Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Kistérségi fejlesztési program a Kis-Zagyva-Völgyben
Szerző:	B. Szolnoki Ildikó, Brunda Gusztáv
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1995
Szám:	1
Oldalszám:	1. p.-5. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Kis-Zagyva-Völgyi Települések Társulása
Települések:	Sámsonháza, Mátraverebély, Lucfalva, Kisbárkány, Nagybárkány, Márkháza
Tárgyszavak:	kistérségi fejlesztés, OFA-támogatás, önfejlesztés, közösségfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:	A Zagyva-völgyi kistérség fejlesztését fogalmazza meg részletesen az írás. Erőforrás-felmérés, interjúk és közös beszélgetések, közös tervezés és tanulságok az egész fejlesztő folyamatban.

Kistérségi fejlesztési program a Kis-Zagyva-Völgyben

"A fejlődés nem a javakkal kezdődik, hanem az emberekkel, az emberek tanultságával, szervezettségével és fegyelmével. E három nélkül minden erőforrás rejtett, kiaknázatlan, puszta lehetőség marad"... "A siker nem érhető el valamiféle, a tudósok, a műszaki emberek vagy a gazdasági tervezők által előidézett mágiával. Csak az egész népesség oktatását, szervezését és fegyelemre nevelését magában foglaló növekedési folyamat eredménye lehet. Bármi ennél kevesebb, szükségképpen kudarccal végződik." (Schumacher)

Előzmények
Lucfalva, Kisbárkány, Nagybárkány, Márkháza, Sámsonháza és Mátraverebély községek képviselő testületei 1993. augusztusában megállapodást kötöttek térségük komplex fejlesztési programjának elkészítésére.
Alkalmi, laza társulások már ezt megelőzően is születtek a települések között, többnyire valamilyen infrastrukturális beruházási cél megvalósítására, vagy intézmény működtetésre. Ez az utóbbi összefogás azonban már egy hosszútávú együttműködést célzott meg, melyhez jó kündulási alapot adott az Országos Foglalkoztatási Alap kistérségi fejlesztésekre kürt pályázata.
A települések a pályázati anyag elkészítését szakemberekre bízták. Felkérték a NOMBERTORG Rt-t a program koordinálására. A szakértői csoport gerincét dr. Körmendy Klára településszervező tudományos tanácsadó, az Ipoly Invest Bt, és a Nógrád Megyei Közművelődési Központ szakemberei alkották. A pályázat sikeres volt és a települések elnyerték az Országos Foglalkoztatási Alapítvány 500 ezer forintos támogatását egy komplex fejlesztési program elkészítésére. Lényegesebb tanulságok: - a változtatás, az összefogás igénye a földrajzi, gazdasági egységet alkotó települések határozott szándéka volt, - a községek vezetői felismerték, hogy saját fejlődésük perspektíváinak megfogalmazásához külső segítőkre van szükség.

A program
Az elmúlt évtizedek településfejlesztési programjai általában technikailag megszervezendő üzemnek tekintették a falut. A "faluüzem" működése közben jelentkező érdekkülönbségeket, fel-felsejlő csoport- és egyéni szándékokat sokszor disszonanciának tekintették. A fejlesztések döntően egy-egy ágazat, infrastrukturális tényező telepítésére, jobb esetben adaptálására koncentrálódtak. A falu leányvállalatot, üzemet, vizet, óvodát, iskolát stb. KAPOTT.
A falu mint társadalom nem lehetett jelen a saját életét, jövőjét meghatározó döntések előkészitésében, meghozatalában. Az objektumok így nem, vagy csak igen nehezen szervesülhettek a faluhoz, noha a mindennapokban általában az emberek éltek vele, benne. E társadalom-működtető szisztéma (politika) jelentős mértékben járult hozzá a települések sematikussá válásához, a közösségi élet kiüresedéséhez. Ma általános jelentés, hogy műszaki, egészségügyi és más infrastruktúrával ellátott települések is inkább csak vegetálnak, társadalmaik megmerevedtek, nincs közélet, mozgás, a lakosság életmódjában, kultúrájában elmaradott. Márpedig fejlődés csak ott lehetséges, ahol mozgás van, ahol a helyi élet belső dinamikával rendelkezik.

Megalapozni az önfejlődést
A Kis-Zagyva-Völgye fejlesztési program résztvevőiként, az első pillanattól kezdve társadalomfejlesztői szemlélettel végeztük az erőforrás-feltárás és a terv-készítés munkálatait. A gazdasági, műszaki lehetőségeket körvonalazó szakértői kör közösen végiggondolt és összehangolt technológia szerint. dolgozott.
Alapvető szakmai, szemléleti kindulópontok voltak:
1. Komplex fejlesztési programcsomag szükséges
Már a térségfejlesztési pályázat készítésekor megfogalmazódott ." annak az igénye, hogy a társadalmi és gazdasági fejlesztés lehetőleg, együtt, egymást generálva valósuljon meg. Olyan komplex fejlesztési program kidolgozása volt a cél, amelyben a gazdasági, műszaki és társadalmi hatótényezők koordinációja valósul meg.
2. Tervezzenek a helyben lakók
Valóságos, pozitív térségi folyamatok reményében kezdettől arra törekedtünk, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei tekintsék személyes ügyüknek a tervezést. Olyan feltáró technikákkal dolgoztunk, amelyek minél több helyben lakó személyes közreműködését, aktivitását igényelték.
3.A térségi program helyi szándékokra, elképzelésekre épüljön. Ahol csak tehettük, problémamegoldó csoportokat alakítottunk, amelyek célja az együttgondolkodás élményének nyújtásán túl, faluprogramok megalapozása volt. Fontosnak ítéltük, hogy más, általunk ismert térségfejlesztési "modellektől" eltérően, itt helyi programok is induljanak, s a térségi programok egy része "alulról motivált" legyen.
4.A fejlesztési munka végső célja: megalapozni az önfejlődést
Vagyis kőzéptávon (5-10 év), külső szakértők és források bevonásával olyan folyamatot produkálni, amely magában hordozza az önindukció esélyét is.
Az alapelvek meghatározása kettős célt szolgált. Egyfelől kiszámíthatóvá tenni a térségi szereplők magatartását, másfelől nyilvánvalóvá tenni, hogy hosszútávon működőképes programok csak a helyben meglévő adottságokra, képességekre és szándékokra épülhetnek. Így garantálható a térségfejlesztés minél nagyobb mérvű társadalmasultsága, vagyis a koncepciók lakosság általi támogatása.
A program egy vizsgálati és egy tervezési szakaszból állt.
1. Vizsgálati szakasz
A munkák 1993. novemberében kezdődtek. A szakmai csoport találkozott a települések polgármestereivel és képviselőtestületi tagokkal. A települések képviselői sorra bemutatták falvaikat, azok jellemzőit, problémáit. Kölcsönős ismerkedést, tájékozódást jelentő beszélgetés keretében egyetértés született , az alapelvekben, a program felépítésében és menetében:
Ezután a gazdasági szakemberekkel és a településtervezővel egyeztetve rögzítettük a problémafeltárás módszereit és időbeni ütemezéseit, majd kérdőívet szerkesztettünk az önkormányzatok részére, illetve mélyinterjúk készítéséhez. A kérdőívek kitöltése után az önkormányzatok adottságait, gazdálkodási mutatóit, infrastruktúrájuk, intézményeik állapotát átfogó információk birtokában a műszaki szakemberek együtt keresték fel újabb beszélgetésre, közös gondolkodásra a helyi hivatalok embereit és a polgármestereket. Az adatgyűjtés és adatértelmezés folyamatával párhuzamosan egy másik szálon a helyi társadalmak belső állapotának feltárása zajlott. Intézményünk, a Nógrád Megyei Közművelődési Központ munkatársai mintegy száz interjút készítettek a településeken.

Az interjúk
Első lépésként a falvak választott képviselőitől kapott ajánlások alapján felkerestük az általuk meghatározó személyiségnek tartott három-öt polgárt. Velük és családtagjaikkal többnyire lakásaikban folytattunk irányított beszélgetéseket. Ez a megoldás általában oldott légkört biztosított és egyidejűleg .betekintést nyerhettünk otthonaikba, életkörülményeikbe is. Egy-egy interjú másfél, két órát vett igénybe. Minden beszélgetőpartnerünktől további, általa fontosnak tartott személyek megkérdezésére kértünk ajánlatokat.
A beszélgetésre kért emberek készségesek voltak, örültek, hogy személyesen kerestük fel őket és kikértük véleményüket a településük életéről. Nem kevesen jelezték, hogy éltükben ez az első ilyen helyzet. Szinte minden esetben kritikusan, őszintén tárták fel nézeteiket, véleményüket falujuk jelenlegi állapotáról, illetve lehetséges jövőjükről. Megfogalmazták személyes elvárásaikat, igényeiket. E beszélgetéseken nem csupán a lakossági vélemények, vágyak tárultak fel, hanem az emberi kapcsolatok bonyolult mélységei, játszmái is.
A közel száz interjú tapasztalatait összegeztük, és írásos formában eljuttattuk a települések polgármestereinek. Mivel az elemzések tartalmazták a helyi önkormányzatok működésére vonatkozó véleményeket, tükrözték azoknak gyakran kritikai beállítottságát, vagy nem egy esetben a határozott elégedetlenséget is, a tanulmánykötet erős érzelmi hullámokat keltett. Volt testület, amely először szembesült saját választóinak róla alkotott képével és kétségbe vonta a kérdezők objektivitását. Ezek a konfliktusok előre kalkulálhatóak voltak és feloldásukra felkészültünk.

Közös beszélgetések
Lényeges alapelvünk volt a lakosság aktivizálása, majd bevonása a tervezés folyamatába, a teljes nyilvánosság biztosításával. Ezért az interjúzás befejezése után fórumokat, beszélgetéssorozatokat kezdeményeztünk, amelyekre meghívtuk egy-egy falu minden polgárát. Általában 15 fő vett részt ezeken a találkozókon, de esetenként 20-30 személy is. Az esti beszélgetések más-más eredménnyel jártak. Minden esetben ismertettük az interjúk tapasztalatait és kértük, mondjanak véleményt, egészítsék ki a hallottakat. Voltak közös gondolkodásban, hangos okoskodásban csúcsosodó esték és voltak olyan alkalmak, amikor nem jutottunk tovább évtizedes sérelmek, elfojtott indulatok kibeszélésén. Talán le sem kell írnunk, hogy a kettő fontossága nem rangsorolható. Az esteken elhangzó érdemi információkat igyekeztünk jól látható fali táblákon vezetni, hogy minden résztvevő rögzíthesse és tekintetével átfoghassa a falu "problématérképét" (jó és rossz adottságok, problémák, célok, feladatok, helyi tudás, megoldási lehetőségek stb.). Tapasztalataink szerint ez a módszer koncentrálta a résztvevők figyelmét és aktivizálóan hatott a közönségre. Lényegesebb tanulságok: - a személyes és csoportos beszélgetések során a lakosságot aktivizálva,
közösen tártuk fel a helyi adottságokat, értékeket és problémákat, - közös gondolkodást indítottunk el és az aktív helyi polgárokban vágyat ébresztettünk saját jövőképük megfogalmazására, igyekeztünk elhitetni az önmaguk sorsa iránt érdeklődőkben, hogy közösen is készíthetnek megoldási javaslatokat, terveket a problémák kezelésére, - olyan technikákkal igyekeztünk dolgozni, hogy ne legyen más dolgunk, mint a helyben meglévő ismereteket, javaslatokat, meglátásokat összegezni.

A fejlesztő néhány szakmai tapasztalata más fejlesztők számára
A társadalomfejlesztői beállítottságú terepmunkás a folyamatépítés során számos olyan tapasztalat birtokába jut, amelyek inkább más animátorok számára érdekesek, nem pedig a szereplők számára.
Ilyen a konfliktus és problémamegoldás, a konfliktus és fejlődés kérdése, természete a helyi társadalmak feltárása, a helyi cselekvés indukálása során. A kérdés annál is inkább fontos, mert eddigi tapasztalataink szerint, a fejlesztő megjelenése után elkerülhetetlen a konfliktus keletkezése. (Sőt a fejlesztés maga konfliktusok kezelésének sorozataként is felfogható.)
A "fejlesztő ember"' megjelenése önmagában elég ok arra, hogy a helyi világ egyensúlya kibillenjen a megszokott (vagy csak jobb híján elfogadott) állapotából. Az első kérdések, amelyek a lakosság nagyobb részében általában megfogalmazódnak: "kik ezek, mit akarnak itt, kinek az emberei?". Fel kell készülnünk tehát arra, hogy idegenség és kétség fogad bennünket egy új munkában. A kapcsolatépítést valahol el kell kezdenünk, s bárhol kezdjük is, a rivális családi klán, érdekcsoport, hatalmi aspiráns stb. gyanakvását azonmód mi magúnk idézzük elő. Ez biztos konfliktusforrás lehet még akkor is, ha direkt módon soha nem kerül megfogalmazásra senki részéről.
A begyűjtött információk, a helyzetfeltárás, állapotvázlatok eredményeinek közrebocsátása ugyancsak törvényszerűen érdekeket sért. Mindenki által tudott, de nyilvánosan soha ki nem mondott helyzetek, minősítések, viszonyok, állapotok, jogok, hátrányok, előnyök, stb. bemutatása, kibeszélése váratlan hevességű indulatokat ébreszthet. Az időtől eltakart "gennyedző" sérelmek sebei szakadhatnak fel egy-egy megnyilatkozás hatására, s pillanatok alatt konfliktusok sora robbanhat ki.
Ebben a munkafázisban a fejlesztőnek gyakran át kell esnie a "bűnbak" szerepén. Ez természetes konstelláció, tehát felkészülten érdemes várni a "szerepleosztást", ugyanis csak tudatos viselkedéssel lehet jól "kijönni" a helyzetből. Lényeges megfigyelésünk, hogy nem szabad túljátszani a bűnbakot, inkább csak elviselni, tudomásul venni és ügyet sem vetve lépni a cselekvéssorban. Bonyolultabb a helyzet, ha valamelyik frontemberünk, helyi segítőnk kap bűnbak szerepet. Az ő esetében érzelmi válságot, kétségbeesést is okozhat a nem várt helyzet, hiszen általában mindenki pozitív visszaigazolás reményében cselekszik a közösségben. Ráadásul itt könnyen bekövetkezhet a segítők kapcsolatrendszerének átstruktúrálódása, (torzulása) is. Anélkül, hogy elmélyednénk a részproblémák taglalásában megállapíthatjuk, hogy egy helyi társadalom állapotának feltárása során konfliktussorozat jelenlétével kell számolnunk. Nem szabad, hogy a konfliktusok terhei eltereljék figyelmünket távolabbi céljainktól, ezeket a helyzeteket nekünk kell megoldanunk kellő tapasztalattal és figyelemmel.
Nem feltétlen konfliktusnövesztő, de mindenképpen feszültségkeltő a fejlesztők folytonos pressziója a helyi cselekvésre, miközben a településen élőkből éppen a cselekvéshez szükséges képességek, jártasságok hiányoznak. Bizonyára mindenki számára ismerős a hátrányos helyzetű falvak, településrészek lakóinak sokszor követelőző beállítottsága (koldusmentalitás -B.Sz.l.), amely kívülről, felülről, államtól, megyétől stb. várja a megoldásokat. S miközben mi a saját segítő szerepünk megerősítésén dolgozunk, vagyis próbáljuk az adott helyen talán ismeretlen, s ezért olykor gyanús emberi magatartást elfogadtatni -, aközben e koldus mentalitás rombolását is sikeresen kell elvégeznünk. Ez rendkívül nehéz szakmai kihívás, amely nem egyszer szociálpszichológiai jártasságot is követel a közösségfejlesztőtől.
A számos - s itt hely hiányában felsorolni sem kívánt - szakmai tapasztalat sorából szeretnénk még egy, általunk igen lényegesnek ítélt, bár közismert megállapítást kiemelni. Újra és újra szembesülünk azzal a helyzettel, hogy döntően nem az anyagi feltételek hiánya jelenti a fejlődés legfőbb akadályát a településeken, illetve a. kistérségekben. Inkább a szükséges információk, illetve tudás hiánya, az emberi kapcsolatok, az együttműködés, a bizalom és az önbizalom hiánya. A kistérségfejlesztés problematikájának komplex megközelítésében éppen a társadalmi, a humán terület hiányainak feltárását, majd tudatos fejlesztését vállaltuk mi a Nógrád Megyei Közművelődési Központ munkatársai. Lényegesebb tanulságok: - a gazdasági, a műszaki infrastruktúra fejlesztésén dolgozó szakemberekben tudatosítani kell, hogy minden fejlődés alapjául szolgáló kapcsolat, információs, tudásépítő képességfejlesztő, közösségi, oktatási, szociális, stb. háló megszövése időigényes, de megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen munka egy település, egy térség önfejlődésének megalapozásában.

2. A tervezési szakasz
A helyzetfeltáró tanulmányok elkészülte és számos szakmai konzultáció után a stáb hozzálátott a térség komplex fejlesztési javaslatának kidolgozásához. Minden résztvevő számára világos volt, hogy nem egy direkt módon végrehajtandó tervutasítást készít, hanem fogódzókat, javaslatokat. szakmai útbaigazítást a helyben élőknek a polgármesterekkel, más önkormányzati szereplőkkel, illetve a véleményformáló személyekkel igyekeztünk tudatosítani, hogy a valódi térségi terveket, faluprogramokat minden esetben nekik kell kidolgozniuk. Ha külső segítséggel is, de mégis azoknak, akik cselekvő résztvevői, haszonélvezői lesznek az egyes programoknak.
A fejlesztési javaslatok nem váltottak ki vitákat, ellenvéleményeket, mivel a polgármesterekkel testületi tagokkal folytatott rendszeres konzultációk, térségi beszélgetések együttműködést és többségi bizalmat hoztak.
A térségfejlesztési tanulmánykötet összeállítása és elfogadása után azonnal konkrét szervezőmunka programtervezés kezdődött. Még az egyik községben a szociális feladatok teljes átgondolása és megtervezése zajlott szakember segítségével, máshol az iskola nélkül maradt falu aktív szellemi köre falukollégium működtetését határozta el, alapítványt hozott létre és falunapot szervezett, egy harmadik község ugyancsak faluszépítő alapítványa játszótér építéséhez teremtette meg az anyagi fedezetet, térségi gazdaképző program született, ahol az induláshoz szükséges források megszerzéséhez nyújtottunk segítséget.
A konkrét - többnyire helyi értékű - programok elindítása mellett megkezdődött a térségi együttműködés intézményesítése. Javaslatunkra elsőként a Kis-Zagyva-Völgyi Települések Társulása alakult meg, amely térségmenedzser alkalmazását tűzte ki célul és ennek érdekében pályázati forrásokat kíván felhasználni. A térségmenedzser nélkülözhetetlensége minden térségi szereplő számára nyilvánvalóvá vált. Most már a tervek, elképzelések sokasága olyan kreatív erőt követel, ámely menedzseli a folyamatokat, az adottságokat, a helyi tudást, a forrásokat, az érdekeket, cselekvő szándékokat programokká rendezi. (Ezt a szerepet ez idáig a Nógrád Megyei Közművelődési Központ munkatársai látták el.) Szükségessé vált tehát egy térségi iroda kialakítása.
A társulás ugyanakkor feladatai sorában az első helyre tette egy térségi szövetség, mint önálló jogi személy megalakítását, amely összefogja és koordinálja a kistáj minden társadalmi-gazdasági törekvését, fejlesztését (a Kis-Zagyva-Völgyi Települések Szövetsége 1994. november 9-én megalakult). A szövetség saját tagjaiból és külső szakértőkből stratégiai munkacsoportot kíván létrehozni, amelynek munkáját a térségmenedzser fogja majd össze.
Lényegesebb tanulságok: - a fejlesztési tervekbe igyekeztünk a lakosság, a helyi közösségek,
csoportok, vállalkozások, gazdálkodók minden reális elképzelését,
javaslatát beépíteni, - megint és itt is bebizonyosodott, már a térségi munka első évében, hogy
a kiüresedett - soha ki nem telt - társadalmi terek kitölthetők elképzelésekkel, programokkal, jövőbe mutató cselekvésekkel, - a cselekvések, a folyamatok és a hozzájuk tartozó idő, minden térségben (kistáji kultúrkörben) más és más konstellációban talál egymásra: ebben a tekintetben tehát minden kistérséghez külön idő (reakcióidő, érési idő, cselekvési idő, stb.) tartozik, - a térségfejlesztésben -csakúgy, mint a közösségfejlesztésben nincsenek receptek, előre prognosztizálható technológiai sorok, hanem szemlélet van és technikák, amelyeket ismerni és fejleszteni kell. A Kis-Zagyva-Völgyben a térségi szövetség megalakulásával lezárult a térségi fejlesztő munka első periódusa. A munka tapasztalatai tovább gazdagítják fejlesztői eszköztárunkat, s egyben esélyeinket más, hasonló kihívásokban történő helytállásra.

B. Szolnoki Ildikó - Brunda Gusztáv

Parola archívum