Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
A Szőnyi Kulturális Egyesület által működtetett közösségi ház terve
Szerző:
Mészáros Zsuzsa
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1996
Szám:
4
Oldalszám:
16-17.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Komárom-Székesfehérvár vasútvonal, Szőnyi Kulturális Egyesület (Kultúrház), Lui Kávéház, falumúzeum, Horgász Egyesület
Települések:
Szőny, Komárom-Esztergom megye, Komárom, Koppánymonostor, Anglia - Devon megye: Chageford, Stonehouse, Exeter
Tárgyszavak:
közösségi ház terve, művelődési házi alternatívák
Megjegyzés:
Annotáció:


A Szőnyi Kulturális Egyesület által működtetett közösségi ház terve

A település bemutatása

Szőny, Komárom-Esztergom megye egyik olyan települése, amely közigazgatásilag ma már nem önálló. Komárom városával mindig is szoros kapcsolata volt, területileg a Komárom-Székesfehérvár vasútvonal osztja ketté. A 70-es években egyesítették, ugyanakkor még Komáromhoz csatolták Koppánymonostort is. Így Szőny, a Duna mellett hosszan nyúló város keleti szárnya, Monostor pedig a nyugati szárnya lett. Ezzel az összefűzéssel valószínűleg jártak előnyök, azonban a Szőnyben élők ezt nem igazán érezték. Azt mondják: “minden Komáromban van: boltok, áruházak, szakorvosi rendelő, rendezvények. Minket szőnyieket semmibe sem vesznek. Ide minden később készült el, mint Komáromba. Pl.: víz, csatorna, gáz, telefon, kábeltévé.” De már minden megvan. A komfortosság, városiasság érzetét csak az utak hiánya gátolja. Nem áll meg a fejlődés. Készülnek az utak. Igaz nem olyan aszfalt, mint Komáromban, de portalanítottnak nevezett utak lesznek minden utcában. Elégedettek lehetnének. Valami azonban hiányzik. Falu volt Szőny, és a városhoz csatolással nem válik annak kertvárosává. Körülbelül 5000 ember él itt, amit már nem lehet egy összeszokott falusi közösségnek nevezni. Mégis érződik valami összetartásféle.

Közösséghiány

Nosztalgiával emlékeznek arra az időre, amikor még működött a mozi és a kultúrház. “Milyen jó volt moziba járni, bálozni, a fotó szakkörben, az ifjúsági klubban, a színházi előadásokon!” 10 évig bezárva tartották az életveszélyessé nyilvánított 100 éves mozi épületet, majd 5 éve felújították. Gyönyörű lett a színháztermével és a kiállítótermével, de kinek? Már addigra elszoktak tőle a szőnyiek, hogy használják is. Program is csak az volt amit Komáromból ideszerveztek. Nem az a fontos, hogy mi kell a szőnyieknek – erről nem is kérdezték őket – hanem, hogy ne panaszkodhassanak, hát van néhány műsor. A kultúrház másik szárnyát, amelyet a 70-es évek végén építettek, és funkcionálisan sokkal jobb elrendezésű, hagyták tönkremenni, a használhatatlanságig. Van egy nagyon szépen kialakított udvar, gyönyörű terebélyes fákkal, amely egy évben egyszer a búcsúi bál színtere. Az egész házat, mint Szőnyt magát, odacsapták Komáromhoz. Egy kalap alatt minden közművelődési intézmény, mert így olcsóbb – mondták. Természetesen mindig akadtak akik a maguk módján, néhány segítővel szüreti vagy búcsúi bált rendeztek, de ettől még nem érezte sajátjának a falu ezt a kultúrházat.

A fordulat – közösségfejlesztési folyamat kezdődik

Egyszercsak előadódott az a helyzet, hogy a városi művelődési központnak elege lett a szőnyiekből, az állandó kifogásaikból. Teher és nyűg lett mindenki számára. Ekkor az igazgató közösségfejlesztőt alkalmazott, hogy valamit javítson a helyzeten.
Ettől kezdve vettek más irányt a dolgok.
Az alkalmazott közösségfejlesztő véletlenül éppen szőnyi születésű, és az általános iskolát is itt végezte, tehát néhány embert, ugyan 20 év távlatából, de ismert. Meg kell találni őket, felvenni velük a kapcsolatot, és beszélgetni. 5000 embert mégsem lehet megkeresni.
Ekkor jöttek a segítők: barátok, csoporttársak az ország különböző pontjáról és persze szőnyiek: pedagógusok, gyerekorvos és a kultúrház egyik gondnoka. Egy hétvégére (1995. február) alakult egy kis csoport, akik járták a falut – felkerestek családokat: gazdákat, képviselőket, védőnőt, óvónőt, munkanélkülit, nyugdíjast, helytörténészt, a Horgász egyesület vezetőjét, vállalkozót, fiatalokat és még sokféle különböző korú, érdeklődésű embert, akik mindig újabb és újabb beszélgetőpartnereket ajánlottak. A tapasztalataikat elmesélték egymásnak, leírták, összegezték és egy hét múlva mindenkit meghívtak egy közös beszélgetésre. Rengeteg javaslat, probléma merült fel, amelyet már nem lehetett annyiban hagyni, beszélni kellett róla.
Hetente három csoportban (településrendezés-környezetvédelem, kultúra, közösségi felmérés szerkesztői) témák szerint folytak tovább a beszélgetések, amelynek az eredményeként kialakult egy kérdőív, amelyben a felvetett problémákról mindenki helybélit meg lehet kérdezni.

Megalakul a Szőnyi Kulturális Egyesület
Elkészül a közösségi felmérés

Mielőtt azonban ez végleges formát öltött volna, a többszöri találkozások, véleménycserék arra indították a társaságot, hogy ezt akár egyesületként is folytathatnák tovább. Március 31-én 28 ember jött el, – köztük pedagógusok, vállalkozók és alkalmazottak, szakmunkások, munkanélküliek, nyugdíjasok –, akiket a helyi életminőség javításáért érzett elkötelezettség hozott össze, hogy megalakítsák a Szőnyi Kulturális Egyesületet. Egymást követték ezután a rendezvények, egyre több ember jött el és nézett be a Kultúrházba, hátha történik valami, ami számukra érdekes. Elkészült a kérdőív is, amelyet az egyesület tagjai minden családhoz személyesen eljuttattak és össze is szedtek. Számítógépen megtanulták az adatkezelő program használatát, és feldolgozták a beérkezett 796 kitöltött kérdőívet. Már az előkészületek során és a kérdőívek összegzéséből is kiderült, hogy mennyi cselekvőkész ember él Szőnyben, akár a kultúráról, akár a környezetvédelemről, a Duna-part hasznosításáról, akár a helyi múzeumról legyen szó. Nem véletlen, hogy az egyesület tagjainak száma fél év alatt kétszeresére nőtt.
A közös gondolkodási folyamat ráébresztette az egyesület tagjait és vezetőit, hogy lehet a saját életüket külső vezérlés nélkül is a saját igényeik szerint alakítani. Ennek első lépése lenne a szőnyi kultúrház leválasztása a városi intézményhálózattól, és a továbbiakban nem intézményként, hanem egyesületi házként kellene működtetni.

Önállósulási törekvések

Már szeptemberben kezdeményezték a városi művelődési központ vezetőjével a tárgyalást. Önállósági indítványuk, amely pénzügyi támogatással is járt volna a művelődési központ részéről – nem járt sikerrel. Az egyesület elnökének megfogalmazása szerint: “Ha kidobnak bennünket az ajtón, az ablakon megyünk be.” Újabb nekifutással végül is sikerült szerződést kötni az igazgatóval októberben. Ez ugyan konkrét pénzbeli támogatással nem járt, de a házat térítésmentesen használhatta az egyesület, felvállalva minden program szervezését. Decemberben már nagy erőkkel folyt az előkészület az önkormányzathoz nyújtandó beadvány elkészítésére.
A kulturális bizottság és pénzügyi bizottság jóváhagyása után, 1995. december 20-án az önkormányzat elé került az “ügy”. Egyhangú igen. Igen miénk a ház. Igaz, csak egy évre egyelőre, igaz, hogy ehhez az önkormányzattól csak pénzügyi átcsoportosítás szükséges, de végül is 2 100 000 Ft-os támogatást kapott az egyesület a ház működtetésére, és teljes önállóságot. Kezdődhet a munka.

Tervezés

Alapos tervezésre van szükség ahhoz, hogy fenn tudja tartani az egyesület a házat. Minden ötlet, elképzelés, minden önkéntes segítő kéz elkel. A tervezésnél a következő szempontokat kell figyelembe venni:
– mi a célja az egyesületnek
– kik állnak mögötte
– milyen külső és belső erőforrásokkal rendelkezik
– kik támogatják, kik támogathatják
– mi szükséges egy intézmény gazdaságos működtetéséhez
– mik az infrastrukturális feltételek
– mely területeken kell fejleszteni
– milyen a külső gazdasági és jogi környezet
– milyen érdekek mozgatják az embereket, illetve magát az egyesületet
Mindezeknek a figyelembevételével összeállt a következőkben ismertetésre kerülő terv, a cél megvalósíthatóságának elemzése céljából.

Szolgáltatások
Egy olyan közösségi térre van szükség Szőnyben, amely lehetőséget ad:
· civil csoportoknak összejöveteleik megtartására, működési teret biztosít számukra
· hagyományos közművelődési rendezvények és programok megtartására (bálok, iskolai rendezvények, mozi, önképzőkörök, találkozók, színház)
· információ gyűjtésre és továbbadására
· bevétel-teremtő rendezvényekre (a termek bérbeadása konferenciákra, értekezletekre, lakodalmakra, vásárokra stb.)
· esetenként a helyi igények alakulása szerint, a közösségi felmérés alapján szerveződő csoportok összejöveteleire, kölcsönös megállapodásokkal
· a település egészét érintő fórumok rendezésére (részönkormányzati beszámolók, fogadóórák stb.)

Mivel erre egy év tapasztalata alapján igény van és ez az igény láthatóan fenntartható és bővíthető, ezért meg kell ragadni a lehetőséget. A Szőnyen élőknek már nem kell bizonygatnia, hogy életképes szervezet, viszont a támogatást nyújtó önkormányzatnak igen. A támogatási összeg nem elég a ház fenntartásához, a szolgáltatások mennyiségének és színvonalának emeléséhez, ezért közösségi vállalkozásokat kell indítani, amelyek ha képesek lesznek önmagukat már eltartani és mellette a ház fenntartásához is hozzájárulni, akkor önálló vállalkozásokká léphetnek elő. Ez munkaalkalmat is jelenthet. Tekintve, hogy az egyesületi tagok 15%-a munkanélküli (akik jelenleg sok önkéntes munkát végeznek) ez jó befektetésnek bizonyulhat.
A projekt a következő közösségi vállalkozások megvalósíthatóságát tartalmazza:
1. közösségi kávéház
2. információs központ, közösségi adattár, civil inkubátorház, munkaerő-közvetítés
3. közösségi kézműves üzlet, kézműves iskola.

Az Angliában Devon megyében Chagford-ban Stonehouse-ban és Exeterben, tapasztalt közösségi házak működtetése inspiráló hatású a tervekre.

Záró gondolatok – jövőkép
A Szőnyi Kulturális Egyesület nemcsak Szőnyben, hanem a városban, sőt a megyében is mintát adott eddigi tevékenységével arra, hogy miként lehet a közös ügyért szívvel és lélekkel megmozdulni.
Ma oly sokan panaszkodnak arra, hogy közömbösek az emberek. Igen, lehet látni valóban fásult, elkeseredett, reményvesztett embereket. voltak azok között is, akiket először megszólítottunk. Nem küldött el bennünket senki. Még akkor sem, ha kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy a település egészét érintő üggyel foglalkozzék. De érdekli a gyerekei, az idős szülei gondja, vagy a sáros feltúrt utcák, a bozótos Duna-part, a szép emlékei. Már ott is vagyunk. A mindennapi élethez ez is hozzátartozik. Igenis szüksége van néha elfelejteni a pénztelenséget, arra gondolni, hogy jót tett valakivel. Nincs olyan, aki ne érezne büszkeséget, ha neve ott szerepel a többiek között, akik tettek valamit a környezetükért.


Jó bejönni a Kultúrházba, találkozni azokkal, akik hasonló gondokkal küszködnek és legalább enyhíteni az aggodalmat és szorongást a jövő iránt. Nincs egyedül. Ez a legfontosabb. ezt az érzést szeretnénk erősíteni. Az együtt töltött idő összemelegíti az embereket. Nemcsak ott, abban az adott helyzetben, a közös ügyben segítenek egymáson, hanem személyesen is a mindennapokban. Tudják és átérzik egymás gondjait. Lehet, hogy a saját problémájára egyedül nem talál megoldást, de a másik tudhat valamit, ami segít rajta. A saját ügy kiderül, hogy nemcsak egyedi probléma. Közösen fellépni a megoldása érdekében sokkal eredményesebb. Akik csatlakoznak az egyesülethez (és egyre többen) már átérzik ezt. Szomszédaik, barátaik nem kell hogy irigykedéssel nézzék (“jó neked, te tagja vagy”), az invitáló szó sosem marad el. “Divat” lesz-e Szőnyben egyesület tagjának lenni? Ma még nem látható. Egy biztos azonban, akit megszólítanak, nem marad érintetlenül. Ez a titka a szőnyi közösségnek.
Reméljük, hogy ez nem marad titok mások előtt sem, és a példánkat sok-sok közösség követni fogja. A világot talán nem válthatjuk meg, de a saját életünkért együtt tervezve és cselekedve tenni tudunk és a mi világunk máris megváltódik.
A közösség tagjai hisznek abban, hogy amit elterveznek meg is valósul. Hiszik ezt annak tudatában, hogy rajtuk múlik, nem kényszer és nem erőszak, hanem a cél, a jobbítás szándéka a motiváció.
A közös összefogással kialakulhat Szőnyben a nagyon hiányolt faluközpont, a Kultúrház-Lui Kávéház-Hősök tere (szőnyi kirendeltség) – volt “bikaistálló” – “új” Kultúrház által határolt területen. Itt mindenki megtalálhatja amire szüksége van:
– a hivatalban elintézheti a hivatalos ügyeit,
– a Kultúrházban közösségek várják,
– a volt “bikaistállóban” megtekintheti a falumúzeumot,
– a Hősök terén kialakított játszótéren, parkban megpihenhet,
– a Lui Kávéházba meghívhatja vendégeit,
– az “új” Kultúrházban, ami valóban felújított lesz – munkaalkalmat találhat, szolgáltatásokat vehet igénybe vagy vásárolhat a diszkont áruházban,
– a belső udvarban szabadtéri rendezvényeken vehet részt, a heti zöldségpiacon friss zöldséghez juthat.
Innét nem messze,
– a Duna parton táborozhat, szalonnát süthet,
– a Dunán kajakozhat a saját készítésű kajakkal, amit közös vállalkozásban tanulnak meg elkészíteni,
– a Kórházkertben gyönyörködhet a ritka növényekben,
– a Horgásztóban horgászhat,
– sétálhat a virágos utcákon.

Mindez nemcsak álom. Csírájában mindegyik elképzelés alapja megvan. A kezdeményező ugyan a Szőnyi Kulturális Egyesület, de később a feladatokat már átveszik más önszerveződő csoportok. Találkozók, megbeszéléseik helyszíne a Kultúrház. Egyre inkább szükség lesz erre a közösségi térre, amely igény mellett nem mehet el az önkormányzat sem szótlanul. Támogatására szükség lesz a következő években is. Ennek mértékét erősen befolyásolják a jövőbeni gazdasági körülmények: például az energiaárak, a vásárlóerő alakulása. Az egyesület, ha a nagyobb beruházásokon már túl van, a bevételeit újabb szolgáltatásbővítésre tudja fordítani, ami remélhetőleg újabb bevételeket eredményez, és így jut pénz szociális jellegű tevékenységre is.
A jövőkép alakítása a helyi közösségeken múlik, mint ahogy az elképzelések megvalósítása is. A cselekvési kedvet, amely eddig is megmutatkozott mindig ébren kell tartani.

Mészáros Zsuzsa

Parola archívum