Parola archívum
|
|
Parola archívum |
| |
Cím: | A Napklub fénye és a napfény íze - a Józsefvárosban |
Szerző: | Péterfi Ferenc |
Sorozatcím: | |
Rovat: | |
Folyóirat: | Parola |
Állomány: | |
Év: | 2002 |
Szám: | 4 |
Oldalszám: | 2 |
A cikkben lévő |  |
Nevek: | Templom Józsefné |
Intézmények: | Nap Klub Alapítvány |
Települések: | |
Tárgyszavak: | Józsefváros, Józsefvárosi Civil Kerekasztal, Nap Klub Alapítvány, szomszédság, szomszédsági munka, szomszédsági tanács |
Megjegyzés: | |
Annotáció: |
Két nagyobb szakaszban, de több lépésben dolgozták ki programjukat: Egy négyéves időkeretet számítottak a körülmények, a feltételek – anyagi kondíciók, önálló közösségi helyiségek és különösen a csapatépítés – megszervezésére. A terveik – és a valóság – szerint is, ebben a munkaszakaszban azonban nemcsak a munkakereteket, de a helyi közösség kiépülésének demokratikus kereteit is megteremtették, amelyek a későbbi, a második szakasz fő célját, az önszerveződések kibontakozását is szolgálták.
Ami sok egyéb mellett a különösen kiemelkedő jelentősége ennek a programnak, hogy miközben nagyon sok gyakorlati tevékenység indult el és bontakozott ki a kezdeményezések során: maradt kapacitásuk igen komoly elméleti munkák végzésére. Két különböző időszakban szomszédsági kutatást végeztek a terepmunkához kapcsolódóan, tapasztalataikat és következtetéseiket konferenciát szervezve és írásba foglalva folyamatosan továbbadták a szakmai érdeklődőknek és a folyamatba gyakorlati munkára bekapcsolódó főiskolás-egyetemista hallgatóknak is.
Alapvető szociális szerepeket láttak el : utcagyerekeknek, a lakónegyed – esetenként a távolabbi körzet – szegény, hátrányos helyzetű gyerekeinek intenzív tehetséggondozó programot indítottak és vezettek; táborokat szerveztek, ifjúsági klubot működtettek elsősorban cigánygyerekek és fiatalok számára (amíg a környék drogmaffiája – a rendőrség asszisztenciájával – be nem tolakodott ebbe a közösségi térbe). Környezetvédelmi akciókat kezdeményeztek, lakossági fórumokat és helyi lapot működtettek, kulturális rendezvényeket szerveztek, s a társasházi közösség kiépítésében vállaltak kezdeményező szerepet.
Az öntevékeny közösségek segítését megerősítő szakaszban családi klubok, nyugdíjas körök, varrótanoda és a helyi folyamatokat átfogó szomszédsági önkormányzat: a Szomszédsági Tanács kiépülésén dolgoztak. Ez a nagyvárosi munkában rendhagyó értékű eredményes kezdeményezés a helyi lakosságot választópolgári és tulajdonosi szerepében igyekszik megerősíteni, támogatni, s ennek a szerepnek az intézményesülő – tehát tartós, az érdekeket folyamatosan képviselő, a helyi konfliktusokat felvállaló-egyeztető – fórumaként fejleszteni.
Miközben a helyi közösség helyzetbe hozása, mozgósítása, cselekvési folyamatok elindítása, a cselekvőképesség kifejlesztése, a kommunikáció szélesítése, a helyi lakosság bevonása terén nehezen elvitatható sikereket ért el a Napklub, a külső kapcsolatokban is számtalan fontos kezdeményezése volt. Tudatos partnerségépítő programokat indított, keresve az állami és a piaci szektor helyi szereplőit. Saját pénzalap megteremtésére a Magyarországon még ismeretlen helyi közösségi alapítvány megteremtésén fáradozott. Különféle helyzetekben jól használta a konfrontáció és a kooperáció, az együttműködés technikáját küzdelmeiben. Jól példázza az utóbbit, hogy működése során eljutott egy különös felismeréshez: céljait és tapasztalatait szélesebb összefogással erősítheti meg. Kezdeményezte a kerület többi civil szervezetével az összefogás megteremtését, a Józsefvárosi Civil Kerekasztal megalakítását , amelynek meghatározó szereplője maradt.
Nagyon tanulságos ennek a programnak a gazdasági – finanszírozási példája. Miközben a közösségi folyamat egyik lényege a helyben élők saját belső erőforrásainak megkeresése, kibontása volt, szükségessé vált, hogy a program találjon külső forrásokat is a közösségi terek működtetésére, a szakmai munka vezetésére. Különösen azok a feladatok jelentettek erőn felüli helyzeteket, amikor olyan strukturális társadalmi problémákba „lépett bele” a Napklub, mint a szegénység, a drog, a közbiztonság stb. Ezeknek a megoldása már csak állami segítséggel, a helyi önkormányzati és vállalkozói szektor összefogásával tudott volna hatékonyan előbbre jutni. S hogy ennek nem voltak hagyományai, előzményei, így nem volt a folyamat során olyan intézményes környezet, szervezet sem, amely ezeket a helyzeteket a közösség jelzése nyomán átvállalta, kezelte volna. Tehát ezeknek a megszervezésében is kényszerűségből szerepet kellett vállalnia a helyi közösségnek.
Miközben az elemi létfeltételek folyamatos megteremtésén fáradozott a program vezetése, nem tudta kiengedni, átlépni, kikerülni az előbb említett strukturális kihívásokat sem, egyidejűleg belekezdett hát azoknak a megoldásába is. Mivel ezek a problémák tipikusan állami-önkormányzati feladatok, ebből a szférából kellett volna a megoldáshoz szükséges forrásokat felkínálni, ha már ezeknek a kezelésébe belefogott egy nonprofit szervezet. Ilyen feladatátvállaláshoz kapcsolódó szerződéses viszony s ehhez való forrás helyben nem lett. (Talán a kerület polgármestere tett több alkalommal a pozíciójából, s néhányszor a saját zsebéből is olyan támogató gesztusokat, lépéseket, amelyeket a testületének és az önkormányzat hivatalának kellett volna megtennie, ezeknek a feladatoknak az intézményesüléséhez.) Ehelyett a Napklubosok fokozott önkizsákmányolásba kezdtek, hogy önmaguk próbálják meg a hiányzó költségeket folyamatosan előteremteni. Ettől vált ez a remek program heroikussá. (Előfordult, többször is, hogy a program alkalmazottai – akik ezt magánéletükben egyáltalán nem engedhették meg önmaguknak – egy-két hónapra lemondtak a bérük folyamatos folyósításáról; máskor a programvezető a saját pénzéből adott kölcsön kényszerűségből a késve érkező támogatási források helyettesítésére.)
Egy másik különös jelentőségét is megfigyelhetjük ennek a folyamatnak, ahogy kifejlesztette és folyamatosan újraépítette, feltöltötte a saját vezetését . Ez egyszerre volt pedagógiai és közösségfejlesztői szempontból is kiemelkedő, mondhatjuk egyszerűbben, hogy egy minden ízében demokratikus fejlesztési munka zajlott – s zajlik ma is – a Nap utcai szomszédságban.
A közelmúltban tartotta a 10 éves program lezárulása kapcsán a Napklub Alapítvány értékelő találkozóját. Erre az alkalomra is szakmailag nagyon igényes írásos folyamatösszefoglalót készített a csapatmunka anyagaiból Templom Józsefné, az Alapítvány vezetője, amely a szakmai közvélemény számára további tanulságokkal szolgál.
| A Szomszédsági Tanács szervesen fejlődött ki a folyamat egészéből, de 8 évet kellett várni a megszületésére. Az öntevékeny kisközösségek kiépülését követően, egy más szükségletben: lakópolgári minőségükben érinti ez a szerveződési forma a szomszédságban élőket. Közösen vesznek részt a Tanács tagjai az irányításában. Alkalom van ebben a formában a szükségleteknek a lépcsőházankénti megfogalmazására és feltárására, az emberek közvetlenebb tájékoztatására, mozgósítására, a személyesebb érdekek szerinti bevonásra. Mentális pluszt is nyújt ez a tevékenység, mert az ebben részt vevő, oda elkötelezett emberek derűsebbek, nyugodtabbak; más szinten kezelik a felmerült gondokat, felelősévé váltak a lakókörnyezetüknek. Helyi vezetők nőttek ki! Faragó Mária a Szomszédsági Tanács elnöke másfél éve 3 kisgyermekkel volt otthon, amikor bekapcsolódott a napklubosok munkájába. Azóta a gyerekei felnőttek, több ideje lett. Az elinduláskor a lakóházi közös képviselőket kellett elérni, azóta már sok eredmény született: fákat, cserjéket pályáztak meg és ültettek a lépcsőházak egymás között is versenyezve, a játszótér karbantartásán dolgoztak, azt vitatták és azért harcoltak, hogy hova kerüljön a kosárlabdapálya. Tapasztalataik szerint előbb a szűkebb, majd mind tágabb környezetben lehet hatékonyan munkálkodni. Közösen – a Szomszédsági Tanács – 2 közbiztonsági pályázatot adtak be az utóbbi időben. Másik munkájuk a „Kulturált kutyatartásért” pályázat – közösen a kutyásokkal. Maya, sokat hallott a közeli lakónegyed közösségi szerveződésének eredményeiről, átment hát oda, a „tisztviselőtelepiekkel” beszélni, és amit lehet, tanulni tőlük. 2002 nyarán már ebből a tapasztalásból utcanapot rendeztek itt a Nap utcai szomszédságban is. Úgy látja, már nem akarnak elmenekülni innen az emberek, személyes kapcsolatok szövődnek, megváltozott a környezet is. Persze, ma is vannak újrakezdések, váratlan küzdelmek. Maya elmeséli, hogy a választások előtt felújították a játszótereket, anélkül, hogy erről bárki lakost vagy helyi civil szervezetet is megkérdeztek volna. Pedig a Napklub már 10 éve működik ebben a szomszédságban, s nem is ismeretlen az önkormányzat előtt! Percek alatt a játszótéren teremtek a lakók, hogy mit akarnak itt a munkások. Perlekedtek, előbb a váratlanul érkező kivitelezőkkel: mit fognak itt csinálni, őket erről miért nem tájékoztatták? Ebbe nekik is lenne beleszólásuk. Némi eredménye lett csak a kiállásnak, pl. nem lett egy újabb kosárlabdapalánk a lakásablakok közelében. A Szomszédsági Tanács még csak két éves, s már komoly eredményei vannak. Nélkülük nemigen lehet – vagy legalábbis nem érdemes – itt a hatóságoknak bármibe is belekezdeni. Mostanában felmerült bennük, hogyan lehetne bővíteni ezt a kört? Máshol is végezni ilyen szomszédsági munkát? A szomszédsági közösségi munka a legfontosabb; ez az az út, amelyen önerejéből a legtávolabb juthat a lakosság. Nagy energiabefektetést igényel, de amikor beérik, jó látni. |
Parola archívum |