Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Önszerveződés alakulása Magyarországon
Szerző:	Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1994
Szám:	2
Oldalszám:	4. p.-6. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	önszerveződés, társadalmasítási folyamat, polgáriasodás, közösségek története, statisztika, irodalomjegyzék
Megjegyzés:
Annotáció:	Összefoglalót olvashatunk az önszerveződés kezdeti szakaszáról Magyarországon. Statisztikát láthatunk az egyesületek számának és tevékenységi csoport szerinti alakulásáról 1862-től 1992-ig. Napjainkban a szervezetek önmaguk építésével vannak leginkább elfoglalva.

Vercseg Ilona
AZ ÖNSZERVEZŐDÉS
ALAKULÁSA
MAGYARORSZÁGON

Az önszerveződés gyakorlata és igénye a modern társadalmak terméke, mely összefügg a hagyományos közösségek felbomlásával, a közösségek helyetti társadalmak kialakulásával, a városiasodással-iparosodással, a munkamegosztás fokozódó differenciálódásával, az elidegenedés megjelenésével, a hatalom centralizálódásával, a fokozódó bürokráciával, az egész modernizációs kérdéskörrel, melyben megindulnak az individualizáció és az érdekérvényesítés bonyolult, áttételes folyamatai.

Az önszerveződés kezdetei

A hagyományos közösségekből kihullott emberekre az új közösség egy ideig nem visel gondot: nem tartja el szegényeit, bolondjait, nem ápolja betegeit, öregeit, nem neveli fel árváit, stb. A fokozódó városi nyomor, a szegénység és tudatlanság terjedése azonban meghozza az önsegítés, önszerveződés fontosságának felismerését és gyakorlatát, eleinte az egyházi jótékony-akciókon, majd egyletek munkáján keresztül, később pedig az állam által is, mely fokozatosan szerepet vállalni kényszerül a szociális gondoskodásból.
Az önszerveződés gondoskodáson alapuló ágában kulcsszerepe volt a dolgozni nem kényszerülő, iskolázott női társadalmi osztály létrejöttének (Bill Jordan), mely missziós tevékenységével - melyet aztán a városi szegénység tanulmányozásával, a társadalomkutatással is kiegészítettek - ,hozzájárult a középosztály morális uralmának közvetett megerősítéséhez. (Jordan 122. p.) A gondoskodó szervezetek mellett önsegítő (self-help) csoportok is megjelennek, s olyanok is, melyek már nem gondozotti, hanem érdekérvényesítő minőségben szervezkednek.
Az érdekérvényesítéshez kötődő önszerveződés az individualizáció folyamatával bontakozik ki. ,Individualizáció alatt azt a folyamatot értem, amelynek során az egyén egyre inkább levetkőzi természeti-közösségi korlátait, egyre jobban kibontakoztatja személyiségét, képességeit, törekvéseit, egyéni szükségletei és érdekei egyre szélesebb körben megvalósulnak, érvényesülnek." (Fricz Tamás, 18. p.). Az érdekérvényesítés lassan a társadalmi élet minden területén, a gazdaság, a politikai részvétel, az emberi jogokért folytatott küzdelem, a személyiség önkifejezése stb. terén megjelent.

Amerika példája az önszerveződés segítésének
kialakulására

Az Egyesült Államokban a századfordulón, a múlt század második felében drámai ütemben lezajlott városiasodás és a nagyvárosok kialakulása után, ,a filantrópok, a reformerek és a legkülönfélébb önkéntes egyesületek erőfeszítéseinek eredményeként új kormányzati és önkéntes szervezetek alakulnak". (Perlman-Gurin 7. o.) Pénzsegélyek, szociális szolgáltatások, törvények születnek a hátrányos helyzetűek védelmére, az egyéni jogok biztosítására és a méltányosabb elosztásra. A szegények felemeléséért folytatott munka hamar szakosodik és szakmásodik. A szociális munka ekkor még jobbára családlátogatásból és a szociális előadók hálózatából áll, de hamar megindul a harc a gazdasági alapok megteremtéséért és a szolgáltatások összehangolásáért: közösségi pénztárak, népjóléti hivatalok alakulnak. Ezek szakmai vezetői a 20-as évek közepétől egyre többször közösségszervezésnek (community organization) nevezték tevékenységüket, hogy megkülönböztessék azt az egyéni eset- vagy csoportmunkát végző társaiktól. Munkájuk a lakóterületi közösségek társadalmi problémáinak kezelése volt, mégpedig az érintettek bevonásával. (uott 8.)
Új lendületet adott a segítő szakmák fejlődésének:
- Az 1. világháború utáni gazdasági válságot követően Roosevelt New Deal programja, mely állami támogatásokkal, társadalombiztosítással, állami lakásprogrammal és szövetségi törvényekkel, a szakszervezeti jogok védelmével és a mindezekkel összefüggő új szociális szolgáltatásokkal segítette az arra rászorultakat.
- Közvetlenül a 2. világháború után a feketék, a latin-amerikaiak és puerto-ricoiak community action-okat szerveztek ,Harc a szegénység ellen" néven, melyet a szövetségi és helyi kormányok is támogattak. Megkezdődött a szegények politikai erővé szervezése, a cél az volt, hogy az őket érintő döntésekbe beleszólhassanak, ill. hogy be is hozzák őket a döntéshozatali központokba. Új szociális szolgáltatásokat alakítottak ki a szegények közelében, sőt, a szegények ellenőrzése alatt: pl. a faji megkülönböztetés leküzdésére alkalmas szakképzés és munkaközvetítés, jogi tanácsadás a lakással kapcsolatban, a hitelezőkkel való tárgyalás, új hitel- és vásárlási szövetkezetek, személyre szervezettebb egészségügyi ellátás.
- Az `50-es években a harmadik világbeli országokban az ENSz által szorgalmazott közösségfejlesztői programok, önsegítő projectek indultak, melyek elsősorban a településszintű döntéshozatalt célozták meg. Az alapelv a gondok és szükségletek érintettek általi megfogalmazása volt. Általánosan elismertté vált az érintettek részvételének elve.
- A `60-70-es évek társadalmi válsága által kikényszerített szociális, segélyezési, városfelújítási programok hatására a szakmai segítésnek új területe alakult ki: a társadalmi tervezés, vagy ahogy másképpen új szociálpolitikának is nevezik. A társadalmi tervezés már nem pusztán az érintettek részvételét és a szakmák velük történő együttműködését jelenti, hanem azt is, hogy már nem csak a lokalitás, a helyi közösség, hanem az államok és az össz-szövetség szintjén is szorgalmazza a tervezést és a cselekvést. Eredményeként tökéletesednek a humán szolgáltató rendszerek, s a változások kikényszerítésére szerveződött önkéntes lakossági csoportokat új intézmények és szervezetek, gyakorló szakemberek szervezik és adnak nekik tanácsokat.

Az önszerveződés, a civil társadalom magyar
hagyományai

Magyarországon a modern közösségiség, a civil társadalom hagyományai a 18. sz. végére nyúlnak vissza. Az első összeírásból, dr. Varga Gyula 1880-as adataiból (Alapítványok és... 10. p.) tudjuk meg, hogy a 18. sz. végétől fejlődésnek indult egyesületek ,egy része még a szabadságharcot követő korlátozásokat is túlélte: az összeírás az akkori országterületen 309 olyan egyesületet talált, melyet 1850 előtt alapítottak." (uott)
,1932-ben több, mint 14 ezer egyesület működött, hozzávetőlegesen 3 millió taggal (az ország összlakosságának száma ebben az időben 8,6 millió volt)." (Kuti Éva adatait idézi D. Siegel és J. Yancey id. mű 19. p.) ,A II. világháború és az azt követő kommunista hatalomátvétel a negyvenes évek végén megakasztotta a valóban független, nem-kormányzati szervezetek fejlődését a térségben." (Siegel-Yancey uott)
Az egyesületek számának alakulása, 1862-1992

Év Az egyesületek száma
1862. dec. 31. 319
1878. dec. 31. 1917
1932. dec. 31. 14365
1970. dec. 31. 8886
1982. dec. 31. 6570
1989. dec. 31. 8296
1990. dec. 31. 14080
1991. dec. 31. 17869
1992. dec. 31. 21528

(Forrás: Alapítványok és egyesületek statisztikája, Bp. 1994. KSH 83 p. 12. p.)
Az 1867-1945-ig működött közösségek igen sokfélék: dalárdák, színjátszó csoportok, 48-as olvasókörök, közművelődési egyesületek, sportegyesületek, irodalmi-művészeti szalonok, tudományos egyesületek, nőegyletek, betegsegélyező egyletek, segélypénztárak, az ifjak egyházi szervezetei, iparoskörök, munkásegyletek, gazdakörök, kaszinók, stb. Mint arra Kuti Éva és társai felhívják a figyelmünket (Alapítványok és... 11. p.), az egyesületek tevékenységi szerkezete komoly változásokon ment át a mintegy két évszázad során. 1862-ben az egyesületeknek közel 90%-a mindössze 3 tevékenységi csoportba tartozott: jótékonysági egyletek, kulturális-vallási és szabadidős egyesületek. A szakmai szervezetek 1872-től, a céhrendszer eltörlésétől jelentkeztek. (uott) Az 1948-as fordulat azonban megakasztotta az önszervező közösségek fejlődését is. ,Az uralkodó társadalompolitikai elképzeléseknek megfelelően 1970-re gyakorlatilag eltűntek a szociális és egészségügyi ellátással, kultúrával, oktatással, szakmai érdekképviselettel foglalkozó egyesületek, helyüket az állami intézmények és a kormányzati ellenőrzés alatt álló szakszervezetek voltak hivatva átvenni. Szakmai érdekképviseleti szervezetből (OKISZ, KISOSZ stb.) pl. olyan kevés volt, hogy a korabeli statisztika nem is tartotta érdemesnek önálló kategóriába sorolni őket. A megmaradt egyesületeknek több mint a fele sportegyesület, további 30%-a tűzoltóegyesület volt. Mellettük csupán a hobby (horgász-, vadász-, macskatenyésztő stb.) egyesületek képviseltek számottevő (16%-os) arányt.
Ez a féloldalas (mind az 1932-es magyarországi, mind a fejlett demokráciákat jellemző struktúrától gyökeresen különböző) egyesületi szerkezet kisebb módosulásokkal egészen a `80-as évek végéig fennmaradt, csak a legutóbbi években indult erőteljes változásnak." (uott 14. p.)
Az egyesületek megoszlása tevékenységi csoportok szerint

1862-1992 (%)
Tevé- 1862 1878 1932 1970 1982 1989 1992
kenység
Kultúra, vallás27,618,012,60,21,43,96,0
Sport 0,3 1,36,651,545,936,327,6
Szabadidő, hobby27,314,432,616,126,323,821,4
Oktatás,
tudomány 3,4 4,50,71,11,81,62,9
Egészségügyi,
szociális30,419,019,80,10,26,74,1
Tűzoltó - 6,29,330,422,513,96,1
Szakmai 6,631,916,4 - -7,618,0
Egyéb 4,4 4,72,00,61,96,213,9
Összes 100,0100,0100,0100,0100,0100,0100,0

(Forrás: Alapítványok és egyesületek, 13. p.)

Ha a mai tevékenységi struktúrát elemezzük, láthatjuk, hogy a szakmai, munkaadói és munkavállalói szervezetek súlya nőtt a legtöbbet, de ,megjelentek a településfejlesztést, a gazdasági problémák megoldását, a vállalkozások támogatását, a munkanélküliség kezelését, a környezetvédelmet, az állampolgári jogok érvényesítését, a közbiztonság javítását szolgáló egyesületek" is. (uott 15. p.)
Az egyesületek száma tevékenységi főcsoportok szerint,
1992 november

Tevékenységi főcsoportEgyesületekMeg-
száma oszlása %
Kultúra, vallás 1.246 6,0
Sport 5.744 27,6
Hobby és szabadidős szervezetek4.45921,4
Oktatás, tudomány 600 2,9
Egészségügy 202 1,0
Szociális ellátás 644 3,1
Polgárvédelem 1.276 6,1
Környezetvédelem 388 1,9
Település- és gazdaságfejlesztés6223,0
Jogvédelem, bűnözés megelőzése7233,4
Egyesületi szövetségek284 1,4
Nemzetközi kapcsolatok334 1,6
Szakmai, munkaadói és
munkavállalói sz.3.751 18,0
Politikai szervezetek366 1,8
Egyéb szervezetek 165 0,8
ÖSSZESEN 20.804100,0

(Forrás: Alapítványok és egyesületek, 15. o.)
Ugyancsak Kuti Éva és munkatársai adatai szerint (uott 62. o.) ebből a 20 804 egyesületből 1992 december 31-ig Budapesten 4765, Baranyában 931, Bács-Kiskunban 1094, Békésben 884, BAZ megyében 1144, Csongrádban 671, Fejér megyében 777, Győr-Sopronban 910, Hajdú-Biharban 759, Hevesben 752, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 889, Komárom-Esztergom megyében 559, Nógrádban 597, Pest megyében 1251, Somogyban 1107, Szabolcs-Szatmárban 981, Tolnában 474, Vasban 602, Veszprém megyében 865, Zalában pedig 792 működött. Megtudhatjuk, hogy ez összesen 1 580 647 egyesületi tagot, az össznépesség 19,51%-át jelenti. (uott 68. o.)
Az egyesületek tehát mind számban, mint tevékenységszerkezetben dinamikusan fejlődnek. Ám ha megfigyeljük, hogy az összes egyesületi tag hány százaléka kerül ki vidékről és hány városokból, már a rurális térségek helyi társadalmainak alacsony szervezettségi fokáról kapunk képet. Az összes egyesületi tag aránya a fővárosban 18,9%, a megyeszékhelyeken 27,5%, városokban 22,3, községekben pedig 14,2. ,Az egyesületi élet legfőbb színtere a vidéki városi." (Uők 31. o.)
Megint más kérdés lenne az egyesületek tényleges működésének vizsgálata, hogy vajon az alapító szándékot meddig tudják tevékenységben realizálni az egyesületi tagok? Még akkor is, ha ezzel kapcsolatban vannak is rossz tapasztalataink, azt mondhatjuk, hogy az együttműködés csakis gyakorláson, közös tervezésen, konfliktusokon és kompromisszumokon, konszenzusok létrehozásán át valósulhat meg, s a nagyarányú fejlődés ennek biztosítékának látszik.

A működés feltételei

A civil szervezetek számának növekedése és munkája minőségi javulása érdekében a modernizáción és a társadalom demokratikus berendezkedésén túl további belső - az ngo-kon belüli - és külső, társadalmi feltételek szükségesek.
A belső feltételek közül a legfontosabb a szerves belső fejlődés biztosítása, az állampolgári jogok és ismeretek, a cselekvési, együttműködési, konfliktusmegoldó stb. technikák megtanulása-megtanítása. Ehhez képzési központoknak kellene kialakulniok. A Közösségfejlesztők Egyesülete többek között egy ilyen képzési központ megteremtésén is fáradozik.
A belső- és külső feltételek közé sorolható egyaránt a szerepek kitapogatása és rögzítése: milyen szerepet kell betölteniök a nem-kormányzati és milyet a kormányzati szervezeteknek és mi egymáshoz a viszonyuk? Mekkora legyen az állam szerepvállalása és mekkora a civil szervezeteké?
Itt említendő meg az információ kommunikálásának és a szervezetek közötti együttműködésnek a kérdése is. Ma még jobbára az figyelhető meg, hogy a szervezetek önmaguk építésével vannak leginkább elfoglalva. Ez természetes, de fontos akár kormányzati eszközökkel is segíteni elemi szinten az önmagukról való információk nyújtását, magasabb szinten az információk kommunikálását - adok és veszek információkat -, ami a más szervezetekkel való együttműködés alapja és kezdete.
A külső, társadalmi feltételek között egyértelműen a jogi és pénzügyi szabályozás kialakítása a legfontosabb. Az egyesülés joga biztosított, a különböző alapítványok pályázati úton szétosztanak a működéshez, az egyes projectekhez nélkülözhetetlen pénzeket, de késlekedik a nonprofit törvény meghozása és gondok vannak a rendszeres finanszírozással is, különösen a szolgáltatásokat nyújtó, az állami feladatokból átvállaló nagy egyesületek, a leendő nonprofit szervezetek szempontjából. A kedvező döntések meghozatala persze az ún. harmadik, vagy nonprofit, vagy nem-kormányzati szektor érdekérvényesítő tevékenységétől függ, vagyis attól, hogy milyen erős nyomást tud kifejteni a felelős kormányzati szervekre önmaga civil érdekeinek érvényesítése érdekében.


Irodalom

Alapítványok és egyesületek. A nonprofit szektor statisztikája. îrta és szerkesztette: Bocz János, Kuti Éva, Sebestény István, Seresné Gyűrűs Gabriella, Vajda Ágnes. Budapest, 1994, Központi Statisztikai Hivatal. 83 p.
Fricz Tamás: Állam, közvetítés, civil társadalom. Akadémiai Kiadó, Bp. 1990. 212 p.
Hankiss Elemér: Folytonosság és szakadás, MTA Szociológiai Kutató Intézet, 1982. 604 p.
Bill Jordan: Jótékony tanácsok. Fejezet a szerző Invitation to Social Work c. könyvéből, Robertson, Oxford, 1984. In: Esély 1993/3. sz. 120-129 p. Ford. Kozma Judit. további fejezetek: 1993/4. sz.
R. Perlman-A.Gurin: Közösségszervezés és társadalmi tervezés. Közösségfejlesztők Egyesülete, Bp. 1993. 138 p.
Daniel Siegel-Jenny Yancey: A civil társadalom újjászületése. A nonprofit szektor fejlődése Kelet-Közép Európában és a nyugati segítségnyújtás szerepe. The Rockefeller Brothers Fund, 1992, Budapest, Múzsák Közművelődési Kiadó Vállalat, 84 p.
,Szomszédság". Szerk., fordította és a bevezető tanulmányt írta Vercseg Ilona. Parola-füzete, Közösségfejlesztők Egyesülete, Bp. 1993. 65 p.
Vercseg Ilona: Közösség - eszme és valóság. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest, 1993. 40 p.

Parola archívum