Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Kunbábonyi hangulat
Szerző:	Ásmány Lívia
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2014
Szám:	3
Oldalszám:	1
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	XI. Kunbábonyi Nyári Egyetem a közösségi részvétel fejlesztéséért; ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterszak
Települések:	Kunbábony
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés, közösségszervezés
Megjegyzés:
Annotáció:	kategória: publicisztika

Ásmány Lívia
Kunbábonyi hangulat

A felvételi beszélgetésem utánAz ELTE TáTK Közösségi és civil tanulmányok mesterszakáról van szó pár
héttel történt, hogy egy reggelen a napi email adag megválaszolgatása közben megakadt a szemem
egy érdekes bejegyzésen: XI. Kunbábonyi Nyári Egyetem a közösségi részvétel fejlesztéséért,
amelynek idei témája a „Bennünk élő hatalom”. No, hát se pénzem, se időm, de mégis annyira elkapott
a lendület a program olvasgatása közben, hogy pár perc múlva azon kaptam magam, hogy már el is
küldtem a jelentkezési lapom.
Amióta megismerkedtem a közösségfejlesztés fogalmával, mindenhonnan áradnak felém az ezzel
kapcsolatos információk, így tudatosan és indirekt módon is egyre mélyebben és mélyebben találom
magam a témában. Cikkek, mozgalmak, projektek kerülnek az utamba, amik inspirálóan hatnak rám, és
amik tudat alatt is ráhelyeznek arra a vágányra, amit magaménak érzek, és amin szívesen haladok.
A táborban tárgyalt témák között akadt, amit már jobban ismertem, de olyan is, amiről akkor hallottam
először. Volt itt minden! Közösségfejlesztés, közösségszervezés, Alinsky, norvég, párbeszéd,
összefogás, pécsi Hősök tere, közérdekű adatigénylés, biobrikett, fenntarthatóság, fórumszínház,
kisközösségek átalakulásban, Újpalota, Grund kert, radikalizálódás, demonstrációk szervezése,
kiábrándulás, tehetetlenség, jövő…
Csöndben ültem végig az előadásokat, és a vitákat. Hallgattam a tapasztalatokat és véleményeket, amik
olyan emberektől származtak, akik az elmúlt éveket (vagy akár életük túlnyomó részét) a civil szférában
töltötték közösségfejlesztőként, szociális munkásként, aktivistaként vagy gondolkodóként. Olykor
egyetértettem, olykor nem, formálgattam a véleményemet, válaszolgattam az egyes felszólalóknak vagy kritikát fogalmaztam meg, ötletelgettem – persze mindezt csak magamban.
Végül esténként bármelyik asztaltársasághoz is ültem le, valahogy mindig elkapott a kötetlen beszélgetések sodrása, és a napközben felmerülő kérdéseimre, esténként megérkezett a (sokféle) válasz is.
Közösségi tervezés, közösségi cselekvőképesség, közösségi vállalkozás, közösségi tanulás, közösségi bank, közösségi tér, közösségi kert, közösségi élet… a második nap végére arra jutottam, hogy jóformán minden elé be lehet tenni azt a szót, hogy „közösségi”, és mindennek (új) értelmet ad. Ezt persze nem tálalnám hatalmas kutatási eredményként, de azért bennem új perspektívákat nyitott a további gondolkodáshoz.
Szerencsére aznap este kiderült, hogy felvettek a szakra. Így pár végzőssel, leendő tanárral, szaktárssal és pálinkával a „közösségi ünneplés” sem maradt el.
A nyári egyetem, a résztvevők, a felszólalók, a helyszín és minden új volt számomra ezen a héten, de nagyon befogadó is. Szuper élmény volt ismerkedni a közeggel és belelátni a szakma körülményeibe, gondjaiba és szépségeibe. Közben persze végig azon gondolkoztam, hogy kívülről szemlélődve milyen könnyű vonzónak látni az itt felszólaló emberek küzdelmeit, melynek súlyát még nem érzem a saját vállamon.

Parola archívum