Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Közéleti roma nők a helyi cigány családokért a barcsi cigánytelepen
Szerző:
Szegedi Tiborné, Schmidt Melinda
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Roma program
Év:
2002
Szám:
1
Oldalszám:
13 - 15
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Barcs
Tárgyszavak:
Barcsi Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Barcsi Közéleti Roma Nők Egyesülete, roma közösségi munka
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom
Közéleti roma nők a helyi cigány családokért a barcsi cigánytelepen

A dél-somogyi határmenti kisvárosban, Barcson mintegy 1400 lakosú cigánytelep van a város szélén. A telep falusias hangulatú, jobbára gondozott házakból áll. A városközpontból hamar elérhető, a távolság nem méterekben, hanem inkább az életminőség különbözőségében mérhető a város többi lakójához képest. A Barcsi Cigány Kisebbségi Önkormányzat és romák alapította civil szervezetek dolgoznak a telepiek tartós foglalkoztatásának, a helyi szociális problémák megoldásán.
Barcson és környékén komoly gond a munkanélküliség, mely elsősorban a romákat sújtja: ők dolgoztak a sorra megszűnt fűrészüzemekben, fakitermeléseken. A főként határmenti kereskedelemből élő városban a helyi cigányoknak csak nagyon kis része jut hozzá az ilyesfajta bevételekhez. Tőke és szakértelem híján csak a „minimálbéres” vagy fekete munka piacán tudnak elhelyezkedni. Nem ritkán a bőrszín is kizáró tényező a munkafelvételnél. Maradnak a járadékok, segélyek, és a közhasznú munkavégzés, melyekből csak tengődni lehet.
Ilyen körülmények között a telepi családok többsége máról holnapra él. Az emberek kölcsönkérnek, egymás gyerekeire vigyáznak, közösen végeznek egyes munkákat, számíthatnak rokonaikra és szomszédságukra.
A kisebbségi önkormányzat 2000-ben a telep közepén egy közösségi házat épített, melynek elsődleges feladata Barcs városában és a környékbeli falvakban élő romák lehetőségeinek megsokszorozása a tanulás, szórakozás, munkához jutás, információszerzés, érdekérvényesítés, közösségi működés területén. A közösségi ház kihasználása talán ez utóbbi területen rejti magában a legígéretesebb lehetőségeket.
A Közösségfejlesztők Egyesületének Roma követő programja egy olyan helyi civil csoport munkáját segítette, mely potenciálisan a kiindulópontja lehet telepi önsegítő tevékenységeknek azáltal, hogy a legközelebb tud kerülni a helyi családokhoz.
Ez a szervezet a Barcsi Közéleti Roma Nők Egyesülete.
Szegedi Tiborné, az egyesület vezetője:
„Egyesületünk 1999-ben alakult. Célja, hogy a barcsi cigány-telepen segítséget nyújtson elsősorban a kisgyermekes családoknak. Tagjaink – tizenketten vagyunk –, olyan telepi asszonyok, akik szívesen segítenek másokon, és úgy gondolják, hogy jó néhány telepi családnak elemi dolgokban (tisztaság, mindennapi háztartásvezetés, pénzgazdálkodás, gyermeknevelés, betegápolás stb…) van segítségre szüksége. Az egyesület tagjai is mindannyian itt nőttek fel, itt él családjuk, itt nevelik gyermekeiket.



Az egyesület tevékenysége:

A Kisebbségi Önkormányzattal közösen és önállóan is valósítunk meg programokat: rendszeresen szervezünk kulturális rendezvényeket, melyek egy része már az újonnan épített közösségi házban zajlik: pl. karácsonyi ünnepély, romanap, anyák napja, kirándulások a telepi nyugdíjasok számára és balatoni tábor szervezése a gyerekeknek. Ezen kívül együttműködünk a telep szélén működő óvodával és más oktatási, és szociális intézménnyel, melyekben roma gyerekek tanulnak, illetve roma gyermekes családokkal kapcsolatban állnak. Látogatjuk a családokat, folyamatosan kapcsolatot tartunk velük, napi problémáikkal inkább hozzánk és nem a hivatalos intézményekhez fordulnak. Gyakran vállalunk közvetítő szerepet.
Munkánkból gyűjtött tapasztalataink alapján olyan terveink vannak, melyek az egyoldalú segítésen kívül a családokat ösztönözni fogják az önálló munkavégzésre. Ezen kívül nagy hangsúlyt fektetünk a gyerekek felkészítésére, az iskolai munkájuk segítésére és szabadidős programjaik bővítésére.
Egyesületi tevékenységünket mindennapi munkánk mellett végezzük, hiszen a mi családjainknak is meg kell élnie valamiből. Sajnos minden időnket így nem tudjuk a telepre szánni. Szervezetünk az egyes programokra pályázatokból tud pénzt szerezni, de az lenne jó, ha teljes munkaidőben végezhetnénk a telepi családokkal kapcsolatos tevékenységünket.


Eddigi tevékenységünkre épülő terveink
a következők:

– Családgondozás
Egy segítőhálózatot hozunk létre egyesületünk tagjaiból, mely tisztálkodási és mentálhigiénés tanácsadással, példamutatással, tisztító-, gyógy- és mosószersegéllyel támogatja a telepi családokat, együttműködik a védőnői és szociális munkási hálózattal. Ezt a tevékenységet az egyesület asszonyai már folyamatosan végzik. Munkájukat nehezíti, hogy a pénztelenség miatt gyakran saját pénzükből kénytelenek tisztítószereket, fertőtlenítőszereket venni, mert az adott családnak gyorsan van szüksége rá.
Távolabbi cél, hogy a környezetükre, családjukra igényes háziasszonyokká váljanak azok a roma asszonyok is, akik nem láttak mintát, nem volt kitől tanulniuk a háztartásvezetést, a felelős gyermekgondozást.
A telepen napirenden van a küzdelem a fertőző betegségek ellen. Az óvodában folyamatosan tetvesek a gyerekek, az újrafertőződés ellen csak minden családdal egyenként foglalkozva vehetjük fel a harcot, ami nagy tapintatot igényel.
Felvilágosító munkára van szükség a fiatalok körében is.
– Tanulás segítése, nyelvoktatás, kommunikációs tréning, számítógépes oktatás, korrepetáló hálózat kialakítása, küzdelem a funkcionális analfabétizmus ellen, gyerekek közösségeinek létrehozása.

A közösségi ház kiváló lehetőséget biztosít a fentiek megvalósítására, hely tehát van. Barcsi pedagógusokból álló csapatot szeretnénk szervezni, mellyel délutánonként és hétvégenként a telepi gyerekek számára néhány órás korrepetálást biztosítunk. Előzetes érdeklődésünkre több pedagógus már jelezte, hogy szívesen vállalja a felkészítést. A roma nyelv művelésére és gyakorlására, tanulására nyelvtanfolyamot szervezünk, mert tapasztaljuk, hogy a gyerekek már kevéssé beszélik az anyanyelvüket, sőt a felnőttek tudása is kopik. Egy nyelvi klubról gondolkodunk, ahol a legkülönfélébb témákról tudunk beszélgetni, bővíthetjük a szókincsünket, roma nyelvű irodalmi alkotásokkal ismerkedünk.
Olyan kommunikációs tréninget tervezünk, mely segítséget nyújthat a mindennapi ügyintézésben, érdekérvényesítésben, a többiek előtti megnyilvánulásban. Gyakran előfordul, hogy hátrányt szenvednek a romák, mert nem képesek artikulálni érdekeiket, a hivatalos eljárásokban késedelmet szenved ügyük. Ez a program szorosan összefügg azzal a törekvéssel is, hogy a rosszul, vagy alig író-olvasó roma felnőtteket újra tanítsuk olvasni, írni. A fokozatosság (beszéd, szituációs gya-korlatok, ezt követi az írásbeliség) az önkifejezés motivációját erősítheti.
– Munkahelyteremtés közösségi eszközökkel a telepi asszonyok számára: egy olyan takarítóbrigád létrehozása a cél, mely a város közintézményeit, vállalatait takarítaná. Ez egyszerre vállalkozás és közösségteremtés is lenne. A munkára akadna elég jelentkező a telepi asszonyok közül, az egyesület feladata a munkák megszervezése lenne. A város intézményei azzal támogathatnák a vállalkozásunkat, hogy állandó munkát adnának.
– Működik már az egyesületünk szervezésében egy női kézilabdacsapat, mely rendszeresen játszik meccseket a környékbeli településeken, és a város egyéb csapataival is megmérkőzik. Hasonló sportoló közösségeket akarunk létrehozni, melyek a közösségi ház melletti üres területet alakítanák át sportolásra alkalmas térré.
A fenti tevékenységek során egyre több embert akarunk rávenni arra, hogy önmaga próbáljon meg boldogulni, családján segíteni.
Nemrégiben alakult szervezetként a Délsomogyi Roma Agrár Egyesület. Vezetője, szintén a telepen élő Orsós József is, jelentős szerepet vállal a barcsi romákért végzett munkában: önsegítő mezőgazdasági programot terveznek, mely során lépcsőzetes rendszerű, több éves takarmánytermelési és állattenyésztési programot valósítanak meg, folyamatosan bővülő profillal. A Közéleti Roma Nők tevékenysége és a helyben folyó közösségi munka összecseng törekvéseikkel, az együttműködés kézenfekvő.”

Schmidt Melinda, közösségfejlesztő:
„A Közéleti Roma Nők a barcsi cigánytelep közösségi munkásai. Ők azok, akik legközelebb állnak az emberekhez, közülük valók, szomszédok, barátok, rokonok. A leghitelesebb mintát ők tudják nyújtani közösségük számára, kezdeményezéseik mindig követőkre találnak. Mindennapi tevékenységük teszi őket hitelessé, hiszen állandóan szem előtt vannak.
Velük és a kisebbségi képviselőkkel folytatott közösségi beszélgetések során kiderült, hogy saját környezetüket túl passzívnak ítélik, szerintük csak kevés ember képes az együttműködésre, a legtöbben csak egyoldalú segítséget várnak. Nehezen tudnánk felkutatni olyanokat, akik aktívan részt vállalnának a közösségi munkában, új ötleteket hoznának.
Mindezeknek ellentmondott, hogy a közösségi házban folytatott beszélgetésekhez többen spontán csatlakoztak, elmondták véleményüket, főleg az asszonyok közül többen részt vállaltak pl. az anyák napja szervezésében, a gyerekek irányításában. A telep közepén álló ház nagyon jó helyen van, mert központi helyen áll, gyorsan betérhetnek az emberek akár 10 percre is, a telep lakói magukénak érzik. Így középpontja lehet helyi cselekvéseknek. Egy összejövetel alatt fogalmazódott meg, hogy „még el sem kezdtük használni, már is kinőttük”.
Azért, hogy megtudjuk, még milyen valóságos közösségi potenciál rejlik a telepen, közösségi felmérést készítünk, melyet speciálisan a telepi viszonyokra kell alkalmaznunk.
Hosszas vita előzte meg a felmérés kérdéseit és formáját, mert komoly gondot okoz a telepen a funkcionális analfabétizmus: sok ember egyáltalán nem olvas és ír, csak az elektronikus sajtóból értesül a világ eseményeiről, illetve verbálisan szűkebb környezete híreiről.

A közösségi felmérés egy írott kérdéssor és két személyes beszélgetés kombinációja lesz a telepen. Az elkészült kérdőívet a főleg Közéleti Roma Nőkből álló csapat viszi el a családokhoz, ahol szóban elmondják a felmérés célját, beszélnek az ezt megelőző tevékenységről, és segítenek elolvasni, értelmezni a kérdéseket, akár ott helyben is válaszolhatnak az emberek. Mivel előzetesen azt feltételezték a közösségi munkások, hogy passzívak lesznek az emberek, a feleletválasztós kérdések helyett a legtöbb kérdés esetében szabadon kifejthető, önálló véleménynek adunk teret. Ez ugyan nehezebbé teszi a kitöltést, hiszen írni kell, de a közösségi munkások segítenek, több időt szánnak egyegy családra. A kérdőívet a családoknál hagyják, majd egy hét múlva ismét meglátogatják őket. Ahol szükséges, még egy beszélgetéssel, segítséggel szolgálnak, rákérdeznek a nehézségekre. Ilymódon rendkívül munkaigényesen, de eredményesen összegezhetők lesznek a kérdőívek. A két beszélgetés pedig elindíthat egyfajta közös gondolkodást is, ami potenciálisan akárki részvételét jelentheti. E módszerrel azok a családok is kiszűrhetők, ahol funkcionális analfabéták, vagy írásolvasás tudományukat ki nem használók vannak. Számukra is elérhetővé kell tenni a közösségi folyamatokat.
A felmérés elsődleges célja, hogy újabb aktív embereket keressünk, ill. olyan önsegítő technikákat, praktikákat tárjunk fel, melyek az egész telep közössége számára hasznosak lehetnek, továbbá felmérjük, hogy az általunk a közösségi házba tervezett programok milyen érdeklődésre tartanak számot, és milyen újabb megvalósítható ötletek és igények vannak még a telepen. A felmérés eszköze lehet a funkcionális analfabétizmus elleni küzdelemnek is, ill. a látens, titkolt szegénység feltárásának.

Válaszokat kaphatunk arra is, hogyan adható tovább és sokszorozható meg az a tudás és tapasztalat, amiket az eddigi közösségi tevékenységek halmoztak fel.

A felmérés kérdéscsoportjainak témái
a következők:

- Személyi adatok, családi viszonyok, gyerekek számára;
- Barcshoz és a telephez fűződő személyes szálak, kapcsolatrendszer;
- Gyerekekkel kapcsolatos kérdéssor: esetleges tanulási nehézségek, nyelvtudás, akar-e nyelvvizsgázni. Felnőtteknek szóló kérdéssor: tanítaná-e az anyanyelvét, szabadidős tevékenységek (sport, zene…), közösségi programok.
- Munkával kapcsolatos kérdéssor: jelenlegi munka, milyen munkát végezne szívesen, hajlandó-e önképzésre (milyen jellegűre), új szakma tanulása, vállalkozási ötletek, megmozgatható erőforrásai (pénzben és nem pénzben kifejezhető), végzett-e már társadalmi munkát, mit lehetne megoldani a telepen közös munkával.
- Hogyan alakítaná kedvére lakóhelyét, a telepet, s ebben milyen részt vállalna, kivel, kikkel dolgozna együtt szívesen.

A válaszok feldolgozása után a velünk szívesen együtt gondolkodók (és később reméljük, cselekvők) köréből a közösségi házban alkotunk egy csapatot.
A felméréstől azt várjuk, hogy felülbíráljuk az előzetes feltételezést, miszerint kevés a cselekvő erő a barcsi cigánytelepen.”
Schmidt Melinda
Szegedi Tiborné
Tartalom
Parola archívum