A settlementek esélyei Magyarországon

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A settlementek esélyei Magyarországon
Szerző:	Giczey Péter
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2015
Szám:	4
Oldalszám:	3
A cikkben lévő
Nevek:	Giczey Péter, Samuel és Henrietta Barnett, Arnold Toynbee, Hischer Rezső, William Beveridge, Erődi-Harrach Béla, Balipap Ferenc
Intézmények:	IFS International Federation of Settlements and Neighbourhood Centers – Settlementek és szomszédsági házak nemzetközi szövetsége; Életfa Segítő Szolgálat Egyesület; Toynbee Hall; anglikán egyház, Szent Júdás templom; „Nyitott ház mozgalom”, „Nyitott közösségi ház”, Újpesti Szociális Főiskolai Telep. Csapókerti Közösségi Ház, Egri SZETA, Dialóg Egyesület, Gyerekesély Program, TÁMOP Társadalmi megújulásért Operatív Program, Eu-finanszírozás, Svájci-Magyar Civil Alap, Norvég Civil Alap. Debreceni Egyetem Egészségügyi Kara, ELTE TáTK
Települések:	Budapest, Debrecen, London East End Whitechapel negyede, Anglia, Egyesült Királyság; Európa; Egyesült Államok; Magyarország, Németország, Hollandia, Kolozsvár, Szeged, Budapest, Balatonlelle, Nyíregyháza
Tárgyszavak:	settlement házak, közösségi házak, a settlement jelentése, a settlement működésének jellemzői, nyomornegyed, szegények. Settlement mozgalom Magyarországon. Felsőoktatási intézmények, terepgyakorlatok, önkéntes munka. Közösségi animátor. Konfliktusmenedzsment kurzus. A settlementek esélyei Magyarországon – elősegítő és gátló elemek.
Megjegyzés:	kategória: beszámoló
Annotáció:

Giczey Péter

A settlementek esélyei Magyarországon

Az Életfa Segítő Szolgálat Egyesület a Settlementek és Szomszédsági Házak Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Settlements and Neighbourhood Houses –

IFS)

http://www.ifsnetwork.org/

) tagjaként, és jómagam mint a szervezet vezetőségi tagja, házigazdái, szervezői vagyunk a mai konferenciának és az ezt követő két napos vezetőségi ülésnek. Ez az alkalom kiváló lehetőség arra, hogy áttekintsük a hazai és nemzetközi settlement mozgalom állását, az előttünk álló kihívásokat, eszme- és tapasztalatcserét folytassunk egymással.

A közönség

Gyökerek

Mindenekelőtt a settlement szó jelentésével foglalkozom, hiszen sokak számára idegenül csenghet. Valójában több mint száz éve nincs magyar fordítása, csupán körülírjuk, magyarázzuk jelentését. Tükörfordítása: kitelepülés, de ez önmagában nyelvünkön nem jelent semmit. Tartalma pedig az, hogy egyetemi hallgatók végzés után oktatóikkal Anglia nagyvárosainak nyomornegyedeibe települtek a XIX. század utolsó harmadában, ott laktak, és a szegényekkel foglalkoztak, közösségi teret hoztak létre számukra, ahol elsősorban oktatták őket. A settlement története a londoni

Toynbee Hall

-lal

http://www.toynbeehall.org.uk/

kezdődik. Az intézményt, amely hamarosan mozgalommá növekedett, a változások és az innováció idején alapították a XIX. század végi Angliában, a gyors iparosodás és a rendkívül jelentős demográfiai változások korában, amikor a városokba vándorlás következtében kialakultak a metropolisok, ahol az állampolgárok között rendkívül éles társadalmi ellentétek alakultak ki. 1873-ban egy anglikán egyházi vikárius, Samuel Barnett, és felesége, Henrietta elutasította azt az egyszerű lehetőséget, hogy egy jómódú környéken kezdjék meg szolgálataikat, inkább a Szent Júdás templom köré szerveződő egyházközséget választották a Whitechapel negyedben, London East End kerületében. Püspökük megjegyzése szerint Szent Júdás volt a legrosszabb egyházközség, elsősorban bűnözők lakták. London nyomornegyede volt ez, főképp bevándorlók, a városfalon belülre nem szívesen engedettek túlzsúfolt lakhelye, igazi gettó, mai fogalmakkal éve, slum, szegregátum. Általános jelenség a munkalehetőség hiánya, a rossz lakhatási feltételek, a szegénység, a rablások, az erőszak, az alkoholfüggés. A bűn fészke, hiszen az 1880-as években hatvan bordélyházat és ezerkétszáz prostituáltat becsült a negyedben rendőrség, és a negyed neve hallatán az olvasó eszébe juthat Hasfelmetsző Jack, aki itt követte el gyilkosságait. A Toynbee Hall két, zsidó és ír bevándorló közösség között, a középpontban helyezkedik el, így az odajárók hamar résztvevői lettek az etnikai kisebbségekért küzdő, majd a XX. század harmincas éveiben pedig a fasizmus elleni kampányoknak. A Barnett házaspár fáradhatatlanul dolgozott az ott megjelenő problémák megoldásán, de tízéves küzdelmük után, miközben a helyzet romlott, egyre inkább arra a következtetésre jutottak, hogy egy valóban radikális megközelítésre van szükség. Ötletük az volt, hogy a leginkább kiváltságos, a jövő elitjét ígérő fiatalokat hívják élni és dolgozni ide, London legszegényebb negyedébe. Így olyan kiváltságot kapnak, amelyért fizetnek is. „Többet fogsz tanulni, mint tanítani” – mondták az egyetemet végzett fiataloknak. Barnették azt remélték, a jövő vezetői és véleményformálói oktatásán keresztül jobbá tudják változtatni a társadalmat. Akkoriban az egyetemi tanárok a végzett hallgatóikkal kitelepültek (innen a settlement elnevezés), és közösen lakva, dolgozva a szegénynegyed lakóival együtt végezték felvilágosító, képző, aktivizáló munkájukat. A Toynbee Hall 1884-ben nyitotta meg kapuit a lakosok előtt. Nevét

Arnold Toynbee

-ról

https://en.wikipedia.org/wiki/Arnold_Toynbee

, a talán túlhajszoltság miatt fiatalon elhunyt, Barnett tiszteletes egyetemi és korábbi munkatársáról kapta, aki minden erejével a szegényeket szolgálta.

Hamarosan mozgalommá terebélyesedett, Európában valamint az Egyesült Államokban gombamód szaporodtak a settlement házak.

Egyesült Királyság	USA
1884	Toynbee Hall (London)1886Neighbourhood Guild (New York)
1914	20 settlement1900100 settlement
1922	60 settlement1910400 settlement

1908-tól európai „robbanás”, következett be, köztük Magyarországon is settlement kezdeményezéseket találunk. Németországban Volkshaus-nak, azaz népháznak, Hollandiában On Huis-nak, mi házunknak, Magyarországon pedig telepnek nevezték a XX. század elején. Ha így hívnánk, azt hiszem, akkor is magyaráznunk kellene a tartalmát. Felmerül, miért nem hívjuk közösségi háznak? Hiszen a settlement az. A probléma itt az, hogy már foglalt ez az elnevezés. Településeink jó részében ugyanis a művelődési házakat közösségi háznak hívják, és bennük más szakmai tartalmú munka folyik, mint egy settlementben. Talán a legtalálóbb és kevés magyarázatot igénylő elnevezés a nyitott közösségi ház.*

*Péterfi Ferenc javaslata

Ráadásul ennek hazai hagyománya van, hiszen az 1970-es évek második felében indult a népművelésben a „Nyitott ház mozgalom”, mely a népművelő szakma útkeresése volt az akkori művelődési otthonok, kultúrházak megújítására. Tartalmában pedig a ház, leginkább az előtér nyitottá, szabad találkozó, beszélgető, információcsere hellyé tételét, a helyben, a kornyékben lakók felé fordulást, igényeik szerinti programok, események szervezését, felkeresésüket, a tevékenységekbe bevonásukat jelentette. Nos, ez a settlement, és ebből következően talán érdemes küzdeni a „Nyitott közösségi ház” elnevezés elterjesztéséért.

A magyarországi történet valójában 1905-ben, Kolozsváron kezdődik, ahol az első kísérlet történt egy settlement alapítására, de végül nem jött létre. Viszont 1912-ben Budapesten megalapították az

Újpesti Főiskolai Szociális Telepet

http://www.kka.hu/__062568aa00708a67.nsf/0/34dcfc5a92b74db6c1256b6d003829e0?OpenDocument

, a kor kiemelkedő szociálpolitikusa, Hilscher Rezső kezdeményezésének köszönhetően, melynek épülete az első Világháború idején katonai kórházként szolgált 1920-tól. A háború befejezését követően indulhatott meg benne az igazi settlement munka, mely 1948-ig tartott. 1926-ban egy sajátságos magyar kísérlet indult Szegeden, agrár-settlement létrehozásába fogott tanáraikkal az egyetemi hallgatóság, de tevékenységük a vidéki (tanyasi) paraszti világgal történő ismerkedéssel merült ki, s a kezdeményezés hamar ki is merült. Az 1930-as évek tekinthetők a hazai settlement mozgalom virágkorának, ekkor már nyolc settlementet találunk Budapesten, és a hazai házak kapcsolódtak az 1936-ban indult nemzetközi mozgalomhoz. Kiemelkedő jelentőségű az 1936-ban az az egyhetes képzés Balatonlellén, melyen az akkori settlementekben dolgozók foglalták össze, adták át hazai és nemzetközi tapasztalataikat, amiből a következő évben egy kiadvány született.

Novágh Gyula (szerk.) (1937): A settlement. Népművelési Intézet, Budapest

A második Világháborút követő politikai- és rendszer fordulat (1948) következtében a settlementeknek is leáldozott, betiltották tevékenységüket, majd csak a rendszerváltás idején (1989-1990) indulhatott újra az ilyen irányú gondolkodás

Balipap Ferenc (1989, 1990): A magyarországi settlement története. Ismerjük meg a settlementet! Esély 1989/1. 53-54. o., 1989/2. 60-71.o., 1990/1. 58-64. o.

és gyakorlati munka.

Mi történik egy settlementben?

William Beveridge társadalmi reformert, közgazdászt, a jóléti állam alapítóját, aki maga is dolgozott a Toynbee Hallban, idézem a kérdés megválaszolásához: „…semmi különöset, de bármit, amire éppen akkor szükség volt.” Alapvetően a következő tevékenységek fordulnak elő egy settlementben: jogi tanácsadás, pénzügyi tanácsadás/adósságkezelés, iskolán kívüli ellátások, migránsok integrálása, felnőttképzés, gyermek- és ifjúsági munka.

A settlement munkában a következő értékek mentén folyik a munka: a szomszédsággal együtt, alulról felfelé építkezünk, a dolgozókat a szenvedély a társadalmi igazságért és változásért vezérli. Fontos, hogy a teljes személyiséggel/közösséggel dolgozunk, mondhatni ágazatközi, komplex munkát végzünk, célunk a hídépítés a társadalmi osztályok és kultúrák között. Lényegében egy társadalmi központként működik, ahol szabad találkozásokra, eszmecserékre nyílik lehetőség.

Napjaink settlement mozgalma Magyarországon

2007-ben az ÉLETFA Segítő Szolgálat

Egyesület

http://www.eletfaegyesulet.hu/

kezdeményezésére a Nap Klub

Alapítvánnyal

http://www.napklub.hu/

és az Istenkúti Közösségért

Egyesülettel

http://www.helyicivil.hu/r/istenkuti-kozossegert-egyesulet-pecs/termeszetvedelem

elkezdtük egy hálózat szervezését, melyhez 2010-re negyven érdeklődő csatlakozott.

Erődi-Harrach Béla, az Újpesti Telep igazgatója meghatározását idézi Balipap Ferenc, melyet mi is vallunk, mely szerint a settlement olyan „ház, ahová szórakozni, művelődni, és segítségért jár a nép”, tehát szabadidős, kulturális, szociális tevékenységek jellemzik.

Mozgalmunk meghatározása szerint a settlement típusú szervezetek lehetnek kis önsegítő csoportok, de nagyobb szolgáltató szervezetek is, aktivitásuk kiterjed a szociális, gazdasági, kulturális, oktatási és környezetvédelmi szükségletek teljes körére, az óvodáktól az idősek klubjáig, az egészségügyi programoktól az analfabétizmus elleni programokig, a hajléktalanok ellátásáig.

Tevékenységek:

Közösségfejlesztés

–

a lakosság aktivizálása

–

a helyi demokrácia fejlesztése – partnerség építése;

A lakosság életminőségének javítása;

Információ nyújtása, különböző emberek, csoportok és közösségek közötti kommunikáció segítése;

Szervezeti érdekvédelmi tevékenység;

Képzés, oktatás;

Egyetemisták, főiskolások bevonása.

Legyen hazai settlement mozgalom! – hirdettük meg 2007-ben. Az első lépés egy kiadvány megjelentetése volt, Settlement mozgalom Magyarországon

Giczey Péter (Szerk.) (2007): Settlement mozgalom Magyarországon. Debrecen, Életfa Segítő Szolgálat Egyesület

címmel, mellyel a szemlélet terjesztését, és az alapvető tudnivalók megismertetését kívántuk elősegíteni. A hálózat létrehozásában az e munkamódszerrel dolgozók vagy dolgozni akarók közötti tapasztalatok megosztását, egymás erősítését céloztuk, melynek eszköze a levelezőlista működtetése és éves konferenciák, műhelymunkák rendezése volt. Sajnos, az utóbbi években a konferenciák elmaradtak, forráshiány miatt. Szándékunk volt, hogy felvegyük és élővé tegyük kapcsolatainkat a felsőoktatási intézményekkel, ahonnan – elsősorban terepgyakorlatok és önkéntes munka révén – további oktatói és hallgatói erőforrás kerüljön a settlement megközelítéssel dolgozókhoz. Ugyanígy fontosnak ítéltük, hogy informális mozgalmunk kapcsolódjon a nemzetközi mozgalomhoz, a Settlementek és Szomszédsági Házak Nemzetközi Szövetségéhez (International Federation of Settlements and Neighbourhood Houses – IFS).

A Csapókerti Közösségi Ház és az Egri SZETA a ’90-es évek eleje óta úttörője a hazai megújult settlement munkának, melyhez az utóbbi években a settlement jellegű terepmunka helyszíne főleg vidéken zárkózott fel. A Dialóg Egyesület észak-abaúji és avasi, vagy a Gyerekesély Programban, a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben létrejött közösségi házak jelzik ezt. Mindezek anyagi bázisa különböző EU-s társfinanszírozású pályázatokból, főleg a Társadalmi Megújulási Operatív Programnak (TÁMOP), vagy a Svájci-Magyar Civil- és Norvég Civil Alapnak köszönhetően valósult meg.

A szakmai ismeretbővítés és a szaporodó terepmunkák nyomán azt céloztuk, hogy legyenek olyan képzett szakemberek, akik értik a settlement munka szemléletét, birtokában vannak módszereinek és képesek ilyen házakat létrehozni, abban dolgozni. Így az Életfa Segítő Szolgálat Egyesület konzorciumban a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karával (Nyíregyháza) 2010-ben kidolgozott egy szakirányú továbbképzést közösségi animátor néven, melyen már három évfolyam végzett.

Erről részletesen lásd: Giczey Péter (2013): A settlementben dolgozó szakember – A közösségi animátor képzés kidolgozása és a tesztképzés tapasztalatai. Civil Szemle. 4. szám, 61-79. o.

Ezzel szinte egy időben az ELTE TáTK-on (Budapest) konfliktusmenedzsment kurzuson belül egy settlement modul került kidolgozásra, mely egy online oktatás nappalis hallgatók részére.

Tervünk, hogy kidolgozzuk a settlement munka 40 órás felnőttképzését, növeljük az érdeklődők számára a szakmai támogatást, és kutatást végezzünk a hazai settlement munka utóbbi két évtizedéről.

Settlementek esélyei Magyarországon

Végezetül röviden, két megközelítésből tekintem át a settlementek mai és a közeli jövőre vonatkozó esélyeit hazánkban. Egyik az elősegítő elemek, tényezők: vannak-e felismert jelei a settlement iránti igényeknek, a másik a létrehozásukat, működésüket gátló elemek, tényezők.

Elősegítő elemek:

1. Igény a szociális munka eszköztárának megújítására, bővítésére. Az utóbbi években, az elmúlt tíz évben, különböző szakmai körökben határozott érdeklődés mutatkozik arra, hogy a szociális munka kitörjön a hivatalnoki stílusú, illetve az egyéni esetkezelés túlsúlyába bemerevedett napi gyakorlatból. Látván a fokozódó szociális problémákat, az egyéni esetkezelés nem kellő hatékonyságát, igény fogalmazódik meg olyan megközelítés és módszerek iránt, melyek képesek a hatékonyabb segítségnyújtásra, problémakezelésre.

2. Terjedő és mélyülő szegénység. Az előző ponttal összefüggésben is, az utóbbi években a szegénység mélyülésének és kiterjedésének vagyunk a szemtanúi, az eddigi kezelési módok, beavatkozások elégtelennek mutatkoznak. Valamit, valami mást kell tenni, mint eddig.

3. Elkülönülés. Az egész társadalomban, de a helyi társadalmakban, közösségekben is növekvő feszültség tapasztalható, szaporodnak az ellentétek, konfliktusok különböző társadalmi csoportok között. A még megkapaszkodni tudó, illetve az egzisztenciális lecsúszástól rettegő csoportok nem akarják látni sem, nemhogy együtt élni a leszakadó, vagy már szegénységben, mélyszegénységben élő társadalmi csoportokkal, pláne ha azok nem a többségi társadalomhoz tartoznak, azaz romák/cigányok. S ez a pont át is vezet a gátló tényezőkhöz.

Gátló elemek:

1. Szemlélet. A magyar társadalomban egyre erősödik az antidemokratikus szemlélet, az antidemokratikus működési mód, az amúgy is erős hagyományokkal rendelkező hierarchizált viszonyrendszerek preferálása az együttműködés, a kooperáció ellenében, ami áthatja a helyi társadalom, közösségek szintjétől a legfelsőbb döntéshozói körökig terjedő vertikumot. Mindez táptalaja a sztereotípiáknak, terjed az előítéletes gondolkodásmód és ezzel együtt a rasszizmus.

2. Alacsony közösségi aktivitás. Kevés azoknak a száma, akik a helyi, vagy országos közügyekben aktívan kiveszik részüket, azaz tudatosan követnék, vagy véleménynyilvánításukkal befolyásolnák azokat. Ugyan a szabadidős tevékenységekben és katasztrófák esetén viszonylag magas aktivitást tapasztalunk, de a napi rutinból ez hiányzik, az ehhez szervesen kapcsolódó szolidaritással egyetemben. Mindez azért (lenne) fontos, mert a közösségekben, helyi szinten (kellene) megindulnia a különféle társadalmi csoportok egymás felé fordulásának, egymás megismerésének, ebből kinőve pedig az integrációnak, melynek elősegítésére a settlement kiváló eszköz (lenne).

3. Finanszírozás elégtelensége. Nincsenek olyan források, melyek közép- és hosszútávon biztosítanák a settlementek létrehozását és működtetését. A projektekben gondolkodó, rövid távú (1-3 év) fejlesztési források, elsősorban EU-s társfinanszírozásúak, a munka megkezdéséhez és első szakaszához elegendőek. A projektek lezárulásával nincs semmi, ami átvenné és biztosítaná a működést, így a tevékenységek abbamaradnak, a szakemberek szétszélednek, jó esetben kisebb-nagyobb megszakítással folytatható a munka. Ez pedig felveti annak szükségességét, hogy kellenének olyan hazai hosszú távú források – ezzel együtt olyan társadalompolitikai, szociálpolitikai döntések –, melyek lehetővé tennék a folyamatos munkát és működtetést.

Összegezve, hogy a fentebb áttekintett elemek, tényezők, mondhatni erők hatása hogyan összegződik, és mit eredményez, az napjainkban jól látható – az előrevivők nem kellően elégségesek a settlementek működéséhez, csupán megkezdésükhöz. Kérdés, hogy a jövőben a szakmai érdeklődés, kezdeményezés és a társadalmi helyzet romlása együttesen elegendő lesz-e hosszú távú döntések meghozatalához (kikényszerítéséhez), melyek nyomán biztosítható a settlement szemlélet további elterjedése és settlementek működése?

Parola archívum