Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	"Afrikát rossz gyógyszerrel kezelik"
Szerző:	Solymosi Judit
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1995
Szám:	4
Oldalszám:	12.
A cikkben lévő
Nevek:	David Godfrey
Intézmények:	Rossing Alapítvány, Worldaware, Egészségügyi Világszervezet (WHO)
Települések:	Afrika, Ovambo, London
Tárgyszavak:	Társadalmi Haladásért Díj, Afrika, segélyezés
Megjegyzés:
Annotáció:

“Afrikát rossz gyógyszerrel kezelik”


David Godfrey, a namíbiai Rossing Alapítvány igazgatója ez év nyarán interjút adott a Londonban megjelenő RTZ Review c. folyóiratban (34. szám, 1995. június). Az igazgató, aki 1994-ben elnyerte a Worldaware elnevezésű szervezet Társadalmi Haladásért adott díját, azt panaszolja fel, hogy Afrikát “rossz gyógyszerrel kezelik”. Rengeteg pénz áll rendelkezésre a fejlődő országok megsegítésére, de ezeket az összegeket nem megfelelő módon használják fel. Az alábbiakban részleteket közlünk a cikkből, mivel úgy látjuk, megállapításai számos vonatkozásban a magyarországi helyzetre is értelmezhetők.

“Afrika megsegítésére az elmúlt évtizedekben segélymilliárdok úsztak el. Ennek a kontinensnek az a nagy baja, hogy rossz gyógyszerrel kezelik. Ha megváltoztatnánk a gyógyszert, meg is gyógyulhatna. A fejlett világ minden évben óriási összegeket (több, mint 11 milliárd dollárt) költ Afrikára, de vizsgáljuk meg, vajon milyen hatékonysággal. Kérdezzük csak meg az éhező etiópiaiakat, a zaire-i írástudatlan parasztembert vagy az ovambói falusi tanítót, aki az osztályában 75 gyerekkel vesződik, és egynek sincsen közülük tankönyve. Ők majd megmondják, hogy a segély hatástalan, és teljesen igazuk is van.
Ebben a dologban az a legszomorúbb, hogy nem arról van szó, hogy ne lenne pénz. Hitem szerint még több is van, mint amennyi Afrika problémáinak rendezéséhez kellene. A baj az, hogy rosszul használják fel.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) AIDS-ellenes felvilágosító programjának 800.000 dolláros költségvetéséből például 400.000 dollárt arra költöttek, hogy beállítsanak négy tisztviselőt, akik a programot irányítják. Ha az elsőosztályú repülőjegyekre meg az ötcsillagos szállodákra gondolok, ahol az ide-oda repkedő tanácsadók és konzulensek megszálltak, miközben tulajdonképpen semmit sem tettek a nép fejlesztéséért, és ha arra gondolok, mennyivel jobban is el lehetett volna költeni ezt a pénzt, nagyon dühös és nagyon szomorú leszek.
Isten ments, hogy emiatt az álláspontom miatt a segélyszervezetek ne vállaljanak tovább felelősséget értünk! Szükségünk van rájuk. Azt szeretném csupán kifejezésre juttatni, hogy számosan közülük agyonbürokratizált szervezetek, amelyekkel nehéz együtt dolgozni, és amelyek túl sok pénzt költenek arra, hogy felállítsák saját irodáikat. Olyan sok pénz el sem érkezik egyáltalán Afrikába, hanem az adományozó országban fogy el!
Számos esetben a segélyezés kétélű fegyver. Előfordulhat például, hogy a pénzt járművásárlásra adják azzal a feltétellel, hogy a járműveket az adományozó országból kell beszerezni. Aztán kiderül, hogy nem lehet hozzájuk alkatrészeket kapni Afrikában, és a szerelésükhöz sem értenek. Csupa ilyen dologgal találkozhatunk.
Még ennél is rosszabb az úgynevezett konzulensek kinevezése. Iszonyatos pénzeken hozatják el őket elefántcsont-tornyaikból, hogy előállhassanak a problémákra tett nevetséges és kivitelezhetetlen megoldási javaslataikkal. Van olyan adományozó, aki 18 hónapot is eldolgozgat a terven, mielőtt ténylegesen pénzt költene, mivel túlságosan lefoglalja őt, hogy ellássa Afrikába küldött alkalmazottait házakkal és autókkal. Nagyon szomorú tény, hogy az Afrikára szánt pénz fele ténylegesen soha el sem hagyja az “anyaországot”.
Azt hiszem, elérkezett az idő, amikor a világnak újra át kell gondolnia az Afrikával kapcsolatos segélypolitikát. Mindenképpen jobban kell támaszkodni a helybeli nem-kormányzati szervezetekre, mivel ők értenek legjobban az emberekkel való munkához, a képességek fejlesztéséhez. A nem-kormányzati szervezetek képzéssel megszerezhetik azt a tudást, hogy a rendelkezésükre bocsátott összeget hatékonyan tudják a fejlesztés céljaira felhasználni” – nyilatkozta David Godfrey.

Szerk. és ford. Solymosi Judit

Parola archívum