Közösségi házak a Gyerekesély Programban

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Közösségi házak a Gyerekesély Programban
Szerző:	Kecskés Éva
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2015
Szám:	4
Oldalszám:	13
A cikkben lévő
Nevek:	Kecskés Éva, Adamis Anna, Presser Gábor, Ferge Zsuzsa
Intézmények:	LGT zenekar, TÁMOP 5.2.1 és 5.2.3. program, Nemzeti Stratégia NS, Gyerekesély Közhasznú Egyesület, Gyerekszegénység Elleni Programiroda (MTA GYEP), ERFA (beruházási) keret, Civil Kollégium Alapítvány, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Gyerekesély Csoport
Települések:	baktalórántházi, bátonyterenyei, hevesi, kisteleki, sásdi, csengeri, jánoshalmai, mezőcsáti, ózdi, sarkadi, szigetvári, abaúj-hegyközi, berettyóújfalui, encsi, edelényi, gönci, fehérgyarmati, kadarkúti, mátészalkai, nyírbátori, szerencsi, szikszói és vásárosnaményi kistérségek; Szécsény, Nógrád megye
Tárgyszavak:	Gyerekesély Program, gyerekszegénység, szegregátumok, LHH leghátrányosabb helyzetű kistérségek, KSH mutatók, földrajzi szegregáció, magas gyerekszám, súlyos egészségügyi, lakhatási, közoktatási helyzet, foglalkoztatási-munkaerő-piaci problémák. Szegénység átöröklődése, európai uniós programok, TÁMOP társadalmi megújulást támogató operatív programok, Kistérségi Gyerekesély Projektek, meghívásos pályázat, előírt beavatkozási területek, kistérségi kiterjesztés, settlement jellegű közösségi ház, Biztos Kezdet gyerekházak, közösségi házak, settlement szemléletű szegénységellenes program, szemléletformálás, szakmaközi együttműködések, 30 órás közösségfejlesztő képzés, együttműködés civil szervezetekkel. Indikátorkényszer, rövid futamidő, szolgáltatások, önkéntesek és szakemberek képzésének fontossága, szegregált szolgáltatások, settlement-módszertan, szakmaköziség
Megjegyzés:
Annotáció:

„Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
A ház is a miénk, mert mi viseljük el,
Nekünk kevés fény jut, árnyékból van több,
Sötét szobánkban a pók rossz hálót köt.
Miénk itt a tér, miénk itt a tér.

A mély udvarokban csak ecetfa nő,
A lépcsőn, melyen járunk, elkopott a kő,
Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
Ismerős a fütty, és egymásnak felel.

Miénk itt a tér, miénk itt a tér.

Csavarogtunk mi már sokszor délután,
Ápolt kerteken, hol elfeküdt a nyár,
És ha este lett és indultunk haza
Visszafogadott minket ott a tér dala.

Miénk itt a tér, miénk itt a tér.”
(Dalszöveg az LGT zenekar Aranyalbum c. lemezéről
Szerzők: Adamis Anna, Presser Gábor 1978.)

Kecskés Éva
Közösségi házak a Gyerekesély Programban

Kutatási adatok bizonyítják, hogy a szegénység aránya, mélysége nő, és egyre inkább falusi jelenség. Természetesen nem felejthető a városokban tapasztalt nyomorúság sem, de most a rossz helyzetű régiók problémáiról beszélünk elsősorban. Ebből adódik a hátrányos helyzetű, ill. leghátrányosabb helyzetű kistérségekben a gyerekszegénység csökkentésének kiemelt fontossága – e gondolat vezérelte a TÁMOP 5.2.3-as leghátrányosabb helyzetű (LHH) kistérségek számára kiírt pályázatok eszmeiségét, ebből a megfontolásból született meg a komplex Gyerekesély Program gondolata.
A 2007-es Legyen jobb a gyermekeknek! http://www.complex.hu/kzldat/o07h0047.htm/o07h0047.htm Nemzeti Stratégia (továbbiakban NS) a gyerekesélyek növekedését, a szegénység átöröklődésének csapdáját különböző összehangolt intézkedéssel, komplex, a megszokott ágazati működés helyett a szakterületek értelmes együttműködésével, s jó néhány kulcs-jelenség, szakterület priorizálásával fogalmazta meg. A javaslatok 25 évre szóló, egy generációs cselekvési útmutatást írtak le kutatásokkal, folyamatos monitorozással.
A NS pontosan lefektette azokat a horizontális és vertikális prioritásokat (részletesen ld. az NS-ben! A szerk.), amelyek a gyerekes családok esélyeit elmozdíthatná a holtpontról, de ezeknek a szakterületeknek csakis az együttes, komplex „összeműködése” eredményezhet valódi, majdan mérhető hatást. Mivel azonban hazai források nem álltak/állnak rendelkezésre e prioritások terepen történő megjelenítésére, így nem meglepő, hogy az egyébként is kiemelt európai uniós célokra fordítható keretből íródtak ki úgynevezett TÁMOP-os pályázatok (társadalmi megújulást támogató operatív programok), amelyek az uniós pályázatok természetéből adódóan projektek formájában valósulhatnak meg. Hosszú távú szociálpolitikai indíttatású programot nehéz 2-3 éves futamidejű projektekből megvalósítani, ezt ma hazánkban minden szervezet, szakember pontosan tudja és érti, aki a területén tapasztalható anomáliákat, egyenlőtlenségeket kezelni, javítani szeretné. A Kistérségi Gyerekesély Projektek ennél fogva a folytatáshoz szükséges új pályázati források kiírásában reménykednek.

A TÁMOP 5.2.3-as LHH pályázatok célja
2009-2012 között összesen 23 kistérség számára nyílt meg a lehetőség 4-600 milliós pályázati támogatás elnyerésére. Pályázni három körben lehetett, időben elhúzva. A nyertes kistérségek a következők voltak:
Első körben: a baktalórántházi, bátonyterenyei, hevesi, kisteleki és sásdi kistérségek;
Második körben: a csengeri, jánoshalmai, mezőcsáti, ózdi, sarkadi és szigetvári kistérségek;
Harmadik körben: az abaúj-hegyközi, berettyóújfalui, encsi, edelényi, gönci, fehérgyarmati, kadarkúti, mátészalkai, nyírbátori, szerencsi, szikszói és vásárosnaményi kistérségek.
A KSH mutatók alapján meghatározott leghátrányosabb helyzetű kistérségek rendelkeznek több, egymást erősítő gazdasági-társadalmi problémával, amelyeket a földrajzi szegregáció tovább súlyosbít. E térségekben jellemzően nagy, szinte mindenütt átlagon felüli a gyerekszegénység, ami összefügg a fejlesztéspolitikai szempontból fontos jelenségekkel: demográfiai (magas gyerekszám, csökkenő népességszám), súlyos egészségügyi, lakhatási, közoktatási helyzet, foglalkoztatási, munkaerő-piaci problémák (magas, országos átlagot meghaladó munkanélküliség).
Az LHH kistérségek kvázi pozitív diszkriminációja újszerű elképzelés megvalósítására irányult. A TÁMOP 5.2.3 először is ez egy meghívásos pályázat volt, tehát elkülönített forráshoz jutottak a kedvezményezettek, a szokásos pályázati versenyt kihagyva. Másodszor: a pályázatok tartalmában a beavatkozási területek voltak csak előírva, néhány kötelező és ágazati együttműködést szorgalmazó elemmel – maguk a kistérségi szereplők munkálhatták ki pályázatuk tartalmát, az általuk legjobban ismerhető helyi szükségletekre építve.

A pályázat kiírás ugyanis már építhetett az NS-hoz kapcsolódó alkalmazási kísérlet tapasztalataira, amelyet Nógrád megyében, Szécsényben www.gyerekesely.hu 2006-ban kezdtek megvalósítani. A később alapított Gyerekesély Közhasznú Egyesület www.gyere.net honlapján megtalálható és ingyenesen letölthető a tapasztalatok összegzése: Az ötödik év után. Egy félbeszakadt akciókutatás története 2006-2011 „Az akciókutatás öt év munkájának legfontosabb eseményeit, tanulságait, a Ferge Zsuzsa vezetésével megalakult Gyerekszegénység Elleni Programirodának (MTA GYEP) 2006 és 2011 közötti terepmunkáját próbálja meg összefoglalni” – írják a szerzők ugyanott. E munka tapasztalatai hozzájárultak más programok, így a kistérségi kiterjesztés http://gyere.net/downloads/gyerekes%C3%A9ly.pdf helyi megvalósítására irányuló módszerek, új szolgáltatások bevezetésének javaslataihoz is.
Ezért történhetett meg, hogy az TÁMOP 5.2.3-as projektnek már az előkészítő-tervező szakaszában is szakmai és módszertani folyamattámogatója volt a különböző átalakulásokon átesett TÁMOP 5.2.1. kiemelt projekt, s hogy tulajdonképpen ebből „nőtt ki” a kistérségi kiterjesztés, maga a TÁMOP 5.2.3-as pályázat.
A meghívásos kistérségi pályázatoknak több kötelező és kötelezően választható tevékenysége volt. Mindhárom körben a kiírásban szerepelt legalább egy settlement jellegű közösségi ház létrehozása.

Ez az ábra a Gyerekesély Programból létrejött közösségi házak elhelyezkedését mutatja Magyarország területén. Látható, hogy a LHH kistérségek (a kistérség azóta megszűnt közigazgatási fogalom, helyette a járások rendszere jött vissza) a „végeken”, karéjban találhatóak.
A szolgáltatás-hiányos és gettósodó, illetve a szegregátumokkal rendelkező települések közösségi szolgáltató házakkal való ellátása jó kezdete lehet egy settlement szemléletű szegénységellenes program végrehajtásának. Maga a gyerekesély program projektben történő bonyolítása jelentősen megnehezíti azt a szociálpolitikai folyamatot, amelynek egyik legfontosabb célja a szemléletformálás. Egyrészt, mert mint azt már említettem, a projekt adott időintervallumban zajlik, másrészt azért, mert a helyi megcsontosodott nézetekkel nem könnyű megküzdeni. Utóbbi a döntéshozókra éppúgy vonatkozik, mint a szolgáltatásokat ellátó helyi szakemberekre, természetesen vannak kivételek.
Az biztos, hogy a plusz forrás nélküli és többnyire eszköztelen, kiégett szakemberek számára motivációt, módszereket és reményt hozott a Gyerekprogram. Leginkább ott, ahol a szakmaközi együttműködéseket – kötelező tevékenység a projektekben – tartalommal tudták megtölteni, s nem hagyták ellaposodni. Azok a munkatársak, akik a közösségi házakban dolgoztak/dolgoznak, vagy a gyerekprogram más területén, terepen, mélyen elköteleződtek ebben a nehéz, de szép munkában. Mindemellett nyilvánvaló, hogy magának a nem kis összegű forrásnak, amelyhez az adott kistérség jutott, számtalan várt és nem várt hatása is volt.
Az elején az egyik legnépszerűbb elemnek az ERFA (beruházási) keret bizonyult leginkább a döntéshozók körében. Jelentős százalékot tett ki ez a forrás, s az első körben még építkezni is lehetett az ERFA terhére, a második és harmadik körben már csak felújításra volt mód. Ebből jöttek létre a közösségi házak és a szintén kötelező Biztos Kezdet gyerekházak. Utóbbiaknak volt már módszertani és megvalósított múltja, tapasztalata. Ezek a tapasztalatok beépültek a pályázati kiírásba, ajánlás és kötelezés formájában.
A konzorciumi végrehajtás több esetben is előnyös együttműködéseket hozott a program megvalósítása során. Megjelenhettek ugyanis azok a civil szervezetek, amelyek hasonló munkát végeztek eddig is, csak sokkal kisebb forrásokból, másrészt olyan módszerekkel, amelyek az állami ellátásokban nem, vagy csak korlátozottan tudtak megjelenni. Ez sem volt minden esetben zökkenőmentes együttműködés (pl. a táborozásokba, szabadidős programokba bevont gyerekek kiválasztásának szempontrendszere nem mindig esett egybe a gyerekesély program hátrányos helyzetű gyerekeivel), de a futamidő végére a szempontokban is sikerült többnyire konszenzusra jutni. Ehhez feltétlenül szükség volt a kiemelt projekt következetes odafigyelésére és külső facilitálására. A civilek módszereinek beemelését segítette például a Civil Kollégium Alapítvány 30 órás közösségfejlesztő képzésének beépítése a pályázat megvalósítói számára.
A kistérségi gyerekesély program egyik legnagyobb nehézségének a projekten belüli programok megvalósítása bizonyult (vagy legalább elkezdeni úgy, hogy valamilyen halvány esélye legyen a fenntarthatóságnak). A projekttervezés és végrehajtás egyik nehezen kezelhető jellemzője az indikátor-kényszer. A program egészéről nem beszélve, a közösségi házak, szolgáltató terek vonatkozásában ez nem okozott problémát. Csakúgy, mint a „célzás” és az ún. „célcsoport” elérése sem, hiszen a kívánatos alacsony küszöb és maguk a szolgáltatások bevonzzák a házak környezetében élő gyerekeket, fiatalokat. A felnőtteket, gyerekes családokat szintén, akiknek természetesen más jellegű szolgáltatásokat biztosítanak a házak. Ilyenek például az ügyintézés segítése, a kihelyezett ügyfélfogadások (családsegítő, gyejó, védőnő), az internet elérés, a komfort szolgáltatások (mosás, tus) biztosítása stb. Ezek túlnyomórészt az adott település fejlesztési kapacitásának hiányosságaiból fakadnak, hiszen éppen ezért (is) szerveződnek ide, az lhh-s, gettósodó, szolgáltatás-hiányos kistelepülésekre ezek a közösségi szolgáltató terek. A gyerekeknél prioritás az, amihez nem jutnának hozzá a program nélkül (különböző fejlesztő, kompetenciát növelő, tanulást segítő foglalkozások, de a szabadidős lehetőségek is, mint például a nyári napközi, tábor, kirándulás, egyebek). Mindezek lehetőségek, de a tevékenységi palettát a helyben felmért, a szolgáltatás során kikristályosodó helyi igények figyelembevételével kell összeállítani, s az esetek döntő többségénél ez így is van. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos jól képzett szakembereket foglakoztatni a közösségek házakban, ez a kiírásnál is feltétel volt. Fontos a tervezés, a folyamatos értékelés, a „ránézés” a munka irányára, céljaira. Fontos gyakorolni a lakosság bevonásának különböző módszereit, s a motivációt fenntartani. Mindez nem megy tudás, ismeretek nélkül. Rendkívül jó hatású az elkötelezett önkéntesek megnyerése és megtartása.
Tapasztalat, hogy a házak megítélésében, helyi kommunikációjában nagy szerepe van a közvetlenül a gyerekekre irányuló tevékenységeknek. Ez sikeresnek mondható a megvalósítók szemében is, akik egyébként éppen a közvetlenül megélt események hatására, a helyiekkel mindennél fontosabb kapcsolatok kialakulása következtében mélyen elköteleződnek a közösségi házas munkában, közvetve pedig a gyerekprogram céljaiért.
Ezzel együtt nagyon fontos leszögezni, hogy az indikátor-kényszer ne írja felül a gyerekprogram kívánatos integratív törekvéseit! Az indikátorok ugyanis többnyire a hh-s, hhh-s gyerekekre és családjaikra irányulnak, s megvan a veszélye, hogy a számok teljesítése, valamint a házak helyének kijelölése miatt egy (újabb) szegregált szolgáltatás jön létre. Ez magában hordozza a stigmatizáció, a kirekesztés veszélyét, amely ma egyébként is új és új formákban jelenik meg, párhuzamosan a szegénység mértékének súlyosbodásával; a jövedelmi olló szélsőséges nyílásával. E folyamat kárvallottjai a gyerekesély programok célközönsége, s megkerülhetetlen a helyi szemlélet elfogadóbbá tételére való törekvés. Ez a munka nem könnyű, elsősorban a terepen dolgozókra vár, amihez minden segítség megilleti őket, sőt kötelező, hogy képzésekkel, szupervízióval, team-munka biztosításával támogatást kapjanak, mert ezek a közösségi házak még a settlement-jelleg elején járnak. Bár tevékenységeikben is, módszereiben szintén javasolt a settlement-módszertan és szellemiség, de ezen az úton csak azok a házak járnak előrébb, ahol volt már a tevékenységükben közösségfejlesztő előzmény. Ezeken a helyeken kiválóan lehetetett a megkezdett munkára építkezni. E kezdemények is többnyire projektekből indultak, s szükségük volt a folytatáshoz újabb forrásokra, ami ismét csak a „projektből folyamatot/programot” generálás nehézségét mutatja. Settlementet csinálni – hosszabb folyamat egy-egy projektnél.
Az, hogy esetlegesen más, azonos időben futó helyi eu-s fejlesztésekkel való együtt(nem)működés mennyire a projekt szemlélet, vagy a szakmák közötti megosztottság következménye, még kérdés. Gyanítható, hogy a szakmaköziség, az együttműködés kultúrája nem optimális még Magyarországon. Ebben is igyekszik a kiemelt Gyerekesély Program mintát, módszertan adni – több-kevesebb sikerrel. A közösségi házaknak adott a lehetőségük arra, hogy közösségfejlesztést, közösség építést generáljanak-végezzenek. Ezért fontos, hogy a hozzáférés alacsony küszöbű és integratív szemléletű legyen (nem csak hhh-s „indikátor” gyerekek élnek a településen, bár számuk egyre nő), hogy a nyitva tartás a helyi igényekhez alkalmazkodjon (lásd egész napos iskolai tanítás), vagyis markánsan jelen kell lenni a falu életében, hiszen így tudhat settlement-jellegű házzá is válni a közösségi ház. Mindehhez kívánatos a közösségi szociális munka eszköztárát használni, hiszen nem titkolt cél, hogy a helyi közösségépítés és közösségmegtartás bázisa legyen a gyerekprogramból létrehozott settlement-jellegű közösségi ház. A gyerekprogram (komplex jellegéből adódóan) alkalmas lehet olyan alapot adni szemléletével, amelyre más, differenciált, szakterületi projektek ráépülhetnek.
A gyerekprogramok futamideje alatt számos változás történt a jogszabályi környezetben, ami jelentős nehézségeket okozott, újratervezést igényelt. A legmarkánsabb változás kétségtelenül a köznevelés területén zajlott, az egész napos tanítás bevezetésével, a KLIK megalakulásával. Túl azon, hogy változtatni kellett például több helyen a közösségi házak nyitva tartását, az iskolai szociális munkát vállaló kollégák tevékenységében szükséges volt korrekciókat végezni, de ezek inkább a területek együttműködési kényszerét hozták, ami végső soron a szinergiákat is erősítette. A komolyabb problémát a munkatársak fluktuációja okozta. A pedagógus életpálya modell bevezetésével sok kiképzett kolléga ment el biztosabb, határozatlan idejű munkahelyre. Kezdődhetett ismét a tanult szakemberek keresése. A külföldi munkavállalások nagy száma is jelentős nehezítő tényező.
A kistérségi gyerekprogramokban a közösségi házak rendszeres igénybevétele (számokban is) messze a legjobb. Ezt a kötelezően vezetendő online monitoring rendszer adatai is alátámasztják. A MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Gyerekesély Csoport honlapján olvashatóak erre vonatkozó adatok. http://gyerekesely.tk.mta.hu/

2009 óta összesen 41 közösségi ház jött létre a 23 kistérségben. Különösen a harmadik körösöknél elterjedt megoldás, hogy egy épületen belül jöttek létre a közösségi házak és Biztos Kezdet gyerekházak. A közös helyszín több módszertani problémát is okozott, de többnyire mindkét szolgáltatás igyekszik megőrizni a saját egyediségét ezekben a „társbérletekben”, és a pályázat előírásai nagyrészt kiküszöbölték a szakmai munkát gyengítő, nem szerencsés spórolásokat eszközökön, helyiségeken.
A Gyerekesély Program egyik gerince a stabil (építészetileg, bázis jelleggel létrehozott) szolgáltatások köre: a közösségi házak, valamint a BK gyerekházak. Rendkívül fontos lenne, hogy ezek a házak folyamatosan működhessenek, azok nélkül a szünetek nélkül, amelyek a projektről projektre való életben maradást kérdésessé teszik. A gyerekházaknak van már hazai finanszírozása, normatíva jellegű pályázat formájában. A kistérségi gyerekprogramokból létrejött közösségi házak számára is rendkívül fontos lenne hasonló, biztos forrás biztosítása. Kár lenne veszni hagyni a beleölt pénzt, energiát, elkötelezettséget. Nem utolsó sorban megelőzni a szolgáltatásokat igénylő és rendszeresen bejáró gyerekek és felnőttek újabb csalódását…
A projektzáró kiadvány megtalálható lesz itt www.gyerekesely.eu

Virágültetésre készülünk …

Parola archívum