Cím:	Civil szervezetek a nemzetközi fejlesztési együttműködésben – magyar kitekintés
Szerző:	Laufer Gyöngyi
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2015
Szám:	3
Oldalszám:	10
A cikkben lévő
Nevek:	Laufer Gyöngyi, Szentes Tamás, William Easterly, Szent-Iványi Balázs, Selmeczi Anna,
Intézmények:	Európai Unió, USA, Észak és Dél, ENSz, OECD, Demnet, Publicus Intézet, HAND Szövetség, Afrikáért Alapítvány, Taita, Magyar-Afrika Társaság, Harmadik Világ Alapítvány, Anthropolis, Artemisszió Alapítvány, Terres des Hommes nemzetközi NGO, magyar ODA, Külügyminisztérium
Települések:	földrajzi egységek, települések: Afrika, Ázsia, Latin-Amerika, Balkán, Magyarország, Kelet-Európa, India, Argentína, Kenya, Etiópia
Tárgyszavak:	civil szervezetek, nemzetközi fejlesztési együttműködés, globális egyenlőtlenségek és okai, a szegénység mutatói a világban, fejlődő világ, Észak-Dél megosztottság, gyarmatosítás – a fejlődő országok fejlettek általi kizsákmányolása, gyarmati függés, globalizáció, Wallerstein-féle világrendszer elmélet (centrum, félperiféria, periféria), harmadik világ országai, Nemzeti Fejlesztési Együttműködés (NEFE). Segélyezés, technikai segítésnyújtás, hitelek folyósítása. Donorok és recipiensek. Fokozódó válságok és globális kihívások - szorosabb nemzetközi együttműködés. Planners – searchers. Big Plans – Big Push. A helyi dimenzió fontossága. Az érintettek érdekeinek felkutatása, felismerése és érvényesítése. Civil szervezetek szerepe: a fejlesztésben érintett társadalmi réteg erősítése. Civil szervezetek elterjedése a nemzetközi fejlesztési együttműködésben. 1980-as évek: az NGO évtizede. NGO – NGDO-k (non-governmental development organizations). Humán szempontok beemelése a fejlesztése. Demokratizálódás Kelet-Európában, a bipoláris világ felbomlása, a szovjet blokk szétesése. Civil szektor erősödése. Jó kormányzás. Új civil szerepek: képviselet, szolgálatnyújtás, képessé tétel (empowerment), filantrópia – szervezeti diverzitás. Magyarország szerepe a nemzetközi fejlesztésben. Human Development Index. A magyar civil szféra tényleges és állandó bevonásának hiánya (a fejlesztésbe); nem civilbarát politikai környezet, társadalmi beágyazottság hiánya, kapacitáshiány. Magyar fejlesztési civil szervezetek: vallási vagy hit alapú szervezetek; klasszikus NGDO; oktatási szervezetek. Szemléletformálás (kommunikáció, információátadás – tájékoztatás, kampány, oktatás – globális nevelés. Szakpolitikai érdekérvényesítés mint eszköz a támogató környezet megteremtéséhez. Katalizátor szerepkör. Új Fenntartható Fejlődési Célok.
Megjegyzés:	kategória: elmélet
Annotáció:

Globális egyenlőtlenségek és okai

Ma a világon körülbelül 2.2 milliárd ember él súlyos, halmozottan hátrányos körülmények között, ebből 1,5
milliárdan mélyszegénységgel küzdenek, ami a világnépesség ötödét érinti. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezen
emberek többsége kevesebb, mint napi 1,25 dollárból, napról napra tartja fenn magát, ha tudja. UNDP [2014]: Human
Development Report – Summary, http://hdr.undp.org/sites/default/files/hdr14-summary-en.pdf A szegénység állapota pedig
közvetve magával hoz számos egyéb problémát az oktatás, az élelmezés, a munka és az emberi jogok területén, hogy
csak a legkézenfekvőbbeket említsem. Ugyan ezek a kihívások és problémák alapvetően a világ minden részén
megtalálhatóak, mégis a fejlődő világ az – Afrika, Ázsia, Latin-Amerika és a Balkán legszegényebb régiói –, amely
kifejezetten megszenvedi az ebből fakadó hátrányokat. Ennek köszönhetően egy úgynevezett Észak-Dél
megosztottság rajzolódik ki, melyben Északot a fejlett államok képviselik, mint például az Európai Unió tagjai és az
USA, a Dél pedig az előbb említett szegény területeket foglalja magában. De hogyan is alakult ki ez a nagymértékű
egyenlőtlenség, és milyen folyamat következtében beszélhetünk egyáltalán fejlett és fejlődő világról?
Laufer Gyöngyi

A gyarmatosítás időszakától kezdődően a fejlődő országok fejlettek általi kizsákmányolása hatalmas méreteket öltött annak reményében, hogy a fejlett nyugati országok a harmadik világ erőforrásain és olcsó munkaerején keresztül tovább tudják növelni saját gazdasági hatalmukat. Simai Mihály [2005]: A szegénység globális problémái és a fejlesztési együttműködés / In: Nemzetközi fejlesztési együttműködés a XXI. században, ENSZ Akadémia 2004/2005, Magyar ENSZ Társaság és HUNIDA Kht., http://www.menszt.hu/content/download/428/1740/file/nemzetkozi_fejlesztesi_egyuttmukodes.pdf Ebben emellett – és ez majd a 20. században fog igazán középpontba kerülni –az erős politikai érdek is nagy szerepet játszott, hiszen a további gyarmati területek megszerzése és az erős kapcsolatok kiépítése egyben az érdekszféra kiterjesztését is jelentette, így nem csak hatalmi, de egyes esetekben biztonságpolitikai és geopolitikai szempontból is jelentős előnyökhöz való hozzájutást eredményezett. Ennek következtében a nyersanyagokban és munkaerőben gazdag harmadik világ országai nem önállóan kapcsolódtak be a világgazdaság és kereskedelem vérkeringésébe, hanem külső hatás és beavatkozás következtében. Így tehát az a belső társadalmi és gazdasági alap, amelyet Szentes Tamás belső integráltságként definiál, Szentes Tamás [2005]: Fejlődés és segélyezési politika a felgyorsult globalizáció és regionalizálódás korában. In: Nemzetközi fejlesztési együttműködés a XXI. században, ENSZ Akadémia 2004/2005, Magyar ENSZ Társaság és HUNIDA Kht. 140. o., http://www.menszt.hu/content/download/428/1740/file/nemzetkozi_fejlesztesi_egyuttmukodes.pdf és amely az önálló, nemzeti fejlődéséhez és a külső hatások kezeléséhez is elengedhetetlen, ezen országok esetében nem volt jelen és még ma sem fejlődött ki igazán, hiszen a gyarmati sorból való kiszabadulás és a függetlenné válás sem eredményezett gyökeres változásokat. „Egyszerűen” csak „a korábbi erőszakon alapuló, lényegében egyoldalú gyarmati függőség a kapitalista világpiac működési mechanizmusai által fenntartott közvetett gazdasági és technológiai függéssé vált.” Farkas Péter [2005]: A fejlődő országok főbb térségei és ezek sajátosságai In: Nemzetközi fejlesztési együttműködés a XXI. században, ENSZ Akadémia 2004/2005, Magyar ENSZ Társaság és HUNIDA Kht. 140. o., http://www.menszt.hu/content/download/428/1740/file/nemzetkozi_fejlesztesi_egyuttmukodes.pdf A folyamat felerősödésében a globalizációnak is hatalmas szerepe volt, melynek előnyei nem mindenki számára jelentették az életszínvonal javulását, hiszen nem mindenki részesült egyformán a belőle származó pozitív hatásokból, mint például a technológiai fejlődésből. Még a világ egyik része a megváltozott gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetek által nagyobb szabadságra tett szert az egyes javakból való részesülés eredményeként, addig a világ többi része ebből csak keveset érzékelt, vagy helyzete egyáltalán nem változott. Számukra így továbbra sem volt biztosított az a fejlődési út, mely eredményeként nagyobb biztonság, jobb életkörülmények és a jogok tényleges érvényesülése válhatott volna elérhetővé. UNDP, uott
A gyarmatosítás, majd pedig a globalizáció kezdete óta eltelt időszak tehát előre nem látott módon determinálta az egyre fokozódó és elhatalmasodó különbségeket az országok között és egyben túl hosszú időszakot jelentett ahhoz, hogy ne alapjaiban rengesse meg a valaha gyarmati országok struktúráját, gazdaságát és társadalmát. Ezt a Wallerstein-féle világrendszer-elmélet hármas, centrum-félperiféria-periféra felosztása is jól illusztrálja, melyben a harmadik világ országai többségében a periféria államai közé tartoznak, mint egyféle kiszolgáló területeket képviselve és egyben távol működve a fejlett centrum gazdasági vérkeringéstől. Természetesen a gyarmatosításon kívül is találhatunk sok olyan tényezőt, amely erősen befolyásolja ezen államok jelenlegi helyzetét – mint a földrajzi elhelyezkedés, történelmi aspektusok, a kormányzat működése és még sok más –, de egyértelműen nem teszik kevésbé igazolttá a fejlett országok felelősségét a jelenlegi globális berendezkedésben.

A változás eszköze: nemzetközi fejlesztési együttműködés (NEFE)

A nemzetközi fejlesztési együttműködés – szűkebb értelemben véve segélyezés, röviden NEFE – a 21. századra egy olyan bonyolult, sokszereplős folyamattá vált, amely kifejezetten a fent is leírt problémákra kíván válaszokat adni, többnyire a segélyezésen, technikai segítségnyújtáson, hitelek folyósításán és még sok más módon keresztül. Mai arculata több évtized alatt alakult ki, állandóan reagálva a donorok és a recipiensek helyzetére, a különböző válságokra és az egyre fokozódó globális kihívásokra, amelyek mindinkább szorosabb nemzetközi összefogásra ösztönözték a rendszer szereplőit a hatékonyság növelését célul kitűzve, sajnos nem minden esetben maradéktalanul. A segélyezésért oly nagy harcot vívó, elkötelezett fejlett államok és felzárkózó társaik igen komoly hatékonysági és együttműködési kihívásokkal küzdenek ma is. A donorok fejlesztési koordinációja gyenge, sok esetben teljesen nélkülözi a harmonizációt, amely néhol átfedéseket eredményez a tevékenységekben, Kiss Krisztina [2008]: Az ENSZ rendszere, fejlesztési szervezetei és programjai a világszegénység csökkentésére és az esélyegyenlőség növelésére (MDGs, UNDP, FAO, UNICEF)/ In: Stratégiai kutatások: Milyen legyen Magyarország nemzetközi fejlesztéspolitikája? Budapest, MTA VKI - Miniszterelnöki Hivatal, 5-24. o. így a források egy része is elvész. A segélyek területi allokációja sem minden esetben megfelelő. Míg egyes országok aránytalanul nagy összegekhez és segítséghez jutnak – amely hátterében többek között a történelmi kontextus, a földrajzi helyzet és a külpolitikai érdek áll –, addig mások nélkülözik a szükséges inputokat. Rogerson, Andrew; Steensen, Suzanne [2009]: Aid orphans: Whose responsibility? OECD Development Co-operation Directorate, Development Brief, Issue 1 http://www.oecd.org/dac/aid-architecture/43853485.pdf Egyértelműen kirajzolódik az is, hogy a problémák kezeléséhez több kell a segély-összegek növelésénél és a főszerepben álló állami szerepvállalás erősítésénél. De akkor hogyan lehetne ezt jobban csinálni?
A nemzetközi fejlesztési együttműködés hatékony működése kapcsán számtalan elmélet, javaslat és gondolat alakult ki, amelyek esetekben egymásnak ellentmondó következtetéseket is tartalmaznak. Most viszont kettőt említenék, amelyekkel magam is egyetértek. William Easterly Easterly, William [2006]: The White Man’s Burden: Why the West’s Efforts to Aid the Rest Have Done So Much Ill and So Little Good, Penguin Books, New York– híres amerikai közgazdász és a külföldi segélyek hatékonyságának egyik fő kritikusa – igyekszik választ keresni arra, hogy a nemzetállamok és szervezetek erőforrásait és eddigi tapasztalatait hogyan lehetne hatékonyabban mozgósítani. Érdekes megközelítési módja a „planners” mint a támogatást tervező és a „searchers”, mint a tényleges megoldást kereső szerepkörének és magatartási formájának megkülönböztetése. Véleménye szerint a fejlesztési segélyezést az előbbi dominálja, míg elsősorban az utóbbi szakértelmére lenne szükség. A hatékony fejlesztésekhez ténylegesen a helyi szükségletekre reagáló megoldások manifesztálódására van szükség, amit az utóbbiak képesek ténylegesen is biztosítani. Ugyanis a tervezők által megálmodott „Nagy Tervek” (Big Plans) és az ehhez szükséges „Nagy Lökés” (Big Push) – aminek folyományaként sor került a nemzetközi segélyek mértékének jelentős növelésére és nagymértékű adósság elengedésekre is a fejlődő országokkal szemben – nem képesek beváltani a hozzájuk fűzött elvárásokat. A témával foglalkozó egyik magyarországi szakértő, Szent-Iványi Balázs is kiemeli a helyi dimenzió fontosságát: azt írja, hogy a fejlett világnak a szegénység és a globális elmaradottság felszámolásában játszott szerepe nem korlátozódhat kizárólag a fejlődő államok gazdasági növekedésének ösztönzésére és felgyorsítására. Akkor működik jól egy fejlesztési folyamat, ha az előbb említett eredmények hatásai a társadalom alsóbb rétegeiben is érezhetőek, úgymond „lecsorognak” oda. Szent-Iványi Balázs [2005]: A nemzetközi fejlesztési együttműködés politikai gazdaságtana, Kül-Világ, A nemzetközi kapcsolatok folyóirata, II. évf., 4. szám, http://www.kul-vilag.hu/2005/04/szent-ivanyi.pdf Ez a két hasonló megközelítés egyértelműen párhuzamba hozható a közösségfejlesztés legfőbb céljaival is, hiszen a közösségi munka egyik legfontosabb aspektusa az érintettek érdekeinek felkutatása, felismerése és érvényesítése annak érdekében, hogy az adott fejlesztő folyamat a lehető leghatékonyabb módón tudja pozitívan befolyásolni a résztvevők életét, és hogy ez hosszú távon is fenntartható maradhasson. Bizonyos értelemben a nemzetközi fejlesztési segélyezés is egy ilyen célokat megfogalmazó rendszer, viszont itt a lokális, regionális és nemzeti szint mellett legfőképp a nemzetközi dimenzió érvényesül, ami sokkal bonyolultabbá teszi azt, hogy az eredmények és azok hatásai lokális szinteken is ténylegesen megjelenjenek, holott ez lenne a legfontosabb. Véleményem szerint ahhoz, hogy ez ténylegesen megtörténhessen, több kell a segélyek növelésénél és az államok közötti együttműködések hatékonyságának fokozásánál. Teret kell engedni olyan, eddig inkább csak a háttérben munkálkodó szereplőknek, akik képesek új értékeket és szempontokat becsatornázni a nemzetközi fejlesztési segélyezés komplex rendszerébe, pontosan azt az érintett társadalmi réteget erősítve, amelyet Easterly és Szent-Iványi is kiemelten fontosnak tart. Meglátásom szerint ezt a hiánypótló feladatot leginkább a civil szervezetek tudják ellátni, természetesen nem elkülönülten működve a fejlesztési folyamat más szereplőitől, hiszen a lényeg az egymást felerősítő hatás megteremtése lenne.

Civil szervezetek a nemzetközi fejlesztésben – globális kitekintés

A civil szervezetek elterjedése a nemzetközi fejlesztési együttműködésben egyértelműen nem 21. századi jelenség. Ténylegesen és nagyobb számban az 1970-es években kezdtek el megjelenni e területen, majd az 1980-as években számuk rohamosan megnövekedett. Éppen ezért szokás ez utóbbi korszakot „NGO évtizedként” is emlegetni, Bebbington, Anthony J.; Hickey, Samuel; Mitlin Diana C. [2008]: Can NGOs Make a Difference? The Challenge of Development Alternatives, Zed Books, London; http://www.flacsoandes.edu.ec/libros/digital/40555.pdf melyet a szakirodalom is előszeretettel használ, kifejezve a civil szervezetek térnyerését. Ebben az időszakban a civil szféra növekedése sokkal inkább egy globális tendencia volt, mintsem kizárólag a fejlesztési civil szervezetek, azaz az NGO-k (non-governmental organization) vagy más néven NGDO-k (non-governmental development organizations) körében megfigyelhető egyedi változás. Ezt egyrészt a 70-es évek elején beköszönő válság hatásai, a neoliberális politika elterjedése, valamint az állami szerepvállalás részbeni gyengülése idézte elő. Az sem volt elhanyagolható, hogy emellett, és ezt fokozva, egyre komplexebb társadalmi igények és szükségletek jelentek meg, amelyre a globalizáció is egyértelműen nagy hatást gyakorolt, és amit az államok egymaguk már nem tudtak megfelelően, kizárólagosan kezelni.
Mindezek miatt az eddig a modernizáció és a gazdasági növekedés által dominált fejlesztési doktrínák is kezdtek átalakulni, sokkal inkább hangsúlyt fektetve a humán szempontok beemelésére; elismerve azt a tényt, hogy az 50-es, 60-as években oly nagyra értékelt gazdasági inputok már nem elegendőek a fejlődő országok helyzetének javítására. Thorbecke, Erik [2006]: The Evolution of the Development Doctrine, 1950-2005, Research Paper No. 2006/155, World Institute of Development Economics Research, http://www.uhasselt.be/Documents/UHasselt_EN/International/Lezing%20NZ%202011/THORBECKE%20-%20Evolution%20of%20Development%20Doctrine%201950-2005.pdf Ez a politikai, gazdasági és társadalmi közeg tehát – amely a 90-es években további tényezőkkel bővült, mint például a demokratizálódás jelentős folyamatai Kelet-Európában és a jó kormányzás középpontba kerülése a fejlődő államokban –, határozottan kedvezett az NGO-k fejlődésének és gyarapodásának. A bipoláris világ felbomlása és a szovjet blokk szétesése kapcsán olyan országokban is aktívvá válhatott a civil szektor, ahol eddig az állami ideológia és diktatúra ezt nem tette lehetővé. Mindez Magyarország esetében is így volt a rendszerváltást követően, ahol ugyan a szocialista rezsim uralma alatt is létezett civil szféra, működtek kvázi civil szervezetek, de jellegükben és tevékenységükben teljesen más keretekről beszélhetünk, mint a 90-es években tevékenykedő és működésüket megkezdő társaik esetében. Az állam szerepe is kezdett újra megerősödni, de sokkal inkább volt cél az állam, a piac és immáron magától értetődően a civil szféra egyensúlyára alapozni az állami működést.
A civil szervezetek másrészt úgymond alternatívaként is megjelentek ebben az időszakban a társadalom szemében, olyan entitásokat és csoportokat képviselve, amelyek sokkal közelebb állnak az érintettek érdekeihez és reális problémáihoz, mint a kormányok. Ennek fényében kialakultak azon szerepkörök, amelyek középpontjában a képviselet, a szolgáltatásnyújtás, a képessé tétel (empower­ment) és a filantrópia intézménye áll, és amelyek sok esetben a demokratikus rendszerek kormányainak működéséből is hiányoznak, vagy legalábbis nem megfelelően kerülnek biztosításra. Ezen szempontok – egyes esetekben kudarcok – következtében kialakult egyfajta globális igény a civil szervezetek működése iránt, melyekkel szemben a társadalmi bizalom is nagyobb volt. Ez mind határozottan befolyásolta a mai civil körkép jellegét, így azon szervezetekét is, melyek közvetlenül a nemzetközi fejlesztési segélyezéshez kapcsolódnak. Mindkét esetben nagymértékű szervezeti diverzitásról beszélhetünk, amely a tárgyalt civil körképet egyértelműen egy heterogén szférává teszi, és amely a fentebb említett okok miatt nem választható el sem a nemzetállamok, sem pedig a nemzetközi szervezetek működésétől és annak kereteitől. Lewis, David [2009]: Nongovernmental Organizations, Definition and History; London School of Economics and Political Science, http://personal.lse.ac.uk/lewisd/images/encylciv%20societyngos2009-dl.pdf Ezen komponenseket tehát minden esetben egy kerek egész rendszerként kell értelmeznünk ahhoz, hogy reális képet kapjunk a fejlesztési területen betöltött civil szerepek jelentőségéről és mechanizmusairól.

Magyar civil szervezetek szerepei és kihívásai

Magyarország, nemzetközi fejlesztésben betöltött szerepe és civil szektorának helyzete okán is speciálisabb államnak számít a ténylegesen, magas szinten fejlett nyugati demokráciák táborába tartozó országoknál, még ha egyes mutatók – mint az ENSZ HDI mutatói (Human Development Index – Emberi Fejlettségi Mutató) nem is feltétlenül ezt jelzik.
Magyarország nemzetközi fejlesztésben betöltött szerepe nem tekint vissza nagy múltra: ténylegesen 2003 óta rendelkezünk szervezett működéssel, a szektor működését jogilag is alátámasztó törvényt pedig csak 2014 végén fogadták. Tény, hogy ez mérföldkőnek számít, hiszen egyes nemzetközi szervezetekben betöltött tagságunk – mint az ENSZ, az Európai Unió és az OECD – nem csak jogosultságokkal jár, hanem kötelezettségekkel is, amelyek a fejlesztési segélyezés kontextusát is szigorúan érintik. Balogh Réka, Blahó Györgyi, Csillag Gábor (szerk.) [2008]: Mi közünk hozzá? - Sajtókézikönyv: Magyarország és a nemzetközi fejlesztés, HAND;
Vulcz Lilla [2013]: Adalékok a globális fejlesztési támogatások és segélyezés kérdéséhez, avagy a nemzetközi fejlesztési együttműködés (NEFE) fogalma, története valamint tevékenysége, különös tekintettel Magyarországra, Diskurzus, 3. évf. 1. szám, http://blszk.sze.hu/images/Dokumentumok/diskurzus/2013/1/vulcz.pdf Azonban Magyarország jelenleg még igen nagy problémákkal küzd a segélyezés terén, amit az újonnan elfogadott stratégia és törvény sem képes maradéktalanul feloldani vagy legalább gyorsan, érzékelhetően javítani, főként a forrás- és kapacitásbeli hiányok miatt. Ez természetesen nem csak pénzügyi kérdés, hanem szakpolitikai is, így a megfelelő intézményi és jogi háttér megteremtésével és további szakértői tudás bevonásával – főként civil részről – jelentősen javítani tudnánk a jelenlegi helyzetünket.
A nem megfelelő intézményi struktúra és a segélyezés egyértelműen külpolitikai és gazdasági célok alá rendelése mellett nagyon nagy probléma továbbá az érintett civil szféra tényleges és állandó bevonásának hiánya. Tény és való, hogy országunkban csak egy igen szűk civil szervezeti réteg az, aki kimondottan vagy részben a nemzetközi fejlesztési együttműködés témájában tevékenykedik, de tapasztalatuk és szakértelmük mégis nagyon sokban hozzá tudna járulni egy hatékonyabb magyar nemzetközi fejlesztési stratégia és végrehajtás megteremtéséhez. Szerepük kiteljesedését nagyban korlátozza az a nem éppen civilbarát politikai környezet, amely nem él a civilek kapacitásainak pozitív kiaknázásával és nem teremti meg számukra a megfelelő bekapcsolódási pontokat, hogy azok érdemben tudják képviselni a témában érintetteket és egyben saját érdekeiket. Magyarországon ez egy, a teljes civil szektoron átívelő probléma, amely a kevésbé reflektorfényben álló témák érvényesülését többszörösen is megnehezíti, erre pedig nagyon jó példa maga a NEFE tevékenység.
További nem elhanyagolható probléma hogy a magyar NEFE társadalmi beágyazottsága nem mutat túl bíztató képet a Demnet és a Publicus Intézet együttműködésében végzett 2013-as kutatás szerint. 10 emberből csak 4-nek van valamilyen ismerete arról, hogy Magyarország a humanitárius segítségnyújtáson kívül egyéb módon is segíti a nála szegényebb és rosszabb helyzetben lévő államokat, de ezzel együtt a többség nem is utasítja el azt, hogy hazánk is nyújtson ilyen segítséget mások számára. Bördős Éva; Gregor Anikó [2014]: Mennyire szolidáris a magyar? Kiket és hogyan támogatna Magyarország lakossága itthon és külföldön? Demnet, Budapest, http://www.demnet.hu/images/stories/B_kiadvanyok/szolidaris/EvaBordosAnikoGregor_SzolidaritasHU.pdf Az előbbinek leginkább az oka az, hogy Magyarországon a többség még mindig úgy gondolja, hogy inkább nekünk van szükségünk segítségre, hiszen itt is van szegénység, emellett pedig az a tudat él, hogy Magyarország tranzitországként kevésbé érintett a fejlődő országok problémáiban és az abból fakadó hatások által. Selmeczi Anna [2013]: The Role of the Hungarian Civil Society in Development Assistance and Aid Effectiveness In: The Role of Civil Society in Development Assistance and Aid Effectiveness, Center for Economic Development, Szófia, http://cps.ceu.hu/sites/default/files/publications/cps-joint-pub-oda-civil-society-report-2013.pdf
De hogyan is tudnak ilyen környezetben a civil szervezetek hatékonyak lenni, és melyek azok a lehetséges szerepek, amiket a magyar szervezetek magukra tudnak vállalni a terület alacsony támogatottsága ellenére is?
A mai magyar civil szektoron belül – amely egy több mint 65 ezer szervezetet tömörítő szféra jelenleg Központi Statisztikai Hivatal [2013]: A nonprofit szektor legfontosabb jellemzői 2012-ben, Statisztikai Tükör, VII. évfolyam 119. szám, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/nonprofit/nonprofit12.pdf ­– körülbelül csak 60 olyan szervezet Selmeczi [2013], uott van, amely valamilyen formában érintett a fejlesztési és humanitárius tevékenységekben, egy részüket pedig a HAND Szövetség tömöríti, aki alapvetően a szakpolitikai terület érdekérvényesítési törekvéseiért felelős. Fontos kiemelni, hogy a szektor méretei ellenére igen heterogén, amely egyrészt megjelenik a tevékenységi területek különbözőségében, de az aktivitás mértékében is. Ki kell hangsúlyozni azt is, hogy egyes szervezetek esetében a tevékenységi területek halmozódása is megfigyelhető, tehát egy adott szervezet több területen is megjelenhet. A legfőbb tevékenységi területek közé tartozik a humanitárius segítségnyújtás, emellett pedig a Selmeczi által klasszikus NGO tevékenységként definiált célországban történő projektvégrehajtás, vagy a szintén ide tartozó közvetlen támogatásnyújtás a lokális szereplők számára projektek végrehajtására. Továbbá fontos kiemelni a szemléletformálást és az érdekérvényesítési feladatok ellátását is, melyeken belül egyaránt helyet kap az oktatás, a kampány és a kapacitásfejlesztés eszköze. Ezek alapján Magyarországon 5 fő kategóriába sorolhatjuk a magyar fejlesztési civil szervezeteket.
Az első csoportba a vallási vagy hit alapú szervezetek tartoznak, amelyek között olyan nagy, humanitárius szervezetek szerepelnek, mint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány. Talán ezek a civil szereplők a legláthatóbbak a magyar fejlesztési palettán, hiszen a Demnet már vizsgált felmérése szerint 10-ből 7 megkérdezett tisztában van azzal, hogy Magyarország is nyújt segítséget humanitárius- és katasztrófahelyzetekben, legyen az természet vagy ember által okozott Bördős Éva; Gregor Anikó [2014], uott ezen szervezetek pedig jelen vannak az ilyen eseményeknél, amelyeken keresztül a médiában is gyakran megjelennek. A humanitárius nonprofitok további előnye, hogy általában egy nagyobb, nemzetközi hálózat részeit is képezik, amely jelentősen növeli kapacitásbeli és adományszerző képességeiket, és ezzel egyidejűleg sokkal kiszámíthatóbb és biztosabb működést garantálnak.
A következő csoportot Selmeczi csak klasszikus NGDO-ként definiálja és minden olyan szervezetet ide sorol, amely közvetlenül hajt végre projekteket bizonyos recipiens országokban – például iskolák működetése révén –, vagy legalább közvetlenül finanszíroz tevékenységeket, amelyekért viszont a célországban működő intézmények, szervezetek felelnek, tehát lényegében magyar részről csak anyagi hozzájárulás történik. Ezek a szervezetek a nyugati NGDO-khoz képest kisebb tevékenységi hatókörrel rendelkeznek, és 1-3 országban folytatnak projekteket. Egyértelmű példa erre az Afrikáért Alapítvány és a Taita. A Magyar-Afrika Társaság is ide sorolható, amely a Magyarországon gyűjtött adományokat juttatja el a bamakoi gyerekeknek és az iskolának. Hasonló tevékenységet végez a Harmadik Világ Alapítvány is, amely Indiába és Argentínába juttatja el a forrásokat. A tevékenység szempontjából Európán kívül központi célországnak számít Kenya és kisebb mértékben Etiópia. Előbbi esetében 7 projektet indítottak és bonyolítottak le a magyar szervezetek az elmúlt 5 évben. Central European University [2013]: Hungarian development NGOs in the world (2008-2013), CEU Center for Policy Studies, http://geocommons.com/maps/252212
A harmadik csoportot az oktatási szervezetek alkotják. Fő céljuk a társadalmi szemléletformálás és a globális nevelés – emberi jogok, globális problémák, demokrácia, környezetvédelem és további témák – támogatása, terjesztése, kiegészülve azon erre irányuló lobbi tevékenységgel, melynek eredményeképpen ezek a témák és irányelvek bekerülhetnek a formális és informális oktatási rendszerek tematikájába, tananyagaiba. Jelenleg az Anthropolis és az Artemisszió Alapítvány folytat ilyen projektet a globális nevelés népszerűsítésére és középiskolákba való bevezetésére, részben a HAND Szövetség keretein belül.
A következő kategóriában azon szervezetek kaptak helyet, akik nem vesznek részt semmilyen érdekérvényesítési tevékenységben, és nem integrálódtak szervesen a hazai fejlesztési szektorba. Jó példa erre a Terres des Hommes gyermekjogokért küzdő nemzetközi NGO, amelynek Magyarországi szárnya inkább csak adminisztrációs feladatokat lát el és nem kapcsolódik ténylegesen a magyar ODA vagy fejlesztési tevékenység kontextusához. Selmeczi Anna [2013], uott Ugyan Selmeci tanulmánya a szerepek kategorizálásánál nem tárgyalja külön az érdekérvényesítési és ellenőrző tevékenységet, de véleményem szerint a szakpolitikai szintű befolyásolás és ellenőrzés, a releváns minisztériumokkal tartott folyamatos kapcsolat és a kormányzati szinten végzett szemléletformálás szervesen hozzátartozik a magyar fejlesztési profilok sorához, így én ezt a kategóriát tettem meg ötödiknek. Első látásra ugyan úgy tűnhet, hogy egy szervezet kezében összpontosul, ami maga a HAND, de látnunk kell, hogy a szövetség alapvetően 14 tagszervezetet tömörít. Ezen túl a szövetség az egyeztetések során a saját szervezeti keretein kívül elhelyezkedő szervezeteket is igyekszik bevonni, ami azért fontos, mert ezzel saját érdekérvényesítő szerepét is növelni tudja, illetve több forrásból származó információt és szaktudást tud egyesíteni, amely jóval megalapozottabbá teszi az egyes szakpolitikai javaslatokat, ezáltal hatékonyabbá válik az érdekegyeztetés folyamata is.
A magyar civil szervezetek a fent említett tevékenységeket 2008 és 2013 között 76 országban végezték Latin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Európa egyes részein, csakúgy, mint Magyarországon is. A szervezetek nagy része általában 2-4 országban van jelen, ennél több országban való tevékenység lebonyolításához szükséges kapacitásokkal csak a nagyobb humanitárius szervezetek rendelkeznek. Selmeczi bár röviden, de arra is rávilágít tanulmányában, hogy a civilek tevékenysége által megcélzott országok nem esnek feltétlenül egybe a hivatalos magyar segélyezési politika irányaival. Ugyan a civilek hangsúlyosan jelen vannak Európában is, de láthatjuk, hogy más kontinenseken, főképp Afrikában is igen aktívak, amely sokkal inkább tükrözi a nemzetközi rendszer azon irányelveit – így az Unióét is –, mely szerint a legszegényebb régiók felé kell fordulni. A civilek erre vonatkozó törekvései nagyrészt annak a sajnálatos folyamatnak köszönhető, amelynek következtében Magyarország a rendszerváltás után elfordult az afrikai régiótól, mint támogatott területtől. Ennek a visszaállítására irányuló érdekérvényesítési tevékenység – tehát, hogy az állam prioritásként kezelje ezt a régiót – volt már hazánkban, amelyet szintén a HAND koordinált. Morenth Péter; Tarrósy István [2011]: Magyarország leendő afrikai fejlesztési stratégiájához - Stratégiai ajánlások, Budapest-Pécs, http://www.afrikatanulmanyok.hu/userfiles/File/fajlok/afrikai%20strat%C3%A9giai.pdf
A széles területi és tevékenységi kör ellenére a magyar szektort humánerőforrás és finanszírozás szempontjából is inkább kisebb méretű szervezetek alkotják. Kevés a teljes állású foglalkoztatott, sokan dolgoznak félállásban, vagy szerződéses megbízás alapján. Selmeczi Anna [2013], uott Ennek legfőbb oka a támogatások mértékének nem elegendő nagysága, amelyek ugyan több forrásból származnak –magán, tagszervezeti, kormányzati, külföldi egyaránt –, de nem feltétlenül jelentenek biztos és állandó bevételeket. Ezt tovább rontja az is, hogy a szervezetek többsége projektfüggő, amely még bizonytalanabbá teszi a működést. Ezek a jellemzők alapvetően a teljes nonprofit szektorra jellemzőek, de a fejlesztési civilek esetében a társadalmi beágyazottság hiánya ezeket a kapacitáshiányokat még tovább fokozza.

Fókuszban a szemléletformálás és a szakpolitikai érdekérvényesítés

A kirajzolódó szerepek közül érdemes kiemelni és kicsit közelebbről megvizsgálni a szemléletformálás és a szakpolitikai érdekérvényesítés területeit, amelyet személyesen is volt szerencsém megismerni az elmúlt 2 év alatt.
Mind a szemléletformálási, mind pedig a szakpolitikai érdekérvényesítési tevékenység elengedhetetlen eszköze azon támogató környezet megteremtésének, amelyben a civil szervezetek hatékonyan és sikeresen tudják végezni a munkájukat. A támogató környezet maga egy összetett fogalom és minden olyan külső tényezőt tartalmaz, amely a civil szervezetek működésén kívül áll, és amelyek befolyásolása ettől függetlenül lehetséges a számukra. Ebbe beletartozik – esetünkben a fejlesztési témához kapcsolódóan – a téma társadalmi beágyazottsága és támogatottsága, emellett pedig a kormányzatok és egyéb donorok témában való elköteleződése, és az általuk megalkotott, a nemzetközi fejlesztési szakpolitikához kapcsolódó jogi és pénzügyi környezet egyaránt. Balogh Réka, Czigány Szilvia [2013]: A magyar civil szervezetek hatékonysága a nemzetközi fejlesztésben, Kutatási összefoglaló, HAND Nemzetközi Fejlesztési és Humanitárius Civil Szövetség Ha mind az állam, mind pedig a társadalom támogató magatartást folytat – például magas az adományozás mértéke, az állam partnerségben végzi a segélyezést a civil szervezetekkel és ezt jogszabályi és pénzügyi alapon is garantálja –, akkor a civil szervezetek működése is sokkal hatékonyabb és sikeresebb. Ha viszont hasonló a helyzet, mint Magyarország esetében, ahol mind a társadalom szintjén, mind a kormányzat dimenziójában marginális szereppel rendelkezik a téma, akkor ott a civil szervezetek működése is nehézkessé válik.
A szemléletformálásnak alapvetően több módja lehet, így történhet egyszerű kommunikáció és információátadás során, mely elsősorban a tények és eredmények közlését jelenti a segélyezésről, az ehhez kapcsolódó politikákról és programokról, tehát lényegében tájékoztatást jelent. Megvalósulhat a kampány eszközével is, amely egy-egy konkrét téma köré épül és a figyelemfelhívás, sok esetben az adománygyűjtés és az elköteleződés megteremtése a célja. Ezen túl pedig történhet a formális és az informális oktatási rendszereken keresztül, amelyet globális nevelésnek hívunk. OECD [2008]: Is it ODA? Factsheet http://www.oecd.org/investment/stats/34086975.pdf Utóbbi forma igen nagy hangsúlyt kap Magyarországon és maga a HAND is rendelkezik 2007 óta egy kifejezetten ezt a témát központba helyező munkacsoporttal, melynek célja a globális nevelés közoktatásba való beépítése. A munkacsoport a következőképpen definiálja a globális nevelést: „A globális nevelés a globalizáció által létrehozott és felismert – társadalmi, gazdasági, technológiai, politikai, demográfiai és környezeti – egyenlőtlenségek, globális folyamatok megismerését szolgálja. Ezt egy dinamikus, aktív tanulási folyamat, szemléletformálás keretében éri el, mely az állandóan változó globális társadalom, ezzel kapcsolatban az én és tágabb környezete viszonyára fókuszál.” (HAND) A definíció alapján tehát minden olyan témát felölelhet, amely egyben a nemzetközi fejlesztési együttműködés részét is képezi úgy, mint az emberi jogok, méltányos kereskedelem, szegénység, egyenlőtlenség, klímaváltozás és még sok más. A legfőbb, megvalósítást segítő eszközök közé tartozik a tanárképzés, workshopok szervezése, és pedagógiai segédanyagok létrehozása, amelyek az iskolákban is bemutatásra kerülnek (Artemisszió). A közoktatás mellett a felsőoktatásba való integráció is jövőbeni tervként fogalmazódik meg. Ezt a kezdeményezést támogatja, és egyben készíti elő a szintén az Anthropolis Egyesület által elindított és Angliában kidolgozott többlépcsős tanár-továbbképzési rendszer, amely egy egynapos képzéssel kezdődik, végső célja pedig egy akkreditált egyetemi-főiskolai szakképzés megteremtése lenne. Zubor Zalán [2014]: Új iskolai módszer: támogatja a külügy és az EU, Hoffmann nem, HVG http://hvg.hu/itthon/20140317_Globalis_oktatas Probléma, hogy Magyarországon jelenleg sem a globális nevelés, sem pedig a nemzetközi fejlesztési együttműködés nem jelenik meg az oktatási rendszerekben, sok esetben még részlegesen sem, nemhogy önálló tárgyként vagy szakként. Ennek a fontosságát már a Közép-Európai Egyetem kutatócsoportja is kihangsúlyozta – amelynek Selmeczi Anna is tagja volt –, és egyértelműen támogatandó kezdeményezésnek tartanák a téma becsatornázását a magyar képzési rendszerbe, amely a társadalmi beágyazottságot, és ezáltal hosszú távon a szolidaritás mértékét is emelné a nemzetközi ügyekben. Central European University [2013]: Examining Hungary as an International Development Actor, http://cps.ceu.hu/node/35114;
A másik kiemelendő terület, a nemzetközi fejlesztési tevékenység során végzett szakpolitikai érdekérvényesítés egyértelműen egy katalizátor, azaz változást előidéző szerepkör, amelynek legfőbb célja a hosszú távú, fenntartható és strukturális változások előidézése. Ez egyrészt magának a kormányzati szakpolitikának a tartalmára és az ezzel kapcsolatban hozott politikai döntésekre irányul, másrészt cél az érdekérvényesítést végző illetve az azon keresztül képviselt civil szervezetek fejlesztésekben betöltött hatékonyságának és szervezeti kapacitásainak a növelése is. Lewis, David; Kanji, Nazneen [2009]: Non-Governmental Organizations and Development, Routledge, Taylor and Francis Group, New York Ez a két dolog véleményem szerint nem igen választható el egymástól. Magyarország esetében előbbi egyértelműen a nemzetközi normák és követelmények szakpolitikai stratégiába való beépülését és gyakorlatban való megjelenését igyekszik elérni, kihangsúlyozva az egyes segélyhatékonysági kezdeményezések és elvek fontosságát, emellett pedig az érintettek és a leghátrányosabb helyzetű rétegek érdekeinek prioritásként kezelését. Ezeken túl – és ezáltal párhuzamosan az előbb említett tevékenységekkel –, hazánkban elengedhetetlen a politikai dimenzióban végzett szemléletformálás is, amely szintén az érdekérvényesítés szerves részének tekinthető. Ennek oka az, hogy még máshol a NEFE-ben dolgozó minisztériumi dolgozók és szakpolitikusok is aktív formálói a területnek – hiszen a terület megítélése és jövőbeni finanszírozása is tét, amely őket is közvetlenül befolyásolja –, addig hazánkban ez a minisztériumi réteg hiányzik, hiszen a politikai vezetés sem tulajdonít prioritásértéket a NEFE ügyének. Szent-Iványi Balázs [2012]: Hungarian international development co-operation: context, stakeholders and performance, Perspectives on European Politics and Society, Volume 13, Issue 1, 50-56 p. http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/687/1/Szent-Ivanyi_PEPS_special_issue.pdf Szent-Iványi tanulmánya egyben azt is kiemeli, hogy a civil szervezetek képviselőinek tapasztalatai szerint a minisztériumok és ezáltal a Külügyminisztérium (jelenleg Külgazdasági és Külügyminisztérium) munkatársai nem feltétlenül rendelkeznek a szükséges tudással a nemzetközi fejlesztési együttműködéseket illetően, ez alapján tehát a döntéshozói szemléletformálás még indokoltabbá válik. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak egy olyan rendszer kialakulásához és megszilárdulásához, amelyben ugyan vannak kezdeményezések állami részről a civil szereplők bevonására, de hiányoznak azon mechanizmusok, amelyek azt hatékonnyá és folyamatossá tennék. Ez az oka annak, hogy a formális érdekegyeztetési mechanizmusokon kívül, a hivatalos rendszerbe nem tagozódó lobbi tevékenység nyújtotta lehetőségeket is integrálni kell a szervezetek érdekérvényesítési és -egyeztetési céljainak megvalósításába. Ez sok esetben ad hoc találkozókat és rendezvények kínálta lehetőségeket jelent, amelynek keretében a releváns személyek elérhetőek és átadhatók számukra a szükséges információk. A fejlesztési szférában végzett érdekérvényesítési tevékenység nagyrészt véleményezésre, ajánlások megfogalmazására, és konzultációra korlátozódik. Ennek következtében a tényleges oda-vissza irányuló együttműködés és együtt-döntés jóformán teljesen hiányzik a rendszerből. Ez annak ellenére van így, hogy a kormány 2006-ban a teljes civil szférával való kormányzati együttműködésre vonatkozó irányelveket fogalmazott meg, amelyek között kiemelt szerepe volt a civilek döntéshozatalba való bevonásának és benne a civil javaslatok és tapasztalatok megjelenésének is. Bényei Andrásné; Bíró Endre; Kinyik Margit; Nagy Ádám; Nizák Péter; Péterfi Ferenc [2007]: A kormányzat civil stratégiája és az ehhez fűzött civil szakmai álláspont, Civil Szemle, IV. évfolyam, 2. szám, http://www.civilszemle.hu/downloads/cikkek/2007/11szam_2007_2_Benyei_5-54.pdf; További problémaként jelenik meg, hogy a civil szervezetek nagy része nem rendelkezik elegendő kapacitással ahhoz, hogy a folyamatos befolyásolási és nyomásgyakorlási folyamatokban részt vegyen, melyek hátterében leginkább időbeli és humánerőforrást érintő korlátokat állnak. Magyarországon lényegében a HAND az, amely állandó résztvevője a civil-állam kapcsolat ápolásának és a lehetőségek felkutatásának, de a szervezet ezt alapvetően fő feladatként azonosítja, míg más szervezeteknek ez plusz feladatot jelentene a mindennapi működés mellett. Ennek eredményeként a magyar fejlesztési civil szektor csak egy szűk rétege végez célzott szakpolitikai érdekérvényesítést és az is sok esetben kifejezetten csak eseti jelleggel történik. Selmeczi Anna [2013], uott

Összegzés

Az elmúlt másfél évben végzett munkám során személyesen is meg tudtam tapasztalni azokat a problémákat és kihívásokat, amelyekkel a szóban forgó civil szervezetek állnak szemben. Emellett arról is bizonyosságot kaptam, hogy a szervezetek körében állandó munka folyik a helyzet javításán, illetve igyekeznek egymást támogató és egymás számára szakmai hátteret biztosító mechanizmusokat kiépíteni, amelyek kapacitásaik hatékonyabb érvényesítését is segítik. Magyarországon igenis működik egy olyan fejlesztési civil terület, amelynek eddig még kihasználatlan szaktudása és tapasztalata sokban hozzá tudna járulni a kormányzati fejlesztéspolitika hatékonyabb működéséhez. Ráadásul ezen belül még egy viszonylag stabil és aktív szervezeti csoport is létezik, amely kész részt venni ennek az alakításában, partnerségben az állammal. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy az állam megteremtse azokat a bekapcsolódási pontokat, amelyeken keresztül ez megvalósulhat. Emellett az is kiemelten fontos, hogy ezek ne csak csupán reprezentatív lehetőségek és együttműködések legyenek, hanem a valós partnerség lehetőségei is egyben. Az állami, civilek felé irányuló nyitás mellett viszont a civileknek is sokkal erősebben kell nyomást gyakorolniuk a kormányzati apparátusra, ha a részvételüket garantálni szeretnék, tehát mindkét szektornak fejlődnie kell. Ezek alapján a jövőben talán érdemes lenne kutatások végezni arról, hogy más államokban milyen hagyományai és jó gyakorlatai vannak a civil-állam együttműködésnek, és hogy ezeket hogyan lehetne adaptálni a magyar keretek alkotta kapacitási és működési sajátosságok mentén.
A következő években a nemzetközi fejlesztés irányai mindenképpen változni fognak, hiszen 2015-ben új, fejlesztési keretrendszer kerül elfogadásra az ENSZ égisze alatt, melynek alapját az új Fenntartható Fejlődési Célok adják, és amelyek a következő 15 évre vonatkoznak majd. Ez a nemzetközi közösség olyan ambiciózus dokumentuma és programja lesz, amely remélhetőleg meghaladja majd a 2000-ben elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célok törekvéseit és eredményeit is, és amelyek egyaránt kötelezettségeket jelentenek mind a fejlődő országoknak, mind pedig a fejletteknek. A jelenlegi globális problémák és kihívások olyan, eddig nem látott nemzetközi összefogást igényelnek, amelyből Magyarországnak is ki kell venni a részét, megtalálva azokat a szektorokat, amelyeken keresztül a leghatékonyabban hozzá tud járulni a fenntarthatóság megteremtéséhez. Az ennek a keretében hozott döntések előkészítésében és végrehajtásában a civileknek is nagy szerepük lesz mind a szakpolitikai nyomásgyakorlás, mind pedig a társadalmi szemléletformálás területén, hiszen a felelős kormányzati döntések mellett a felelős polgári és fogyasztói döntések is kiemelten fontosak egy fenntarthatóbb világ megteremtésébe.

Parola archívum