szükségletfelmérések és a beavatkozásuk határait és hatását pontosan ismerő szakemberek helyett a „technical assistance”-ban utazók sajnos egyre gyarapodó számát növelnénk.

1.2 Szakpolitika
A kutatások adják a döntéshozóknak teendő javaslataink megbízható talaját. A helyes szakpolitikák kialakításának alapja a helyzet feltárása és bemutatása - kommunikálása - a szakmák által. Ennek érvényesítésére vállal fokozódó szerepet egyesületünk és a SZÖVETSÉG a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért Egyesület, de alkalmi összefogások is megkezdték már lobby-tevékenységüket, amelyet folytatni és felerősíteni szükséges.

1.3 A beavatkozás régi-új területei
1.3.1 Képzés
Általános célú felnőttképzés
Ha a képzésen belüli fejlesztésekre gondolunk, nem a szakképzés most előttünk álló, kulcsfontosságú fejlesztése jut először eszünkbe, hanem az ennél sajnos lényegesen kevesebb sansszal bíró, bár fontosságában egyenértékű, mert a mozgalmi munka alapját képező felnőttképzésé. A felnőttképzés törvényi és támogatási feltételrendszere sajnos nem sokat változott az elmúlt években (legalábbis az ún. általános célú felnőttképzések vonatkozásában nem), s e képzések perspektívátlansága gyakran szegi a felnőttek nehezen alakuló tanulási kedvét. A lobbizás e területen is nagyon fontos lenne, ha a létfenntartás nem kötné le erőinket. A felnőttképzés fejlesztésére viszont mutatkozik szakmai ambíció, mert az egyesület és a CKA kialakított egy munkacsoportot és kidolgozott egy felnőttképzési stratégiai tervet.
E stratégiai terület megvalósulásához azonban nem elegendőek a saját törekvések, hanem számos kedvező tényező együttállása szükséges, olyan folyamatoké, amelyek kedvezőbb társadalmi klímát alakítanak a felnőttképzés köré és növelik annak társadalmi súlyát.

Szakképzés: FSz, MA;
Az ún. bolognai folyamattal új perspektívák nyíltak a közösségfejlesztés felsőfokú oktatása előtt, méghozzá két fontos szinten: a felsőfokú szakképzés („pallérképzés”) és az egyetemi diplomát adó, szakirányú vagy MA képzés terén.
A felsőfokú szakképzés (FSz) a bolognai képzési rendszer alsó szintje, az első felsőfokú szakképzésben, első alapképzésben és első kiegészítő alapképzésben államilag finanszírozott képzési forma. Általa bővül a felsőoktatási intézmények felnőttképzési tevékenysége, mégpedig felmenő rendszerben. A „Közösségi és civil tanulmányok” szakirányú vagy MA képzésének bevezetése újra napirendre került. E két képzési forma akkreditációs folyamata közreműködésünkkel megkezdődött az ELTE Szociális Munkás Tanszékén.

1.4 Együttműködés a települési tervezésben, településfejlesztési koncepciók kialakításában

A települési tervezésben és a településfejlesztési koncepciók elkészítésében szakmai együttműködések kialakítására lenne szükség az ország egész területén. Szerepeinkkel összecsengene, ha mi, közösségfejlesztők,
kezdeményező, aktív szerepet vállalnánk a több mint egy éve már kötelezően előírt település-, illetve városfejlesztési koncepciók elkészítésében. Ahhoz, hogy ezt a stratégiai feladatot jól ellássuk, felkészültség megszerzésére van szükségünk. Jelentheti ez széleskörű adat és anyaggyűjtések elindítását, lobbytevékenységet a jogszabályalkotásban, a közösségi bevonás és részvétel jó példáinak összegyűjtését, lehetséges tanácsadások, szolgáltatások kimunkálását és egyéb feladatokat is ahhoz, hogy ezeknek a fejlesztési koncepcióknak a helyi elkészítéséhez folyamatos szakmai támogatást tudjunk nyújtani.

2. Hálózatépítés
Szervezetünk gyakorlatában háromféle megközelítésben működnek hálózatok:
a.) az eredeti értelemben működő regionális szerveződések formájában;
b.) helyi közösségi kezdeményezéseket támogató szakmai hálózat alakult kezdeményezésünkre - kormányzati támogatással;
c.) társszakmák egy részével szakmaközi összefogások, kapcsolatépítések és együttműködések indultak el, amelyek hálózati elemeket is tartalmaznak.

E kezdeményezések közül a „Közösségi kezdeményezéseket támogató szakmai hálózat” megalakulása és elindulása volt a leginkább meghatározó. Ez a hálózatosodás munkánk számos korábbi elemét foglalta magába. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium által támogatott hálózati tevékenység tartalmaz csapatépítést, képzést, terepmunkát, szakmai találkozókat, s részben elemző feladatokat is. Ennek a programnak a kapcsán új munkatársak kerültek a látókörünkbe, s kapcsolódtak a fejlesztői programunkhoz. Az új hálózatnak dinamizáló hatása van a korábban alakult és regionális szerepkört vállaló hálózati szervezeteinkre is, mert pl. a Helyi Cselekvési Programunk helyett más terepfeladatokat biztosított; a „Köztámháló” felszínre hozott új (120 órás) szakmai képzésre szükségletet, szakmai kiadványok létrejöttét inspirálta, s az ország egészének lefedésével végső soron megerősítette a közösségfejlesztés jelenlétét.
A képzések terén hálózatunk két regionális szervezete - részben a saját hálózatának kiépítésére - olyan képzési projektet indított a HEFOP-program keretében, amely a szakmafejlődés egészét érintheti.
A továbbiakban szükségesnek tartjuk, hogy a hálózat tagjai a maguk területén bekapcsolódjanak a kistérségek szintjén alakult többcélú társulások civil oldalának és érdekérvényesítésének megerősítésébe, munkájába.
A regionális szerveződéseinkre épülő hálózat - az előzőek mellett - meghatározó szereplőjévé válhat a LEADER programoknak, azoknak fontos szakmai tényezői lehetnek, s a II. Nemzeti Fejlesztési Terv elfogadása után meghirdetett regionális operatív programok közösség- és helyi társadalomfejlesztői feladataiban válhatnak kikerülhetetlenné működésükkel a maguk régióiban. Ugyanezek a szerveződések a településtervezési folyamatokban, a településfejlesztési koncepciók készítésében regionális szolgáltatásokat biztosíthatnak, s ezzel is stratégiai szereplőik lehetnek.
A legkevésbé kimunkált és kialakult az elmúlt időszakbeli működésünkben a hasonló szerepeket vállaló területekkel elindított szakmaközi összefogás, s annak hálózati jelentősége. Ám itt vannak igazán jelentős tartalékok, hiszen sok esetben ezek a területek már egy kialakult intézményesültséggel rendelkeznek.
E modellkísérletekhez a kereteket önmagunk megteremteni nem tudjuk, ilyeneket csak egy hatékony társadalomfejlesztési politika tud kialakítani, olyan, amelyik a célok megjelölésén túl eszközöket is rendel a feladat végrehajtására. A politika befolyásolása, a szakmaközi párbeszédek kezdeményezése, kapcsolódási pontok keresése azonban továbbra is feladatunk.

3. Nemzetközi munka
Az előző stratégiai tervünkben megfogalmazottak bizonyos része még ma is érvényes, más részeiben akkori elvárásainkat (még?) nem igazolta a közelmúlt. A nemzetközi munkát ma is stratégiai jelentőségűnek tartjuk, ám az EU-csatlakozási elvárásainkban egyelőre csalódnunk kellett, s nem is a hosszú távú, hanem a rövid távú elvárásaink teljesülésében (mert azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a civil társadalom erősítése, a felnőttképzés széleskörűvé válása, a szociális intézményrendszer átalakulása hosszú időt vesz igénybe). A csalódásunk fő oka talán nem is maga az EU, hanem a jelenleg még érvényben lévő Nemzeti Fejlesztési Terv, amelynek operatív programjaiban nem kapott helyet a társadalomfejlesztés. Ami az általunk elvárt szakmai kihatásokat illeti, e tekintetben is bonyolódott a helyzet, mert éppen Budapesten lehettünk tanúi a 2004 márciusában megtartott európai közösségfejlesztési konferencián annak a gyökeres szakmai fordulatnak, amelyet a 90-es évektől a szegénység kezelésébe szorított nyugati közösségfejlesztő kollégák hajtottak végre, a civil társadalmat, a részvételt, a demokrácia fejlesztését helyezve a közösségfejlesztés fókuszába. A Budapesti Nyilatkozat azóta szinte valamennyi országban fő lobby-dokumentummá vált s a nemzetközi szervezetek is ez alapján keresnek szövetségeseket - elsősorban a CEBSD Combined European Bureau for Social Development-re gondolunk -, hogy Brüsszelben eredményeket tudjunk elérni új társadalomfejlesztési programok kiírására. Amíg e programok meg nem születnek és nem telik el elég idő ahhoz, hogy bevezetésük után hatásuk érzékelhetővé és elemezhetővé váljon, csatlakozásunk szakmai és egzisztenciális hatásai kitolódnak.

Készítette a Giczey Péter, Huszerl József, Kovács Edit, Mészáros Zsuzsa, Peták Péter, Péterfi Ferenc, Pósfay Péter, Szolnoki Ildikó, Varga Máté és Vercseg Ilona-alkotta tervezési munkacsoport. A munkacsoport munkáját összefoglalta és végső formába öntötte Péterfi Ferenc és Vercseg Ilona.

A tervezetet a 2005. december 7-i Közgyűlés elfogadta.

Budapest, 2005. december 15.

A Citizens Network
Egyesületünk évről-évre erőteljesebb szerepet tölt be a CEECN-ben, az egyes feladatok, szakmai irányvonalak kialakításában elméleti és gyakorlati síkon is meghatározó.
A hálózatban betöltött vezető pozíció erősítése az alábbi pontokon járulhat hozzá a CEECN és a Közösségfejlesztők Egyesülete stratégiai céljainak kialakításához/megvalósulásához:
- olyan további feladatok, tevékenységek, stratégiai irányok megtalálása, amelyek lehetővé teszik az egységes fellépést, érdekérvényesítést, lobbyzást, vagyis a „hálózatként való fellépést” (ezek hozzájárulhatnak a közösségfejlesztés európai lobbyjához is)
- az egyes tagországok, tagszervezetek közötti projekt-szerű együttműködések ösztönzése, gyarapítása (a felszínes kapcsolatok elmélyítése, kamatoztatása)
- a nyugat- és közép-kelet-európai kezdeményezések összekapcsolása, az egységes európai érdekérvényesítés és lobby tevékenység alapjainak megteremtése.

A nyugat-európai régióban folyó közösségfejlesztői hálózati munka
CEBSD Combined European Bureau for Social Development
Ebben a hálózatban 1991 óta vagyunk tagok, s elmondható, hogy ez alatt a hosszú periódus alatt a hálózat egyesületünknek szinte vonatkoztatási pontja volt. A változó Európában e hálózatban is jelentős átalakulási folyamat kezdődött az utóbbi néhány évben.
- Bizonyos növekedési hajlandóság jelentkezett, elsősorban az EU-csatlakozás hatására, de nem kizárólag. Vannak a kelet-közép-európai régión kívül más régiók is, amelyek sokáig nem vagy alig képviselték magukat a hálózatban - pl. az északi és a déli régiók is. A hálózat 5 éves stratégiai terve a jelenlegi 11 fős hálózatot 20 fősre kívánja bővíteni.
- E hálózatban is jelentkezett a közösségfejlesztési politikák befolyásolásának igénye, a Brüsszel-közeli kapcsolatok kiépítésének fontossága, a közvetett (beadványokon keresztüli) és közvetlen (platformok, összejövetelek, konferenciák rendezése) befolyásolás módjainak folyamatos keresése.
- Bizonyos jelei egy lehetséges értékrend-váltásnak itt is látszani kezdenek. A lobby-szempontok, az adományozók feltételeinek való, esetenként kritikátlan behódolás félő, hogy közösség tagjai felöl átbillenti a közösségfejlesztői lojalitást a különféle hatalmak oldalára, s hogy az üzleti szempontok a szakmai szempontok elé kerülhetnek. Mindez természetesen szakmánk kiszolgáltatottságára és törékenységére vezethető vissza.
Egyesületünk - kihasználva azt a szakmai jelentőséget, amire a 15 éves hálózati együttműködésben elért -, mindent elkövet azért, hogy a változások a közösségfejlesztés alapértékeinek jegyében, s ne üzleti szempontok szerint szerveződjenek. Szakmai jelentőségünket növelni fogja a 2006-ban Magyarországon tartandó 3 nemzetközi esemény (Grundtvig-szeminárium, szeminárium a közösségfejlesztés standarjairól és végül konferencia az aktív európai állampolgárság témakörében). Az élénk együttműködés a további években is minden bizonnyal erősödni fog.
Lehetséges, hogy e hálózaton keresztül fog sikerülni a kelet-közép-európai hálózat továbbfejlesztése is. Az Európai Bizottság Aktív Európai Állampolgáriság programja - mely tudomásunk szerint 2007 után megerősödve folytatja tevékenység - úgy tűnik, képes az együttműködés pénzügyi kereteit biztosítani.
Távlati célunk, hogy ne legyen külön nyugati és kelet-közép-európai közösségfejlesztő hálózat - legyen egyetlen szakmai hálózatunk Európában!

Európai bilaterális együttműködések
A partnerségi kapcsolat újbóli megerősítése és elmélyítése az angliai Northern College-dzsal ismét szükségletként jelentkezik. A spanyol Desenvoluppament Communitari szervezetével külön együttműködés kezd kibontakozni. A dinamikus, fiatal munkatársi gárda nagy érdeklődést mutat a magyarországi munka iránt. A spanyolországi közösségfejlesztés elsősorban a romákkal és a bevándorlókkal való munkájukban nyújthat számunkra egyedülálló tanulságokat, de a civil szervezetekkel való együttműködés és demokráciaépítés is erősségük. Ezeknek, és még további bilaterális kapcsolatoknak a továbbfejlesztésére keresnünk kell a megfelelő támogatásokat.

Készítette a Giczey Péter, Huszerl József, Kovács Edit, Mészáros Zsuzsa, Peták Péter, Péterfi Ferenc, Pósfay Péter, Szolnoki Ildikó, Varga Máté és Vercseg Ilona-alkotta tervezési munkacsoport. A munkacsoport munkáját összefoglalta és végső formába öntötte Péterfi Ferenc és Vercseg Ilona.

A tervezetet a 2005. december 7-i Közgyűlés elfogadta.

Budapest, 2005. december 15.

Parola archívum