Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Civil szervezetek Vas megyében
Szerző:	Pósfay Péter
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1996
Szám:	2
Oldalszám:	14-17.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Soros Alapítvány, Mott Alapítvány, Phare, Nemzeti Kulturális Alap, Művészeti és Szabadművelődési Alap, Országos Játék Alap, Vasi Hírlevél, Sansz, Kurázsi, Pályázatfigyelő, Társadalmi Egyesülések Vas Megyei Szövetsége, United Way Vas Alapítvány, Vas Megyei Közösségszolgálat, Regionális Szellemi Forrásközpont, Regionális Mentálhigénés Programiroda, Nonprofit Információs és Szolgáltató Iroda, Vas Megyei Honismereti Egyesület, Vasi Civil Címtár, Természetbarát Egyesület
Települések:	Vas, Szombathely
Tárgyszavak:	Vas megye, civil szervezetek, önszerveződések fejlődése
Megjegyzés:
Annotáció:

CIVIL SZERVEZETEK VAS MEGYÉBEN


Az arisztokratikus társadalmakban az embereknek nem kell szövetségre lépniük a közös cselekvés érdekében, hiszen a viszonyok mereven kijelölik mindenkinek a helyét. Minden gazdag és befolyásos személy gyakorlatilag egy állandó és viszonyok által kierőszakolt társulásnak a feje, amelyből kiveszi a részét mindenki, aki óhajainak a teljesítésére rendeltetett.
A demokratikus társadalmakban ezzel szemben a polgárok függetlenek és kiszolgáltatottak. Egymagukban szinte semmit nem képesek kivitelezni, és egyiküknek sincs hatalma arra, hogy társait segítség nyújtásra kötelezhetné. Nyomorultak maradnának tehát mindahányan, ha nem ismernék fel az egymás önkéntes megsegítésének az esélyét. (Alexis de Tocqueville)

MI A CIVIL? – tesszük fel a kérdést nap mint nap, miközben könnyedén használjuk e kifejezést, hol egyéni magatartásformát, hol a társadalom egyik szeletét jelölve általa. Illik hivatkozni a civil társadalomra, csakúgy mint a közvéleményre, mert mintha hitelesebbek lennének így a gondolatok. Ha arra vállalkozunk, hogy a történelem egy adott pillanatában egy közigazgatási határokkal körülvett “pannon táj” lakóinak civil szervezeteiről készítsünk leltárt, a vállalkozás nagyszerűségénél csak lehetetlensége nagyobb. Hogy mégis megkíséreljük ezt, csupán annak köszönhető, hogy az 1989 óta eltelt néhány esztendő, s benne a társadalmi mozgások képe elképzelhetetlen az ún. “harmadik szektor”, a civil szféra megrajzolása nélkül.
Fontos azonban tisztázni azt, mit tartunk ezúttal “civil”-nek, mely kritériumok alapján sorolunk ide, vagy zárunk ki emberi csoportosulásokat, akár közösségeket, amikor a megye rendszerváltás körüli civil társadalmát szemléljük.
Segítségül először is a Nonprofit Szervezetek Nemzetközi Osztályozását (ICNPO) hívom, mely a következőkben határozza meg valamely szervezetnek a harmadik szektorhoz való tartozását. Mindenekelőtt jogilag létező, intézményesült szervezetnek kell lennie, mely önszerveződésen és öntevékenységen alapul, melynek önálló, a kormányzattól független vezetése van, mely nem elsődlegesen gazdálkodási céllal alakult, és gazdálkodásának eredményét nem osztja fel a szervezet tagjai között, és céljai között nem szerepel politikai hatalom megszerzése.
E meghatározás nagyjából megfelel annak is amit a közvélemény tart erről a szektorról ugyanakkor szűkítő definíció is, hiszen mindazokat kizárja ebből a körből, melyek nem kérik bírósági bejegyzésüket (asztaltársaságok, baráti körök), illetve a kormányzattal, önkormányzattal valamiféle kapcsolatban vannak, mint egy-egy költségvetési intézmény, vagy annak kiscsoportjai, illetve mindazokat, melyek pártként definiálják önmagukat, vagy melyek közhasznú társaságként, esetleg szövetkezetként kérik bejegyzésüket.
Ugyanakkor fontos eleme ennek a körnek a “polgári”, a magánéletre utaló “privát” jelző és tartalom – az értelmező szótár is említi a “katonaitól eltérő” értelmezés mellett. Ezt pedig éppen azok a kis körök testesítik meg leginkább, melyekből bármi más (értsd nagyobb szervezet) is alakulhat, vagy akár megmaradhat az azt alkotók baráti körének, kizárólag a benne lévők örömére.
A csoportosulási szándék – mely talán fontosabb is a formai megjelenésnél – hasonlóképpen tarka képet mutat. Nem elégséges a közhasznú/öncélú szembeállításra szűkíteni a tipizálás szempontjait. A szervezetek által vállalt feladatok alapján – nagy csoportokra tagolva – felfedezünk adománygyűjtő, adományosztó, humán szolgáltató, önsegítő, közösségformáló, érdek- és értékközvetítő, érdek- érték- és jogvédő csoportokat. Vannak persze olyanok is, melyek egymagukban több tevékenységi területen mozognak a felsoroltak közül.
Ez a sokszínűség számunkra azt a hátrányt jelenti ezúttal, hogy aligha adhatunk teljes képet arról, mi van Vas megyében egy adott történelmi pillanatban. Csupán jelzésekre, utalásokra, benyomásokra hagyatkozhatunk, melyek éppúgy nem nélkülözhetik a szubjektivitást, mint maga a szektor sem, hiszen megannyi apró szubjektív akarat rendezi más-más rendbe a felismert közös (közösségi) szándékot mutató szerveztek tömegét.

Pillantsunk a múltba

– milyen adatokkal találkozunk az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal 1880-as kiadványában 116 évvel ezelőtt.
A kiadvány az 1878-ben működő, és adatokat is szolgáltató egyesületek nevét, alakulásuk időpontját, regisztrált taglétszámát teszi közzé. E kimutatás 105 egyletet sorol fel Vasban, 8973 fős taglétszámmal. Néhány érdekesség mely az összehasonlításhoz adhat ötleteket. Az egyesületek egyhatoda volt akkor a megyeszékhelyen, a többiek Kőszegen és a 10 járás területén osztoztak. Különösen a Kiscelli járás tűnik ki 8 településének 15 egyesületével. A felsoroltak között a legkorábbi a Szombathelyen bejegyzett “Emberbaráti Egylet” (1824.) A többség a múlt század 50-es éveiben, és a 60-as évek elején alakult: “Magasiban felállítandó Nemes és pórmagasi kisdedóvó intézet alapja) (Magasi, 1852.) “Társaskör” (Jánosháza, 1861.), “Casino” (Körmend, 1861.), “Olvasóegylet” (Kőszeg, 1862.), hogy csak néhányat említsünk a gazdag választékból.
A tevékenységi köröket vizsgálva túlnyomórészt szakmai, ill. foglalkozási ágakhoz kapcsolódó egyelteket találunk (ipartestületek -társulások). Számban ezekkel vetekszenek a kulturális társaságok (olvasókörök, dalárdák, műkedvelő társulatok). Viszonylag kevés sportegylet és tűzoltó egyesület szerepel a listán., Néhány jótékonysági szervezet, mellettük nőegyletek, ifjúsági kör, hadastyán egylet egészíti ki a sort.
Figyelmet talán éppen a tűz megfékezésével, tűzkár csökkentésével foglalkozó társulások érdemelnek. Számuk ugyan nem jelentős ebben a kimutatásban, de közülük többen ma is léteznek 100-nál több éves múltra emlékezve büszkeséggel. Ilyenek például az “Önkéntes Tűzoltó Egyesület (Kemestaródfa), “Sótony Községi Önkéntes Tűzoltóság”. S a többiek is – ha nevükben nem is maradtak fenn – mind-mind mintát adtak a környező települések lakóinak hasonló szervezetek létrehozására. Ez az az egyesületi forma, mely leginkább mutat folyamatosságot – elsősorban persze a kistelepüléseken. Más egyletek, társaságok csak nagyritkán érik el a félszáz évet, vagy akár csak egy-két évtizedes működést. Ritka kivételnek számít ezért a kőszegi “Concordia Dalárda” (1872), melynek nevével ugyancsak találkozunk az 1880-as statisztikai könyvecskében.
A 19. század végén a regisztrált civil szervezetek működését a Belügyminisztérium engedélyezte. Felügyeletük, ellenőrzésük a közigazgatás keretei között valósult meg. Így volt ez ebben a században is, egészen a 80-as évek végéig. A II. világháború után a szerveztek nagy része megszűnt, vagy átalakult, hagyományos tevékenységét többnyire nem végezte. Elsősorban a vallási, és a politikai színezetű társaságok működése vált lehetetlenné. Az önkéntesség helyébe a felülről szervezettség rendezőelve került – ennek legjobb példája a 60-as években kezdődő, az “ifjúsági klubok” létrehozásának, működésének segítségének mozgalma volt. E jellemző tendencia még akkor is érezhető volt, amikor a 70-es években egy város polgársága, munkavállalók kollektívái fogtak össze egy kulturális intézmény létrehozására. A Szombathelyi Képtár építésére, anyagi forrásainak előteremtésére Képtárépítő Egyesület alakult 1976-ban a megyeszékhelyen. Ennek az egyesületnek égisze alatt, és a társadalmi támogatottság demonstrálásával sikerült az akkori megyei tanácsi vezetésnek előteremtenie azokat a forrásokat, melyek a Szombathely díszévé lett képtár megvalósításához kellettek.


Szervezetek a rendszerváltás után

1989-ben a parlament a II. számú törvénnyel szabályozta a civil szervezetek működésének kereteit. Törvényességi felügyeletüket az ügyészség látja el, bejegyzésüket és nyilvántartásukat a területileg illetékes megyei bíróságok végzik. A bejegyzés feltétele legalább 10 magán, vagy jogi személy egybehangzó nyilatkozta a szervezet megalakításáról, alapszabály, vagy alapító okirat csatolása, mely megfelel a törvény előírásainak. Nagy mértékben megkönnyíti ez a könnyen áttekinthet, és értelmezhető jogszabály a társadalmi szervezetek megalakításának hivatalos teendőit. Gondot csupán az jelenthet, hogy az alapítványok létrehozásánál a bejegyzést végző bíróság döntésére bízza, hogy az induló vagyon mértéke megfelel-e, elegendő-e az alapítványi célkitűzéseknek. Ennek jelentősége igazán a civil szervezetek, s az ezeket létrehozó polgárok vagyoni helyzetének ismeretében érthető.
Az új törvényes alap korábban nem tapasztalt bejegyzési hullámot indított el. Még ebben az évben – a korábban nyilvántartott néhány tucattal együtt – 292 egyesületet regisztrált a Vas Megyei Bíróság. A következő 4 évben hasonló mértékű az egyesülési, alapítványtételi szándék: 150-200 új bejegyzés jelzi ezt évente. 1994-től csökken némiképp ez. A bejegyzésüket kérők túlnyomó többsége megfelel a törvény előírásainak, elutasításban mindössze 2-3 százalékuk részesül. A megszűnések száma is viszonylag csekély, évente átlag 7-8 szervezet működése fejeződik be, vagy válik lehetetlenné. A bíróság minden, az alaptevékenységgel összefüggő, jelentős változást regisztrál, ha a szervezet ezt bejelenti – nem kevés adminisztrációt jelent ez a hivatalokban.

Bejegyzett társadalmi szerveztetek száma
1989-1996 között

Bejegyzés éve Egyesület Alapítvány

1989 292 –
1990 192 33
1991 133 92
1992 126 62
1993 126 54
1994 77 34
1195 82 58
1996 májusig 41 17

A szervezetek adatainak feldolgozását a KSH végzi. Adatfelvételük a bejegyzett szervezetekre terjed ki. A kiküldött statisztikai lapok visszaérkezése, feldolgozhatósága azonban nem teljes körű, megyénkben ez átlagosan 60%-ot jelent. Itt jelenik meg ismét – ezúttal hátrányként – a civil szféra szabad, ugyanakkor szerteágazó, nehezen áttekinthető sajátossága. Hiszen a bejegyzést kérő szervezetek a ténylegesen létezőknek csupán egy, bár valószínűleg jelentősebb részét jelentik. Ugyanakkor a már bejegyzettek egy része megszűnik, vagy szünetelteti működését. Rontja a helyzetet a nem azonos kategorizálás – lásd az ICNPO rendszerét – mindezek eredményeként nem lehet valós, teljes körű statisztikát készíteni még napjainkban sem. Foglalkozzunk hát a “megfoghatókkal”, a bejegyzett, működő szervezetekkel.
A fenti táblázatban megjelenő egyesületek, alapítványok döntően három csoportra bonthatók. Az elsőben – mely becslések szerint az összes szervezet 30-35%-át teszi ki- találjuk a sportegyesületeket, valamint a tűzoltó egyleteket. A második nagyobb csoport a kulturális, művészeti, szépítő/építő társaságok köre. A harmadik harmadban sorakoznak mindazok a csoportok, alapítványok, melyek a hiány, szükséglet mutatói is egyben: közbiztonságot szolgáló, karitatív, segítő, védő szervezetek csoportja ez.
Lényeges eltérést tapasztalunk – nemcsak számadatokban – az alapítványok és az egyesületek, társaságok között. Míg az utóbbiak közös munkára, szabadidős, vagy alkotó, segítő-védő tevékenységre szerveződnek, az előbbiek feladata valamely közhasznú célra történő vagyonteremtés, -bővítés, kisebb részben elosztás.
Sajátos képet mutat a megyében bejegyzett alapítványok helyzete. Szinte kivétel nélkül kis vagyonnal rendelkező alapítványokat találunk. Többségük 20-30 ezer Ft-os tőkével kezdi meg működését. A 340 alapítvány összes vagyona becslések alapján 150 millió Ft lehet.
Jellemző többségben az oktatási és egészségügyi céllal létrehozott alapítványok találhatók. Nagyobb kört tesz még ki a szociális, segítő célú (munkahelyteremtést szolgáló, állami gondozottak ellátását segítő, életkezdést/beilleszkedést, időskorúak támogatását szolgáló, egészségkárosodottakat segítő) alapítványok. Külön csoportot képeznek az egy-egy település biztonságát, illetve kulturális felemelkedését célul kitűző szerveztek. Viszonylag kevés a sportolást támogató, sportcélú kezdeményezés. Az alapítványok többségében magánemberek az alapítók, kivételt ebben csupán az egészségügyi alapítványok jelentenek.
A csekély anyagi erő természetesen nem csupán az alapítványok jellemzője. Valamennyi civil szervezet küzd kisebb-nagyobb anyagi nehézséggel. Ezek részben a szféra sajátosságaiból fakadnak – hiszen az anyagi tehervállalás, hozzájárulás éppúgy önkéntes, mint a szerveződés, a szervezet munkájában való részvétel is – részben pedig a finanszírozás gyakorlatának kialakulatlanságára vezethetők vissza. A korábban jelentős állami (helyi költségvetési) támogatást élvező társaságok (elsősorban művészeti csoportok, alkotókörök) az önkormányzati források apadásával arra kényszerültek, hogy maguk teremtsék elő – legalábbis részben – működésük feltételeit. Az újonnan alakult szervezetek pedig eleve azzal az anyagi alappal indították tevékenységüket, melyet megalakulásukkor önmaguk elő tudtak teremteni. A rendszerváltással egyidőben Magyarországon is bővült azoknak a nyilvános forrásoknak a száma, melyek külföldön korábban is rendelkezésére álltak a nonprofit szervezeteknek. Hogy csak néhányat említsünk a jelentősebbek közül: Soros Alapítvány, Mott Alapítvány, A PHARE segélyprogram demokrácia pályázatai. Ezekhez csatlakoztak a nagyobb helyi alapok és alapítványok, mint a Nemzeti Kulturális Alap, a Művészeti és Szabadművelődési Alap, Országos Játékalap, valamint a minisztériumok elkülönített pénzeszközei, melyek pályázatok kiírásával kínáltak támogatást a hozzájuk forduló szerveztek számára.
Újdonságnak számított ez a fajta elosztó, támogató rendszer, a benne szerepet vállalók számára is szokatlan volt ez a segítő, együttműködő feladat, nehezen jutott el az információ a leginkább rászorulókhoz – meglehetősen nehezen alakult ki az a mai gyakorlat, mely tökéletesnek ugyan nem mondható, de a civil szféra szinte valamennyi működési területén elérhető forrásokat jelent. Legértékesebbnek ezúttal is az információ bizonyult. Megjelentek tehát azok a szervezetek, vállalkozások, melyek az adat- és anyaggyűjtés, tájékoztatás nehéz feladatára vállalkoztak.


Az országos, regionális szerepet vállaló módszertani intézmények, szervezetek szolgáltatásai mellett hamarosan találkoztunk megyei kezdeményezésekkel. Elsőként a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ tájékoztatója a Vasi Hírlevél (1991.) adott hírt országos és regionális pályázati lehetőségekről. Később – az országos terjesztésű napilapok gyakorlatát követve – a Vas Népe is rendszeresen közölte azoknak a pályázatoknak a felhívását, melyek a megye civil szervezetei számára kínáltak forráshoz jutási lehetőséget. Az 1996-ban induló NISZI Híradó már az egész megye civil társadalmának lapjaként definiálja magát, s szerkezetében terjedelmében egyaránt teljességre törekedve szolgálja az információs igények kielégítését. Mindezek mellett egyre több szervezet postájában található meg ma már a SANSZ (Alapítványok alaplapja), a KURÁZSI (a civil társadalom lapja), valamint a PÁLYÁZATFIGYELŐ, melyek mind a nonprofit szektor számára szolgáltatnak híreket, információkat, kapcsolat-felvételi lehetőségeket.
Megjelentek azok a segítő-, ernyőszervezetek is, melyek konzultatív fórumai, érdekérvényesítő, információs, tanácsadó, vagy csupán koordinációs lehetőséget kínáltak a csatlakozó szervezeteknek. Ezek közül Vas megyében a Társadalmi Egyesülések Vas Megyei Szövetsége (1990), a United Way Vas Alapítvány (1993.), a Vas Megyei Közösségszolgálat (1994.), A Regionális Szellemi Forrásköz-pont (1995.), a Regionális Mentálhigiénés Programiroda (1995.), A Nonprofit Információs és a Szolgáltató Iroda (1996.) vállalkozott arra, hogy segítője lesz a civil szervezeteknek.

Önszerveződés és összefogás

Részben a segítő szervezetek inspirálására, részben felismert szükségszerűségként keresni kezdték a civil szervezetek annak lehetőségét, hogy egymással találkozva szerezzenek tapasztalatokat a hozzájuk hasonló helyzetben lévőktől. Több országos, regionális példája igazolta, nemcsak tapasztalatok átadását, de a saját tevékenység megerősítését, fontosságának tudatosítását is jelentik a résztvevők számára ezek a konzultációk.
Megyénkben 1994-ben nyílt először alkalom ara, hogy – az első Megyenaphoz kapcsolódóan – megrendezzék a MEGYEI CIVIL FÓRUMOT. Helyszíne Győrvár, házigazdája pedig a Faluház Baráti Kör volt, mely társadalomszervező, intézményműködtető, lapkiadói tevékenységével méltán vívott ki tekintélyt magának. A megye civil társadalmának e rangos eseményén 49 közösség 114 képviselője vett részt az önkormányzatok és sajtó képviselői mellett. A találkozó programja a nonprofit szféra aktuális gondjaihoz igazodott. A közösségek szerepét, a helyi nyilvánosság jelentőségét, a jogszabályi háttér hiányosságait, a finanszírozás ellentmondásait feldolgozó előadások után kiscsoportokban beszélték meg a jelenlévők szervezetük működésének időszerű gondjait. A másik esemény egy frissen alapított társadalmi elismerés átadása volt: a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület kitüntető oklevelet alapított azok számára, akik többnyire nem részesülnek állami elismerésekben, hivatalos kitűntetésekben, munkájukat, áldozatvállalásukat csupán környezetük szeretete, elismerése jutalmazza. Ezt az igazán “civil kitűntetést”, a “Közösségi Munkáért” elismerő oklevelet ebből az alkalomból 10 megyében élő, közösségi munkát végző, iskolát teremtő személyiség vehette át.
Nem egyedüli jelenség ez, hogy egyesület alapít kitűntetést, ösztöndíjat az általa is képviselt gondolatok, tevékenység legkiválóbb képviselői, gyakorlói számára. Utalásként engedtessék meg csupán a “Gothard Emlékérem”-re (melyet a Gothard Amatőrcsillagászati Egyesület alapított névadója életművének megismertetéséért sokat tevő szervezeteknek), vagy a “Polgárosodásért” díjra, (melyet az Éhen Gyula Kör a Polgárosodásért Alapítvány alapított névadója életművének megismertetéséért sokat tevő szervezeteknek), vagy a “Polgárosodásért” díjra, (melyet az Éhen Gyula Kör a Polgárosodásért Alapítvány alapított Szombathely kultúrájáért fáradozó magánszemélyek számára), az “Őrségért” plakettra, (melyet az Őri Alapítvány alapított az Őrségért tevékenykedők elismerésére), illetve “Jónás Márton ösztöndíj”-ra (melyet a Kemenesaljai Baráti Kör egyik külföldön élő tagja alapított tehetséges celldömölki diákok felsőfokú tanulmányainak támogatására) hivatkoznunk e helyen.
A civil szférában tevékenykedők számára nemcsak az fontos, hogy önkéntesen vállalt feladataikat egyetértő, segítő és megértő társadalmi környezetben végezhessék, hanem az is, hogy mindennek megfelelő és nyilvánossága, kellő publicitása legyen. Vas megyében is örömmel tapasztalható, hogy a szervezetek nagy része önmaga gondoskodik erről a nyilvánosságról. Ennek változatos formáiból két jelenségre érdemes figyelmet fordítani. Az egyik az a gazdag kiadói tevékenység, melyet éppen egy – a Vas Megyei Honismereti Egyesület és a Thirring Gusztáv Természetbarát Egyesület kezdeményezésére megrendezett – seregszemle, a “Pátria Nap” hozott felszínre. A 100-nál több helyi, megyei kiadványból rendezett vásár sikere arra sarkallta a támogató Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot, hogy ezekből a kiadványokból állandó árusítást rendezzen. Így bárki, bármikor válogathat és vásárolhat azokból a kiadványokból, melyek helyi érdekeltségük, kis példányszámuk miatt könyvárusi forgalomba sosem kerülnének. A másik jelenség a helyi nyilvánosság orgánumainak örömteli elszaporodása. 20-nál több helyi kis újság megjelenése jelzi, egyre több helyen ismerik fel a helyi információk, az identitást erősítő megnyilatkozások jelentőségét. A helyi lapok nagy része az önkormányzatok gondozásában, vagy támogatásával jelenik meg. Vannak azonban olyan kis lapok, melyeket magánszemélyek, vagy baráti körök, egyesületek jelentetnek meg. Ezeknek a lapoknak nemcsak szerkesztői munkáját, hanem a kiadását, terjesztését is egy-egy civil szervezet vállalja magára. Tartalmuk sokszínűségről, frissességről tanúskodik, felszínen maradásukat azok az olvasók, helybéli támogatók garantálják, akiknek valós igényét elégítik ki ezek az újságok. Sajátos színfoltja a “civil sajtó” világának az a néhány orgánum, melyek a település határait átlépve, egy kisebb térség számára kínálják az olvasnivalót. Ezek a térségi lapok bizonyítják, hogy a helyi nyilvánosságot abban a körben érdemes értelmezni (értelemszerűen kiterjeszteni), melyben még élőnek számít az információ, melyben érdeklődnek az emberek egymás tevékenysége, élete iránt, s melyben hajlandók az összefogásra is. Talán mondanunk sem kell, ezek a civil lapok nem alkalmaznak hivatásos újságírókat, többnyire nem fizetnek bért, honoráriumot a cikkek szerzőinek, s a terjesztőik is csupán jutalékot kapnak az eladott lappéldányokért. Kiadásuk így is állandó anyagi gondot, sok szervezőmunkát, s nem egyszer konfliktusok vállalását jelenti. Sajátos terepe ez a demokrácia-tanulásnak.
Az írott sajtó mellett jelen van a megyében az elektronikus is: több kis településen használják a kábeltelevíziós rendszert a helyi hírek, tudnivalók közvetítésére, Sárváron egy egyesület működteti a helyi televíziót, Szombathelyen egy alapítvány üzemelteti a Közösségi Rádiót. Ez utóbbi akár büszkesége is lehet Vas megyének: itt szólalt meg elsőként az országban – engedéllyel rendelkező – közösségi rádió 1995. március 5-én.
Az információéhség, a “tudjunk egymásról” sürgető parancsa arra ösztönözte a Könyvtárosok Egyesületének Vas Megyei Szervezetét, hogy az MMIK és más szervezetek, intézmények segítségével kiadja a VASI CIVIL CÍMTÁRAT.
Az egyedülálló vállalkozás arra tett kísérletet, hogy egy kötetbe rendezve nyilvánosságra hozza mindazoknak a Vas megyei szervezeteknek, alapítványoknak, civil kezdeményezéseknek az adatait, melyek önmagukról ezeket közzé kívánták tenni. A szerkesztők nem szelektáltak külső feltételek szerint. Csaknem egy éven át tartó gyűjtőmunkájuk kiterjedt mindazokra, akikről más forrásból adattal rendelkeztek, s azokra is, akik a közzététel felhívására jelentkeztek. Az eredmény: 225 egyesület, baráti kör, társaság, 89 alapítvány, 28 kiadvány, periodika, 7 civil szervezeteket segítő csoport. A felsoroltak között egyaránt találunk bejegyzett és bíróságon nem regisztrált szervezetet, helyi társaságot és országos, vagy regionális szervezet helyi csoportját, olyanokat, melyek egy-egy területen, s másokat, melyek több tevékenységi körben vállalnak feladatokat. Jóllehet ez a 321 szervezet a hivatalosan bejegyzetteknek alig egynegyede, mégis jól reprezentálja a megyében ténylegesen működő civil szervezetek, kezdeményezések színes palettáját.
Ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy a települések és környezetének védelmével, óvásával, biztonságával foglalkozik a szervezetek egyötöde. Hasonló arányt képviselnek a szociális gondoskodást, önsegítést célul választók. A művészeti élet valamely területén tevékenykedők szintén 20%-ot képviselnek, valamivel többet, 22,5%-ot tesznek ki a szabadidős, zömmel sporttevékenységet végző szervezetek.
Alig 4%-ot jelentenek az egészségügyi céllal létrehozott alapítványok, és egy egyesület, a vagyoni helyzetet tekintve mégis ez a kisebbség rendelkezik a legtekintélyesebb összeggel. Ugyancsak csekély, alig 2% a nemzetközi kapcsolatok ápolására szerveződő egyesületek, körök száma, tevékenységük révén mégis megsokszorozódik az az információ, tapasztalat, mely – elsősorban – Európa országaival köti össze megyénket.

Civilek a megye közgyűlése előtt

Mindezekből is látható, hogy a civil szervezetek, kezdeményezések hatása messze túlnyúlik a bennük tevékenyen részt vállalók körén, s áttételesen ugyan de befolyásolni tudja a megye népessége nagy részének életét. Nyilvánvalóan ennek felismerése vezette a Megyei Közgyűlést arra az elhatározásra, hogy 1995 elején napirendjére tűzze “a civil szervezetek helye és szerepe a megye közművelődésében” téma tárgyalását.
A közgyűlés vitaanyagának előterjesztője a Közművelődési, Ifjúsági és Sport Bizottság volt, amely – tágan értelmezve a “közművelődés” körét szinte teljes képet vázolt a megyében működő nonprofit szervezetek helyzetéről, tevékenységéről, társadalmi megítéléséről, közvélemény-formáló erejéről.
A testület elfogadva a bizottság tájékoztatását, ajánlásokat fogalmazott meg a megye települési önkormányzatainak számára.
Az ajánlások elsősorban arra ösztönzik az önkormányzatokat, hogy segítsék a területükön működő civil szervezeteket működésük alapfeltételeinek megteremtésében, szorgalmazzák a szervezetek és az önkormányzatok intézményeinek, bizottságainak együttműködését, vonják be a civil szervezeteket a település fejlesztési programjainak előkészítésébe, megvalósításába, segítsék a civil szervezetek számára szolgáltatást nyújtó közösségi vállalkozásokat, és támogassák annak a törvényi lehetőségnek az érvényesülését, hogy az SZJA 1%-át a polgárok az általuk támogatandó célra, illetve szervezetnek ajánlhassák fel.
A választott testület figyelme nem érdemtelenül fordult a harmadik szektor felé. Jelzi ez a figyelem, annak az elismerését is, ahogy a civil szféra közösségei többségükben értékes, többcélú tevékenységének kisajátítását, vagy a tevékenységükre való “rátelepedését” a hivatalos szerveknek, intézményeknek – erre is találóan utal a bizottsági előterjesztés. Meg kell hagyni autonómiájukat, önszervező, önálló felelősségvállaló képességüket, és meg kell keresni az együttműködésnek azokat a formáit, melyekkel a civil kezdeményezések eredeti szándékaik szerint mind több polgár, társszervezet érdekében érvényesülnek. Így válhatnak ezek a szervezetek tagságuk és célcsoportjaik érdekeinek képviselőivé, igényeik kielégítőivé, közösségi szándékok érvényesítőivé.

Pósfay Péter

Parola archívum